A 2024-es évben január 22-én került sor a Transzparens Újságírásért Alapítvány idei első Zsurnaliszta Vitaestjére, amelynek a helyszínét a Scruton MCC biztosította. Ezúttal két külpolitikai újságíró, Kerner Zsolt (24.hu) és Kohán Mátyás (Mandiner) volt a vendégünk, a vitát pedig alapítványunk menedzsere, Nagy Károly moderálta. A hatalmas érdeklődésre való tekintettel valamennyi jegy hamar elkelt, ezért a rendezvény előtti napokban további helyeket szabadítottunk fel, kihasználva a Scruton MCC közel százfős kapacitását.
A Zsurnaliszta Vitaest hagyományainak megfelelően Nagy Károly azzal a kérdéssel nyitotta meg a beszélgetést, hogy Kohán Mátyás és Kerner Zsolt milyen véleménnyel vannak egymás munkahelyéről. Előbbi párhuzamot vont a 24.hu és az Origo között a bulváros tartalmak jelenléte miatt, s ennek egyik legitimizációs példájaként említette a hírportált, ahol a vitapartnere dolgozik. Kerner Zsolt azt felelte, hogy olvassa a Mandinert, beleértve Mátyás cikkeit is, azonban a brüsszeli útjaikon is gyakran cserélnek eszmét egymással az aktuális külpolitikai kérdésekben, ezért Kohán Mátyás is előre leszögezte, hogy a vita hevében „senki ne számítson nagy tűzijátékra”.
A két zsurnalisztához intézett következő kérdés arra vonatkozott, hogy miért fordultak éppen a külpolitikai újságírás felé. Kerner Zsolt, aki egyben a 24.hu Háromharmad című podcastjének egyik alapembere, ezt azzal indokolta, hogy a sajtón belül csak kevesen foglalkoznak ezzel a területtel, miközben a világ egy nagyon érdekes hely. Külpolitikai munkássága fókuszában jelenleg Magyarország külkapcsolatain kívül az Európai Unió áll, amit némi humorral fűszerezve azzal magyarázott, hogy „szeretem a barokkos bürokráciát”. Kohán Mátyás viszont azért döntött a külpolitikai újságírás mellett, mert úgy tapasztalta, hogy külföldön nem értik Magyarországot, ráadásul a magyarok számára sem világosak az ottani események, vagyis mindaz, ami körülöttük zajlik, miközben ezek a kérdések valójában óriási hatással bírnak az ország helyzetére és az állampolgárok mindennapi életére egyaránt.
Ehhez kapcsolódóan Nagy Károly a szakmai módszertanukról is megkérdezte a két zsurnalisztát, különös tekintettel arra, hogy miként tudják kiszűrni az álhíreket. A Mandiner munkatársa úgy fogalmazott, hogy „a külpolitikai újságíró devizája a nyelvtudás”, hiszen az adott ország nyelvének ismeretében lehet csak eljutni egy-egy hír ősforrásáig. Példaként az orosz dezinformációt hozta fel, amely előszeretettel használ afrikai sajtóorgánumokat az álhírek terjesztésére, nem beszélve a közösségi médiában kreált kamu profilokról. Végül kiemelte a dezinformációs technikák ismeretének szükségességét is. Kerner Zsolt a jogszabályok olvasásának fontosságára hívta fel a figyelmet, ami elengedhetetlen az EU szervezetének és működésének megértéséhez, valamint a hatalmi viszonyok átlátásához. Kijelentette, hogy Kohán Mátyás cikkeiben nincs olyan állítás, ami ne lenne igaz, ennek ellenére mégis gyökeresen ellentétes következtetéseket vonnak le, amit a Mandiner újságírója arra vezetett vissza, hogy némileg eltérő forrásokat használnak és tartanak hitelesnek. Kerner Zsolt elsősorban az uniós szervek hivatalos dokumentumait és közleményeit véli mérvadónak, míg Kohán Mátyás a magyar kormány illetékeseinek értesüléseiből is szívesen merít, mint például Varga Judit korábbi igazságügyi miniszter vagy Bóka János, az Igazságügyi Minisztérium európai uniós ügyekért felelős államtitkára. Kerner Zsolt erre úgy reagált, hogy „érdekes értékválasztás inkább Varga Juditnak hinni”, mint Brüsszelnek.
A vitaest keretében szó esett a magyar kormány külpolitikájáról is, amit Kerner Zsolt az egyik cikkében úgy értékelt, hogy Magyarország még soha nem volt ennyire magányos és elszigetelt. Ezt a gondolatmenetet tárgyalták tovább Kohán Mátyással, aki Szijjártó Péter külpolitikájának érdemeit is kidomborította, amivel sikeresen oldják az ország elszigeteltségét. A 24.hu újságírója durva fenyegetésként definiálta a Magyarországnak járó uniós pénzek megvonását és a 7-es cikkellyel való fenyegetőzést, majd rámutatott, hogy éppen a legfontosabb gazdasági partnereinkkel, mint az Amerikai Egyesült Államok és Németország romlott a legnagyobb mértékben a politikai viszony. Kohán Mátyás ellenben úgy vélekedett, hogy az EU részéről a migráció és az LMBTQ témaköre jelentik a politikai harag legfőbb forrását. Ezen kívül a növekedés jelentőségét hangsúlyozva elmondta, hogy Magyarország olyan exportpartnereket keres, akik elkötelezettek ebben a tekintetben.
A vitában különösen nagy teret kaptak a magyar kormánnyal kapcsolatos korrupciós vádak is, amiket a Mandiner újságírója Magyarország elleni ürügynek minősített az EU kezében. Az est további hangsúlyos témája volt még a szuverenitásvédelmi törvénycsomag, illetve az, hogy felvet-e bármilyen szuverenitási kérdést, ha egy sajtóterméket külföldi forrásból finanszíroznak. Kerner Zsolt egy kérdéssel válaszolva azt felelte, hogy vajon az hasonló problémát jelenthet-e, hogy Deutsch Tamás az Európai Parlamenttől kapja a fizetését. Kohán Mátyás úgy foglalt állást, hogy Magyarországon ideje lenne rendezni a jelenlegi félkész és torzult médiafinanszírozási formák teljes rendszerét. A két zsurnaliszta egyetértett abban, hogy az esetleges külföldi vagy állami finanszírozás nincs hatással a munkájuk tényszerűségére, sem az általuk képviselt médiumokba vetett bizalomra. Magáról a szuverenitásvédelmi törvénycsomagról Kohán Mátyás azt hangsúlyozta, hogy abban nem esik szó a sajtóról, a médiáról vagy az újságírásról, Kerner Zsolt viszont a lehetséges hatásaira utalva a „dermesztő” jelzővel illette, majd úgy fogalmazott, hogy az egy „jogi trollkodás Orbán Viktortól”.
Nagy Károly végül egy játékos lezárásra invitálta a vitaest két résztvevőjét, akiknek öt kérdést tett fel aktuális külpolitikai témákról, míg a záróakkordot a nézői kérdések jelentették. A Zsurnaliszta Vitaest rendkívül konstruktív volt és végig kulturált mederben zajlott, a két résztvevő pedig végül úgy döntött, hogy a Katolikus Karitásznak ajánlja fel az elkelt jegyekből befolyt bevételt. A Transzparens Újságírásért Alapítvány ezúton is szeretné kifejezni a köszönetét Kohán Mátyásnak és Kerner Zsoltnak, amiért elfogadták a meghívást, és így megvalósulhatott a 2024-es év első Zsurnaliszta Vitaestje.