Augusztus 26-án az Index arról írt, hogy a Tisza Párt „brutális” adóemelkedéssel járó háromkulcsos személyi jövedelemadó-rendszer bevezetésére készül. A kiszivárgott dokumentum szerint az átlagjövedelmeket is egy magasabb adósávba sorolnák, ami a gyakorlatban rengeteg ember számára jelentene komoly megszorítást. A cikkre Magyar Péter Facebook-bejegyzésében reagált, „harmadikos szintű hamisítványnak” nevezte az iratot, és kijelentette, hogy pártja éppen az adók csökkentésére készül. Természetesen a személyi jövedelemadó jövőbeli rendszere is a fontos, de a hír prezentálása kapcsán médiatudatossági tanulságokkal is gyarapodtunk.
A hír augusztus 26-án reggel 7 órakor jelent meg az Indexen, és rövid idő alatt vezető téma lett számos portálon, részletes számításokkal és szakértői értékelésekkel. Az ellenzéki orgánumok — mint a Telex vagy a 444 — azonban nem érezték szükségesnek, hogy beszámoljanak róla, egészen addig amíg Magyar Péter nem tette közzé reakcióját 8:36-kor egy Facebook-posztban,amelyben saját álláspontját ismertette a dokumentummal kapcsolatban. A 444 9:54-kor, a Telex pedig 11:46-kor vette fel a témát, olvasóik így rögtön a pártelnök tagadásán keresztül találkozhattak az esettel, a dokumentum tartalma háttérbe szorult. Ennek következtében a hír lényegét, sikerült elhalványítani, a portálok olvasói pedig jórészt csak a cáfolattal találkozott. Mindez annak fényében különösen érdekes,, hogy a Tisza Pártot gyakran éri a kritika, hogy nem hozza nyilvánosságra kormányzati elképzeléseit, ráadásul itt egy rengeteg embert érintő, hatalmas súlyú kérdéskörről van szó.
Nem mindig voltak ilyen óvatosak a kormányszkeptikus médiumok, teljesen más megközelítést alkalmaztak néhány héttel korábban, amikor egy tisztázatlan eredetű memóban a Fideszhez köthető Partos ( Bartosnak elírva) Bence neve is feltűnt. Ott a tisztázatlan eredetű papírt gondolkodás nélkül vették készpénznek, míg az szja-ügyben ugyanezek a médiumok hirtelen „forráskritikusak” lettek, ami alapjában véve fontos dolog, de ezúttal nem a dokumentum eredetének tüzetes vizsgálatában nyilvánult meg, hanem abban, hogy említésre sem méltatták azt, amíg Magyar Péter ki nem jelölte a kommunikációs irányt..
A kettős mércét a legjobban a Telex illusztrálja, hiszen mindkét üggyel Dezső András foglalkozott. A vélelmezett fideszes memo kapcsán nem borongott sokat a forrás elemzésén, rögtön a tárgyra tért “Ki az a Partos Bence, aki egy kiszivárgott papír szerint a Fidesz digitális közösségét építené?” című cikkében. Bár Partos Bence szerepvállalására valóban sor került, a cikk fő következtetése, miszerint “A Telex azt valószínűsíti, hogy a jegyzet valóban egy fideszes kommunikációs stábtól szivároghatott ki, és mivel ezt a vonalat Rogán Antal irányítja, így életszerű, amit Magyar Péter állít a papírról”nem öregedett jól, így valószínű, hogy a szerző nem bajlódott sokat oknyomozói munkával mielőtt egyetértésre jutott volna Magyar Péterrel.
Ezzel szemben a progresszív adókulcsokról szóló feljegyzés kapcsán, a Magyar-poszt visszamondása után néhány nappal, Dezső már: “A Fidesz egészpályás letámadást indított adóügyben, ezzel próbálja meg földre vinni a Tiszát” címet viselő cikkel helyezi perspektívába az ügyet. Miközben a Magyar Péter-kiszivárogtatás kapcsán átsiklott a memo külalakjának esetlegességein, a Tisza gazdaságpolitikai csapatának tulajdonított feljegyzés kapcsán fontos érvként kiemeli, hogy “A lap (az Index) által hivatkozott, fura szövegezésű, elírásokat, helyesírási hibákat, és egy bekezdésen belül is egymásnak ellentmondó, és nem értelmezhető állításokat tartalmazó dokumentum mindössze másfél oldalas.”
A források értékelésének alternatíváiról is szép gondolatok hangzanak el a cikkben, amelyeket viszont a jelek szerint csak akkor komolyan venni ha az ellenzéket érinti a kiszivárogtatás. Ez a kettős mérce világosan mutatja, hogy a hírérték és a tények önmagukban másodlagossá válnak, ha politikai szempontokról van szó. Nem az számít, mennyire megalapozott egy információ, hanem az, ki kerül kellemetlen helyzetbe általa. A magukat függetlennek nevező médiumok működése így inkább hasonlít egy politikai szereplő logikájára. Vádlóként lépnek fel, amikor a kormánypártot lehet támadni, és védőként viselkednek, amikor Magyar Pétert kell megóvni a kellemetlen következményektől. A legszomorúbb pedig az, hogy ezt véleményvezérként teszik, az egyik esetben sem jut eszükbe, hogy az újságírás legszebb, mára jórészt feledésbe merült hagyományai szerint utána járjanak az igazságnak.