A Polgári Demokraták egyelőre nem párt, hanem társadalmi kezdeményezés – programjuk pusztán annyi, hogy segítsék a párbeszéd, a tartalmas vita, a közös gondolkodás lehetőségét az egész országban. A Navracsics Tibor és Ferencz Orsolya elmúlt hónapokban tett nyilatkozataiból azonban már kirajzolódik egy lehetséges politikai ajánlat: mérsékelt, nemzeti-konzervatív, Európa felé nyitottabb és a középosztályt újra megszólítani kívánó jobbközép politika, amely egyszerre távolodna el a Fidesz elmúlt éveinek hatalomtechnikai és konfliktusos politikájától, valamint a Tisza politikai stílusától.
Van valami különösen érdekes abban, ahogy a Polgári Demokraták mozgalma megszületett. Nem új pártprogram bemutatásával, nem komoly politikai kiáltvány megfogalmazásával, hanem a vereség utáni önkritika igényével és a „polgári Magyarország” fogalmának újrafelfedezésével alapozták meg a szervezők az új kezdeményezést.
Augusztus 20-án Navracsics Tibor jelentette be, hogy Polgári Demokraták néven párthovatartozáson felül álló társadalmi mozgalmat indít. A politikus szerint a két politikai oldal végletes szembenállása rombolja az ország egységét és cselekvőképességét, ezért párbeszédet kezdeményezett az elmúlt száz nap, tizenhat év, illetve harminchat év tanulságairól. Külön hangsúlyt kapott a politikai bosszú, a kiátkozás és a kirekesztés elutasítása. Ez önmagában természetesen nem program.
Ugyanakkor tény, hogy Navracsics Tibor a választási vereség után szokatlanul nyíltan beszélt a korábbi kormányoldal hibáiról. A vereség okai között a hosszú kormányzásból következő kifáradást, a korrupciós ügyek politikai következményeit, az Európai Unióval folytatott túlzott konfliktusokat és a rosszul megválasztott választási stratégiát említette. Egy másik interjújában a Fidesz középosztálytól való eltávolodását és a párt túlzott ideologizálódását is bírálta.
A Navracsics-féle elemzés szerint tehát nem egyszerűen az vezetett a Fidesz választási vereségéhez, hogy a választók „félreértették” a kormány üzeneteit, vagy hogy a Fidesz kommunikációja nem volt elég hatékony. A problémát mélyebben látja: a párt eltávolodott attól a társadalmi és politikai karaktertől, amely korábban a polgári jobboldal alapját jelentette. Ez a gondolat Ferencz Orsolya nyilvános megszólalásaiban még határozottabban jelent meg. Ferencz szerint a „polgári Magyarországnak” gyenge a hangja. A Fideszben ugyanis szerinte olyan gondolkodásmód vált meghatározóvá, amelyben a nyers erő és az elvtelen hatalomtechnika fontosabbá vált az „örök értékeknél”. A polgári Magyarországot ezzel szemben az egymás iránti tiszteletre, a jog uralmára, a munka becsületére és a tudás elismerésére épülő társadalomként írta le.
Ha ebből politikai irányvonalat akarunk kirajzolni, akkor az első kulcsszó alighanem a „polgári”. Nem forradalmi, nem radikális, nem tekintélyelvű és nem konfrontatív, hanem az intézményesebb, szakmaibb megoldások felé forduló, a középosztály életformáját és érdekeit középpontba állító jobbközép szemlélet. Ez a beállítódás – mint tudjuk – a Fidesz fontos öröksége. A kilencvenes évek végének és a 2000-es évek elejének „polgári Magyarország” programja ugyanis más politikai nyelvet használt, mint az Orbán-rendszer későbbi időszaka. Elképzelhető, hogy a Polgári Demokraták a Fidesz által egykor képviselt jobbközép politikai hagyományt próbálhatnák meg újrateremteni, újraértelmezni.
A második fontos elem az Európai Unióhoz való újszerű viszony lehet. Navracsics Tibor már a választási vereség értékelésekor úgy fogalmazott, hogy Magyarország túl sok konfliktust halmozott fel Brüsszellel, és a magyar társadalom nyugodtabb kapcsolatot szeretne Európával. Az Európai Néppártból való kilépést pedig korábban a Fidesz egyik súlyos stratégiai hibájaként értékelte. Ez az irány persze jelent „föderalista” vagy klasszikusan liberális Európa-politikát, inkább valamilyen mérsékelt, nemzeti érdekérvényesítésre törekvő, de a brüsszeli igényeket sem elutasító európai politikát sejthetünk mögötte: Magyarország maradjon határozottan nemzeti, képviselje szilárdan a maga érdekeit, de amennyire lehet, kerülje a nyílt konfrontációt, törekedjen partnerségre az Unióval. Navracsics Tibor személye, pályaképe miatt ez amúgy is logikus irány. Ő ugyanis korábban magyar miniszterként és európai biztosként is megismerte mindkét politikai világot. Politikai profiljából következően számára és elvbarátai számára az Európa-pártiság és a nemzeti konzervativizmus összekapcsolása hiteles törekvés lehet.
A korábbi nyilatkozatok alapján feltételezhetjük, hogy a kezdeményezők fontosnak tartják azt is, hogy a politikai show helyett a szakmaiság alapján rendezhessük közös dolgainkat. Ferencz Orsolya júliusban nemcsak a Fideszt, hanem a Tisza politikai stílusát is bírálta. Úgy vélte, hogy a választók egy része nem a politikai indulatok újabb formájára, hanem társadalmi megbékélésre és szakmai alapokon álló, konszolidált kormányzásra vágyott. A szakértelem, a kompetencia, a biztonságosan működő, kiszámítható közigazgatás, a politikai intézmények professzionalizmusa jól illeszkedik Navracsics Tibor politikai karakteréhez is. Mint tudjuk, ő nem posztmodern tömegpolitikus, hanem jogász, politológus, közigazgatási és európai ügyekben jártas szakpolitikus. Ferencz a polgári Magyarország meghatározásakor ugyancsak kifejezetten a jog uralmát emelte ki. Olyan politikai közeg van születőben, amely a politikai személyiségkultusz helyett a szakértői hitelességet tartja fontos kérdésnek.
Ezek alapján egy sajátos politikai pozíció körvonalazódik. Úgy tűnik, hogy a Polgári Demokraták nem az Orbán-korszak megtagadásából indulnak ki, hanem újraértékelésének lehetőségéből. Fontos azt is rögzíteni, hogy a kezdeményezés láthatóan nem a Tisza Párt jobboldali változataként akar megjelenni. Ferencz Orsolya éppen a Tisza szavazóitól való eltérést is hangsúlyozta, amikor arról beszélt, hogy szerinte a kormányváltás után sem következett be az a társadalmi megbékélés és nyugodt, szakmai kormányzás, amelyet sokan vártak. Navracsics pedig a „két oldal végletes, végzetes szembenállását” nevezte problémának.
Vannak, akik mindezek alapján merész következtetésekre jutnak és azon elmélkednek, hogy a Polgári Demokraták vajon új pártként is megjelenhet a politikai porondon. A felvetés nem alaptalan. A Medián augusztusi kutatásáról szóló elemzés szerint egy Fideszből kiváló, mérsékelt polgári-jobbközép pártnak lehetne parlamenti potenciálja; a felmérés szerint a jelenlegi fideszesek mintegy harmada nyitott lehetne egy ilyen ajánlatra. Ez persze nem azt jelenti, hogy ennyi ember automatikusan a Polgári Demokratákra szavazna. De jelzi, hogy létezhet politikai tér egy olyan jobboldali erő számára, amely nem akar visszatérni a Fidesz régi politikájához, ugyanakkor elutasítja a Tisza ajánlatát.
Ugyanakkor egy közéleti kezdeményezés célja nem feltétlenül az, hogy pártként lépjen föl a hatalom megszerzése érdekében, hanem esetleg csak annyi, hogy megszervezze azt a társadalmi réteget, amely elveszítette korábbi politikai otthonát. Navracsics Tibor korábbi kritikája, amely szerint a Fidesz feladta a kapcsolatát a középosztállyal, ebbe az irányba mutat. Ferencz Orsolya pedig kifejezetten tagadta, hogy a Polgári Demokraták a Fidesz szétszakításának első lépése lenne, és hangsúlyozta, hogy a kezdeményezés nem pártlogika mentén működik. Ugyanakkor azt is mondta, hogy egy formálisabb közéleti platform létrehozásán dolgoznak.
A rendelkezésünkre álló nyilatkozatokból egyelőre nem teljes értékű választási program, hanem inkább egy mérsékelt, polgári-konzervatív jobbközép politikai filozófia rajzolódik ki. A Polgári Demokraták előtt álló kérdés így most nem az, hogy elindulnak-e a párttá formálódás útján, hanem az, hogy képesek-e hitelesen megfogalmazni a választ arra a kérdésre, amelyet már most a nevükben is feltesznek: lehet-e Magyarországon újra olyan jobboldali politikát csinálni, amelynek középpontjában nem a politikai tábor győzelme, hanem a polgári demokrácia, a szakértelem, a jogállam és a társadalmi béke áll?
A választási vereség után Navracsics és Ferencz erre láthatóan igennel válaszol. Az azonban csak a következő hónapokban derül ki, hogy ebből képesek-e valódi politikai gondolatot és – ami még nehezebb – valódi politikai közösséget építeni.