Mark Zuckerberg, a Meta alapító-vezérigazgatója bejelentette, hogy a vállalat megszünteti kiszervezett tényellenőri rendszerét és közösségi alapon elindítja a Community Notes modellt, amely az X-felületén működik már. Az eddig működő fact-checking rendszer megszüntetését így indokolta Zuckerberg: „a befogadóbbnak indult mozgalmat egyre inkább arra használtuk, hogy elhallgattassuk a véleményeket és kizárjuk platformjainkról a máshogy gondolkodó embereket. Ez már túl messzire ment. Szeretném lehetővé tenni, hogy az emberek megoszthassák véleményeiket tapasztalataikat a platformjainkon.” A véleménycenzúrába áthajló tényellenőrzés jelensége meghatározó kihívás a műfaj fogyasztói és képviselői számára is, ezért áttekintettük, hogy a Lakmusz, Magyarország első tényellenőrző platformja hogyan reagált a hírre.
Évekkel ezelőtt elérte a nagypolitika ingerküszöbét az a globális jelenség, amelyre válaszul most a Meta-vezér az eddig működő tényellenőrzési rendszer módosításával reagált. A véleményszabadság politikai-etikai sajátosságainak része, hogy lehetővé tegye különböző nézőpontoknak és véleményeknek az ütköztetését, megosztását.
A fact-checking mindeközben műfaji jellegéből fakadóan a szabadon terjedő közlések tényalapját, valóságtartalmát vizsgálja – ugyanakkor a kérdés az, hogy ez átalakul-e cenzúrává? A cél a tényellenőrzésnél esetében az, hogy vizsgálja a közlések valóságtartalmát, illetve, hogy a különböző perspektívák gazdagítsák a kontextust, így a tisztánlátást a tények kapcsán, nem az, hogy megrostálja azokat. Mégis azt látjuk, hogy a magukat önkényesen kinevező igazságot hirdető „tényellenőrök” sok esetben átkerülnek ennek a választóvonal másik oldalára, ahol a különböző, saját véleményüktől eltérő álláspontok delegitimálásával éppen azt a cenzúrát fejtik ki, amely ellen elvileg megalakultak. Ez a „bírói” szerep pedig nem árnyalja a diskurzust, hanem beszűkíti azt.
A saját farkába harapó kígyó – a Lakmusz esete a „tényellenőrző” cenzúrával
Mivel a Lakmusz saját magát tényellenőrző portálnak nevezi, felmerül a kérdés, vajon mennyi önkritikával fog számot vetni azzal a nyilatkozattal, amelyet az egyik legnagyobb közösségimédia-platform alapítója megfogalmazott. Fontos azonban leszögezni, hogy a Lakmusz és a Facebook tényellenőrző tevékenysége nem hasonlítható össze, hiszen a Lakmusz nem töröl semmit az internetről, szemben a Meta „tényellenőreinek” eddigi gyakorlatával. Zuckerberg állítása az, hogy a tényellenőrzés átcsúszott egy olyan szélsőséges spektrumra, amely ellehetetlenít és eltávolít sok olyan véleményt a közösségi oldalakról, amelyek nem illeszkednek bele a tényellenőrzők világlátásába. Ez a típusú cenzúra azt üzeni, hogy bizonyos vélemények annyira károsak vagy elfogadhatatlanok, hogy azokat nem lehet cáfolni vagy megvitatni, hanem egyszerűen el kell hallgattatni. Ez a személetmód pedig gyengíti a nyitottságot és a szabad véleménynyilvánítás eszméjét, amelyet éppen a tényellenőrző portálok hivatottak eredendően védeni. Ráadásul a „káros” és „elfogadhatatlan” kitétel szubjektív és kellően rugalmas is.
A Lakmusz reakciójából azonban semmiféle szakmai reflexió nem olvasható ki a cenzúrává változott tényellenőrzés kapcsán. A témát fejtegető cikkének a portál azt a címet adta, hogy „Zuckerbergnek hirtelen eszébe jutott, hogy mégsem jó a Facebook tényellenőrző programja, amire eddig büszke volt”. Mint írták: „A Facebook-vezér nemcsak az újságírók munkáját, hanem a program eddigi működését is hamis színben tüntette fel, amikor bejelentette: a cég „megszabadul” a tényellenőrzőktől. Trump közben nagyon örült a döntésnek.”
A sorok között egy önálló narratívaépítési szándékot véltünk felfedezni, amelynek lényege, hogy a tényellenőrzés műfajának önmagában semmilyen kritikával nem kell, hogy szembenéznie. Azokkal a véleményekkel kell csak megküzdenie, amelyek meg merik kérdőjelezni a tényellenőrzés kapuőri és potenciálisan cenzori szerepét. Elemzésükben semmilyen módon nem reagáltak arra a kijelentésre, amelyről Zuckerberg a tényellenőrzés legsúlyosabb kihívásaként értekezett, és amelyre döntését alapozta. Ehelyett viszont a Meta-vezért személyében állították be az igazságosság ellenségeként, saját vállalatának valódi tényellenőrzői tevékenységével szembeállítva:
A tényellenőrzés védelmében fogant írás kiváló példa arra a jelenségre, amelyre Zuckerberg utalhatott, amikor a szabad véleménynyilvánítás és az önkényes cenzúrákba áthajló túlkapások visszaszorítása érdekében bejelentette, megváltoztatja a tartalmak elbírálásának rendszerét. Úgyis mondhatnánk, amit a Lakmuszon olvashatunk az maga a tünete a szabad véleménynyilvánítás elnyomásába fulladt ideologikus kiváltságtudatnak. Tartalmi értelemben ugyanis nem bontják ki, milyen veszélyekkel jár, ha egy magát függetlennek pozícionáló bírói szerepből egyenlő jogú felhasználók tartalmait világnézeti alapokon szűrik meg. Ehelyett a függetlenséget hangsúlyozó Lakmusz főszerkesztője egy olyan idézettel delegitimálja Zuckerberg állítását a saját vállalatának működéséről, amellyel politikai érdekek kontextusába teszi az állítás megfogalmazóját, anélkül, hogy az állítás igazságtartalmát vizsgálná meg:
A szervezet krédója alapján a közjó érdekében felveszi a harcot a dezinformációval szemben, és szándékai szerint a magasabb szintű médiatudatosságot és tényellenőrzést segíti elő tevékenységével. Kérdéses azonban, hogy céljaival összhangban van-e az EFCSN gyakorlata. Ez a számonkérő hang és a „bizonyítékokra” való hivatkozás elgondolkodtató egy tényellenőrzéssel foglalkozó szervezet elnökétől, miközben újfent átsiklik azon a különbségen, ami a hagyományos tényellenőrök és a tényellenőröknek nevezett cenzorok szerepe között van. Mindazonáltal keretbe foglalja azt a problémarendszert, amely Zuckerberg legutóbbi lépéseit – jelesül: a Facebookos tényellenőrzés megszüntetését – eredményezte.
A Facebook egyelőre még csak az Egyesült Államokban érvényesítette döntését, de alappal lehet arra következtetni, hogy az Európában is tömegesen tapasztalható cenzúrajelenségek nyomán kontinensünkön is megszüntetik a Meta ellentmondásos gyakorlatú fact-checker programját. A tényellenőrzésnek úgy kell megtalálnia a szerepét a „véleménypiacon”, hogy a jövőben nem lehet a cenzúrázás és az elhallgattatás fügefalevele.