A Facebook reakciógombjai nem közvélemény-kutatók, legfeljebb a digitális tér zajmérői. Ettől még érdemes figyelni rájuk. A TISZA képviselőinek 1 410 posztos mintájában a Like szinte egyeduralkodó. 1 375 bejegyzésnél kapott több Likeot az adott képviselő, mint a Vicces reakciót, miközben mindössze 35 posztnál fordult meg az arány. Magyarán a vizsgált tartalmak 97,5 százalékát többségben kedvelték az oldalra tévedők. Ez első pillantásra megsemmisítően jó eredménynek tűnik. Második pillantásra már inkább az a kérdés, mitől lesz az a ritka két és fél százalék ennyire érdekes.
A mérésben a „kinevetett” nem hangulati költészet, hanem szigorú, posztonkénti kategória. Akkor kerül ide egy bejegyzés, ha több Vicces reakciót kapott, mint Like-ot. A posztszintű arány azt mutatja meg, milyen gyakran fordul elő az a politikailag kellemetlen helyzet, hogy a közönség nem helyesel, hanem röhög. A nevető fej nem szavazólap, de egy politikus számára aligha kitüntetés.
A nyers reakciószámok szintén a Like fölényét mutatják. A 1 410 poszt összesen 1 521 544 Like-ot és 101 238 Vicces reakciót gyűjtött. Ha csak ezt a két típust nézzük, az arány 93,8–6,2 a Like javára. Ez nem azt jelenti, hogy a TISZA támogatottsága 93,8 százalék volna, ahogy azt sem, hogy az ország 6,2 százaléka kineveti a pártot. A Facebook-oldalak közönsége önként válogatott társaság. Aki követ egy politikust, általában nem azért teszi, hogy minden reggel dühösen keresse a nevető fejet, pláne nem kampány időszak után. A Like ezért a pártoldal természetes alapzaja. A Vicces viszont éppen ritkasága miatt diagnosztikusabb. Ahol többségbe kerül, ott valami a saját közönség komfortzónáján túlra is eljutott, vagy a mondanivaló olyan könnyen támadhatóvá vált, hogy az ellenoldal odatalált.
Az 1410 vizsgált poszt 97,5 százalékánál a Like volt többségben; 35 bejegyzés került a kinevetett kategóriába.
A politika nem pusztán arról szól, hogy egy üzenet hány kedvelést szed össze a már meggyőzöttektől, hanem arról is, kibírja-e a találkozást a kétkedéssel, a helyi tapasztalattal és a józan paraszti ésszel. A Facebook algoritmusa sok mindenre alkalmas, csak lelkiismeret-vizsgálatra nem. Megmutatja a saját tábort, felerősíti a kész indulatokat, majd elégedetten közli, hogy nagy az aktivitás. A kinevetés e buborék falán keletkező repedés. Nem biztos, hogy igazságot mond, de azt jelzi, hol nem sikerült tekintélyt teremteni.
A képviselői rangsorban Csatári Ernő áll az élen a “legviccesebbek” között. Tíz legutóbbi posztjából négynél, vagyis 40 százalékban lett több a Vicces reakció, mint a Like. Rápli Róbertnél három ilyen bejegyzés ad 30 százalékot. Tóth Norbert, Lukács Gábor és Borsós Gabriella két-két kinevetett poszttal 20 százalékon áll, további öt név pedig 10 százalékkal fér be az első tízbe. Ezek az arányok nem a reakciók összmennyiségét jelentik. Csatári 40 százaléka nem azt mondja, hogy minden száz reakcióból negyven nevető fej volt, hanem azt, hogy tíz posztból négynél a nevetés lett a többségi válasz.
A rangsor posztonként mér. Azt mutatja, tíz bejegyzésből hánynál lett több a „Vicces”, mint a Like.
Itt érdemes egy pillanatra megállni a Vicces jelentésénél. A platform nem kérdezi meg a felhasználótól, hogy gúnyolódik, hitetlenkedik, vagy egyszerűen csak valóban szórakoztatónak találta a bejegyzést. A politikai posztoknál azonban a többségbe kerülő nevető reakció rendszerint nem a szerző humorérzékének járó vastaps.
A témák között az energiaügy lóg ki a leginkább. A Paksot, az áramellátást, az erőműveket, a turbinákat és a szélenergiát említő száz poszt 12 százalékánál került többségbe a Vicces reakció. Ez közel ötszöröse a teljes minta 2,5 százalékos kinevetési arányának. A reakciók összesített mennyisége ugyanakkor ebben a körben is 90,1 százalékban Like, 9,9 százalékban Vicces. Vagyis nem az energiaügyi kommunikáció egésze omlott össze, hanem néhány bejegyzés lett látványos céltábla. A politikában gyakran ez a veszélyesebb. Nem az általános közöny, hanem az a néhány mondat, amely önálló életre kel, és már nem a szerző magyarázza, hanem a kommentmező.
A szélerőműves és szélenergiás tartalmak külön csoportjában 19 bejegyzést vizsgáltunk. Ezek közül 3 posztnál lett több a Vicces, mint a Like, ami 15,8 százalékos posztszintű kinevetési arány. A maradék 16 bejegyzés Like-domináns volt. A nyers reakciók azonban már szorosabb képet adnak. 10 935 Like mellett 7 832 Vicces érkezett, vagyis a két reakcióból 58,3 százalék jutott a Like-ra és 41,7 százalék a kinevetésre. A két mérőszám közötti rés nem hiba, hanem a történet lényege. Kevés poszt húzta fel nagyon magasra a nevető reakciók számát.
A vizsgát 19 szélerőműves és szélenergiás poszt közül 3, vagyis 15,8 százalék lett „Vicces”-domináns.
A legnagyobb szélerőműves kiugrás Rápli Róbert egyik bejegyzése volt, 787 Like-kal és 4100 Vicces reakcióval. Egy másik, ugyancsak a témát érintő posztjánál 1000 Like-ra 1600 nevető fej jutott. A harmadik kinevetett bejegyzés egy szélesebb, száznapos kormányzati összefoglaló volt, amelyben a szélenergia csak az egyik elemként szerepelt. Ez 255 Like mellett 1300 Vicces reakciót kapott.
Az olvasat itt nem az, hogy a szél fújása baloldali összeesküvés volna, és az sem, hogy minden turbina nemzeti tragédia. A tanulság jóval földhözragadtabb. Az energiaellátás, a tájkép, a termőföld, a települési önrendelkezés és a beruházások helyi haszna olyan kérdések, amelyekben a választó nem szeretné, ha felülről, kész csomagban közölnék vele a haladás egyetlen helyes irányát. A technokrata mondat, amely Budapestről nézve korszerű, egy érintett faluból nézve lehet arrogáns. Aki erről úgy beszél, mintha csak egy pályázati táblázatot kellene kipipálni, könnyen megkapja a nevető fejet. Nem feltétlenül azért, mert a közönség nem érti a fizikát, hanem mert túl jól érti a politikát.
A kontrasztot jól mutatják az augusztus 20-i és államalapítási tartalmak. A 123 ide tartozó vizsgált poszt közül egyetlenegy sem lett Vicces-domináns, noha összesen 6293 nevető reakció ezeknél is megjelent. Minden posztnál több volt a Like. A nemzeti ünnep nyelve tehát átment a saját közönség szűrőjén. Lehetett benne pátosz, kenyér, zászló és annyi Szent István, amennyit a hírfolyam elbírt, de többségi kinevetés nem lett belőle. A Baka András köztársasági elnök jelöléséhez kapcsolódó 42 vizsgált poszt is erősen Like-központú volt. A reakciók 97,3 százaléka Like, 2,7 százaléka Vicces, és csak egyetlen bejegyzésnél fordult meg a sorrend.
A „100 napos kormányzati teljesítmény” témaköre már kevésbé sérthetetlen. Itt a posztok 5,9 százaléka került a kinevetett kategóriába. Ez még mindig kis arány, de több mint kétszerese a teljes mintának. Az okot az adatok önmagukban nem mondják meg. Lehet, hogy a túl korán kiosztott bizonyítvány váltott ki hitetlenkedést, lehet, hogy a hosszú programpontok között akadt könnyen támadható elem, és az is lehet, hogy a központilag ismételt tartalom egyszerűen több ellenérdekelt közönséghez jutott el. A Facebookon az ismétlés a politikai kommunikáció édesgyermeke. Minden oldal ugyanazt mondja, aztán minden oldal külön örül ugyanannak.
A számokból ezért sem érdemes választási jóslatot készíteni. A 141 képviselő oldalán összegyűlt reakciók nem reprezentálják Magyarországot, a követők nem véletlenszerűen kiválasztott állampolgárok, a Facebook elérése pedig nem átlátható urnarendszer. Magyar Péter vagy más nagy elérésű szereplő tízezres Like-számai valószínűleg eltorzíthatják az összesített képet. Az elemzés arra alkalmas, hogy kommunikációs sérülékenységet mutasson, nem arra, hogy mandátumot osszon.
Mégis van politikai tanulság. A TISZA képviselői oldalain a Like a normál állapot, a kinevetés a kivétel. A kivétel azonban nem véletlenszerűen bukkan fel. Az energiaügyi és különösen a szélerőműves kommunikációban jóval gyakrabban, mint a nemzeti ünnephez, közösségi eseményekhez vagy intézményi jelölésekhez kötődő tartalmaknál. Ez azt üzeni, hogy a szuverenitásról, a helyi döntésről és a mindennapi életet átformáló beruházásokról nem lehet pusztán menedzseri nyelven beszélni. A választó nem projektterület, a táj nem PowerPoint-háttér, a település pedig nem üres cella egy országos energiatervben.
A nevető fej persze nem mindig bölcs, és a tömegnek sem attól lesz igaza, hogy egyszerre kattint. De a politikus dolga nem az, hogy megsértődjön a reakción, hanem hogy megértse, miért vált nevetség tárgyává az üzenet. A vizsgált 1410 posztból 35-nél történt ez meg többségi formában. Ez kevés, tehát a TISZA kommunikációjának egészéről nem beszélhetünk kinevetési válságként. A szélerőműves 15,8 százalék viszont már nem puszta statisztikai porszem, különösen úgy, hogy a reakciók darabszámában a Vicces 41,7 százalékot ért el. Nem ítélet, de figyelmeztető lámpa.
Az elemzés képviselőnként a legutóbbi tíz posztra, összesen 1410 bejegyzésre épül. A vizsgálat a Like-ok és a Vicces reakciók számát és posztonkénti dominanciáját hasonlítja össze. A többi reakciótípus nem része a mérlegnek.