Az európai gazdák „rosszkedvének tele” a német tüntetésekkel indult, amelyet aztán szorosan követtek a francia, olasz és román megmozdulások. A magyar sajtó a német ügyhöz hasonlóan a franciáról is csak némi fáziskéséssel kezdett tudósítani – az első, objektív híranyagok után pedig nagyon hamar megjelent a polarizált sajtóban bevett kettős narratíva.
Még mielőtt részletesen bemutatnánk, hogyan kontextualizálta ideológiájának megfelelően a hazai polarizált sajtó a francia gazdatüntetéseket, érdemes áttekinteni az események láncolatát. A francia gazdák a kormányzattal (akkor még Élisabeth Borne volt a miniszterelnök) szembeni elégedetlenségüket először tavaly októberben kezdték jelezni, de akkor még békés megmozdulásokkal, a település-táblákon elhelyezett jelzésekkel, üzenetekkel. A januári kormányváltás, az Emmanuel Macron államfő által korábban beígért mezőgazdasági törvénytervezet elhalasztása és az új Európai Közös Agrárpolitika (KAP) brüsszeli tárgyalása azonban felszította az indulatokat. A gazdák megelégelték a tőlük egyre többet követelő és egyre szigorodó európai, illetve francia környezetvédelmi szabályozásokat és bürokratikus folyamatokat – különösen a délnyugati Occitanie régióban. A tiltakozások célja egyértelműen az volt, hogy a kormány álljon ki az ágazat mellett, és könnyítsen a gazdák terhein.
A tüntetés-sorozat az Ouest-France dossziéja szerint január 16-án Toulouse-ban kezdődött, majd 18-án a Toulouse és Tarbes közti A64-es autópálya blokádjával folytatódott. A következő napokban a legnagyobb gazdasági szakszervezet, az FNSEA felhívására már az országban több helyen folytatódtak a forgalomlassító intézkedések.
Közben természetesen megindultak az egyezkedések is Gabriel Attal miniszterelnök, Marc Fesneau mezőgazdasági miniszter és az agrártársadalom képviselői között, akik kijelentették, nem fognak látszatintézkedésekkel megelégedni: többek közt követelték, hogy ne legyen több tilalom a növényvédő szerekre, a traktorok üzemanyagárának emelését állítsák le, valamint a természeti katasztrófákat követően gyorsabb legyen a kártalanítás. A kormány lassú reagálást látva az FNSEA és a Fiatal gazdák (Jeunes Agriculteurs) szervezete január 25-én kilátásba helyezte Párizs „ostromát”.
Noha végül a kormányfő január 26-án bejelentette a szektor támogatásának első lépéseit, a szakszervezetek elégtelennek ítélték a segélycsomagot, és megindultak Párizs, illetve az ország legnagyobb nagybani piaca, Rungis felé. Január 29-e, hétfő délután két órára a gazdák részlegesen lezárták az összes Párizs környéki autópályáját, illetve az ország más, kereskedelmi szempontból fontos útszakaszait is. A párizsi blokád fenntartása mellett két nap múlva a gazdák megindultak Franciország második legnagyobb városa, Lyon felé is, valamint Rennes lezárását is bejelentették. A megmozdulásokhoz korábban csatlakozó halászok mellé időközben felsorakoztak a taxisok és a pedagógusok is, valamint más szektorok szakszervezetei is a csatlakozást fontolgatták.
Minderre válaszul Gabriel Attal miniszterelnök végül február 1-jén bejelentett egy mintegy százötvenmillió eurós intézkedés-csomagot, a nagy kereskedelmi láncok ellenőrzésének szigorításával és a növényvédőszerek adójának csökkentése mellett. A szakszervezetek vezetői ezt a csomagot már elfogadták, a gazdákat felszólították a blokádok megszüntetésére, a tüntetések más formában való folytatását kérve tőlük. A Le Monde tudósítása szerint február 3-án, szombaton délutánra az összes autópályát újra megnyitották.
Francia társszervezetünk, az Observatoire du journalisme alapítója, Claude Chollet az események honi médiareprezentációja kapcsán elmondta, a francia sajtó alapvetően és egyöntetűen megértően állt a gazdák tüntetéseihez – ha nem is támogatólag, de nem is elítélően tudósítottak az eseményekről. A frissen beiktatott új miniszterelnökhöz, Gabriel Attalhoz és kormányához is inkább pozitívan, megengedően álltak. Chollet azt is hozzátette, nem volt olyan médium, ami azokban a napokban ne ezekkel a hírekkel foglalkozott volna, különös tekintettel a tévétársaságokra, hiszen ők nagyon erőteljes felvételeket tudtak mutatni a traktorokkal vonuló gazdákról.
A magyar sajtóban érdekesen keveredett a francia gazdatüntetésekkel kapcsolatos cikkek hangvétele: az objektív, az események kronológiájára és a legfontosabb bejelentésekre szorítkozó tudósítások, a gazdák elégedetlenségeit bemutató korrekt háttéranyagok mellett szép számmal kaptak helyet a kormányközeli sajtóban a franciaországi káoszt, a tüntetések eldurvulását hangsúlyozó, „brüsszelező”; az ellenzéki orgánumoknál pedig a tüntetés-hullámot kihasználó euszkeptikus vagy populista politikusokat elítélő, „orbánozó” anyagok.
Ennek „leggyönyörűbb” példája az egyik első beszámoló a franciaországi tüntetésekről, ami egy halálos balesetről szóló hír, amelyet az egyik útzárba belehajtó autó okozott. A január 23-án a délnyugat-franciaországi Pamiers-nál történt szerencsétlenséget a kormányközeli portálok – Magyar Nemzet, Origo – szerint korábban kiutasított, illegális bevándorló örmények okozták, akik szándékosan hajtottak bele az útzárba. Ehhez képest a 24.hu és az Index is azt írta a balesetről, francia forrásokra és az MTI-re hivatkozva, hogy azt a rossz látási viszonyok okozták, és nem tűnt szándékosnak, a vétkes autóban ülő, őrizetbe vett három örmény személyről pedig nem derül ki, illegális bevándorlók voltak-e.
A fenti első, balesetes hír után az Origo még háromszor írt a tüntetésekről. A címekből és a szövegek szóhasználatából is egyértelműen tükröződik az előbb már említett, Brüsszelt elítélő kontextualizáció: mint január 28-i cikkükben összefoglalóan írják „az Európai Unió dilettáns intézkedései és az olcsó ukrán gabona ellen” tiltakoznak nemcsak a francia, de az olasz és a spanyol gazdák is. Ebben az egyébként videóval is kísért, címében „megdöbbentő felvételeket” ígérő anyagban a bevezetőt követően a francia Le Figaro napilap alapján korrekten számolnak be az aktuális eseményekről: a tervezett párizsi blokádról és arról, hogy Bordeaux-ban már a taxisok is csatlakoztak a gazdákhoz. Másnap még részletesebben írnak Párizs blokádjáról, de főleg az Európai Unió hibáira hegyezik ki a cikket, amelynek címében fel is tüntetik, hogy „Brüsszel ellen lázadnak” a gazdák. Francia források alapján idézik Jordan Bardella és François-Xavier Bellamy euszkeptikus jobboldali politikusokat, ezen kívül negatívan mutatják be a párizsi szocialista városvezetést, Gabriel Attal új miniszterelnök első intézkedéseit, sőt az egyik szakszervezeti vezetőt is. A tiltakozás-sorozat utózöngéjeként február 24-én még arról is beszámolt az Origo, amikor a párizsi mezőgazdasági vásáron beszédet mondó Emmanuel Macron ellen tüntettek a gazdák: a clickbait címet – „össze akarták verni Macron elnököt a dühös gazdák” – viselő cikk a távirati iroda anyagának átvétele, szövege teljesen mérsékelt, a Reuters helyszíni tudósításán alapszik, az eseményeket objektíven, kommentár nélkül veszi sorra.
A hazai hírportálok közül a Magyar Nemzet számolt be elsőként, január 23-án reggel a francia gazdák mozgalmáról: a cikk az AFP hírügynökség és az MTI alapján készült, teljesen korrekt tudósítás az Occitanie régióban történtekről. A következő – szintén aznap felkerült anyag – már hatásvadász, egy trágyaöntésről készült videót tartalmaz, amelynek magyarázó szövegében azt írják, hogy a „francia kormány ellehetetleníti a gazdákat”.
Ez a váltakozó tendencia a továbbiakban nagyon megfigyelhető a Magyar Nemzet tíz cikkének stílusában: hol egészen korrekt, nemzetközi hírügynökségek, francia lapok beszámolóit felhasználó tudósítások, hol szembetűnően clickbait, az országban „lassan eluralkodó káoszt”, a „balhézó gazdákat” és a helyzetet kezelni nem tudó francia kormányt emlegető anyagok születtek. A tudósításokban az Origónál kevésbé hangsúlyos a Brüsszel-ellenesség, inkább a francia kormány és a köztársasági elnök inkompetenciája van a középpontban. Ennek fényében különösen érdekes az a január 30-án, a Politico egyik cikke alapján megjelent anyag, amelyben arról írnak, hogyan próbálja „Brüsszel ellen hangolni a gazdákat Macron és kormánya”, vagyis az Európai Unióra hárítani a felelősséget.
Említésre méltó még Faggyas Sándor február 3-i, Pillantás az idők jeleire címet viselő publicisztikája – a magyar hírportálokon ez az egyetlen a témában született véleménycikk –, amelyben a szerző annak egyik tényezőjeként említi a már lezárult tiltakozás-sorozatot, hogy a Laurent Obertone francia szerző Gerilla című regényében ábrázolt „horrorisztikus, szürreális vízió ma már a valósággá válás eléggé előrehaladott stádiumában van”.
A Mandiner négy cikket szentelt a témának: ezek hangnemében, hangvételében, stílusában hasonlókat figyelhetünk meg, mint a Magyar Nemzetnél. Első, január 25-i anyagukban még a Politico és a Reuters alapján – helyesen és korrekten – kiemelik, hogy az Unión belül itt él a legtöbb gazdasági termelő, illetve, hogy a tüntetések széleskörű támogatást élveznek. Majd „megdöbbentő felvételek” következnek, „lángba borult Franciaországról”, eldurvuló tüntetésekről, a francia utak „tarthatatlan”, „brutális” állapotáról és „Macron páncélozott járműveiről” írnak. Közöltek viszont január 29-én egy igazán jó összefoglalót arról, miért is tüntetnek a francia gazdák. Pósa Tibor kiváló háttéranyagában több irányból közelít a kérdéshez: a Bloomberg, a Frankfurter Allgemeine Zeitung, a Blick svájci lap, a belga Le Soir, a brit The Spectator, és a francia Le Point hetilap és a Le Figaro alapján gyűjti ki az okokat, indokokat, a külföldi újságokból közölt szemelvényeknek köszönhetően pedig kiderül, hogy egy-egy elszigetelt esettől eltekintve a tüntetések normális mederben zajlanak.
A kormánykritikus portálokról általában véve elmondható, hogy közel sem olyan hangsúlyosan írtak a franciaországi eseményekről, mint kormánypárti társaik. Amint pedig azt korábban megjegyeztük, a tüntetésekkel foglalkozó anyagok fókusza is elsősorban az, hogy a jobboldali politikusok hogyan használják ki a gazdák elégedetlenségét.
A Telex viszonylag sokára, csak január 29-én, Párizs blokádja kapcsán foglalkozott először a tiltakozás-sorozattal: az olasz és francia helyzetet egyaránt bemutató cikk nagyrészt a távirati iroda tudósításának átvétele. Későbbi anyagaikban is párhuzamban állítják az olasz, francia és belga fejleményeket – elsősorban az AFP-re, a Guardianre és az MTI-re támaszkodva. A kontextualizációt és a polarizált narratívát leginkább megalapozó, illetve kihangsúlyozó összefoglaló Weiler Vilmos elemzése, amely „orbánozással” indít címében –„Elegük van az európai gazdáknak, és Orbán felülne a traktoraikra, hogy elfoglalja Brüsszelt” –, és ez a motívum visszatér a szövegben is. Mint írja, „bizonyos politikusok saját érdekükben használják fel a gazdák elégedetlenségét”, „az ellenzéki pártok pedig igyekeznek felülni a gazdák tüntetéseire, több helyen hevesen kritizálva az uniós mezőgazdasági politikát. Erre a hullámra ült fel Orbán is”. Ezt leszámítva ugyanakkor Weiler írása gazdasági szempontból kiválóan összefoglalja a problémát.
A 24.hu hamar, már január 23-án felvette az események fonalát, ugyan a már említett halálos baleset apropóján, de Kerner Zsolt szép összefoglalót írt az addig történtekről, az útzárokról és hosszan idézi Marc Fesneau mezőgazdasági minisztert is. A következő cikkre itt is Pározs blokádja kapcsán került sor január 29-én, ami a távirati iroda tudósítása alapján ismerteti az olasz és francia helyzet aktualitásait.
Itt február 3-án, Dienes Gábriel tollából született meg „az EU-s vezetők siettek lecsillapítani a gazdatüntetéseket, mielőtt a szélsőjobboldal még tovább erősödött volna” című elemzés, amely egyrészt remek háttéranyag a gazdák elégedetlenségének részletes okairól, illetve a francia termelőknek adott válaszokról, megoldási javaslatokról. Másrészt olyan gondolatok sorakoznak benne, minthogy „az egész kontinensen előretörő szélsőjobboldal elkezdte meglovagolni a gazdák elégedetlenségét – Orbán Viktort beleszámít” vagy, hogy „a traktorra felkapaszkodó vezetők sorából Orbán Viktor magyar miniszterelnök sem maradhatott ki”.
Az Index a fentebb említett, halálos áldozatot követelő baleset hírével az elsők közt, január 23-án számolt be a francia gazdatüntetések elindulásáról. Írásuk forrása a távirati iroda tudósítása, ahogy a 24.hu cikkjének is, így szinte szóról szóra megegyeznek. Még egyszer, január 29-én foglalkoztak a francia üggyel, akkor is az MTI alapján számoltak be az olasz és francia helyzet aktuális állásáról. Igaz ugyan, hogy ők kevéssé helyezték fókuszba a tiltakozás-sorozatot, ugyanakkor a többi ellenzéki portállal ellentétben az „orbánozás” sem volt céljuk.
Amint a mellékelt grafikonon is látszik, a kormánnyal szimpatizáló, az Európai Uniót általánosságban kritikusan szemlélő orgánumok több anyagot szenteltek a témának, mint ellenzéki társaik: míg a Magyar Nemzet tíz cikkben foglalkozott csak a franciaországi tüntetésekkel (és akkor nem számoltuk ebbe bele a belga, holland, román és egyéb eseményeket), addig például az Index mindösszesen kétszer írt róluk. Ez is szemlélteti azt, ami a fentiekből is kiolvasható, hogy a kormánypárti sajtó mindenképp ki akarta használni a franciaországi gazdatüntetések nyújtotta lehetőséget a brüsszeli politika negatív hatásainak kidomborítására, míg az ellenzéki orgánumok kevésbé hangsúlyosan foglalkoztak a témával.