Egyre jobban behatol a sajtó a közszereplők magánéletébe

Nagy port kavart a napokban Cseh Katalin és Berg Dániel, momentumos politikusok esküvőjével kapcsolatos sajtóvisszhang. Többen kifogásolták ugyanis, hogy elsősorban a kormánypártinak tartott média egy része a politikusok magánéletét sértette azzal, ahogy beszámolt erről a privát rendezvényről. Ha megnézzük az elmúlt évek médiafolyamatait, világosan látszik, hogy egyre gyakrabban és egyre nagyobb mértékben kezd behatolni a sajtó a közszereplők privát szférájába. Milyen trendeket figyelhetünk meg és mindennek hol lesz a vége? Elemzésünkből kiderül.

Cseh Katalin és Berg Dániel esküvőjével kapcsolatban több közlés és vélemény is megjelent, elsősorban persze a kormánypártinak tartott sajtótermékekben. Előkerült egyrészt az a politikában nagy történetre visszatekintő kérdés, hogy mi mennyibe került egy politikus életében. Számos írás – illusztratív képek kíséretében – részletesen beszámolt az esküvő helyszínéről, a menyasszonyi ruháról és miegymásról, nyilván eközben mindezek költségeit számolgatva. Kijelenthető, hogy az ilyen és ehhez hasonló témákat nagy érdeklődés övezi manapság, a közéleti hírek fogyasztóit egyre jobban el lehet érni egy-egy politikus luxuskiadásairól vagy rendkívül értékes vagyontárgyairól szóló tartalommal. Jó példa erre talán az, amikor a nem kormánypártinak tartott sajtó 2013-ban rendkívül nagy figyelmet szentelve és igen sokáig foglalkozott Rogán Antal (drága divatmárkás) táskájával. Mindez annak ellenére van így, hogy legtöbbször ezeknek a magánéleti kiadásoknak semmi köze nincs az adott személy politikusi mivoltához és a közélet megvitatásához sem járulnak hozzá.

Sokan problémásabbnak találták azonban a momentumos politikusok esküvőjéről szóló egyéb beszámolókat. Elsősorban azokat, amelyek egy olyan Cseh Katalinról készült fénykép köré csoportosulnak, amelyen a menyasszony négykézláb látható a földön. Az erről beszámoló írások egy része azt feltételezte, hogy mindennek valamilyen módon köze lehet az esküvőkön nem szokatlan alkoholfogyasztáshoz, valamint többen „botrányosnak” titulálták az esetet. Ezt a kérdést több szempontból is meg lehet közelíteni, és egyébként az is tény, hogy a kormánypártinak tartott nyilvánosság szereplői sem értettek száz százalékban egyet azzal, ahogy egyes orgánumok beszámoltak az ügyről. Bencsik Gábor a Magyar Demokrata korábbi főszerkesztője például ezt írta a Facebook-oldalán a fentiekkel kapcsolatban:

„Csak nem csillapul a rugózás a Cseh Katalin és Berg Dániel esküvőjéről. Hogy az mekkora luxus, mennyi tízmillió. Abba kellene ezt hagyni. Nyilván nem annyi tízmillió, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy arra költik a pénzüket, amire akarják, és ha látványos esküvőre akarják, ez igazán a szívük joga. A magam részéről inkább örülök annak, ha egy fiatal pár az élete fontos eseményének tekinti a házasságkötést, és méltó módon akarja megünnepelni. Nem kell mindenbe belekötni.”

Bódi Ábel, a magyar Identitás Generáció vezetője is hasonló véleményt formált az ügyben:

„Cseh Katalin a politikai tengely másik oldala hozzám képest, de most komolyan azon rágódunk, hogy berúgott az esküvőjén? Kit érdekel, én más esküvőjén is iszom, hát még a magamén hogy fogok! A képmutatástól viszont undorodom… Annyi mindenért fel lehetne kérdezni… Hogy abortuszpárti, hogy a nemzet szuverenitása neki fabatkát sem ér, hogy milyen korrupciós ügyei vannak, hogy milyen politikai érdekeket szolgál… Tényleg ennyire futja, hogy “berúgott”? Tegyük már a szívünkre a kezünk egy kicsit.”

Az világosan látszik tehát, hogy az ízlés kérdését tekintve az esküvővel foglalkozó beszámolók mindenképpen legalább megosztónak számítanak politikai hovatartozástól függetlenül. De vajon mennyire van mindez rendben jogi szempontból? Ebben a kérdésben a Ptk. közéleti szereplők személyiségi jogának védelmére vonatkozó paragrafusát (2:44. §) kell alapul venni:

(1) A közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja; azonban az nem járhat a magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.

(2) A közéleti szereplőt a közügyek szabad vitatásának körén kívül eső közléssel vagy magatartással szemben a nem közéleti szereplővel azonos védelem illeti meg.

(3) Nem minősül közügynek a közéleti szereplő magán- vagy családi életével kapcsolatos tevékenység, illetve adat.

Az nyilvánvaló, hogy a közszereplők személyiségi jogainak védelme másként működik, mint a magánszemélyek esetében, nekik a közügyek szabad megvitatásának biztosítása érdekében az átlagemberhez képest nagyobb korlátozást kell elviselniük ebben a tekintetben. Az azonban már kevésbé egyértelmű, hogy mégis mekkora ez a plusz mérték, amit el kell viselniük és milyen esetben kell tenniük. A törvény szövege alapján tehát a politikusokat és a másféle közéleti szereplőket az átlagembernél kevésbé illeti meg a személyiségi jogi védelem, róluk szabadabban formálhat a sajtó véleményt vagy közölhet állításokat. Ennek azonban egyrészt feltétlenül szükségesség arányosnak kell lennie, másrészt nem járhat az emberi méltóság sérelmével. Tegyük fel például, hogy élő adásban interjút készít velem egy tévé. Azzal személyiségi jogot sértek, ha a közélethez semmilyen módon nem köthető szomszédomat név szerint megemlítve azzal vádolom, hogy lopott. Ha ugyanezt egy politikusról mondom, az adott esetben beleférhet, sőt ezzel a minősítéssel elég gyakran találkozunk mind a sajtó képviselői, mind a politikusok részéről.

Korlátokat is szab azonban a jog mindennek, hiszen külön kiemeli, hogy még a közszereplőknek sem szabad magán- és családi életét, valamint otthonának védelmét megsérteni. Ide kapcsolódik a közéleti szereplők hozzátartozóinak személyiségvédelme is. A kérdéskör számottevő erkölcsi és etikai kérdéseket vethet fel, és vetett is fel a közelmúltban. Egyes sajtótermékek és politikusok ugyanis rendszeresen ezen határokat feszegetik, vagy éppen nem tartják be. De hol vannak ezek a határok? A magyar jogszabályi környezet viszonylag szigorúan fogalmaz: nem minősül közügynek a közéleti szereplő magán- vagy családi életével kapcsolatos tevékenység, illetve adat. Ezek alapján Cseh Katalinék esküvője, mint családi élettel kapcsolatos tevékenység nem közügy. A bírói gyakorlat kicsit árnyalja ezt a képet és minden egyéni esetben külön mérlegeli azt, hogy az adott médium vagy újságíró közlése, véleménye közszereplői vagy magánemberi jellegében érinti az adott illetőt. Önmagában tehát nem az érintett személy státuszának, hanem a vélemény közügyekhez kapcsolódó jellegének van meghatározó szerepe. Ha én tehát azt állítom egy politikusról, aki a szomszédomban lakik, hogy ellopta a kerékpáromat, akkor magánemberként beszélek róla, így személyiségi jogi védelem illeti meg a kérdésben. Ha azonban a közéleti tevékenységével kapcsolatban, korrupciós vádak kapcsán használom rá ugyanezt a jelzőt, mint politikus, korlátozottan illeti csak meg a védelem.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó érdemi döntése például azt mondja ki, hogy a közéleti szereplők, különösen a politikusok tekintetében tehát könnyen olyan eset is előfordulhat, amikor a közügyek megvitatásához fűződő speciális körülmények között nem is csupán magával a közszerepléssel, hanem az érintett magánéletével kapcsolatban is figyelembe kell venni a közvélemény tájékozódáshoz való jogát. Itt persze a médiumok (majd ha perre kerül a sor, akkor a bíróságok) értelmezési kérdése is előkerül, hiszen az már nagyon nem egyértelmű, hogy milyen speciális körülmény teremt jogilag releváns alapot arra, hogy egy magánéleti eseményt, történést a közügyek megvitatásával kössünk össze. Nem Cseh Katalin és Berg Dániel esküvője ugyanis az első esküvő, amiről részletesen beszámolt a sajtó. Ilyen volt csak az elmúlt pár évből például Orbán Ráhel és Tiborcz István, valamint Mészáros Lőrinc és Várkonyi Andrea lagzija is. Hogy miről számolhat be a sajtó és miről nem az esetenként (és érvelésenként) változhat. Szabó Rebeka, a Párbeszéd Magyarországért politikusa, Zugló alpolgármestere például egy Facebook-bejegyzésben azt írta, azért más kategória a Mészáros-esküvő a momentumos politikuson nagy napjához képest, „mivel Mészáros Lőrinc a kormány segítségével a magyar emberektől ellopott pénzből lett elképesztően gazdag.”

Az Alkotmánybíróság IV/1628/2016. határozata szerint:

„a megváltozott társadalmi viszonyok, különösen a telekommunikáció terjedése révén a közszereplői kör bővülése figyelhető meg, így olyan személyeknek is lehetősége nyílik a közéleti viták aktív alakítójává válni, akik korábban nem tartoztak a közszereplők fogalmi körébe. A közszereplői minőség megállapítása mindig egyedi mérlegelés kérdése.”

Nehéz tehát meghúzni a határt, amikor egy közszereplő magánéletének védelméről van szó. Egy 2018-as irányadó bírósági döntés alapján csak azok a közlések elfogadhatóak, amelyek összefüggésben állnak az érintett személy közéleti szereplésével, hirdetett eszméivel, a közélet alakítását célzó tetteivel, kijelentéseivel. Egy klasszikus esküvői példával élve, ezekre a hirdetett eszmékre és a közélet alakítását célzó tettek okára hivatkozva tette közzé a legtöbb médium azt a videófelvételt, illetve képet 2019-ben, amely Sneider Tamás, jobbikos politikus két évvel azelőtti esküvőjén készült. Az felvételen az egri politikus és felesége, Szabó Edit Édua látható, amint esküvőjükön fotózkodnak. A menyasszony Sneider nyakában ül és többször is náci karlendítésre hasonlító mozdulatot tett. Sneider később a sajtó megkeresésére elmondta, hogy a felesége feljelentést tett a videó nyilvánosságra hozatala miatt, valamint azzal védekezett, hogy az eset egy privát rendezvényen történt és nem volt politikai véleménynyilvánítás. Nyilván egy náci karlendítés világosan nagyobb közéleti relevanciával bír, mint egy esetleges ittas állapotú mulatás. Ha azonban eltekintünk ezektől a konkrét esetektől, láthatjuk, hogy egyre nagyobb mértékben kerülnek nyilvánosságra egy-egy közszereplő magánéletét sértő hírek. Mindezzel összefüggésben pedig nehéz mást hibáztatni, mint az olvasói és adott esetben szavazói magatartást, ami politikai érdekké teszi az ilyen hírek közzétételét. Ebben a kérdésben is fontos tehát az, hogy tudatosan fogyasszuk a híreket és ne jutalmazzuk azokat a médiumokat és újságírókat, akik akár rendszeresen, akár esetlegesen hozzájárulnak ehhez a vészjósló folyamathoz.

cimkék

Megosztás itt: email
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin