A Humanisták néven induló új párt megjelenése egyszerre élezte ki az ellenzéki oldalon zajló vitákat és írta át azt, ahogyan a nyilvánosság beszél a politikai képviseletről és értékekről. A szerkesztőségek különböző nézőpontból mérlegelik, hogy az új formáció inkább esélyt vagy kockázatot jelent a kormányváltást váró szavazók számára, a jelek szerint ez az, ami elsősorban megmozgatja az emberek fantáziáját az elég sajátos felállásban és ütemezésben született párt kapcsán. Elemzésünkben hat online hírportál – az Index, a Telex, a Pesti Srácok, a 444.hu, a Mandiner és a Magyar Hang – beszámolóit hasonlítottuk össze, sajtókörkép következik.
Az Index a Humanisták megjelenését elsősorban ellenzéki belharcként keretezi, már a címben is azt sugallva, hogy az új párt megoszthatja ugyan az ellenzéki szavazatokat, de „sok vizet nem fognak zavarni”. A cikk egymás után sorolja a főszereplők reakcióit, például Cseh Katalin videóját úgy idézi, hogy a politikus szerint „nyissunk új korszakot, amelyben a méltóság, az egyenlőség és az emberség az alap”. Barabás Richárd válaszából azt emeli ki, hogy szerinte az új konstrukcióban „a Fidesz legyőzésének esélye nő”. Ezzel szemben erősen megjelenik Magyar Péter kritikája, aki úgy fogalmaz, hogy „tudtuk, hogy jönni fog Orbánék megrendelésére az új párt, hogy elvigyen egy-két százalékot a rendszerváltást óhajtó millióktól” és azt is hozzáteszi, hogy „létrehozhattok akár száz új pártot is, nem fogtok sikerrel járni”.
A Telex a Partizánban készült hosszú beszélgetés alapján mutatja be a Humanisták alapvető állításait, ebből rakva össze, hogyan látják saját szerepüket az ellenzéki térfélen. A portál a címben az hangsúlyozza, hogy a mozgalom Magyar Pétert fogadja el közös miniszterelnökjelöltnek ( „Nekünk Magyar Péter a miniszterelnök jelöltünk”). Iidézik, hogy „azért indítottak új politikai pártot, mert úgy érzik, hogy van rá társadalmi igény”, és beszámolnak Barabás Richárd Pride-on szerzett élményéről ahol százezrek vonultak utcára, „akiket senki nem képvisel az országos politikában”. A cikk hangsúlyozza, hogy a Humanisták a rendszerváltást támogató erőként mutatják be magukat, amely a Tisza Párt mellé kíván beállni, ezért listán kérik a szavazatokat, egyéniben pedig a tiszás jelöltek támogatását sürgetik. Részletesen ismertetik Cseh Katalin kritikáját a mérésekre épülő politikáról, és kitérnek a Momentum belső vitájára is, felidézve a párt közleményét, amely szerint Cseh lépése „csökkenti a kormányváltás esélyét”.
A Pesti Srácok cikke gunyoros hangon számol be a Humanisták indulásáról, és már a címben azt sugallja, hogy Cseh Katalin és Barabás Richárd „megmagyarázták a bizonyítványukat”. Felidézik, hogy Fekete-Győr András és Márki Zay Péter szerint az új párt megjelenése rontja a hatalomváltás esélyét, a cikk pedig úgy értelmezi a Humanisták színre lépését, mint egy ügyes trükköt. A szöveg szerint „a nagy csel a szavazatok leadásában van”, vagyis listán a Humanistákra, egyéniben a Tisza jelöltjeire kellene szavazni, noha a videóban elhangzik az állítás, hogy „az indulásunk nem veszélyezteti a kormányváltást, sőt növeli annak az esélyeit”. A végén a cikk arra a következtetésre jut, hogy „a Humanisták nem csak oda állnak a húsos fazék mellé, hanem követelik a jussukat”, ráadássul „nem várnak a lehulló falatra, hadüzenetet küldtek”.
A 444 a Humanisták indulását Cseh Katalin értékalapúnak szánt üzenetén keresztül mutatja be, felidézve nyitómondatát, hogy „manapság túl sok a tesztoszteron, és túl kevés az emberség”. A cikk szerint Cseh azt üzeni, hogy nincs szükség új ellenségképre, ehelyett „új hangra” és „új közösségre” van szükség az ellenzéki oldalon. Leírják, hogy a bemutatkozó videóban magenta háttér előtt tűnik fel a „Humanisták” felirat az „emberség, értelem, szeretet” hármassal, majd megszólal Barabás Richárd is, aki arról beszél, hogy „lehet elérni egyszerre a rendszerváltást és képviselni az értékeinket”, és szerinte jobb lenne a következő parlament, ha „kicsit több szivárványos és EU zászló lenne ott”. A szöveg második része már a Momentum válaszára koncentrál, amelyben azt írják Cseh lépéséről, hogy „csalódtunk benne”, miközben a kormányváltás melletti elköteleződést hangsúlyozzák.
A Mandineren Szilvay Gergely hosszú publicisztikában ideológiailag is értelmezi a zászlóbontást, már a címben jelezve, hogy a humanizmus „emberellenes vallás, amit nem kellene követni” hiszen ledegradálja az embert és szélsőbalos politikát palástol. A szerző ennek alátámasztására Barabás Partizán-interjúban tett megjegyzését idézi, miszerint a Humanisták az „európai, modern, nyitott, zöld, progresszív, urbánus” értékeket támogatják, majd ezt kapcsolja össze a szekuláris humanizmus nemzetközi hagyományával. A cikk központi állítása, hogy „ne dőljünk be a humanista jelzőnek, ez egy szekuláris baloldali progresszív nézetrendszert takar, nem puszta emberbarátságot”, és a mai humanizmust az abortusz és az LMBTQ jogok támogatásával azonosítja. Hivatkozik az írás Jacques Maritain-re is, akit szerint „Istenképiség nélkül nincs valódi humanizmus”, majd azzal zárja a gondolatmenetet, hogy „keresztények és konzervatívok nem követhetik őket”.
A Magyar Hang elemző cikke a Humanisták indulását stratégiai nézőpontból vizsgálja, és már az elején rögzíti, hogy „listakampányra jelentkezett be” a Barabás Richárd és Cseh Katalin nevével fémjelzett párt. Felidézik, hogy a két politikus „megpróbálkozik a politikai túléléssel”, miközben a Tisza Párt kiegészítését ígérik azzal az elképzeléssel, hogy egyéniben Magyar Péter jelöltjeit, listán pedig a Humanistákat támogassák. A lap Ember Zoltán elemzőt idézi, aki szerint „fél évnél hosszabb idő kell ahhoz is, hogy az egy százalékos küszöböt megugorják ezek a pártok”, és a Humanisták előtt a DK listájára kerülés vagy az öt százalék elérése lebeghet célként. A cikk kitér arra is, hogy az új szereplő megjelenése „kétségkívül a Fidesznek kedvezhet”, és felidézi Gulyás Gergely mondatát, miszerint ép elmével senki sem gondolja, hogy a kormánynak befolyása volna Csehre vagy Barabásra, miközben Ember úgy látja, hogy a Humanisták indulása a Tisza mozgásterét szűkítheti.