Az amerikai új hullám (New Hollywood) kezdete a ’60-as évek végére tehető, amikor a nagy stúdiók válságba kerültek, és a fiatal rendezők új, őszinte, kísérletező filmnyelve vette át a helyüket. A korszak alkotói – köztük Francis Ford Coppola, Martin Scorsese, Steven Spielberg, George Lucas, Brian De Palma és Robert Altman – a kor társadalmi változásaira reagáltak: a vietnámi háború, a polgárjogi mozgalmak és az ellenkultúra hatására a filmek őszintébbek, nyersebbek és személyesebbek lettek.
Az amerikai új hullám egyik első mérföldköve Arthur Penn Bonnie és Clyde (1967) című filmje volt, amely a bűn és erőszak újfajta, romantizált ábrázolásával sokkolta a közönséget. Ugyanebben az évben Mike Nichols Diploma előtt (1967) című filmje az ifjúság útkeresését és a konform társadalommal való szembefordulását mutatta be. Ezek az alkotások megnyitották az utat a fiatal rendezők előtt, akik saját hangjukat akarták megmutatni a vásznon.
A ’70-es évek az amerikai film aranykora lett. Francis Ford Coppola A Keresztapa 1-2. (1972, 1974) című filmjei a hatalom és morál kérdését állították középpontba, epikus stílusban ábrázolva a maffia világát. Martin Scorsese a városi erőszak és a bűntudat témáit vizsgálta: Taxisofőr (1976) című filmje az elidegenedett modern ember egyik legnyersebb portréja. Robert Altman mozaikszerű filmjei (M.A.S.H., Nashville) a társadalom sokszínűségét és abszurditását mutatták be.
Közben megjelent a látványfilm új formája is: Steven Spielberg A cápa (1975) és George Lucas Csillagok háborúja (1977) elindították a blockbuster-korszakot, amely ötvözte a művészi ambíciót a tömegszórakoztatással. Ez a váltás fokozatosan visszavezette Hollywoodot a stúdiórendszer új formájához, de a ’70-es évek személyes, rendezőközpontú látásmódja örökre megváltoztatta az amerikai mozit.
Az amerikai új hullám filmjei a szabadságról, a hatalommal való szembenállásról és az identitáskeresésről szóltak. Hősei gyakran kívülállók, vesztesek vagy lázadók, akik a rendszer igazságtalansága ellen próbálták megőrizni önazonosságukat. A korszak vége felé – a ’80-as évek elejére – a gazdasági sikerre építő blockbuster-rendszer kiszorította a személyes filmeket, de a New Hollywood rendezőinek hatása ma is érződik: ők teremtették meg a modern amerikai filmművészet alapjait.
Menü
