A tárca a szerző egyéni reflexióit, élményeit vagy közéleti, kulturális jelenségekre adott rövid értékelését közvetíti az olvasó felé, gyakran stilisztikailag gazdag, kreatív nyelvi eszközök segítségével. Az apró epizódok, anekdoták és reflektáló kommentárok gazdagítják a mű személyes és értelmező jellegét.
Történeti szempontból a tárca a 19. század végén és a 20. század elején vált kiemelkedő publicisztikai műfajjá, amikor a lapok tömegessé válása és az olvasói igények növekedése lehetővé tette a rövid, élményszerű és szellemes írások rendszeres közlését. A tárca különösen népszerűvé vált a közéleti, irodalmi és kulturális témák gyors, ugyanakkor személyes megfogalmazású kommentálásában, ahol a szerző a közérthetőség és a stílusos kifejezés egyensúlyára törekedett.
A tárca műfaji sajátosságai közé tartozik a személyes hang, a szellemes stílus és a történetmesélő jelleg. Nyelvileg a tárca gyakran él a metaforákkal, hasonlatokkal, humoros vagy ironikus fordulatokkal, valamint a hétköznapi nyelv és a stilizált kifejezések kombinációjával. A tárca szövegszerkezete általában lineáris, de lehetővé teszi az apró epizódok, anekdoták és reflektáló kommentárok beillesztését, amelyek gazdagítják a mű személyes és értelmező jellegét.
A 20. század folyamán a tárca a publicisztikai diskurzus egyik legnépszerűbb formájává vált, mivel lehetővé tette a szerző számára, hogy egyéni hangját és értelmezési perspektíváját közvetítse, miközben az olvasó gyorsan befogadható, szórakoztató és gondolatébresztő tartalomhoz jutott. A tárca fejlődése során az irodalmi és publicisztikai hagyományok ötvöződtek, így a műfaj egyszerre értelmező, kritikai és élményszerű funkciót töltött be.
A szerzők gyakran alkalmaznak személyes élményekre vagy anekdotákra épülő narratívát, amely az olvasót bevonja a szöveg világába, és fokozza a befogadás élményét. Míg a jegyzet és a glossza rövidsége és tömörsége hasonló, a tárca epizodikus, történetszerű jellegével, személyes hangvételével és stilisztikai gazdagságával emelkedik ki. Míg a jegyzetnél és a glosszánál hosszabb, a kommentárnál és a zsurnalisztikai esszénél rövidebb műfaj. Úgy mesél történetet, mint a novella, de nem az, mert a karakterek nem olyan kidolgozottak, a történet, ha egyáltalán van, épp csak felskiccelt. Hagyományosan a tárcát egy vonallal választották el a nyomtatott lapokban a többi cikktől, jelezve, hogy teljesen szubjektív műfajról van szó, sőt sokszor kitalált tartalmat tartalmaz.