Bátyjához, Bencsik Andráshoz hasonlóan a hazai konzervatív újságírás nagy öregje, az átkosban még a testvére által csak „bugyilapnak” titulált Nők Lapjánál kezdett. Ugyan kormánypárti elkötelezettségéhez nem férhet kétség, mégis hajlamos a megszokott jobboldalitól eltérő véleményeit hangoztatni.
Bencsik Gábor 1954-ben született Budapesten. Felsőfokú tanulmányait eredetileg Gödöllőn végezte agrármérnökként, majd a 2002 és 2010 között a Pécsi Egyetemen történész diplomát, majd PhD fokozatot szerzett.
Az újságírói szakmát a Nők Lapjánál kezdte 1979-ben. A 90-es évek elég mozgalmasak voltak számára. A rendszerváltozás során, 1989-ben Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) főtitkárának választották, ezt a pozícióját 1997-ig viselte, a lemondását később úgy indokolta, hogy „én szakszervezeti jogokat, bérharcokat szerettem volna meghonosítani az újságírószervezetnél, de a kollégák nem tartották alkalmasnak a MÚOSZ-t ilyesmire.”
A következő évben keveredett pályafutásának legkellemetlenebb botrányába: a TV2 akkor még hőskorát élő magazinműsora, a Napló 1998. augusztus 16-i adásában leleplezte, hogy egy pinceboltban olyan videokazettákat árul, amelyek a Holocaust náci gázkamráinak létezését kérdőjelezték meg. (Bő egy héttel később a riport a 168 órában írásban is megjelent, az RTL Klub jelenlegi hírigazgatója, Kotroczó Róbert tollából.) Bencsik azt állította, hogy úgy árulta a kazettákat, hogy nem volt tudomása arról, hogy a videókat készítő David Cole, a kazettákon lévő film amerikai riportere az év elején nyilatkozatot tett közzé az interneten, amelyben visszavonta nézeteit és bocsánatot kért mindazoktól, akiket megsértett, valamint Cole megtiltotta a kazettája terjesztését.
1993-tól az azóta már megváltozott megítélésű Soros Alapítványnál a Tényfeltáró újságírás program kuratóriumi elnökeként tevékenykedett, emellett pedig ’94-ben megalapította a Mercurius Könyvkiadót, amelynek két évvel később igazgatója is lett. A MÚOSz-tól való távozása után pedig két évet dolgozott a Nyugdíjpénztárak Országos Szövetségének elnökeként is. (Megkeresésünkre elmondta, hogy ezt a pozícióját, hasonlóan az Országos Sajtó Nyugdíjpénztár alapító elnöki tisztségéhez, és a Soros Alapítványnál betöltött posztjához, díjazás nélkül látta el.) Kisebb kihagyás után, 2005-ben a Magyar Demokrata lapigazgatója lett (melynek főszerkesztője a testvére), ezt a pozíciót 2018-ig töltötte be. 2014-től pedig a frissen alakult, csak nyomtatásban megjelenő Magyar Krónika jobboldali havilap alapító főszerkesztője lett, 2020-tól a folyóirat főmunkatársa. Visszatérő vendége a korábban az EchoTV-n, ma már a HírTV-n futó Sajtóklubnak olyan más jobboldali médiaszemélyiségek mellet, mint Bayer Zsolt vagy Huth Gergely.
A kritikákra hajlamos jobboldali
2020 januárjában egy perbeli egyezség miatt közös interjút adott bátyjával az Azonnali.hu-nak. Az interjúban azt mondta, hogy:
A baloldalon nagyon sokan azt feltételezik teljes meggyőződéssel, hogy a jobboldalon propagandisták, a hatalom kiszolgálói dolgoznak. Nem, kérem: azok az emberek meggyőződésből írják, amit írnak, akár igazuk van, akár nem.
Az interjú során azt is mondta, hogy ugyan nem ért egyet mindenben a kormány politikájával, de csak akkor beszél erről, ha helyénvalónak érzi, mert nem szeretné a Fidesz esélyeit gyengíteni. Fontos viszont megjegyezni, hogy Bencsik a fontosabb jobboldali médiaszereplők közül talán a legtöbbször szólt ki a kormánypárti kánonból.
2014-ben egy véleménycikkben azt írta a korrupcióról, hogy: „Még csak nem is az a baj, hogy meggazdagodtatok. Hanem az, hogy közben kockára teszitek mindazt, amiért kimentünk a Békemenetre, amiért polgári köröket szerveztünk, amiért időnket, energiánkat, pénzünket áldoztuk (…) De ti most ezt a hitet magánvagyonra váltjátok. Nem az a baj, hogy palira vesztek minket, naiv lelkesedőket. Hanem az, hogy az egész nagy terv elbukhat a mohóságotokon.”
A 2016-os kvótanépszavazás után, amelyen bár a kormány által támogatott „Nem” válasz 98,36%-ot kapott, de a részvételi arány nem érte el azt az 50%-os küszöböt melytől a voksolás érvényesnek tekinthető, ennek ellenére a fősodratú kormánypárti kommunikáció azt győztesnek könyvelte el. Bencsik szerint viszont ez hiba volt, és egy újabb kritikusabb cikkében úgy fogalmazott, hogy: „A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nagyobbik kormánypárt kommunikációs stratégiája most már vagy tíz éve néhány nagyon egyszerű alapelve épül. Egy: az emberek öt szónál hosszabb mondatot képtelenek értelmezni. Kettő: az embereknek nem az igazságot kell elmondani, hanem olyan állításokat, amelyek alapján az emberek majd úgy döntenek, ahogy a kommunikátor szeretné.”
2018-ban pedig a geender/társadalmi nemek mesterszak betiltását kritizálta, azt írta ki a Facebook-oldalára, hogy: „A gendertudományokat az egész világon kutatják és oktatják. Ezekben a szellemi műhelyekben bőven van zabhegyezés is, meg túltolt feminizmus is, számos tanszék a szélsőséges liberalizmus fellegvára. Más műhelyekben pedig értékes munka folyik, segít megértenünk, hogy miért viselkednek úgy az emberek, ahogy, és mit kellene tennünk, hogy jobban működjön a társadalom. (…) Legyen genderszak, és mi, keresztény konzervatívok ütközzünk velük. Aki bízik a saját érvei erejében, az nem akarja betiltani az ellenfelét.”
A fentiekből is látható, hogy Bencsik Gábor mindig fenntartotta magának a jogot, hogy kibeszéljen a kórusból. A legnagyobb vihart konstruktív kritikájával egyértelműen a legutóbbi esetben kavarta, amikor a 2022-es országgyűlési választások után (ahol a Fidesz-KDNP ismét kétharmados többséget szerzett) egy Facebook-posztjában kifejtette véleményét a szerinte politikailag elfogult magyar közszolgálati televízióról. Sérelmezte, hogy ellenzéki politikusok alig kapnak meghívást a köztévébe, valamint azt is, hogy a hírmagyarázók és véleményvezérek kizárólag a kormánypárti oldalról érkeznek. A hírműsorokat is kritizálta, szerinte ott „hírként olvasnak föl hosszú kormánypárti publicisztikákat, miközben az ellenzéki vélemények legtöbbször a kormánypárti cáfolatokba csomagolva jelennek meg.”
Még aznap, éjfél előtt a hirado.hu reagált név nélküli szerkesztőségi cikkben Bencsik Gábor szavaira. A cikk kísérletet tett arra, hogy Bencsik megállapításait példákkal cáfolja, de a személyeskedéstől sem riadtak vissza: Soros Györggyel hozták összefüggésbe, utaltak arra, hogy a kommunista időkben a pártkiadványnak számító Nők Lapjánál dolgozott, valamint felelevenítették, hogy Horn Gyula kormánya idején a Nyugdíjpénztárak Országos Szövetsége elnöke volt.
Némiképp zavarba ejtő módon a közmédia működésével oly gyakran kritikus media1.hu is úgy reagált, hogy Bencsik hitelességét próbálta aláásni az 1998-as „kazettaügy” felidézésével.
Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bencsik_Gábor_(újságíró)
https://www.facebook.com/bencsik.gabor.311
https://www.facebook.com/bencsik.gabor.311/posts/10212153870910750
https://adt.arcanum.com/hu/view/168ora_1998_
https://mandiner.hu/cikk/20161002_bencsik_gabor_kudarcsiker_sikerkudarc
https://mandiner.hu/cikk/20141203_bencsik_gabor_baj_van_fiuk
https://hirado.hu/belfold/cikk/2022/04/12/bencsiket-utolerte-a-baloldali-hiszteria