A HVG az iráni támadásra adott politikusi reakciókat bemutató cikkében célzatos rosszindulattal értelmezi Orbán Viktor megszólalását. A miniszterelnök az energiabiztonsági kockázatokról, az olajárak várható emelkedéséről, a térségben szolgáló magyar katonák helyzetéről és a terrorfenyegetettség növekedéséről beszélt. A HVG azonban ezt úgy állítja be, mintha a kormányfő a humanitárius következményekkel szemben kizárólag gazdasági szempontokat emelt volna ki, és ezzel eltért volna az európai vezetők reakcióitól. Az ilyen összevetések azonban több ponton is vitatható alapokon állnak.
Már a cikk első mondata jól szemlélteti a problémát: „Más európai vezetők a helyzet eszkalálódása miatt aggódtak.” Ez az általánosítás nem pontos, hiszen például Lettország, Luxemburg és Észtország miniszterelnöke sem hangsúlyozta az eszkaláció kérdését, ahogyan Donald Tusk sem. A HVG ezzel egységes európai reakció látszatát kelti, miközben a megszólalások valójában eltérő hangsúlyokat tartalmaztak.
Ezek után a portála következő megállapítást teszi:
„Orbán Viktor miniszterelnök ….. Magyarország energiabiztonságát emelte ki a feltehetően több száz halálos áldozattal járó, és az egész régiót érintő csapássorozat után.”
A megfogalmazás erősen érzelmi kontrasztra épít, azt a benyomást keltve, mintha a magyar miniszterelnök részvétlen lett volna vagy nem megfelelően közelítette volna meg a helyzetet.
Orbán Viktor a konfliktusból várható olajáremelkedés kapcsán hozta szóba a magyar energiabiztonságot, ami a jelenlegi helyzetben releváns kérdés, és a magyar érdek érvényesítésének szándékát tükrözi. Beszélt a térségben állomásozó magyar katonai egységek sértetlenségéről, valamint a konfliktusból eredő terrorfenyegetettség növekedéséről Magyarországon és Európában. A miniszterelnök kifejezetten a hazánkat közvetlenül érintő szempontok alapján közelítette meg a helyzetet, ami indokolt is, különösen annak fényében, hogy az ország jelenleg a stratégiai olajkészletek felhasználására kényszerül.
A cikk továbbá idézi a miniszterelnök esztergomi DPK-ülésen tett kijelentéseit, és ezeket állítja szembe a nemzetközi térben elhangzott reakciókkal, ami félrevezető képet eredményez. A HVG azt sugallmazása szerint kifogásolható, hogy Orbán Viktor ezen a fórumon is az energetikai kérdésekkel és az ellátásbiztonság problémájával foglalkozott. Viszont itt különböző szinteken zajló megnyilvánulásokról van szó. A lap egy belpolitikai rendezvényen elhangzott beszéd részletet vet össze hivatalos diplomáciai reakciókkal. A különböző kommunikációs helyzetek összemosása szükségszerűen torzítja az összehasonlítást.
A cikk a többi európai vezetőt nem kéri számon azzal kapcsolatban, hogy a „több száz halálos áldozatról” nem beszélt. Pedig sem Ursula von der Leyen, sem Kaya Kallas nem tett említést ilyesmiről, sőt utóbbi inkább pozitívan látta az események alakulását: „most már szabad az út egy másfajta Irán felé”. Amennyiben erkölcsi alapon kívánjuk értékelni a megszólalásokat, érdemes megemlíteni Emmanuel Macront is, aki természetesen nagyon aggódott az eszkaláció miatt, de leginkább a francia érdek védelme szempontjából: „Ebben a döntő pillanatban minden intézkedést megteszünk nemzeti területünk, polgáraink és közel-keleti érdekeink biztonságának garantálása érdekében.”
Mindez azt mutatja, hogy az egyes vezetők megszólalásai természetes módon saját országuk érdekeiből indulnak ki. Amikor azonban a francia elnök a francia érdekek védelméről beszél, az magától értetődő politikai reakcióként jelenik meg, míg a magyar miniszterelnök hasonló megközelítését a HVG bírálat tárgyává teszi. Ez a különbség nem a megszólalások tartalmából, hanem az értelmezés módjából fakad.