Nemrég nyílt levelet írtunk az igazságügyi miniszternek és a frakcióknak, melyben felhívtuk a figyelmet arra, hogy szükséges lenne a rágalmazás és becsületsértés dekriminalizálására, mert jelen formájában gyakran furkósbotként használják az újságírók ellen. A médiamunkások emiatt pedig kénytelenek vagy öncenzúrát gyakorolni, vagy vállalni a sokszor évekig tartó, megterhelő büntetőeljárást.
Kiemeltük, hogy a sajtóper, személyiségi jogi per, büntetőper közül véleményünk szerint az első kettő eszköz szükséges, de egyúttal elegendő a sérelmet szenvedett fél hatékony igényérvényesítéséhez. A büntetőjogi fenyegetettség jóval aránytalanabb a többinél: egy szintre helyezi az újságírót – akinek tevékenysége, azzal együtt, hogy néha sérthet bizonyos érdekeket, hozzájárul egy plurális, szabad, a közügyeket minden oldalról ismerő társadalom kialakulásához – a köztörvényes bűnözőkkel. Ráadásul a hosszadalmas jogi procedúra nem szolgálja a sértett érdekeit sem. Utóbbiét azért nem, mert ha a vádlottat végül jelentősebb pénzbüntetésre ítélik is, az összeg nem a sértetthez, hanem az államhoz kerül. Ezzel szemben a polgári eljárásban megítélt sérelemdíjat a sértett kapja, ráadásul nagyobb valószínűséggel is, hiszen polgári perben a kiadó is alperes lehet. Ez biztosabb teljesítést jelenthet.
Összességében tehát úgy gondoljuk, hogy az esetleges túlkapások kezelésére a büntetőjogi út szükségtelen, az könnyen kiváltható lenne egy hatékonyan működő sajtó- és polgári peres gyakorlattal, ezért indítványozzuk a 2012. évi C. törvény 226., 227., és 228. paragrafusának felülvizsgálatát.
Érdemes feleleveníteni, hogy 2013. márciusában az Átlátszó munkatársai (Tordai Csaba, Sepsi Tibor és Bodoky Tamás) is hasonló javaslattal álltak elő. Akkor ők úgy fogalmaztak, hogy „Az egyént sértő véleményekkel és állításokkal szemben a büntetőjogi védelem indokolatlan párhuzamosságot, visszás helyzeteket és felesleges munkát okoz a sértetteknek, a sajtónak és az államnak egyaránt. A rágalmazás és a becsületsértés mellett lényegében annyi szól, hogy azok a magyar büntetőjog hagyományos tényállásai. Márpedig, csak mert hozzászoktunk valamihez, még látni kell, hogy mikor kell túllépni rajta.”
Mégkorábban az Európa Tanács főtitkára, a brit Terry Davis is erre tett javaslatot. A munkáspárti politikus még 2006-ban, a Sajtószabadság Világnapja alkalmából hívta fel a tagállamok vezetőinek figyelmét arra, hogy a rágalmazást dekriminalizálni kell. Davis szintén azzal érvelt, hogy azokban az országokban, ahol még mindig büntetőjogi felelősségre vonás jár a rágalmazásért, ott gyakran visszaélnek ezekkel a törvényekkel és arra használják őket, hogy elhallgattassák a kritikus hangokat.
Mint látszik tehát, hazai és nemzetközi szinten is voltak már támogatói ilyen jellegű kezdeményezésnek. Ezzel ráadásul nem számítana különutasnak Magyarország, hiszen a rágalmazás dekriminalizálására már sor került az Egyesült Királyságban (pontosabban Angliában, Wales-ben és Észak-Írországban), Írországban, Észtországban, Cipruson és Romániában is.
