Az Index birtokába jutott egy állítása szerint a Tisza Párthoz kötődő “Magyarország 2027–2035 konvergenciaprogram” című, több száz oldalas dokumentum, amely részletesen vázolja a közteherviselés, így a személyi jövedelemadózás, a társasági adózás és a magánvagyon adóztatásának radikális újragondolását, és feltehetően a Tisza Párt gazdaságpolitikai alapállását és kormányzati elképzeléseit tükrözi. Nem vitatható, hogy fontos információról van szó, az ellenzéki portálok reakciójának idővonala nem ezt tükrözi. Árulkodó, hogy egyikük sem az Index értesülései alapján kezdte el önállóan tárgyalni a dokumentumot, és feltűnő módon mindegyik csak azt követően szólalt meg, hogy Magyar Péter a Facebookon közzétette a saját értelmezését. Elemzésünkben azt vizsgáltuk meg, milyen időzítéssel számolt be az ügyről az Index után a Telex, a 24.hu, a HVG, a Népszava, a Klub Rádió és a Magyar Hang, és beszámolóik miként igazodtak a Tisza Párt elnökének reaakciójához.
Az Index cikke szerint a portál birtokába került dokumentum egy olyan, több száz oldalas gazdasági tervezet, amely a Tisza Párt jövőbeli kormányzásának alapelveit vázolja fel. A beszámoló szerint átfogó szerkezetátalakításokat indítványozna: jelentős adó- és járulékmódosításokat, a közteherviselés átrendezését, a társasági adózás radikális újragondolását és a magánvagyon nagyobb állami bevonását. Az Index úgy írja le a csomagot, mint amely évente akár 1300 milliárd forintos többletbevételt is teremthet az államnak, elsősorban az SZJA- és ÁFA-terhek jelentős növelésével.
A modern online sajtó gyorsreagálású működéséhez képest feltűnően nagy időkülönbség telt el a hír megjelenése és a további portálok első megszólalása között: 2 óra 13 perc telt el aközött, hogy az Index publikálta a Tisza Párt állítólagos, eddigi leghosszabb programját bemutató anyagot, és aközött, hogy a vizsgált szerkesztőségek bármelyike egyáltalán megemlítette volna az ügyet. Ez a szokatlan csend nem technikai vagy kapacitásbeli okokra utal, hanem arra a kommunikációs logikára, amelyet végül maguk az ellenzéki portálok is megmutattak a saját tartalmaikkal: mindannyian megvárták Magyar Péter reakcióját, és csak azután számoltak be az Index értesüléseiről, hogy a politikus kijelölte a kívánt értelmezési keretet. Az ellenzéki sajtó így nem elsődleges forrásként, hanem a politikusi narratíva közvetítőjeként lépett be a történetbe, ami a késlekedés valódi magyarázatát adja.
Fontos felidézni, mit és hogyan reagált Magyar Péter az Index értesüléseire. A politikus a Facebookon közzétett bejegyzésében rendkívül élesen utasította el a cikk állításait. Szerinte az Index „újabb nevetséges hazugsággal” próbálja elterelni a figyelmet a TISZA sikeres jelöltállításáról. A dokumentumot „nem létezőnek”, az arra épülő cikket pedig „összetákolt”, zavaros propagandának nevezte, amely sokszor önmagával is ellentmondásba keveredik – hasonlóan ahhoz a korábbi adóemeléses ügyhöz, amelyről állítása szerint a bíróságon is kiderült, hogy hamis. Posztjában részletesen felsorolta a TISZA hivatalos gazdasági programjának fő pontjait is (SZJA- és ÁFA-csökkentés, KATA újrabevezetése, vagyonadó csak egymilliárd felett, KKV-k támogatása), azt hangsúlyozva, hogy ezek éppen az Index cikkével éppen ellentétesek. A bejegyzés konklúziója szerint a kormányoldal retteg, de a „TISZA és a magyarok már nem állíthatók meg hazugságokkal”.
A 24.hu volt az első az ellenzéki portálok közül, amely reagált az Index értesülésére („Az Index arról írt, hogy súlyos megszorításokra készül a Tisza, Magyar Péter szerint a cikk minden szava hazugság”), de beszámolójuk időzítése önmagáért beszél: az eredeti cikkhez képest több mint két órával később, Magyar Péter Facebook-reakciója után azonban mindössze 33 perccel később jelent meg. A portál beszámolója látványosan eltolódik a politikus narratívája felé: nem idézik az Index állításait, ellenben hangsúlyosan és részletesen ismertetik Magyar Péter bírálatát, amelyben az Indexet propagandaoldalnak minősíti, a dokumentumot pedig nem létezőnek nevezi. A cikk második felében a 24.hu újra megerősíti a politikus értelmezését azzal, hogy felidézi a korábbi, szeptemberi vitát is, ahol szintén a Tisza cáfolatára épülő keretben mutatják be az ügyet, majd beemelik a párt hivatalos adóprogramjának linkjét, mintegy iránymutatást adva az olvasónak arra, mit tekintsen hiteles forrásnak.
A HVG még tovább késlekedett: az eredeti Index-cikk után közel három órával közölte saját beszámolóját, ugyanakkor Magyar Péter posztja után alig egy órával már publikálták az írást („Magyar Péter: Az Index cikkének minden szava hazugság”). A portál narratívája ugyanazt a mintát követi, mint a 24.hu: az Index állításait nem részletezi, ellenben kiemelten hangsúlyozza, hogy “Magyar Péter azonban a cikk megjelenése után nem sokkal cáfolta a dokumentum valódiságát” mintha pusztán a politikus elhatárolódása elegendő lenne a dokumentum hiteltelenítéséhez. A cikk ezután megismétli Magyar Péter kommunikációs keretét, ismerteti, hogy szerinte mit tartalmaz a TISZA programja, és ezzel végig a politikus által kijelölt ellenértelmezésre helyezi a hangsúlyt — lényegében reprodukálva a Tisza narratíváját, miközben az Index állításai a háttérben maradtak.
A Népszava az Index cikke után több mint három órával, ugyanakkor Magyar Péter bejegyzését követően alig másfél órával közölte saját beszámolóját („Az Index arról ír, hogy megszorításokra készül a Tisza Párt, Magyar Péter közölte, a cikk minden szava hazugság”). A portál cikke már felütésében is a politikus narratíváját helyezi középpontba: első mondata Magyar Péter reakcióját idézi, amelyben az Indexet propagandaoldalnak nevezi, a dokumentumot pedig nem létezőként írja le. Ezt követően a Népszava szinte csak érintőlegesen foglalkozik az Index konkrét állításaival: a részletes adatok, tervezett intézkedések vagy a dokumentum tartalmának bemutatása helyett csupán néhány hangzatos elemre utalnak, miközben azt sugallják, hogy az Index anyaga „amely hangvételében, szóhasználatában és tartalmában is erősen egybevág a fideszes lejáratókampánnyal”, különösebb érvelés vagy alátámasztás nélkül. A cikk második felében a portál megismétli a politikus cáfolatait, újra beidézi azt a keretet, miszerint a Tisza hivatalos programja éppen az ellenkezőjét tartalmazza annak, amit az Index állít, és hangsúlyozza a „vállalkozásbarát, adócsökkentő irányt”. Így a beszámoló szerkezete és hangsúlyai egyértelműen követik a politikus által előre megadott értelmezési sémát, miközben az eredeti Információk nagy része háttérbe szorul.
A Magyar Hang az Index publikációja után több mint három és fél órával számolt be az ügyről („A Tisza tervezett megszorításairól ír az Index, Magyar Péter szerint ez nettó hazugság”). A vizsgált portálok közül egyedül ők ismertetik részletesen az Index által bemutatott dokumentum nevét, terjedelmét és főbb állításait, rámutatva, hogy a „Magyarország 2027–2035 konvergenciaprogram” című, több száz oldalas háttéranyag szerintük „markáns baloldali fordulatot” vetít előre. A beszámoló emellett saját kételyeit is megfogalmazza az Index cikkével kapcsolatban: gyanúsnak tartják, hogy a szerzőt csak monogram jelzi, hogy egy állítólag bizalmas dokumentumot öten írtak alá, és hogy az Index már a bemutatás pillanatában értékelte is az anyagot, ami szerintük nem megszokott eljárás kiszivárogtatott iratoknál. Felvetik azt is, hogy a felsorolt adóemelések politikailag életszerűtlenek lennének, illetve kérdéses, miért tervezne a Tisza egészen a 2034-es választások utáni időszakra. A portál ezzel előkészíti Magyar Péter reakciójának idézését, aki szerint „az írás minden szava hazugság”, és aki az Indexet – más ellenzéki portálokhoz hasonlóan – propagandaoldalként állítja be, amely egy „nem létező dokumentummal” próbálja támadni a pártot.
A Telex az Index publikációja után több mint négy és fél órával számolt be az ügyről („Megint Tisza-adóemelésről ír az Index, Magyar Péter szerint a cikk minden szava hazugság”). A portál részben átvette a Magyar Hang által elindított gyanúsítási vonalat, de azt a többieknél kidolgozottabban tálalta: nem bizonyítékokra, hanem a cikk körüli politikai reakciókra hivatkozva sugallja, hogy az Index anyaga akár egy fideszes lejáratókampány része is lehet. Ezt elsősorban azzal támasztja alá, hogy felidézi: a publikáció után két órával Orbán Viktor videóban üzent arról, hogy „ha balosok jönnek, mindig megszorítás van”, amit a Telex úgy állít be, mintha a miniszterelnök kommunikációja az Index cikkével tudatosan összefűzött üzenet lenne. Bár ez az összemosás bizonyíték híján spekulatív, kommunikációs szempontból így is jóval kreatívabb, mint amit a többi portál alkalmazott. A cikk végén a Telex – eltérően a direkt politikusi szövegeket ismétlő portáloktól – nagyobb távolságtartással idézi fel, mit mondott korábban a Tisza a gazdaságpolitikájáról: egy Bloomberg-interjúra hivatkoznak, amelyben Kármán András a nagyvállalati adókedvezmények visszavágásáról, az alacsony jövedelműek terheinek csökkentéséről és az átláthatóbb költségvetési környezetről beszélt. A portál tehát ugyan továbbra is a Tisza által kijelölt keretben számol be a történetről, de saját hangon, kevésbé alárendelődő módon tette ezt.
Összességében a vizsgált portálok reakciói világos időrendet rajzolnak ki: mintha nem az Index több száz oldalas dokumentumának súlya, hanem Magyar Péter reakciójának megjelenése lenne a valódi hírindító impulzus a vizsgált ellenzéki portálok esetében. A sajtó időzítése tehát nem csupán technikai sajátosság, de valamilyen kommunikációs tünet is lehet: a 2 óra 13 perces csend után szinte stopperóra-pontossággal mozdult minden ellenzéki médium, közvetlenül azután, hogy Magyar Péter megadta az elvárt értelmezési keretet. A kérdés nem az volt, vajon mennyire lehetnek igazak a dokumentumból idézett állítások abban szereplő állítások, ezt érdemben egyik médium sem taglalta, hanem az, hogy mit gondol róla Magyar Péter.