Augusztus 20-án 44 napos szünet után újraindult a magyar közmédia hírszolgáltatása. Az új kormány a választási kampányban és a hatalomátvétel után azt ígérte, hogy felszámolja a propagandát, és független, hiteles, kiegyensúlyozott tájékoztatást teremt. Az első adás alapján elmondható, hogy bár történt változás, azért a politikai befolyás nem tűnt el, és még csak nem is nagyon alakult át. Különösen aggasztó, hogy a közmédia függetlenségének ígéretét maga a miniszterelnök kérdőjelezte meg azzal, hogy egyetlen kommentje nyomán visszavontak két kinevezést.
A magyar közmédia július 7-én példátlan gesztussal állt le: az M1 képernyőjén a korábbi tájékoztatás miatt bocsánatot kérő üzenet jelent meg, amely szerint a közmédia a jövőben független és hiteles hírszolgáltatást kíván nyújtani. A híradások szüneteltetését az új kormány a rendszerváltás egyik szimbolikus lépéseként értelmezte, s a nemzetközi sajtó is történelmi médiapolitikai fordulatként számolt be az eseményről.
A külföldi és belföldi közvéleményt ugyanaz a kérdés foglalkoztatta: vajon valóban új közmédia születik, vagy csupán egy új politikai korszak saját közmédiája?
Augusztus 20-án megkaptuk az első részleges választ.
Az új M1 Híradó első adásai alapján kétségtelen, hogy történt változás. A reggel hatkor induló új híradó első vezető anyaga Baka András köztársasági elnök hivatalba lépésével foglalkozott. A tudósításban nemcsak kormányzati szereplők, hanem Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke is megszólalt, és az ellenzéki pártok, a Fidesz, valamint a Mi Hazánk álláspontját is bemutatták. Később a Híradóban a kormánnyal kritikus vélemények is helyet kaptak, például a Direkt36 újságírója, Janecskó Kata is megszólalhatott.
Miközben a pluralizmus az első napon érzékelhetőbb volt érdemes azt is észrevenni, hogy a pluralizmus önmagában még nem függetlenség. És a hitelesség sem csupán abból áll, hogy többféle szereplőt megszólaltatnak.
Az új Híradó első napján ráadásul olyan hibák történtek, amelyek még csak nem is az Orbán-korszak közmédiájára emlékeztetett, hanem valami dilettáns videoblogger mutatványára. A Momentum például helyreigazítást kért egy esti M1 Híradóban elhangzott állítás miatt. A műsor azt közölte, hogy augusztus 20-án a pártok nem rendeztek külön ünnepet, és „egyedül a TISZA Szigetek” tartottak találkozót a Margitszigeten. A Momentum szerint ez tényszerűen nem volt igaz, hiszen a párt a Petőfi téren egész napos rendezvényt tartott. Ráadásul ugyanazon a napon egy másik kínos szerkesztési hiba is történt: Baka András köztársasági elnök első hivatalos állami beszédét nem közvetítették élőben, miközben az M1 egy kenyérszentelésre kapcsolt. Tényi István emiatt vizsgálatot kezdeményezett a közmédia vezetésénél. A beszéd bemutatását így kénytelenek voltak később pótolni.
A közmédia hitelességét azonban nem a hibák, hanem egy sokkal súlyosabb ügy teszi próbára: a vezetői kinevezések története.
Már az új vezetés kinevezése sem volt problémamentes. A Duna Médiaszolgáltató új, átmeneti vezetője Horváth P. András lett, akit a parlament kulturális bizottsága választott meg. A jelölt meghallgatása azonban elmaradt: a képviselők lényegében az önéletrajza alapján döntöttek. A procedúrát több oldalról bírálták, még a fideszes bizottsági elnök, Szentkirályi Alexandra is kifogásolta.
Ez természetesen nem azt bizonyítja, hogy Horváth alkalmatlan lenne, de egy olyan intézmény esetében, amelynek legfontosabb ígérete éppen a közbizalom helyreállítása, különösen rossz üzenet, ha a vezető kiválasztásának folyamata nem átlátható.
Augusztus 3-án az MTVA bejelentette, hogy Hajdú Gábor lesz az M1 Híradó főszerkesztője, Borsa Miklós pedig az egyik műsorvezetője. Hajdú korábban a Mészáros-csoporthoz tartozó médiában, a Hír TV-nél és az Echo TV-nél is dolgozott. Borsa pedig több mint tíz év után tért volna vissza a képernyőre.
A kinevezéseket azonban egy napon belül visszavonták.
A történet különlegessége, hogy Magyar Péter miniszterelnök a kinevezésekről szóló hír alatt mindössze annyit kommentelt: „Nem hinném…”. Röviddel ezután a két kinevezést visszavonták.
A politikai következtetés szinte magától adódik.Ha a közmédia valóban független, akkor a szerkesztőségi és vezetői kinevezéseket nem döntheti el a miniszterelnök.
Bár a közmédia vezetése azt állította, hogy saját döntéséről volt szó, de a történet magyarázata nem tudta eloszlatni a politikai beavatkozás gyanúját. A kinevezés megtörtént. A miniszterelnök kommentelt. A kinevezés megszűnt.
Ez a politikai kézivezérlés nagyon erős valószínűségét mutatja. A Magyar Nemzeti Médiaszövetség – amely egyébként kormányközeli szervezet – maga is súlyos bizalmi válságról és politikai beavatkozásról beszélt az ügy kapcsán.
A kézivezérlés gyanúja különösen veszélyes
A Magyar Péter-féle közmédia-politika legnagyobb politikai kockázata éppen az, hogy ugyanazt a modellt ismételheti meg más előjellel, amelyet le akar váltani.
A Fidesz-korszakban a közmédia politikai függőségének egyik legfontosabb kritikája az volt, hogy a szerkesztőségi autonómiát felülírta a politikai akarat. Ha most az történik, hogy egy miniszterelnöki Facebook-komment után egy kinevezést visszavonnak, akkor nem az intézményi függetlenség erősödik, hanem a politikai központ személye változik meg. Ez még akkor is igaz, ha az új politikai központ más értékeket vall. A demokratikus médiarendszer célja ugyanis nem az, hogy „jó kormány” irányítsa a közmédiát, hanem az, hogy a kormány ne irányítsa.
A kormányzati igényeknek való szervilis megfelelés természetesen jelen volt a Híradó adásaiban is. Noha megjelentek ellenzéki politikusok és kormánykritikus megszólalók, s az új szerkesztési logika szélesebb politikai spektrumot próbált bemutatni, de ebből még koránt sem következik, hogy létrejött a független közmédia. A propaganda ugyanis nem egyszerűen az ellenzék elhallgatását jelenti. Propaganda lehet az is, ha a hírek kiválasztása, hangsúlyozása és keretezése következetesen egy politikai oldalnak kedvez. Az az állítás például, hogy augusztus 20-án a pártok nem rendeztek külön ünnepet, „egyedül a TISZA Szigetek” tartottak találkozót önmagában is torzítja a nyilvánosságot, azt az egyértelműen hamis látszatot kelti, mintha a nemzeti ünnep kizárólag a Tisza Szigeteknek volna fontos, vagy más pártok nem tudnak, nem akarnak összejöveteleket szervezni, azaz közéleti értelemben nincsenek jelen, tehát nincsenek.
A közmédia hitelességét nem az dönti el, hogy mit mondott róla a miniszterelnök a kampányban, és még csak nem is az, hogy mit sugárzott augusztus 20-án.
Hanem az, hogy szeptemberben, októberben és jövő tavasszal képes lesz-e olyan híreket közölni, amelyek a saját kormányának is kellemetlenek. Képes lesz-e ugyanolyan alapossággal vizsgálni egy Tisza-kormány korrupciós ügyét, mint annak idején az Orbán-kormányét ígérte. Képes lesz-e egy ellenzéki politikus állítását akkor is bemutatni, ha az kellemetlen a kormánynak vagy a kormányzat mögött álló érdekcsoportoknak. És mindenekelőtt: képes lesz-e nemet mondani a miniszterelnöknek.
Ha igen, akkor valóban közszolgálati média születhet. Ha nem, akkor pusztán a propaganda célja és iránya változott meg.