Az Európai Bizottság szeptemberben bemutatta az EU KIDS Act nevű javaslatát, amely szerint 13 éves kor alatt nem lehetne Facebookot, Instagramot, TikTokot vagy más hasonló közösségi platformot használni.
A 13 és 15 év közöttiek már kaphatnának hozzáférést, de csak szülő által létrehozott vagy felügyelt, korlátozott „miniprofillal”, időkorláttal és jóval szűkebb funkciókkal. Tizenöt éves kortól lehetne önálló fiókot létrehozni, de a 18 év alattiaknál továbbra is szigorú gyermekvédelmi szabályok maradnának érvényben.
A 24.hu cikkének címe: „Megtiltaná a közösségi média használatát 13 éves kor alatt az Európai Bizottság.” A cikkből kiderül, hogy 13 és 15 év között nem teljes tiltás következne, hanem szülői kontroll alatt működő minifiók, továbbá hogy a platformoknak alapértelmezetten priváttá kellene tenniük a kiskorúak profilját, korlátozniuk kellene a kamerához, mikrofonhoz és helyadatokhoz való hozzáférést, valamint le kellene kapcsolniuk a függőséget erősítő funkciók egy részét.
A Telex már a címében is szélesebbre nyitotta a képet. „Kötelező korellenőrzés, és 13 évig semmi TikTok vagy Instagram – az EU bekeményít a gyerekvédelemben.” A „bekeményít” szó azonnal szabályozási történetté teszi az ügyet. Nem arról van szó, hogy a gyerek nem használhat valamit, hanem arról, hogy az EU átírná a platformok működésének szabályait. A Telex részletesen végigveszi azt is, hogy a három és tizenhárom év közöttiek bizonyos gyerekbarát videós szolgáltatásokat továbbra is használhatnának, de saját profil nélkül, szülői kontroll alatt. A 13–15 évesek minifiókjai pedig nem teljes értékű Instagram- vagy TikTok-fiókok lennének, hanem szűkített digitális terek.
A HVG címe más hangsúlyt ad: „Brüsszel szigorítana a gyerekek közösségimédia-használatán: 15 év alatt nem lehetne önálló fiókjuk.” Nem a teljes tiltás a fő mondat, hanem az önállóság hiánya. Ez pontosabban tükrözi a háromlépcsős rendszert. 13 év alatt nincs közösségi média, 13 és 15 között csak szülő által kontrollált hozzáférés, 15 fölött pedig önálló fiók. A HVG külön hangsúlyozza azt a bizottsági elvet is, hogy ezentúl ne a hatóságnak kelljen utólag bizonyítania, hogy egy platform káros a gyerekre, hanem a szolgáltatónak kelljen bizonyítania, hogy a rendszer biztonságos. Ez már jóval nagyobb változás, mint maga a korhatár.
Az Origo technológiai irányból közelít. A cím szerint „kemény korlátozás jöhet az EU-ban a közösségi oldalak és az AI kapcsán”. Nem kizárólag a TikTok–Instagram világról beszél. A Kids Act valóban kiterjedne bizonyos online játékokra, mesterséges intelligenciával működő chatbotokra és virtuális társakra is. A tervezet logikája szerint ugyanis nem az számít, hogy egy szolgáltatást hivatalosan közösségi médiának neveznek-e, hanem hogy használ-e olyan funkciókat, amelyek függőséget, túlzott kötődést, manipulációt vagy veszélyes kapcsolatfelvételt ösztönözhetnek.
Ez már messze nem csak arról szól, hogy egy tizenegy éves gyerek letöltheti-e a TikTokot. A tervezet szerint a 18 év alattiak profiljainak alapból privátnak kellene lenniük, idegen felnőttek nem léphetnének velük kapcsolatba, az ajánlórendszerek nem optimalizálhatnának kizárólag arra, hogy minél tovább tartsák őket a képernyő előtt, és tiltott lenne több olyan megoldás, amit ma teljesen természetesnek veszünk. A végtelen görgetés, automatikus lejátszás, bizonyos éjszakai push értesítések, agresszív jutalmazási mechanizmusok.
A Le Monde éppen ezért azt írta, hogy a legnagyobb változás valójában nem a 13 éves korhatár, hanem az, hogy az EU teljesen újra akarja definiálni, milyen lehet egy fiatalkorúak számára hozzáférhető digitális szolgáltatás. „Fokozatos korlátozásról” ír a 15 év alattiaknál, nem egyszerű tiltásról. Ez közelebb áll a rendszer valódi felépítéséhez. Franciaország ráadásul már saját, 15 éves korhatárt célzó szabályozással próbálkozik, Spanyolország 16 éves korhatárról beszél, Ausztria 14-ről, Görögország pedig szintén saját rendszert épít. Az uniós szabályozás egyik célja éppen az lenne, hogy ne legyen 27 különböző korhatár és 27 különböző technikai rendszer.
A német Tagesschau meglehetősen magyarázó módon tálalta a tervet. A fő cím: „Három korcsoport a közösségi médiához.” Ez jóval kevésbé drámai, mint a „betiltják a TikTokot a gyerekeknek”, de sokkal pontosabban mutatja, mi készül. Az ARD anyaga külön végigveszi a 13 év alatti, a 13–15 éves és a 15–18 éves korosztályt, és azt is, hogy a Bizottság milyen mentális egészségügyi érvekre építi a javaslatot, vagyis az alváshiány, szorongás, figyelemzavar, zaklatás, online ragadozók és az állandó társadalmi összehasonlítás.
A Guardian erősebben fogalmaz. Szerintük az EU egyre közelebb kerül a 13 év alattiak közösségimédia-tilalmához, Ursula von der Leyen pedig arról beszélt, hogy ezek a platformok „elveszik a gyerekek gyerekkorát”. Ez érzelmileg sokkal erősebb nyelv, mint a német közszolgálati sajtó háromlépcsős szabálymagyarázata. A Guardian ugyanakkor hozzáteszi azt is, hogy ez még csak tervezet, amelyet az Európai Parlamentnek és a 27 tagállamnak is el kell fogadnia. Vagyis a „betiltja az EU” típusú jelen idejű mondat ma még jogilag korai.
A Reuters szintén egyértelműen tilalomként ír a 13 év alatti részről, de rögtön melléteszi a második felét, 15 éves korig szülő által felügyelt profilok jöhetnek, és az egész rendszerhez közös uniós életkor-ellenőrzésre lesz szükség. Ez utóbbi talán a javaslat legnehezebb része. Mert könnyű azt mondani, hogy egy tizenegy éves ne használhasson TikTokot. Sokkal nehezebb technikailag megoldani, hogy a TikTok biztosan tudja, hogy az illető valóban tizenegy, miközben ne kelljen minden európai felhasználónak feltöltenie útlevelet vagy személyi igazolványt egy amerikai vagy kínai technológiai cégnek.
Az EU ezért saját, adatvédelmet ígérő életkor-ellenőrző rendszeren dolgozik. A cél elvileg az lenne, hogy a platform ne azt tudja meg, pontosan ki vagy, hanem csak azt, hogy elmúltál-e egy adott életkort. Papíron elegáns. A gyakorlatban viszont ez lesz az egyik legnagyobb technikai és adatvédelmi próba. Hiszen ha a szabály csak egy kipipálható „elmúltam 13” mezőre épül, nagyjából ugyanott vagyunk, ahol most. Ha viszont személyazonosságot kell igazolni, akkor a gyermekvédelem mellé rögtön megérkezik egy másik kérdés. Mennyi személyes adatot vagyunk hajlandók átadni azért, hogy a gyerek ne hazudhassa magát három évvel idősebbnek.
Az ausztrál példa éppen emiatt érdekes. Ausztrália elsőként vezetett be széles körű korhatáros közösségimédia-korlátozást, de az első tapasztalatok szerint a gyerekek jelentős része továbbra is megtalálja a módját a hozzáférésnek. Egy német közszolgálati összefoglaló szerint három hónappal az ausztrál tiltás után a 16 év alattiak 81 százaléka még mindig használt legalább egy érintett platformot, szemben a korábbi 86 százalékkal.
A Bizottság láthatóan ezért próbálja a kettő problémát egyszerre kezelni. Korhatárt akar, de közben a szolgáltatásokat is át akarja alakítani. Von der Leyen egyik legtöbbet idézett mondata szerint nem az a kérdés, hogy a gyerek hozzáférhet-e a közösségi médiához, hanem az, hogy mikor férhet hozzá a közösségi média a gyerekhez.