A magyar politika egyik legkülönösebb műfaja a „mutyi felszámolásának mutyija”. Évtizedek óta minden új hatalom ugyanazzal az ígérettel érkezik: vége a haveri közbeszerzéseknek, vége az előre leosztott milliárdos szerződéseknek, mostantól átláthatóság lesz. Aztán eltelik néhány hét, és egyszer csak megszületik egy ügy, amelynek már nevet is ad a közvélemény. Most ezt az ügyet Tűzijáték-gate néven emlegetik.
Az augusztus 20-i állami tűzijáték körüli történet azért különösen kínos, mert miközben a kormány egyik első sikertörténetként kommunikálta, hogy a korábbi, mintegy 17 milliárd forintos tűzijáték helyett az idei rendezvény nagyjából 4 milliárd forintból valósult meg, a sikerkommunikáció hamar botrányba fulladt. És minél több részlet kerül napvilágra, annál kellemetlenebb kérdések merülnek fel.
A sajtóban megjelent dokumentumok szerint a korábbi szerződés felbontása után rendkívül gyorsan írták ki az új közbeszerzést, mégpedig hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásban. Három céget hívtak meg, de végül csak egyetlen vállalkozás adott ajánlatot: a Hardrock Kft., amely el is nyerte a több mint hárommilliárd forintos megbízást.
Ez a mese önmagában is elég ahhoz, hogy az ember felvonja a szemöldökét. Hogy lehet az, hogy három meghívott cégből kettő nem ad ajánlatot egy ekkora üzletre? Lehet, hogy valaki pontosan tudta, felesleges indulnia?
Az igazi bomba akkor robbant, amikor nyilvánosságra került egy belső levelezés. A G7 birtokába került dokumentumok – amelyeket később számos lap ismertetett – arra utalnak, hogy a Hardrock Kft. már hetekkel a hivatalos közbeszerzés kiírása előtt egyeztetett a rendezvény részleteiről. Nem is akárkivel… A levelezésben Radnai Márk, a Tisza alelnökének neve is felbukkan.
És már zúdulnak is ránk az újabb kérdések.
Elképzelhető, hogy valaki elkezdte megszervezni az ország legnagyobb állami rendezvényét anélkül, hogy létezett volna jogszerű szerződés? Lehetséges, hogy a nyertes személye már akkor ismert volt, amikor a közbeszerzés még nem is létezett?
Egyik felvetésre sem lehet megnyugtató v álaszt adni.
Az ügy legironikusabb vonása éppen az, hogy pontosan úgy néz ki, mint azok az esetek, amelyeket az ellenzék tizenhat éven keresztül bírált. Mintha valaki elővette volna a Hogyan intézzük a korrupciós ügyeinket? című közbeszerzési kézikönyvet, ugyanazt, amit a rendszerváltás óta használ minden mutyi-lovag. Még a kormánypárti Kontroll.hu is úgy fogalmazott: a legjóhiszeműbb értelmezés szerint is súlyosan elrontották a szervezőcserét, a kevésbé jóhiszemű szerint pedig ugyanaz a rendszer működött tovább más szereplőkkel.
Ez az a mondat, amelytől egy új kormány kommunikációs stábja valószínűleg nem alszik nyugodtan. De vannak olyan mondataink is, amelyektől remélhetőleg az elkövetők is nyugtalankodnak kicsit. Íme: A Fidesz a Közbeszerzési Hatósághoz fordult, azt állítva, hogy a tender körül sérülhetett az egyenlő bánásmód és a verseny tisztasága. A Mi Hazánk feljelentést helyezett kilátásba versenyt korlátozó megállapodás gyanúja miatt, Vona Gábor pedig közérdekű adatigénylést jelentett be.
Az ügy egyik legérdekesebb eleme a csend. Magyar Péter általában szinte minden politikai botrányra órákon belül reagál. A Tűzijáték-gate esetében azonban napokig hallgatott, és persze a kormányzat részéről sem született érdemi cáfolat a sajtóban megjelent konkrét állításokkal kapcsolatban.
Pedig van itt néhány kérdés, amelyekre valakinek válaszolnia kellene:
Pontosan mikor kezdődtek az egyeztetések a Hardrock Kft.-vel? Volt-e bármilyen előzetes szóbeli megállapodás a nyertes céggel? Ha nem volt, hogyan készülhettek részletes technikai egyeztetések? Ki adott felhatalmazást arra, hogy egy cég szervezési munkát kezdjen érvényes szerződés nélkül? Most, hogy kirobbant a botrány, nyilvánosságra hozzák a teljes levelezést? Milyen szakmai szempontok alapján és miért éppen három céget hívtak meg? Hol van az előkészítésről és a cégek meghívásáról szóló írásos dokumentáció? Miért csak egy ajánlat érkezett? A másik két meghívott nem tudott vagy nem akart ajánlatot tenni? Esetleg azért nem, mert tisztában voltak vele, hogy nincs értelme? Milyen kapcsolatban állt Radnai Márk a tender előkészítésével? Lesz független vizsgálat? Ha bebizonyosodik, hogy előre egyeztették a tendert, vállalja-e valaki a politikai felelősséget?
Mert ezt hívnák elszámoltathatóságnak.
Hogy van-e ma Magyarországon ilyesmi, az a kérdéseinkre adott válaszok fogják megmutatni. Vagy a válaszok hiánya…