Az elmúlt években Magyarországon rendkívüli módon terjed és erősödik az internetes verbális erőszak. Ráadásul ezek gyakran politikai jellegűek, tehát alapvetően világnézeti és közéleti elképzelések miatt gerjednek. A különféle online felületeken elszaporodtak a halálos fenyegetések, életveszélyt kilátásba helyező vagy uszító üzenetek.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz tartozó Internet Hotline 2024-es éves jelentése szerint a bejelentések között jelentős arányt képviselnek a legsúlyosabb, emberi vagy gyermeki sérelmet jelentő tartalmak; bár a bejelentések száma évi szinten némi ingadozást mutat, a legsúlyosabb kategóriák kezelése folyamatos kihívás. A jelentések sajnos egyértelműen alátámasztják, hogy nem csak egyedi ügyekről van szó: a jelenség jogi és hatósági szinten rendszerszerűen kezelendő problémává vált. Mielőtt azonban a jogalkotói válaszra vetnénk pillantást, lássuk, milyen ügyek jelentettek egyre növekvő aggodalmat a magyar közvélemény számára!
A sajtóban több, egymástól független eset is megjelent, amelyek illusztrálják a fenyegetések jellegét és célpontjait. A Magyar Nemzet beszámolója szerint egy „baloldali Facebook-csoportban” szavaztatást indítottak egy Orbán Viktor elleni merényletről, nem sokkal a Donald Trump elleni merényletkísérlet után. Ugyancsak a Magyar Nemzet említi, hogy a Tisza Párt rendezvényein „akasztással fenyegették meg” a politikai ellenfeleket. A Pilhál György által jegyzett cikk szintén a Magyar Nemzetben arra panaszkodott, hogy következmények nélkül lehet „kötéllel, lámpavassal fenyegetőzni”. A Mandiner összefoglalója így fogalmaz: „ide sorolható …, hogy nemrég Krúbi (azaz Horváth Krisztián) egy koncertjén arról beszélt, hogy „amikor majd felakasztjuk” a miniszterelnököt, „küldök neki egy gyógypuszit”. De ugyanebbe a sorba illeszkedik Majka legutóbbi – nagy port kavart esete – is, aki pedig egy fesztiválon a kormányfő fejbelövését imitálta. Illetve említhetjük még – a mostanra a popkoncertek egy részének az állandó elemévé vált – „mocskos fideszezést” is”.
Természetesen újságok, újságírók is gyakran kerültek a fenyegetések célkeresztjébe. 2024. júniusában a Media1.hu szerkesztősége több súlyos, életveszélyes tartalmú fenyegetést kapott (pl. „cölöpre verés”, „kivégzés”), amelyekről a lap rendőrségi feljelentést tett. 2024 nyarán több, a Tisza Párt környezetéből származó személy tettközzé gyűlölködő, fenyegető videókat/kommenteket, illetve egyes esetekben a párt vezetője, Magyar Péter is tett provokatív megjegyzéseket, amelyek újságírók elleni fenyegetésként értelmeztek az érintettek. De kapott halálos fenyegetést Kovács Ágnes, a Magyar Hang újságírónője vagy Kovács Sándor, az RTL Klub újságírója is.
A napvilágra került ügyek jól mutatják a célpontok sokszínűségét: állami vezetők, ellenzéki szereplők, újságírók — tehát a verbális erőszak nem csupán „szubkulturális” jelenség, hanem a politikai élet részévé vált.
A hazai szakmai és sajtóelemzések szerint a jelenségben több, egymást erősítő tényező játszik szerepet. Elmondható egyrészt, hogy a politikusok, pártok és közszereplők éles hangneme hozzájárul a közbeszéd radikalizálódásához; a gyűlöletkeltő és uszító megnyilvánulások normalizálódnak a támogatótáborok körében. Másrészt az is jól látszik, hogy az internetes felületeket uraló algoritmusok jelentős mértékben megerősítik a dühös, erőszakos tartalmak terjedését; az anonimitás és könnyű megosztás pedig növeli az ilyen tartalmak terjedésének esélyét. Külön platformok (zárt csoportok, Telegram-csatornák) is szerepet játszanak a koordinált uszítás elterjedésében. Önálló tényezőként említik az elemzések a tényellenőrzés és mediális reakciók hiányosságait, azaz azt a jelenséget, amikor a média vagy az online moderáció késik vagy következetlen, a durva bejegyzések tovább élnek és széles közönséghez jutnak el.
Az egyre aggasztóbb online agresszió megfékezése érdekben az Országgyűlés 2024 végén elfogadott egy, az „internetes agresszió visszaszorítását” célzó jogszabályt, amely 2025. január 1-jei hatállyal olyan online megnyilvánulásokat is büntethetővé tett, amelyek erőszakra utaló kívánságot vagy célzott fenyegetést tartalmaznak.
Az új szabályozásnak megfelelően a hatóságok 2025 első hónapjaiban tömegesen kezdtek el eljárásokat indítani online kommentek miatt.
Ugyanakkor számos civil és szakmai szereplő (sajtóorgánumok, jogvédő szervezetek) azt hangoztatják, hogy a jogszabály „túl tág” és akár politikai érdekek szerint is alkalmazható. Ezzel szemben közjogi szakértők azzal érvelnek: a hatékony fellépés szükséges az életveszélyes fenyegetések megelőzéséhez.
A jogi szabályozás kérdésén túl azonban más szempontokat is érdemes megfontolni. A jelenség mögött ugyanis ott áll a verbális erőszak normalizálódása, ami rontja a demokratikus vita minőségét, miközben a fenyegetések elhallgattathatják a kritikus hangokat és öncenzúrához vezethetnek, ami a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának rovására mehet. Összességében tehát okkal feltételezhető, hogy az interneten terjedő verbális erőszak nemcsak azért veszélyes, mert személyes fenyegetést jelent az érintetteknek vagy a ténylegesen megvalósuló fizikai erőszak irányába tolja a közhangulatot, de azért is, mert már rövid távon is aláássa a demokrácia legfontosabb pilléréit, a nyilvános és racionális vitát, és véleményünk félelem nélküli képviseletéhez fűződő jogainkat.