Tavaly december 25-én arról szóltak a hírek, hogy Mohammed al-Alawit két nappal korábban holtan találták egy elhagyatott hurghadai út mentén, a halála körülményeit azonban mind a mai napig rejtélyek és bizonytalanságok sokasága övezi. Egyelőre nemcsak abban nincs konszenzus, hogy természetes halált halt vagy meggyilkolták, de az sem egyértelmű, hogy valóban oknyomozó újságíró volt-e vagy szimpla blogger, mert az esetét bemutató cikkek ebből a szempontból sem egységesek. Most kísérletet teszünk arra, hogy a rendelkezésre álló, sokszor nagyon ellentmondásos információk alapján rekonstruáljuk a történteket, ugyanis a gyilkossággal kapcsolatos narratívát több médium is az ukrán államfő lejáratását célzó orosz propagandának minősítette.
Mohammed al-Alawi tavaly augusztusban robbantotta a bombát az ukrán elnök anyósának állítólagos egyiptomi villavásárlásáról
2023. augusztus 20-án szó szerint a semmiből és a teljes ismeretlenségből felbukkanva hirtelen világszerte megismerték az egyiptomi Mohammed al-Alawi nevét, aki ezen a napon létrehozta a saját Youtube-csatornáját, ahová összesen két videót töltött fel. Ezekben azt állította, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán államfő anyósa, Olga Kiyashko egy 4,85 millió dollár értékű pazar villát vásárolt Egyiptomban, a Vörös-tenger partján található El Gouna nevezetű turistaparadicsomban, mindössze 20 kilométerre Hurghadától és az ottani nemzetközi repülőtértől. Az „egyiptomi Velenceként” is emlegetett El Gouna egyébként 2017 óta egy évente megrendezett filmfesztivál helyszíne is, tehát enyhe túlzással az „arab Cannes” címére is pályázhatna, ahol a vízi sportok szerelmesei is megtalálják a számításukat. Az egyik videóban Mohammed al-Alawi oknyomozó újságíróként mutatkozott be, majd felvázolta, hogy a felvétel keletkezése előtti héten bizalmas forrásból egy ingatlannal kapcsolatos beruházásról szóló adásvételi szerződés került a birtokába, aminek az érdekességét az új tulajdonos, Olga Kiyashko személye jelenti, aki nem más, mint Ukrajna elnökének, Volodimir Zelenszkijnek az anyósa. Al-Alawi szerint, miközben az ország 2022 óta háborúban áll Oroszországgal és jelentős külföldi támogatásokban részesül, addig az elnök rokona közel ötmillió dollárt fizetett az Angelina Jolie amerikai színésznővel szomszédos egyiptomi luxusvilláért.
Az aláírás konkrét dátumaként 2023. május 16-át jelölte meg, majd a videó rögtön véget is ért. Az általa feltöltött másik felvételen pedig az állítólagosan megvásárolt ingatlant mutatta be. Mohammed al-Alawi Youtube-csatornájának 2024 januárjáig bezárólag mindössze 60 feliratkozója volt, azonban a közzétett leleplező célú anyagokat több mint 36 ezren tekintették meg.
Az olaszországi szálak
Egyébként nem az egyiptomi villa az egyetlen, amelyet a Zelenszkij családhoz kötnek, ugyanis az ukrán elnöki házaspár Olaszország egyik híres tengerparti üdülővárosában, Forte dei Marmiban is rendelkezik egy közel négymillió eurót érő luxusingatlannal, amitől hiába próbáltak megválni, egyelőre csak bérbe adniuk sikerült. 2022 szeptemberében megjelent cikkében a Corriere della Sera nevű lap is azt találgatta, hogy vajon kik lehettek a rejtélyes bérlők. Augusztus 18-án Matteo Barzini, az olasz közszolgálati műsorszóró, a Rai újságírója is felkereste a házat és egy videón rögzített mindent. A medence mellől egyértelműen orosz beszédet lehetett hallani, azonban az ingatlanügynök megtagadta, hogy információval szolgáljon a lakók kilétéről, akik egy hónapért 50 ezer eurós bérleti díjat fizettek a tulajdonosnak. Amennyiben bebizonyosodott volna, hogy az akkor már fél éve tomboló háború időszakában valóban orosz bérlők vendégeskedtek a Zelenszkij család olaszországi nyaralójában, az kétségkívül rendkívül rossz fényt vetett volna az ukrán elnökre, hiszen néhány hónappal korábban, vagyis 2022 májusában kifejezetten az ő kérésére vették kezdetüket az Ukrajna elleni háború megindítása miatti szankciók Olaszországban, mint például az orosz oligarchák ottani villáinak és jachtjainak lefoglalása. Nem beszélve arról, hogy az államfő felesége, Olena Zelenszkaja személyes kérése volt, hogy a továbbiakban bojkottálják az olaszországi villák bérbeadásakor az orosz állampolgárokat. A La Stampa című újságnak nyilatkozó ingatlanügynök azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy az orosz turisták sem maradtak távol az olasz üdülőhelyektől, csak éppen angol nyelvű kommunikációval álcázták magukat.
Mohammad al-Alawi halálának narratívái: gyilkosság ukrán módra
Ilyen előzmények után érkezett a hír 2023. december 25-én, hogy Mohammed al-Alawit holtan találták. A tragikusan fiatalon bekövetkezett haláláról alapvetően két fő értelmezés terjedt el: az egyik, hogy megölték, ráadásul az ukrán elnök családjának egyiptomi villavásárlása miatt hallgattatták el. A másik domináns narratíva pedig álhírnek minősíti Mohammed al-Alawi állításait és a meggyilkolásával kapcsolatos elméleteket is az orosz propagandagépezet termékének tartják, amely arra törekszik, hogy kitalált korrupciós botrányokkal hiteltelenítse Volodimir Zelenszkijt.
A sajtótermékek egy része nemzetközi szinten is felkapta a témát és kész tényként tálalva gyilkosságként interpretálta a magát oknyomozó újságíróként definiáló egyiptomi férfi halálát. A külföldi orgánumok közül azonban korántsem a nagy múltra visszatekintő, mértékadó lapok foglalkoztak a témával, hanem sokkal inkább a nemrég alakult afrikai, esetleg orosz kötődésű oldalak vették fel a repertoárjukba. Cikkeikben azt olvashatjuk, hogy a hurghadai El Hadaba út közelében megtalált holttestet súlyos fizikai traumák nyomai borították, köztük horzsolások, ütések, zúzódások, hematómák, csonttörések, sőt egy végzetesnek bizonyult zárt fejsérülést is találtak rajta. A hozzátartozók úgy vélték, ismeretlenek egy csoportja támadhatta meg. Ezt a narratívát képviselte a hazai orgánumok közül a Magyar Nemzet, amely azzal a címmel harangozta be a tragikus hírt, hogy „megölték a Zelenszkij család korrupciója ügyében nyomozó újságírót”. A cikkben azt hangoztatták, hogy Mohammed al-Alawi rokonai már azóta féltették a férfi életét, hogy kitálalt Zelenszkij anyósának feltételezett villavásárlásáról. Az ügyet csak tovább bonyolítja, hogy al-Alawi azt állította, hogy mindezt az adásvételi szerződés másolatával is bizonyítani tudja. A Magyar Nemzet egy olyan célzással zárta az írását, ami azt sugallta, hogy ha valóban gyilkosság történt, akkor minden bizonnyal az ukrán titkosszolgálat végezhetett Mohammed al-Alawival, mivel a hasonló jellegű fedett akciók szakértőjének számít, amit 2023 szeptemberében a brit gazdasági lap, a The Economist is külön cikkben boncolgatott. Itt a Harkiv régió egyik városának polgármestereként tevékenykedő Yevhen Yunakov likvidálásán keresztül mutatták be az ukrán „bosszúállók” módszereit, akik a kijevi kormány által árulónak vagy kiemelt ellenségnek bélyegzett személyekkel számolnak le. Egy teljes hónapot szántak az oroszokkal való kollaborációval vádolt Yunakov kiiktatására szolgáló akció előkészítésére és végrehajtására. Folyamatosan követték a célpontjukat, megfigyelték, monitorozták a mozgását és a szokásait, majd egy távirányítású bombával felrobbantották. Yunakovnak még a holtteste sem került elő. A The Economist cikke szerint az elmúlt másfél évben, tehát nagyjából az orosz invázió kezdete óta már több tucat hasonló akcióra került sor, de ilyen leszámolások már 2015 óta zajlanak, amikor létrehozták az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) új elhárítási szervét, ami eredetileg szabotázsakciók végrehajtására hivatott.
A BNN Breaking nevű hírportál, amelyet az indiai származású amerikai üzletember, a nők bántalmazásának vádjával a börtönt is megjárt Gurbaksh Chahal alapított, szintén beállt az ukrán elnök korrupciós ügyei miatti gyilkosság narratívájának terjesztésébe. A BNN Breaking egyébként is rendkívül merész és hangzatos vállalásokat fogalmaz meg, miszerint tényalapú, pártatlan tudósításokkal szolgál, s egyúttal paradigmaváltást is képvisel a hírszektorban, mert náluk nemcsak megírják a történeteket, hanem konkrét tényekkel szolgálnak az olvasóközönség számára. December 27-i cikkükben úgy fogalmaztak, hogy az igazságot kereső Mohammed al-Alawi élete brutális véget ért, a holttesten talált sérülések pedig egyértelművé teszik, hogy nem egy véletlen baleset, hanem hidegvérrel elkövetett gyilkosság áldozatává vált. A BNN Breaking arról írt, hogy az áldozat már közvetlenül a kiszivárogtatás után fenyegetéseket kapott, mert az ukrán elnök családjához köthető állítólagos egyiptomi villavásárlás felfedését követően Volodimir Zelenszkijt a korrupción kívül az amerikai és más országoktól kapott pénzügyi segélyek elsikkasztásával kezdték vádolni, mindez pedig egy nemzetközi méretű botrány kitörésével fenyegette. Cikkükben azt állították, hogy az ukrán szálak miatt a hurghadai rendőrkapitányság a korábbi megfélemlítéseket is figyelembe veszi a nyomozás során, ugyanakkor az egyiptomi ukrán nagykövetség visszautasította a vádakat, amiket „orosz propagandának” bélyegzett, míg az El Gouna üdülőövezet tulajdonosa, az Orascom Development hamisnak minősítette al-Alawi leleplező riportjait. A BNN Breaking cikkében végül azt is megjegyezték, hogy a Mohammed al-Alawival történtek ismét felvetették az oknyomozó újságírók biztonságával kapcsolatos aggályokat, amelyek különösen az olyan esetekben merülhetnek fel, amikor egy Volodimir Zelenszkijhez hasonló befolyásos személy kényes ügyeit veszik górcső alá.
Az afrikai híreket közlő News Central december 27-i cikkében ezt annyival egészítette ki, hogy az Orascom Development határozottan tagadta, hogy létezne bármilyen olyan dokumentum, ami arra utalna, hogy a Zelenszkij család ingatlannal rendelkezne El Gounában. Az elhunyt újságíró testvére, Ahmad al-Alawi azt is hozzátette, hogy Mohammed halálos fenyegetéseket kapott az ingatlanügylet nyilvánosságra hozatalát követően, ami egyébként az első jelentős eredménye volt az oknyomozás tekintetében. Ebben a cikkben még azt is közölték, hogy az illetékes nyomozó hatóság nem zárja ki egy esetleges gyilkosság lehetőségét sem, amelyet az ukrán titkosszolgálat ügynökei hajthattak végre.
Az Infobrics, vagyis az ún. „BRICS-országok” (Brazília, Orosz Föderáció, India, Kína és Dél-Afrika) hírportálja a december 26-án publikált cikkében foglalkozott Mohammed al-Alawi esetével. A szerző a magát független geopolitikai és katonai elemzőként meghatározó Drago Bosnic, azonban ezt jócskán megkérdőjelezi, hogy az orosz narratívával egybehangzóan „neonáci juntaként” utal a kijevi vezetésre, míg az Ukrajna ellen indított háborút „különleges katonai hadműveletként” definiálja. Cikkében „neves” oknyomozó újságíróként prezentálta al-Alawit, majd Abdulrahman Alabbassy politológusra hivatkozott, aki egy olyan tendenciára hívta fel a figyelmet, ami az orosz-ukrán háború kirobbanása után vette kezdetét. Korábban ugyanis nem volt különösebben jellemző, hogy az ukrán elit Egyiptomban vásárolt volna ingatlant. A fordulat a 2022-es év második felére datálható, amikor már javában zajlott a háborús konfliktus. Ekkor startoltak az észak-afrikai országban az ukrán politikusok és vezető tisztségviselők rokonainak ingatlan-beruházásai, melyeket Alabbassy úgy kommentált, hogy az Oroszországgal vívott véres háború idején egyiptomi luxusvillákba invesztálják a vagyonukat ahelyett, hogy azzal Ukrajnát támogatnák, ezért felmerül a gyanú, hogy az ukrán politika krémje a hozzátartozók segítségével fekteti be az elsikkasztott külföldi pénzügyi és humanitárius segélyeket. Drago Bosnic azzal a kérdéssel vezette fel a cikkét, hogy „a kijevi rezsim ezúttal külföldi újságírók meggyilkolásával palástolja a korrupciós ügyeit?”. Külön érintette Volodimir Zelenszkij vagyoni helyzetének alakulását is, ami a 2019-es hatalomra kerüléséig 750 ezer dollárnyi hrivnyára rúgott, mostanra pedig már a 20 millió dollárt ostromolja. Szerinte az egyiptomi villavásárlás kiszivárogtatásával Mohammed al-Alawi alaposan belenyúlt a darázsfészekbe és megbolygatta azt, emiatt pedig a mainstream propagandagépezet és a magukat függetlennek valló tényellenőrzőik rágalomhadjáratot indítottak ellene, mindent elkövetve azért, hogy befeketítsék és hiteltelenítsék. Bosnic azt is kifejtette, hogy az egyiptomi hatóságok gyanúja szerint az ukrán titkosszolgálatnak is köze lehet Mohammed al-Alawi halálához, ami azért sem lenne különösebben meglepő, mert Ukrajnában általános gyakorlattá vált a külföldi újságírók, illetve a hivatalos politikai irányvonallal szembeszegülők likvidálása. Azt sem zárta ki, hogy nemcsak bosszút akartak állni al-Alawin, aki lerombolta a Zelenszkijről festett „háborús hős” képét, de attól is tarthattak, hogy további kompromittáló bizonyítékok birtokába is kerülhetett az ukrán vezetés korrupciós ügyeit illetően.
Drago Bosnic arról sem feledkezett meg, hogy további példákat hozzon az Ukrajnában burjánzó korrupcióra: az ukrán Védelmi Minisztérium egyik vezető tisztségviselőjét 40 millió dollár elsikkasztása miatt tartóztatták le, amit eredetileg a hiányzó lőszerek beszerzésére kapott az ország. Az ilyen ügyek pedig már az ukrán tüzérség hatékonyságát veszélyeztetik, nem beszélve az áron alul beszerzett selejtes golyóálló mellényekről, valamint a felsrófolt áron vásárolt élelmiszerekről és egyenruhákról. A sorozó bizottságokat átható korrupció pedig politikai értelemben további „lefejezéseket” generált, miután napvilágra került, hogy egyesek kenőpénzért elintézték a jómódú ukránok hadkötelezettség alóli mentesítését. Az már csak hab a tortán, hogy milyen mértékben járatják le a háború közepette az ukrán vezetést az egyes miniszterek, parlamenti képviselők és egyéb tisztségviselők külföldi luxusnyaralásai, valamint a korrupt módon lenyúlt pénzekből történő villavásárlásai. A Berliner Zeitung című német napilap online kiadásának információira hivatkozva pedig tavaly december végén a Mohammed al-Alawi rejtélyes halálával kapcsolatos cikkében a Ripost arról számolt be, hogy az ukrán fegyveres erők felső- és középvezetői sorra vásárolják a pazar tengerparti ingatlanokat Spanyolországban, főleg az andalúziai Málagában és Marbellán. Itt is szó esett az ukrajnai sorozóközpontokat átható korrupcióról, ahol több ezer euróért vagy dollárért bárkinek elintézik a kötelező katonai szolgálat alóli felmentését, majd az így megszerzett csúszópénzeket Nyugat-Európába küldik, ahol strómanok vagy az adott országban élő rokonok segítségével luxusvillákba fektetik. Az eddigi legbotrányosabb lelepleződés Jevhen Boriszov, az Odessza megyei hadkiegészítő központ parancsnokának nevéhez fűződik, aki 10 ezer dollárért bárkit azonnal alkalmatlannak nyilvánított a katonai szolgálatra, sőt ez az igazolás még Ukrajna elhagyásához is megnyitotta a kapukat.
A hazai sajtóban az arab nyelvű libanoni hírportál, az Al-Mustaqbal értesüléseire alapozva a Magyar Nemzeten kívül az Origo és a Hír TV honlapja is külön cikket szentelt Mohammed al-Alawi gyilkosságként interpretált halálának. A PestiSrácok a Különvélemény című podcastjében foglalkozott az üggyel, amit az oroszpártiságot magának kikérő, önmagát békepártinak valló Ábrahám Róbert és Lukács Adorján, a Roma Értelmiségi Műhely elnöke vitatott meg a január 1-jén közzétett adásban, vagyis ez volt az évindító témájuk. Lukácsot leginkább az a kérdés foglalkoztatta, hogy „mit gondoltak, ha megölik ezt az embert, akkor eltűnnek a hivatalból a papírok?”, majd a hajdani hírhedt kolumbiai drogbáróra utalva hozzátette, hogy „Escobarnak ennél több esze volt”, mert a bíróságot felgyújtva eltüntetett minden bizonyítékot. Az ukrán titkosszolgálat esetleges érintettségén kívül a műsorban még azt a kevésbé valószínű elméletet is megemlítették, miszerint oroszok végezhettek az egyiptomi zsurnalisztával. Mohammed al-Alawi halálának lehetséges narratíváin kívül természetesen az orosz-ukrán háború is szóba került. Ábrahám Róbert arra emlékeztetett, hogy a mainstream amerikai lapok cikkei szerint Ukrajna akár még területveszteség árán is győztesen kerülhet ki a konfliktusból, hiszen megindulhat a nyugatosodás útján.
Egyiptomban egyébként sem életbiztosítás újságírónak lenni
Egyiptom, Mohammed al-Alawi hazája a Riporterek Határok Nélkül (RSF) 180 országot összesítő sajtószabadság-indexe alapján 2023-ban a 166. helyen végzett, vagyis az utolsók között kullog. A katonai és a vallási vezetés határmezsgyéjén mozgó, rendkívül konzervatív észak-afrikai országban ugyanis gyakran börtönzik be az újságírókat, s ebben a tekintetben még a 2011-ben Egyiptomon is végigsöprő „arab tavasz” sem hozott valódi áttörést. A médiapluralizmus tulajdonképpen ismeretlen fogalomnak számít, hiszen a piacot az állami tulajdonban lévő három napilap, vagyis az Al-Akhbar, az Al-Ahram és az Al-Gomhuria uralja. A tévécsatornák és a rádióadók politikai propagandát közvetítenek, a független médiumokat pedig erősen cenzúrázzák, ráadásul folyamatosan ki vannak téve a helyi ügyészek vegzálásának. Gyakorlatilag a teljes média irányítása az állam, a titkosszolgálatok és a kormányközeli vagyonos üzletemberek szűk körének kezében koncentrálódik. A bevett módszerek közé tartozik azoknak az oldalaknak a blokkolása is, amelyek nem hajlandók alávetni magukat a cenzúrának, ahogyan az a Mada Masr nevű független hírportállal történt, ami 2017 óta nem elérhető.
Az egyiptomi újságíróknak azzal is szembe kell nézniük, hogy mind a mai napig gyakran vádolják meg őket azzal, hogy valamelyik terrorszervezet tagjai, de az is elég elterjedt, hogy hamis információk terjesztése miatt támadják a sajtó képviselőit. Ezt a célt szolgálja egy 2018-as törvény is, amely engedélyezte az 5 ezernél több követővel rendelkező közösségi média profilok rendszeres megfigyelését. Mivel Egyiptom egy alapvetően konzervatív ország, ahol az iszlám vallás az élet szinte valamennyi aspektusát, sőt az intézményrendszert is átszövi, ezért az újságíróknak arra is ügyelniük kell, hogy milyen témákról tudósíthatnak. Példának okáért az ateisták és a homoszexuálisok jogai különösen tabunak számítanak. Azok a sajtótermékek, amelyek mégis írnak ezekről, azt kockáztatják, hogy bármikor megvádolhatják őket az ország erkölcsének megsértésével. A Riporterek Határok Nélkül jelentése arra is felhívja a figyelmet, hogy milyen veszélyek leselkednek a hétköznapokban az egyiptomi újságírókra, akiket napi szinten fenyeget a cenzúra, a rendőrségi razziák, a letartóztatás, az elzárás, a hamis vádakra alapozott nyomozások és perek réme, nem beszélve a nyom nélküli eltüntetésükről és az önkényes fogvatartásukról. Ezenkívül az sem ritka, hogy rágalomhadjáratot indítanak ellenük, a lehallgatásuk pedig mindennapos jelenség. Külön érdekesség, hogy a sajtó munkatársai csak engedéllyel utazhatnak a Szuezi-csatornához és a Sínai-félszigetre.
Az újságírók védelmére született amerikai szervezet, a Committee to Protect Journalists (CPJ) közzétette honlapján az 1992-től napjainkig bezárólag Egyiptomban meggyilkolt zsurnaliszták névsorát. A 13 újságíró közül a legtöbben 2011 és 2013 között vesztették életüket, többnyire az „arab tavasszal” összefüggő tüntetések során. A 2011 januárjában egy kairói kormányellenes demonstráció alatt kivégzett Ahmad Mohamed Mahmoud az Al-Ta’awun nevű egyiptomi lap riportereként felvételt akart készíteni az összecsapásokról, amikor a szemtanúk szerint a rendőrök felszólították, hogy állítsa le a kameráját, majd egy mesterlövész azonnal fejbe lőtte. Hasonló sorsra jutott a 2013. augusztus 14-én történt véres összecsapásokról tudósító Ahmed Abdel Gawad, az Al-Akhbar egyik riportere, de azon a napon gyilkolták meg a Sky News tévécsatorna operatőrét, Mick Deane-t és Mosaab al-Shamit, a Rassd News Network fotósát is. Mohammed al-Alawi neve egyelőre nem szerepel a CPJ listáján és erősen kérdéses, hogy valaha is felkerül-e oda, hiszen többen is vitatják a gyilkosság elméletét, sőt mint azt az alábbiakban kifejtjük, még azt is, hogy újságíró volt és valóban létezett.
Az ukrán elnök lejáratását célzó orosz propagandagépezetnek tulajdonított dezinformáció narratívája
A külföldi sajtótermékek között akadnak olyanok, beleértve a főbb egyiptomi orgánumokat is, amelyek egy teljesen más történetet mesélnek el Mohammed al-Alawi ügyéről. Ezekben többnyire cáfolják, hogy tényleg oknyomozó újságíró lett volna, s inkább szimpla bloggerként prezentálják. Ezen kívül vitatják az ukrán elnök családjának egyiptomi villavásárlásáról kiszivárogtatott hír hitelességét, sőt a halála kapcsán amellett kardoskodnak, hogy szó sincs idegenkezűségről. Ezt az olvasatot támasztja alá az Egyiptomi Belügyminisztérium december 30-án kibocsátott közleménye is, amelyről egy nappal később az Al-Ahram nevű kormányközeli napilap online kiadása is beszámolt. A hatóságok kategorikusan tagadták, hogy Mohammed al-Alawi gyilkosság áldozata lett, azonban érdemes megjegyezni, hogy a cikkben, bár arabról angolra történő átírásról van szó, végig helytelenül írták al-Alawi vezetéknevét, akit El-Rawi néven emlegettek. Volodimir Zelenszkij anyósának állítólagos villavásárlása kapcsán pedig ismét azt hangoztatták, hogy a szóban forgó ingatlan valójában nem az ukrán elnök családjáé, hanem egyiptomi tulajdonban van. Végül azt is hozzátették, hogy az egyiptomi nemzetbiztonsági szolgálatok is megerősítették, hogy nincs tudomásuk arról, hogy az ominózus videóban feltűnt férfit bántalmazták volna. Mohammed al-Alawi nevének elírásán kívül azonban az Al-Ahram cikkében további pontatlanságok is szerepelnek: a kiszivárogtatást augusztus helyett júliusra datálták, miközben december végén azt állították, hogy a Youtube-csatornáját zárolták, így a felvételek már csak a közösségi médiában, például a Facebookon vagy a TikTok-on érhetők el, pedig még január közepén is működött, s csak a hónap második felében törölték.
Augusztus 31-én, nem sokkal a villavásárlás megszellőztetése után az Al-Ahram arról cikkezett, hogy az El Gouna üdülőövezet tulajdonosa, az Orascom Development nevű vállalat közleményt bocsátott ki az ügy tisztázása érdekében, ahol „teljes mértékben hamisnak” minősítette a Mohammed al-Alawi által bemutatott bizonyítékokat. Az ügyfeleik adatvédelmi jogaira hivatkozva nem árultak el közelebbi információt a villát megvásárló személyről, csak azt közölték, hogy egyiptomi állampolgár, míg az al-Alawi által lobogtatott adásvételi dokumentumokról azt nyilatkozták, hogy azok nem egyeznek meg a cég formanyomtatványával. Az Al-Ahram augusztus végi cikkében szintén találunk egy ordító hibát, ugyanis azt írták, hogy a médiafigyelem középpontjába került ingatlan „állítólagosan Zelenszkij feleségének, Olenának a tulajdona”, miközben az eredeti hír arról szólt, hogy az ukrán államfő anyósa, Olga Kiyashko volt a vásárló. Az egyiptomi lap már ebben az írásában is azt közölte, hogy Mohammed al-Alawi Youtube-csatornáját zárolták, ellenben a cikk megírásához folytatott kutatásunk során, idén január közepén még elérhető volt, s csak azt követően törölték.
Az orosz invázió kezdete óta működő Detector Media 2022-ben eleve azért jött létre, hogy a Kreml Ukrajnával és a háborúval kapcsolatos dezinformációs tevékenységét monitorozza. Állításuk szerint 2024. január 22-ig bezárólag 1892 álhírt, 648 manipulációs törekvést, 610 ilyen célú üzenetet és 396 leleplezési kísérletet azonosítottak. December 27-én egy rövid cikkben határozottan cáfolták az egyiptomi villavásárlást, mint ahogy azt is, hogy az ukrán titkosszolgálat végzett volna Mohammed al-Alawival, akinek még a puszta létezését is megkérdőjelezték. Az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács dezinformáció elleni központja ugyanis még arra vonatkozó bizonyítékot sem talált, hogy az oknyomozó újságíróként emlegetett Mohammed al-Alawi valaha is létezett volna. Álláspontjuk szerint az egész történet az orosz propagandagépezet műve, mely arra törekszik, hogy hiteltelenítse Ukrajnát és legfőképpen az ország elnökét, miközben azt terjeszti, hogy az ukránoknál nincs szólásszabadság, ellenben széles körű cenzúra van érvényben.
A londoni székhelyű, de katari tulajdonban álló pánarab híroldal és napilap, a The New Arab január 12-i cikke további megdöbbentő részletekkel szolgál az ügy kapcsán. Állításuk szerint saját oknyomozást folytattak annak a vádnak a tisztázására, miszerint az ukrán titkosszolgálat végezhetett az újságírónak titulált egyiptomi kiszivárogtatóval. Megvizsgálták és elemezték azokat a videofelvételeket, amelyek alátámasztják a gyilkosság narratíváját, pedig ilyen bizonyítékokról egyetlen másik cikkben sem esett szó. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy azok nem eredetiek, hanem összevágott hamisítványok, a háttérben pedig egy oroszbarát dezinformációs hálózatot azonosítottak. Cikkükben azt is kifejtették, hogy ezek a felvételek is a módszereik fokozatos csiszolását és kifinomultságát tükrözik. Konklúzióik között szerepelt az is, hogy az orosz dezinformáció gépezete egyre nagyobb gyakorisággal használja a mesterséges intelligencia szoftvereket az álhírek előállítására, amiket aztán szponzorált tartalmakként tesz közzé népszerű hírforrások felületein. Említést tettek az orosz Pravda.ru hírportál december 25-én publikált angol nyelvű cikkéről is, amelyben az egyiptomi rendőrségre hivatkozva arról írtak, hogy az ukrán titkosszolgálat is érintett lehet a gyilkosságban, sőt az sem zárható ki, hogy a likvidálási parancs személyesen Volodimir Zelenszkijtől vagy egy magas rangú tisztviselőtől származott.
A The New Arab oknyomozó egysége Mohammed al-Alawi személyét is alaposan górcső alá vette. Idén január elején ugyanis a kairói székhelyű hírportál, az Egypt Telegraph már azt is megkérdőjelezte, hogy valaha is létezett volna egy Mohammed al-Alawi nevű zsurnaliszta, mert állításuk szerint az Egyiptomi Újságírók Szakszervezete három napon keresztül folyamatosan kutatott utána és a korábbi munkássága után, azonban semmilyen használható információ nem került elő róla, de a tagok között sem bukkantak a nyomára. Azt is észrevételezték, hogy Mohammed al-Alawi ugyanazon a napon hozta létre az azóta törölt Youtube-csatornáját, amikor a leleplező videókat feltöltötte, az általa lobogtatott adásvételi szerződés állítólagos másolatát pedig a nigériai The Punch nevű online lap tette közzé. Az Egypt Telegraph és egy üzleti ügyekre szakosodott egyiptomi ügyvéd hamisítványnak vélte a dokumentumot.
A The New Arab csapata nyomát sem találta Mohammed al-Alawi nevű újságírónak a videók feltöltése előtt, ezért megkérdeztek egy hurghadai zsurnalisztát, aki az anonimitásához ragaszkodva megerősítette, hogy a városban és környékén senki sem ismert ilyen nevű sajtómunkást. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy egy olyan videofelvétel is képbe került, amely állítólag bemutatja a gyilkosság helyszínét és ahol megszólaltatták az áldozat testvérét, Ahmad al-Alawit. A mindössze 76 másodperces interjúban azonban több furcsaság is felfedezhető: a feltételezett fivér arról beszél, hogy az egyiptomi rendőrség szerint az ukrán titkosszolgálat számlájára írható Mohammed megölése, de az arcát nem is látni, sőt az interjút készítő Mohammed Fathi sem jelenik meg a felvételen, a hangja és a kiejtése pedig határozottan hasonlít ahhoz a személyéhez, aki Mohammed al-Alawiként beharangozta az egyiptomi villavásárlás hírét. Külön érdekesség, hogy az első külföldi médium, amely beszámolt az ügyről, a Clear Story News nevű hírportál volt, ami a kiberfenyegetésekkel foglalkozó szakember, Kyle Ehmke szerint Mark Dougan korábbi amerikai tengerészgyalogos és floridai rendőrtiszt nevéhez fűződik, aki 2016 óta Oroszországban él. Az is gyanúba keverte Dougant, hogy ő az oroszbarát propagandaoldalként jegyzett DC Weekly alapítója, mely az elsők között terjesztette, hogy Volodimir Zelenszkij két jachtot vásárolt az amerikai segélyekből származó pénzből, ami az Egyesült Államok politikusai között is vitát gerjesztett Ukrajna finanszírozását illetően. Ennek hatására Marjorie Taylor Greene, Georgia állam republikánus képviselője korruptnak bélyegezte az ukrán elnököt és kormányát. A dél-karolinai Clemson Egyetem két kutatója, Darren Linwill és Patrick Warren azt is részletesen felvázolták, milyen módszerekkel űzi a dezinformációt a DC Weekly. Elmondásuk alapján először felbukkan egy állítólagos szemtanú által készített videó valamelyik közösségi oldal frissen létrehozott profilján, majd egyes afrikai és arab híroldalak ősforrásként hivatkoznak a felvételre, végül a kész tényként tálalt információ megjelenik a DC Weekly cikkeiben is.
A Mandiner gyökeresen eltérő narratívát képviselt ebben a témakörben a Mediaworks-höz tartozó többi orgánumhoz képest. Augusztus 29-én megjelent cikkük szerzője, Kohán Mátyás úgy fogalmazott, hogy „semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy Zelenszkijnek villája lenne Egyiptomban”. A lap orosz és ukrán témákban is jártas külpolitikai újságírója párhuzamot vont az Australian National Review által egy Telegram-posztra alapozott ukrajnai földek ügyével, amikor azt állították, hogy a három hatalmas agrárcég, a Cargill, a DuPont és a Monsanto összesen 17 millió hektárnyi földet vásárolt az országban, miközben külföldiek mind a mai napig nem szerezhetnek termőterületet Ukrajnában. Kohán Mátyás rámutatott, hogy az egyiptomi villavásárlás sztorijában ezúttal a Medium nevű platform játszotta a „tekintélyt parancsoló forrás” szerepét, ahol valójában független bloggerek kedvükre publikálhatnak, így nagyon nehéz elválasztani egymástól a tényeket és a hazugságokat. Egy bizonyos Debora L. Armstrong a Medium-blogjának cikkében írta meg Mohammed al-Alawi „bizonyítékai” alapján a Zelenszkij család egyiptomi ingatlanvásárlásának hírét, külön kiemelve a már sokat emlegetett adásvételi szerződés másolatát is. Kohán Mátyás szerint nemcsak az a probléma, hogy al-Alawi korábbi újságírói munkásságának gyakorlatilag nyoma sincs, de az ukrán államfő anyósának neve angol átírásban nem a dokumentumon olvasható Olga Kiyashko, hanem Kyiashko vagy Kyyashko lenne, s mindezek tetejében az sem bizonyítható, hogy az Ukrajnában élő több ezer hasonló nevű nő közül pontosan Zelenszkij rokonáról van szó. Véleménye szerint az ukrán földek ügyéhez hasonlóan ebben az esetben is az elnök lejáratására irányuló dezinformációs kampánynak lehettünk tanúi. Egyébként január 22-én Kohán Mátyás volt az alapítványunk által szervezett idei első Zsurnaliszta Vitaest egyik vendége, ahol az álhírek kiszűrésével kapcsolatos módszerei között megemlítette, hogy a nyelvismeret elengedhetetlen az ősforrás megleléséhez, ezért „a külpolitikai újságíró devizája a nyelvtudás”. Azt is hozzátette, hogy az orosz dezinformációs gépezet a közösségi média platformokon kreált kamu profilokon kívül előszeretettel helyezi el a hamis információkat afrikai sajtótermékekben is, ahogyan erre Mohammed al-Alawi állítólagos meggyilkolása kapcsán is láthattunk példákat. A Mandiner munkatársa azzal a gondolattal zárta a cikkét, hogy a fent felsorolt ellenérvek dacára „Zelenszkijnek bármije is lehet akárhol, Ukrajna nem az a hely, ahol a vagyonnyilatkozatokra gránitpalotát lehetne építeni – de hogy Egyiptomban villája lenne, arra éppenséggel a világon semmiféle bizonyíték nincsen”.
Összegzésképpen az eddig felvázoltakból két fő narratíva bontakozott ki Mohammed al-Alawi ügyét illetően. Az egyik igaznak fogadja el, hogy oknyomozó újságíró volt, aki leleplezte a Zelenszkij család egyiptomi villavásárlását, bizonyítva ezzel az ukrajnai vezetés korruptságát, majd emiatt meggyilkolták, amihez a feltevések szerint az ukrán titkosszolgálatának is köze volt. Ezzel ellentétben a másik domináns olvasat nemcsak az ingatlanügylet hitelességét, de Mohammad al-Alawi létezését és halálát is vitatja, oroszpárti dezinformációnak minősítve az egész történetet. Mindössze egyetlen tényt azonosíthatunk be: egy magát Mohammed al-Alawinak nevező és oknyomozó újságíróként bemutatkozó férfi 2023 augusztusában azt állította, hogy az orosz-ukrán háború kellős közepén Volodimir Zelenszkij anyósa egy luxusvillát vásárolt Egyiptomban, a Vörös-tenger partján. Azonban nagyon úgy tűnik, hogy az ő esetében még az sem biztos, hogy létező személy volt, a mesterséges intelligencia korában pedig az eddigi hagyományos kapaszkodók is megszűnni látszanak. Korábban úgy tartották, hogy az egyetlen dolog, ami biztos, az a halál, de Mohammed al-Alawi esetében még ebben sem lehetünk teljesen biztosak.