Az elmúlt hetekben számtalan valótlanság jelent meg a sajtó egy részében a Transzparens Újságírásért Alapítvánnyal kapcsolatban, amelyek végül odáig vezettek, hogy már halálos fenyegetés is érte munkatársainkat.
Az ügy előzménye, hogy szervezetünk nemrégiben bemutatott egy olyan, az Európai Bizottság által finanszírozott jelentést, mely azt állapította meg, hogy Németországban és Franciaországban is több alkalommal korlátozták a tavalyi évben az újságírók munkáját, mint idehaza, ráadásul Magyarországgal szemben, az említett országokban komoly fizikai fenyegetéssel néznek szembe a médiamunkások.
Mivel az elmúlt években leginkább hazánkkal kapcsolatban zajlottak viták az Unióban a média helyzetével kapcsolatban, ezért minket is meglepett ez a jelentés, azonban a benne regisztráltak esetek (sajtószabadságot érő korlátozások, fizikai támadások, fenyegetések) száma jól mutatja, hogy ezekben az országokban komoly kihívásokkal küzdenek az újságírók.
Nem csoda, hogy a kutatást széles körben nem terjesztették a hazai médiában sem, hiszen nem illett bele abba a narratívába, ami a magyar médiahelyzetről kialakult. Logikus is, hiszen a nemzetközi donorok éppen arra hivatkozva támogatnak egyes sajtótermékeket, hogy Magyarországon gyakorlatilag megszűnt a sajtószabadság, ezért pedig szükség van a külföldi beavatkozásra.
Emiatt tért vissza hazánkba például az Egyesült Államok kormánya által alapított és finanszírozott Szabad Európa is, amely annak idején rádióként sugárzott adásokat többek között magyar nyelven is, hogy valamiképpen ellensúlyozzák a szovjet diktatúra alatt élő országokban a kommunista propagandát. Bár 1993-ban “kivonult” Magyarországról a Szabad Európa, 2020-ban azonban újból megkezdte a tevékenységét az egykori rádió jogutódjaként funkcionáló médium, ám ezúttal már online hírportálként. A támogatóik szerint erre ezért volt szükség, hogy legyen hazánkban is egy, a kormánytól független médium.
Miután a fentebb említett kutatás főbb megállapításait ismertettük, lejárató kampány indult ellenünk. A Media1.hu nevű hírportál például több cikkében is azt állította rólunk, hogy
álhíreket terjesztünk és meghamisítottuk az említett tanulmányt.
Idáig még a Lakmusz nevű tényellenőrző portál sem merészkedett, amely szintén foglalkozott a témával, ők azonban leginkább azt nehezményezték, hogy nem volt helyes összehasonlítani a különböző uniós országokban történt sajtószabadság-elleni korlátozások számát, mert bár Németországban és Franciaországban valóban több esetet regisztráltak belőlük, de csak azok szerepelnek a felsorolásban, amelyekről az újságírók maguk számolnak be, az egyes országok között pedig komoly különbség lehet abban, hogy ott mennyire tudatosak a médiamunkások ezen a téren.
A Media1.hu ráadásul több cikkében is, egyre szélsőségesebb hangnemben jellemzi szervezetünket. Korábban még “újságírók lejáratására szakosodott” szervezetként hivatkozik ránk, amelynek célja, hogy “hiteltelenítse a kiszemelt sajtóorgánumokat és szerzőiket”, később már csak “lejáratószervezetként” említ minket.
Alapítványunk célja valójában az, hogy növelje az átláthatóságot a médián belül. Többek között ezért is készítünk portrékat, interjúbeszélgetéseket a magyar közéleti újságírás legbefolyásosabb jobb és baloldali szereplőivel. Nem ítélkezünk, csupán informálunk. Arról is, amely egyes médiumok vagy újságírók számára esetleg kellemetlen lehet.
Például arról, hogy az Átlátszó nevű oknyomozó portál 2020-ban több millió forintot kapott arra az Open Society Foundations-től (Nyílt Társadalom Alapítványok) egy projekt keretében, hogy mellékletet vásároljon a Magyar Hang című hetilapban.
Bár az Open Society Foundations által finanszírozott projekt időtartama egy évre szólt, a Magyar Hangban azóta is megjelennek az Átlátszó írásai, ezért kérdéseket küldtünk a lap vezetőinek arról, többek között arról, hogy a fizetett együttműködés továbbra is fennáll-e az orgánumok között, valamint, hogy mekkora bevételük származik ebből. Mint azt Lukács Csaba, a Magyar Hang lapigazgatójának válaszából kiderült, az Átlátszó azóta is rendszeresen fizet a havi megjelenésekért (korábban 90, majd 150 ezer forintot), ők azonban csak az általunk küldött kérdésekből értesültek arról, hogy ezt a tevékenyéget korábban az Open Society Foundations is támogatta, hiszen az újságot vásárlóktól sem kérdezik meg, hogy milyen forrásból fizetik ki a lap árát.
Hiába küldtünk csupán kérdéseket ezzel kapcsolatban az újságnak, a lap egyik munkatársa, Dévényi István egy Facebook-posztjában ezt úgy interpretálta, mintha arra próbáltuk volna rászorítani a Magyar Hangot, hogy “vallják be, mennyi pénzt kaptak a Sorostól” (bár valóban az ismert magyar származású üzletemberhez köthető szervezetről van szó, a nevét sehol nem is említettük).
Ezt a Media1.hu egyik cikkében már úgy állította be, hogy “megtámadtuk” az újságot.
Nem csoda, hogy az ilyen hazugságokkal, csúsztatásokkal felheccelt olvasóközönség egy radikális része billentyűzetet ragadott, az elmúlt hetekben ugyanis több fenyegető levelet is kaptak munkatársaink, amelyekben fizikai erőszakot is kilátásba helyeztek velünk szemben.
Soha nem gondoltuk volna, hogy a magyar médiában megjelenő külföldi finanszírozások ügye, valamint egy, a sajtó munkatársait ért korlátozásokkal kapcsolatos uniós jelentés főbb megállapításainak ismertetése, olyan tevékenységnek fog minősülni, amely miatt alapítványunk munkatársainak és önkénteseinek féltenie kell a fizikai biztonságát. Mostanra azonban ez is megtörtént. Sajnos.
