Ariane Lavrilleux a Disclose nevű oknyomozó portál munkatársaként 2021 óta vizsgálta a francia hírszerzés egyik hadműveletének hátterét, miután felmerült a gyanú, hogy az Egyiptom által a terrorizmus elleni harcra hivatkozva kért akció eredményeit az észak-afrikai ország végül civilek elleni fellépésre fordította. Szeptember 19-én Marseille-ben őrizetbe vették az újságírónőt, átkutatták az otthonát és lefoglalták minden elektronikus eszközét. Negyvennyolc órányi őrizet és kihallgatás után szabadon engedték, de a sokakat felháborító eljárás, illetve az ún. „egyiptomi akták” ügye már csak azért is alaposan felkavarta az újságírók, a jogvédők és a francia közélet kedélyeit, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy a sajtószabadság erősen megrendült Franciaországban.
A 2018-ban két újságíró által alapított Disclose oknyomozó portál küldetése már a nevéből is egyértelműen kiolvasható, hiszen az angol szó eredetileg „leleplezést” és „felfedést” jelent, a célja tehát az, hogy olyan ügyekről rántsa le a leplet, amelyeket addig sűrű homály fedett és még nem kerültek a nyilvánosság elé. Ezen témák közé sorolható Ariane Lavrilleux 2021-ben kezdett oknyomozása is, amelynek gyökerei még François Hollande elnökségének idejére nyúlnak vissza, amikor 2016 februárjában Egyiptom kezdeményezésére a francia hírszerzés elindította a „Sirli” fedőnéven futó hadműveletet azzal a céllal, hogy a terrorizmus elleni harc jegyében információkat gyűjtsenek. Csakhogy az egyiptomi hadsereg állítólag rátette a kezét az általuk szerzett értesülésekre, majd azokat arra használta, hogy légitámadásokat hajtson végre feltételezett csempészek ellen a Líbiával közös határának térségében. Az Amnesty International által idézett adatok szerint, Egyiptom a francia ügynököktől származó információkkal visszaélve 2016 és 2018 között legalább tizenkilenc bombázást hajtott végre ezen a területen, az áldozatok pedig kivétel nélkül civil személyek voltak, akik bármilyen előzetes bírósági eljárás lefolytatása nélkül az állam önbíráskodásának áldozatául estek. Az évek óta gondosan palástolt igazság napvilágra kerülése tehát roppant kínos Franciaország számára, hiszen a felelőssége mellett a konkrét bűnrészességét is felveti.
A Disclose értesülései szerint a belbiztonsággal kapcsolatos ügyekért felelős francia szerv, a Direction Générale de la Sécurité Intérieure (DGSI) konkrétan öt olyan cikke miatt folytat nyomozást Ariane Lavrilleux ellen, amelyek 2019 óta jelentek meg és a külföldön értékesített francia fegyverek témakörét tárgyalják. A „Sirli” hadműveletről szóló írásán kívül célba vették még azokat a cikkeit is, amelyek az Egyiptomnak eladott harminc Rafale vadászgépről és két hadihajóról, a 2020-ig bezárólag Oroszországnak szállított fegyverekről, a Szaúd-Arábiának és az Egyesült Arab Emírségeknek juttatott harci eszközökről, valamint az utóbbi állam által illegális módon Líbiának átjátszott fegyverekről szólnak. Ezek miatt az újságírót most nemzetvédelmi titkok megsértésével vádolják.
Ariane Lavrilleux letartóztatását követően a zsurnaliszták érdekeit képviselő szervezetek azonnali tiltakozásba kezdtek és elítélték az eljárást, aminek a keretében lényegében bűnözőként kezeltek egy újságírót, aki csak a munkáját végezte. Minden követ megmozgattak a kollégájuk szabadon bocsátása érdekében, többek között a Riporterek Határok Nélkül (RSF), az Amnesty International, az Újságírók Nemzeti Szakszervezete (SNJ), sőt egyes politikusok is részt vettek az eseményen, köztük Julien Bayou zöldpárti képviselő és a francia Szocialista Párt főtitkára, Olivier Faure is a tiszteletét tette. A Riporterek Határok Nélkül képviseletében Paul Coppin úgy nyilatkozott, hogy „az eszkaláció tendenciája rajzolódik ki abban, hogy milyen eszközöket vetnek be annak érdekében, hogy információhoz jussanak a zsurnalisztáktól, ami önmagában is elég aggasztó”. Mong Attila, a ma már Németországban élő magyar újságíró, a Kossuth Rádió, majd az Átlátszó oknyomozó portál egykori munkatársa a sajtó képviselőinek jogait védő Committee to Protect Journalists (CPJ) berlini megbízottjaként úgy foglalt állást, hogy biztosítani kellene a zsurnaliszták számára, hogy szabadon beszámolhassanak a nemzetvédelmi és a nemzetbiztonsági ügyekről is. Ariane Lavrilleux kihallgatása kapcsán pedig azt nyilatkozta, hogy a bizalmas forrásaikról való faggatózás jogtalan nyomás alá helyezi az újságírókat. Az Amnesty International a sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy olyan sajtómunkásokat érnek támadások, akik arra törekednek, hogy feltárják a francia hírszerzés ködös akcióit. A párizsi République téren tüntetést szerveztek a kollégájuk iránti szolidaritásuk kifejezésére, ahol a Disclose elnöke kijelentette, hogy a történtek világos üzenetet közvetítve azt sugallják, hogy „ha államtitkok után mersz nyomozni, akkor azzal azt kockáztatod, hogy Ariane Lavrilleux-höz hasonlóan te is őrizetbe kerülhetsz”. Olivier Faure szocialista politikus felhívta a figyelmet az újságírók forrásainak megvédésével kapcsolatos jogok jelentőségére, majd arra szólította fel a kormányt, hogy azokat foglalják bele Franciaország alkotmányába. A párizsi tüntetésen kívül egyébként hasonló megmozdulások voltak még Marseille-ben és Lyonban is, tehát Ariane Lavrilleux esete sokakat mozgósított.
Az újságírónő szeptember 20-án nyerte vissza a szabadságát, majd még aznap este megköszönte mindenkinek a támogatást, jelezve, hogy jól van és egy olyan képet posztolt magáról az X-en, ahol mosolyogva, diadalittasan emeli fel a kezét, a háttérben pedig egyértelmű utalásként az egyiptomi zászló látható. A francia hatóságok viszont folytatják a nyomozást az „egyiptomi akták” néven elhíresült cikkeivel kapcsolatban, mert azt vizsgálják, hogy vajon ki szivárogtathatta ki a titkos dokumentumokat, amelyek nyomra vezették Ariane Lavrilleux-t, hogy felgöngyölíthesse a hétpecsétes titokként kezelt ügyet.
A Disclose honlapján külön cikkben tárgyalják munkatársuk helyzetét, amelyben szóba kerül az Európai Parlament által idén október 3-án megszavazott európai médiaszabadságról szóló törvény (European Media Freedom Act, EMFA) is, amelynek legfőbb célkitűzései közé tartozik az újságírók védelme, beleértve a forrásaik biztonságának garantálását és a zsurnaliszták lehallgatásának korlátozását is. Azonban a sajtómunkásokat képviselő európai és nemzetközi szakmai szervezetek szerint ez önmagában nem jelent elegendő garanciát, ezért a kémprogramokkal való megfigyelés abszolút tilalmának törvénybe iktatásáért lobbiztak, mert a jelenlegi javaslat kivételes helyzetekben, például a terrorizmushoz, az embercsempészethez vagy a gyilkosságokhoz hasonló bűncselekmények esetében engedélyezi az újságírók megfigyelését. A Disclose azt állítja, hogy ezt a kitételt kifejezetten Franciaország javaslatára vették bele a törvénybe, amit az Euronews cikke is megerősít, ahol a teljes felhatalmazást biztosító nemzetbiztonsági ütőkártya kijátszásaként interpretálták a francia kezdeményezést. A brüsszeli székhelyű Committee to Protect Journalists (CPJ) ezért aláírásgyűjtésbe is kezdett a jogi kiskapuk végleges kiiktatása érdekében. 2023. október 3-án, az Európai Parlament plenáris ülésén megszavazták a médiaszabadság biztosítására irányuló törvényt. Ezt követően Věra Jourová, az Európai Bizottság politikai értékekért és az átláthatóság koordinációjáért felelős alelnöke interjút adott a Politicónak, ahol az elrettentő példaként említett tagállamokban uralkodó médiaviszonyokat ecsetelve Magyarország mellett pellengérre állította az általa az „arrogáns” jelzővel illetett Franciaországot is. Jourová arra figyelmeztetett, hogy a franciák is közel állnak ahhoz, hogy az Európai Bizottság célkeresztjébe kerüljenek. Ariane Lavrilleux esetére utalva közölte, hogy ez is azt bizonyítja, milyen gyenge a francia sajtómunkásokat övező védelem, majd arra emlékeztetett, hogy Franciaország az elsők között érvelt a médiatörvény ellen, azt állítva, hogy az lerombolná az általa ideálisnak tartott nemzeti szabályozást. Párizs ugyanis korábban sikeresen kialkudta az Európai Tanácsnál, hogy a francia hatóságok továbbra is megfigyelhessenek újságírókat, miközben a médiaszabadság mellett kardoskodó törvény sokkal szigorúbban védené a zsurnaliszták jogait.
A Disclose említett cikke rögtön azzal a címmel indít, hogy „Franciaországban és Európában a kormány nyíltan támadja az újságírók forrásaival kapcsolatos titoktartást”, pedig annak bevezetése Emmanuel Macron elnök egyik kampányígérete volt. Ily módon az újságírók biztosíthatnák az informátoraik anonimitását, ami újabb információk előtt is megnyithatná előttük a kapukat. A téma azért is élvez kiemelt fontosságot az oknyomozó portál számára, mert az Egyiptomban végrehajtott „Sirli” fedőnevű francia hírszerzési akcióról egy titkos forráson keresztül jutottak hozzá több száz „bizalmas” besorolású dokumentumhoz. Az így kapott akták révén rekonstruálták azt is, hogy a tíz francia ügynök által gyűjtött adatokat az egyiptomi kormány a saját önbíráskodásának szolgálatába állította. Ariane Lavrilleux őrizetbe vételének és az otthonában tartott házkutatásnak a hátterében tehát az állt, hogy megtudják, ki volt a forrása, aki a rendelkezésére bocsátotta az államtitoknak minősülő információkat. Az egyik feltételezett informátort, aki korábban a francia fegyveres erők kötelékében szolgált, bizalmas dokumentumok kiszivárogtatásával vádolják.
Yasser Louati francia politikai elemző és jogvédő, az Igazságért és a Szabadságjogokért Bizottság (Committee for Justice and Liberties, CJL) vezetője nem kevesebbet állít a The New Arab hasábjain megjelent cikkében, mint hogy Ariane Lavrilleux letartóztatása egy újabb fejezete annak a hadjáratnak, amelyet Franciaország folytat az újságírók és a sajtószabadság ellen. Louati hozzáteszi, hogy François Hollande és az utódja, Emmanuel Macron is értesült a félresiklott akcióról, de a kisujjukat sem mozdították, hogy megakadályozzák az egyiptomi kormány önbíráskodását. A jelenlegi francia elnök kapcsán pedig megemlíti Macron kirohanását a Le Figaro riportere, Georges Malbrunot Közel-Kelet-szakértő ellen, aki az egyik cikkében felfedte, hogy 2020-ban az államfő találkozott a libanoni síita politikai és félkatonai szervezet, a Hezbollah vezetőjével, mire a politikus nyilvánosan felelőtlennek bélyegezte. Yasser Louati szerint a francia kormány a kibertér szabályozására és biztonságossá tételére hivatkozva tendenciózus módon korlátozza a szabad információáramlást, újabb jogosítványokkal ruházva fel a rendfenntartó szerveket, miközben igyekszik kivonni magát az elszámoltatás és a felelősségre vonás alól, amelyben a sajtó képviselői is fontos szerepet játszanak.
A Transzparens Újságírásért Alapítvány francia társszervezete, az Observatoire du journalisme is beszámolt Ariane Lavrilleux történetéről, amellyel kapcsolatban azt emelték ki, hogy az újságírót foglalkoztató portál „vakmerően NGO-nak [nem kormányzati civil szervezet] nevezi magát”, viszont azt a kérdést egyetlen helyi orgánum sem firtatja, hogy pontosan „milyen érdekek bújnak meg az atlantista médium, a Disclose mögött, amely úgy tűnik, hogy inkább az amerikai érdekekhez áll közel”. Egy másik cikkükben pedig részletesen taglalják az oknyomozó oldal finanszírozásának hátterét. Egyébként az ezzel kapcsolatos információk a transzparencia követelményeinek megfelelően nyilvánosan és teljes mértékben átláthatóan szerepelnek az NGO honlapján. Az általuk feltüntetett adatokból kiderül, hogy alapvetően két forrásból kapják a működésükhöz szükséges anyagi támogatásokat. Egyrészt az olvasóiktól, másrészt pedig különféle filantróp szervezetektől, amelyek névsorában megtaláljuk az Amnesty Internationalt, valamint a Soros György magyar származású amerikai üzletemberhez köthető Nyílt Társadalom Alapítványok hálózatát is. A 2021-es évre vonatkozó információk alapján az előbbi „csak” tízezer euróval járult hozzá a Disclose működtetéséhez, míg az Open Society Foundations majdnem százezer euróval segítette a munkájukat, ami közel ugyanakkora összeg, mint amennyit a tárgyévben az olvasók összesen adományoztak a portálnak. Ennek tükrében valóban ellentmondásosan hangzik az önmagát függetlenként definiáló oknyomozó oldal állásfoglalása, miszerint a donoroknak semmilyen befolyásuk vagy ráhatásuk nincs az általuk előállított tartalmakra.
Az Observatoire du journalisme egyébként górcső alá vette a Disclose vezetőségének és újságíróinak szakmai előéletét is, majd arra a következtetésre jutott, hogy többségük korábban valamely liberális irányvonalat követő francia baloldali médiumnál tevékenykedett, mint például a Mediapart nevű híroldal, a Libération című napilap vagy a hetente megjelenő hírmagazin, a L’Express. Ennek alapján úgy vélik, hogy a liberális és a libertariánus tömegtájékoztatási sztenderdeket képviselik. A Disclose nevű oknyomozó portál finanszírozási hátterének ellentmondásait leszámítva, összességében kijelenthetjük, hogy munkatársuk őrizetbe vételével ismét napirendre került az újságírók forrásait védő törvény szükségességének kérdése. Ariane Lavrilleux pedig egy olyan ügyet tárt fel a nemzetközi közvélemény előtt, ami a komoly kockázatokkal járó munkássága nélkül valószínűleg örökre rejtve maradt volna, meghagyva a francia állampolgárokat abban a jótékony illúzióban, hogy a titkosszolgálatok kizárólag az ő biztonságukért dolgoznak.
Felhasznált források és online hivatkozások
https://disclose.ngo/en/article/state-secrets-disclose-journalist-taken-into-custody
https://rsf.org/en/rsf-urges-french-authorities-immediately-release-investigative-journalist
https://cpj.org/2023/09/journalists-call-on-european-parliament-to-ban-spyware/
https://www.politico.eu/article/vera-jourova-media-freedom-act-law-european-union-parliament/
https://egypt-papers.disclose.ngo/fr/chapter/operation-sirli
https://www.newarab.com/opinion/ariane-lavrilleux-frances-war-journalists
https://www.ojim.fr/journaliste-de-disclose-en-garde-a-vue-les-silences-des-medias-de-grand-chemin/
https://www.ojim.fr/disclose-agence-dinfluence-entre-soros-et-influence-atlantiste/