Csütörtökön új korszak kezdődhet az európai internet történetében. Az Európai Bizottság bemutatja az úgynevezett EU Kids Act tervezetét, amely az eddig kiszivárgott információk szerint nem egyszerűen azt mondaná meg, hogy mit láthatnak a gyerekek az interneten, hanem azt is, hány éves kortól és milyen feltételekkel léphetnek be a közösségi média, a videómegosztók, az online játékok és egyes mesterségesintelligencia-szolgáltatások világába.
Épülő korlátok
A tervezet egyik legfontosabb eleme a 15 éves korhatár: a 15 év alattiak önállóan nem hozhatnának létre ilyen szolgáltatásokon teljes értékű fiókot. A 13–14 évesek számára szülő által létrehozott, korlátozott úgynevezett bevezető fiókok jöhetnének létre, szigorú szülői kontrollal, korlátozott kapcsolattartással és időkorláttal. A 3–12 évesek csak szülő által felügyelt, gyermekbarát szolgáltatásokat használhatnának, hároméves kor alatt pedig nem lenne hozzáférés. A közösségi és videós platformoknak emellett életkor-ellenőrzést, hatékony szülői felügyeleti eszközöket, könnyen használható bejelentési lehetőségeket, valamint az addiktív tervezési megoldások és káros ajánlórendszerek visszaszorítását kellene biztosítaniuk.
Mindez különösen érdekes pillanatban érkezik. Alig három héttel ezelőtt, augusztus 26-án a Meta egy példátlan méretű amerikai peren kívüli egyezségben vállalt olyan változtatásokat a Facebookon és az Instagramon, amelyek pontosan ugyanazt a problémát célozzák: a gyerekek és tizenévesek számára súlyos mentális veszélyt jelentő, algoritmusok által ösztönzött platformhasználatot. A két megközelítés nem azonos, de ugyanabba az irányba mutat.
Nem a képernyő az egyetlen probléma
A közösségi média korlátozásának kérdése ma már egyértelműen a függőségek között tárgyalandó probléma. A platformok ugyanis nem valamiféle digitális könyvespolcok. Nem egyszerűen rendelkezésre bocsátják tartalmaikat, hanem a fogyasztó szokásait, érdeklődését montírozva folyamatosan eldöntik, mit mutatnak a következő másodpercben.
A hagyományos média világában az olvasó vagy néző választott. Megvette az újságot, bekapcsolta a televíziót, kiválasztott egy könyvet. A közösségi média más logika szerint működik. A felhasználó választása és az algoritmus választása összekapcsolódik. A rendszer figyeli, hogy a felhasználó mire kattint, mit néz végig, mit hagy félbe, mire reagál, mit oszt meg, és ezekből következtet arra, mi tarthatná őt még néhány percig a képernyő előtt. A közösségi média üzleti modelljének egyik alapja ugyanis a felhasználói figyelem. Minél tovább marad valaki a platformon, annál több tartalommal találkozik, annál több hirdetést lehet szeme elé vetni és persze annál több adatot lehet fölvenni róla, hogy a jövőben már még pontosabban lehessen megcélozni a hirdetésekkel. Ezért alakult ki az a digitális környezet, amelyben az automatikus lejátszás, a végtelen görgetés, az értesítések és a személyre szabott ajánlások egymást erősítve próbálják fenntartani a figyelmet.
Az Európai Bizottság jelenlegi tájékoztatása is úgy fogalmaz, hogy a mai platformokat számos esetben a felhasználók folyamatos lekötésére tervezik; különösen az infinite scroll, a rövid videók és a személyre szabott hírfolyamok nehezítik az időérzék megtartását.
Amikor tehát szabályozásról beszélünk, nemcsak a káros tartalom eltávolításáról van szó, hanem magának a digitális környezetnek a megtervezéséről is. A probléma a fiatalok esetében különösen nak. Az Amerikai Pszichológiai Társaság szerint a mesterséges intelligenciával támogatott ajánlórendszerek különösen erősen hathatnak a serdülőkre, miközben a lájkok, követőszámok és más társas visszajelzések a fiataloknál ugyancsak rendkívül erőteljes viselkedési reakciókat válthatnak ki. Az APA ezért kifejezetten azt javasolja, hogy a fiatalok biztonsága fontosabb legyen az egyszerű engagement-maximalizálásnál.
Az óceán két partján
Az augusztus 26-i amerikai egyezség ebben a tekintetben rendkívül fontos precedens.
A Meta az Egyesült Államokban, az egyezségben részt vevő államok és területek felhasználóinál automatikusan alkalmazandó új szabályokat vállalt a 18 év alattiak számára. Az Instagram és a Facebook együttes használatára alapértelmezett napi kétórás időkorlát kerül, amelyet csak szülői engedéllyel lehet kikapcsolni. Éjfél és reggel hat óra között a platformokhoz való hozzáférést alapértelmezés szerint blokkolják. Iskolai időben, hétköznapokon 8 és 15 óra között a push értesítéseket kikapcsolják.
A Meta emellett rendszeres túlhasználati emlékeztetőket, szigorúbb életkor-ellenőrzést, erősebb szülői kontrollt, a lájkok és reakciók számának alapértelmezett elrejtését és a fiatalok számára biztonságosabb tartalomszabályozást vállalt.
Talán a legérdekesebb változás azonban az algoritmushoz kapcsolódik: a fiatal felhasználók számára lehetővé válik egy nem személyre szabott hírfolyam használata is. Vagyis a felhasználó dönthet úgy, hogy nem azt a tartalomfolyamot kéri, amelyet a platform a korábbi viselkedése alapján a leginkább lekötő jellegűként felkínál. Ez a vállalás talán a legfontosabb, hiszen az algoritmikus figyelemgazdaság egyik alapmechanizmusát érinti.
Az amerikai és az európai megoldás között ezért van egy alapvető különbség.
A Meta-egyezség elsősorban használati korlátozásokat vezet be egy már létező szolgáltatásban, az EU Kids Act előzetesen ismert tervezete viszont magához a hozzáféréshez kapcsolná az életkort. Ez két teljesen különböző szabályozási filozófia.
Az időkorlát, életkor-ellenőrzés, szülői kontroll, éjszakai korlátozás, az algoritmikus ajánlások visszaszorítása és a platformtervezés felelősségének növelése az óceán mindkét oldalán megjelenik, ám Brüsszel nem csupán azt akarja szabályozni, hogy egy gyermek mennyi időt tölt egy platformon, hanem azt is, hogy milyen digitális szolgáltatás milyen életkorban és milyen feltételekkel legyen egyáltalán hozzáférhető számára.
Ki neveli a gyereket?
A szabályozás mikéntje végső soron arra kell, hogy választ adjon, hogy ki felelős a gyermekek (és persze a felnőttek) digitális környezetéért. A Bizottság júniusi felmérése szerint az uniós fiatalok iskolaidőben átlagosan 4,5 órát, hétvégén több mint hat órát töltenek online; 45 százalékuk hasonlítja magát másokhoz a közösségi médiában, és közel harmaduk számol be arról, hogy a közösségi média miatt stresszt, szomorúságot vagy társadalmi kirekesztettséget érez.
Az Európai Bizottság júliusi szakértői testülete éppen ezért nem kizárólag korhatárokról beszélt. A jelentés a gyermekek életkori fejlődéséhez igazított megoldásokat, a „safety by design” elvét, a szülők és pedagógusok támogatását, valamint a platformok felelősségének erősítését is hangsúlyozta.
A minap nyilvánosságra került Pisa jelentések pedig azt tükrözik, hogy tragikus állapotok felé zuhan a fiatalság szellemi színvonala. A tavalyi PISA-mérésen minden eddiginél gyengébben teljessítettek a 15 évesek szövegértésből és matematikából. Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter egy rádióműsorban arról beszélt, hogy új jelenségként, immár a középosztálybeli, magasabb státuszú családok gyerekeinek is jelentősen visszaesett a teljesítménye.
Egyre valószínűbb, hogy adigitális környezet jelen formái rendkívül ártalmasak a fiatalokra nézve. Az EU Kids Act igazi jelentősége lehet, hogy kimondja: a gyermek figyelme olyan érték, amelynek védelméért a technológiai vállalatoknak felelősséget kell vállalniuk. Az amerikai és európai szabályozásbólkirajzolódó tendencia egyértelmű: a közösségi média korlátlan figyelemre optimalizált modelljét tiltani kell, a közösségi média pedig erős és egyre erősebb jogi és társadalmi ellenőrzés alá kell, hogy kerüljön.