A hazai közéleti újságírók munkásságának megismerésén kívül egy médiatudatos hírfogyasztónak a külföldi újságírókkal kapcsolatban is fontos tájékozottnak lennie. Ez persze sokkal nehezebben megy, hiszen míg a magyarországi médiumok könnyen számontarthatóak, a föld sok országában rengeteg médium hasábjain foglalkoznak, persze más-más mértékben hazánk politikai történéseivel. A Magyarországról író külföldi médiumok számosságán kívül a nyelvi korlátok is akadályt jelenthetnek, így összességében még a szakértők körében sem lehet reális elvárás az egész világsajtó pontos ismerete.
Számos kutatás igyekszik képet adni az érdeklődők számára a külföldi médiumokat és újságírókat érintő kérdésekről. A Médianéző Központ egy 2019-es kutatásában például azt vizsgálta, melyik országban írnak hazánkról a legtöbbet, pontosabban mennyi volt 2018-ban az egy sajtótermékre jutó Magyarországgal kapcsolatos megjelenések száma:
| Ország | Megjelenések (db) | |
| 1. | Szlovákia | 321 |
| 2. | Ausztria | 233 |
| 3. | Románia | 201 |
| 4. | Spanyolország | 157 |
| 5. | Nagy-Britannia | 136 |
| 6. | Horvátország | 133 |
| 7. | Szerbia | 128 |
| 8. | Egyesült Államok | 126 |
| 9. | Franciaország | 123 |
| 10. | Lengyelország | 112 |
A Transzparens Újságírásért Alapítvány ezen kutatásában azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy vajon milyen jellegzetességeket lehet megállapítani, amikor a hazai közélettel kapcsolatban publikáló külföldi újságírók munkásságát vizsgáljuk. Az elemzés tárgyaként egy prominens, nyugati, Magyarországgal viszonylag sokat foglalkozó sajtóorgánumot vettünk: a New York Times-t. Következő lépésként egy adatbázisba összegyűjtöttük a lap magyar politikával foglalkozó cikkeit. Ennek hatékony módja egy olyan tag alapján történő szűrés, amely a leggyakrabban előfordul ebben a szegmensben: optimális választás például az Orbán Viktor tag alapján történő adatbázisépítés. Olyannyira, hogy a NYT elmúlt 6 évében ezzel a taggel összesen 499 db cikk jelent meg, amely éves átlagban 83,2 db cikket jelent, amely az Egyesült Államokban egy sajtótermékre jutó Magyarországgal kapcsolatos megjelenések átlagos számának kb. kétharmada.
Mit mondhatunk el azokról a szerzőkről, akik ezeket a cikkeket írják? Ezt a 499 írást összesen 192 szerző jegyzi, a cikkek eloszlása köztük azonban egyáltalán nem arányos. A 15 legtöbb cikket publikáló újságíróhoz összesen 272 írás tartozik, amely a teljes minta 54,51%-a.
A cikkek több, mint 54%-át tehát a szerzők kevesebb, mint 8%-a jegyzi.
Elmondhatjuk mindezek alapján, hogy a New York Times külpolitikai szerkesztőségében a Magyarországgal kapcsolatos hír, vélemények nagy részét egy szűk, jól behatárolható újságírói kör állítja elő:
| Szerző | Cikkek száma (db) | |
| 1. | Patrick Kingsley | 40 |
| 2. | Rick Lyman | 38 |
| 3. | Palko Karasz | 28 |
| 4. | Marc Santora | 26 |
| 5. | Benjamin Novak | 20 |
| 6. | Steven Erlanger | 18 |
| 7. | Dan Levin | 15 |
| 8. | Alison Smale | 14 |
| 9. | Roger Cohen | 13 |
| 10. | Jason Horowitz | 13 |
| 11. | Andrew Higgins | 12 |
| 12. | James Kanter | 12 |
| 13. | Ivan Krastev | 8 |
| 14. | Patrick Boehler | 8 |
| 15. | Bret Stephens | 7 |
A szerzők politikai irányultságáról és a cikkeik polarizáltságáról pontos és tényekkel alátámasztható képet csak a szakmai életútjuk részletes feltárásával és portréik megírásával tudunk adni. Mindazonáltal az írások címadásában és a tagek megválasztásában felismerhető egy erős tendencia negatív konnotációkkal és elmarasztaló megfogalmazásokkal.
Ezt a kérdést vizsgáltuk egy rövid elemzésben, amely a fenti adatbázis szerint az öt legtöbbet publikáló szerző cikkét veszi alapul. Az öt legtöbbet publikáló szerző 126 cikkének konnotációját vizsgáltuk, a fenti ábrán látható öt kategóriába soroltuk az írásokat. Az értékelés alapja az, hogy a cikk milyen képet fest a mostani magyar kormányról, attól függetlenül, hogy ez a vélemény vagy hír milyen igazságtartalommal rendelkezik. A kimutatásból jól látszik, hogy az ezen szerzők tollából származó hírek és vélemények a magyar politikával kapcsolatban aszimmetrikusan, a jobboldallal kapcsolatban főleg negatívan foglalnak állást. Az egyes szerzők munkásságának részletes elemzése természetesen ennél többet is elárulhat. Annyi mindenesetre bizonyított, hogy számos más nyugati, médiumhoz hasonlóan
a New York Times-ban megjelenő Magyarországról szóló írások nagyon nagy része mögött egy kis létszámú, jól beazonosítható szerzői kör áll. Ez a szerzői kör pedig túlnyomóan negatív képet fest a mostani magyar politikai vezetésről.
