A kormánypárti sajtótermékek egy része a nyári szezon végén arra hívta fel a figyelmet, hogy „elképesztő álhírekkel próbálta lejáratni a magyar turizmust, első helyen a Balatont a dollármédia”. Az Origo cikke 444-es és Telexes cikkeket említ a Magyar Nemzet gyűjtésére hivatkozva. A gyűjtés természetesen szelektív, nem mindenre kiterjedő. Nyár elején az M1 híradójában már előre jelezte, hogy a baloldali média el akarja riasztani az embereket attól, hogy a Balatonra menjenek nyaralni. Akkor a Propelleren megjelent cikkre hivatkoztak, ami a Balaton vízszintjének csökkentéséről szólt, valamint egy, a Balaton drágulását tárgyaló cikket mutattak be. A híradó szerint a média a „Balaton ellen hergelt”. Ennek jártunk utána!
A következőkben összegyűjtjük mindazon írásokat, melyek a 2023-as nyári szezonban születtek, és a Balatonnal foglalkoznak, valamint a Balatont érintő gazdasági, pénzügyi kérdéseket firtatják. Foglalkozni fogunk azzal, hogy ezek a cikkek alkalmasak-e arra, hogy befolyásolják az emberek véleményét, illetve azzal is, hogy az újságírók miért írhatták meg ezeket a cikkeket. Az említett, ebbe a kategóriába be nem sorolható cikkek jelentős része a következő témákban jelentek meg: vízszint emelkedés vagy csökkenés, időjárás, baleset, fesztivál (ezek nehezen nevezhetők Balaton specifikusnak, tehát már itt kijelenthető, hogy a jelentős részük nem alkalmas arra, hogy elriassza az embereket a tótól). Azokat a cikkeket, amik alkalmasak lehetnek arra, hogy eltántorítsák a magyarokat attól, hogy a Balatonon töltsék el idejüket, a következő kategóriákba tudtuk besorolni: véleményformálók megszólalásai, strandbelépők árváltozása, ételdrágulás, statisztikai adatok, általános drágulás. A következőkben azt mutatjuk be, hogy a kategóriákon belül milyen cikkek születtek a témában, és ezen cikkek miért bírhatnak hírértékkel.
Híresebb emberek negatív véleménye a balatoni árakról, vagy a Balatonról
A szezont a Való Világ 4 győztes Alekosz öccsének a véleménye nyitotta meg. Nagy Tibor egy Facebook bejegyzésben (amit az Index szemlézésre érdemesnek tartott) jelentette be, hogy úgy döntött, bojkottálni fogja a balatoni büféseket, valamint keres egy péket, aki lesüt neki 50 darab kenyeret, amit majd ingyen fog osztogatni a Balaton partján, mert elege lett abból, hogy 200 forintért adnak egy szeletet. Az Anna and the Barbies frontembere, Pásztor Anna is megosztotta a véleményét a Saras tócsákban ugrálni című YouTube-műsorban, amelyet a Femcafé szemlézett. Pásztor megfogalmazta azt, hogy a Balaton brutálisan drága, cserébe beleeresztheted magad egy közös DNS-katyvaszba: „Én nem nagyon szeretem a strandokat. Van ez a zsizsi, minden ragad, brutálisan drága, cserébe beleeresztheted magad egy közös DNS-katyvaszba, amit Balatonnak hívnak. Amikor kicsi voltam, akkor is ugrottam egy fejest, a Balaton közepéig kiúsztam, és akkor ott tök jól elvoltam”. Gregor Bernadett színésznő a Partizánnak adott interjújában kitért a Balatonra is, de nem a Balaton drágulását, vagy minőségét kritizálta, hanem a Balaton beépítéséről fogalmazott meg véleményt, amit az Index olyan címmel hozott le, amiből nem teljesen derül ki, hogy mi zavarja a színésznőt (Gregor Bernadett kiábrándult a Balatonból: „Ami most van, az engem kifejezetten zavar”). Gálvölgyi János, Kossuth-díjas színművész a Blikknek adott rövid interjúban (aminek apropója az volt, hogy a Blikk egyik olvasó-riportere azt közölte, hogy a Pápa melletti Döbrentén látta nyaralni Gálvölgyit) azt nyilatkozta, hogy „élvezem a nyugalmat, és azért nem a Balatonon, mert a magyar tenger már nem olcsóbb a mallorcai tengerparti nyaralásnál. Soha nem gondoltam volna, hogy a luxustermékek között nem valamelyik olasz vagy francia divattervező ruháját vagy táskáját említik, hanem a lángost”. Ezen kijelentését több hírportál is szemlézte, köztük a HVG. A kategória legutolsó szereplője Hajdu Steve színész, akit az RTL Reggeli című műsorában kérdeztek arról, hogy mivel tölti a nyarat, és kifejtette, hogy egy nagyon drága helyre akart elmenni, a Balatonra, majd hozzátette, hogy szerinte jelenleg nincs költségesebb hely a világon a Balatonnál.
Ezekben a cikkekben tehát népszerű, híresebb emberek fejtették ki véleményüket a Balatonról. Ezek az észrevételek természetesen formálhatják a közvéleményt olyan irányba, hogy egyesek ne látogassanak el a Balatonra, de a zsurnaliszták részéről itt nehezen lehet beszélni szándékos lejáratásról. Az adott újságíró jó eséllyel a várhatóan magas kattintásszám érdekében írta meg azt, hogy egy véleményformáló negatívan nyilatkozott a Balatonról, az ilyen tartalmakra ugyanis jobban klikkelnek az olvasók.
Drágulnak a strandbelépők
A második fő narratíva a Balatonnal kapcsolatban az volt, hogy a strandbelépők drágulnak (jogosan vetődik fel a kérdés: mi nem drágult meg egy év alatt). Az Index szinte rémhírként hozott le egy ezzel foglalkozó cikket, címük kicsit kattintásvadász is lett, mert nem írják le, hogy Tihanyban tízezer forint a strandbelépő:
Az Index cikke egyébként az árak tekintetében a két végletet képviselő balatoni fizetős strandokat mutatta be, amiből kiderült, hogy a „Balaton legdrágább és legolcsóbb strandja is Tihanyban van, a Sajkodi sornál mindössze 600 forintért lehet csobbanni, a Plage 18-on azonban 10 ezer forint egy felnőttbelépő hétvégén.” A szóban forgó cikk egyébként a Csodálatos Balaton gyűjtésének eredménye, amit a HVG is szemlézett – az Indexnél azonban kissé konkrétabb, ezáltal kevésbé kattintásvadász címet adtak a cikknek („Balatoni strandbelépő-körkép: 10 ezer a riviéra-életérzést kedvelőknek, de van 600-ért is”). A Pénzcentrum külön összegyűjtötte, hogy melyik balatoni strand mennyivel drágult az előző szezonhoz képest. A cikk írója megállapítja, hogy „aki idén most érkezik először a Balaton partjára, az nagyjából 20-30 százalékos drágulással fog szembesülni”, de a szerző igyekszik magyarázatot is keresni a jelenségre: „Nincs ezen mit csodálkozni, hiszen a hazai infláció még mindig bőven 20 százalék fölött van: a szállásadók és a szolgáltatók pedig többszörösen is kitettek a mostani folyamatoknak, és közben a munkabéreket is emelniük kell. 2023-ra is drágább lett a szállás, az étkezés, sőt a strandbelépők is.” Ebbe a kategóriába soroltuk a politikai relevanciával bíró cikkeket is, például az MSZP azon javaslatát feldolgozó írásokat, amik a balatoni szabadstrandok ingyenessé tételével foglalkoztak. Ezzel kapcsolatban nem találtunk kiugróan érdekes címadást.
Az ebbe a kategóriába tartozó cikkek sem tűnnek összehangolt lejáratásnak. A strandbelépők drágulásával foglalkozó írások javarészt szemlézett kutatások olyan oldalaktól, amik tematikusak és politikailag irrelevánsak (például Pénzcentrum, Csodálatos Balaton).
Drágulnak az ételek – főleg a lángos
Ennek is érdemes egy külön kategóriát szentelni. Az elmúlt években a lángos árának aktuális állását egyesek úgy figyelték, mintha az chicagoi árutőzsdén is be lenne jegyezve külön termékként. Az idei szezonban is többször előjött a kérdés: mennyibe kerül a legdrágább lángos a Balatonon. A kérdés úgy tűnik, leginkább az RTL-t izgatta. Egy 6 perces riport a Fókuszba is bekerült, ami a balatoni árváltozásokkal foglalkozott, középpontban a lángos árának változásával („Most akkor mennyibe kerül egy lángos? – kilométerről kilométerre változnak az árak a Balatonnál” címen), amit azzal a céllal forgattak le, hogy pontot tegyenek az ügy végére. Találtak 1600 forintért, de néhány kilométerrel arrébb 400 forintért is tudtak lángost vásárolni. A riport egyébként jelentős részben az utca és a part emberét kérdezte az árváltozásról. Az RTL odáig ment a témában, hogy a Reggeli című műsorukba behívtak egy lángosszakértőt (úgynevezett gasztronautát), hogy megszakértse az olajban sült sós tészta árának emelkedését, és a lángos készítésének nem túl bonyolult fortélyait. A szakember megjegyezte, hogy az, hogy „2000 forint legyen egy sajtos-tejfölös lángos, az nonszensz”, mert neki otthon 183 forintra jött ki darabja. Maradjunk annyiban, hogy Michael O’Leary neki is ajánlhatná a „Közgazdaságtudomány tökfejeknek” című könyvet nyári olvasmányként. Meglepő módon a Mandiner egy olyan címmel közölt cikket a dráguló lángosárakról, ami akár a dollármédia lejáratókampányának is része lehetne – legalábbis az Origo logikája szerint: „Elszabadult lángosárak: az 1000 forint alatti sajtos-tejfölöst felejtse el 2023-ban!” De az inflációkövető drágulásról a G7 is cikkezett, akik összehasonlították, hogy hol mennyivel drágult a tavalyihoz képest a lángos ára.
A lángos árának változásáról hírt adni valóban irrelevánsnak tűnik, és érthetetlen, hogy miért éppen ennek az ételnek a drágulását emelik ki évről-évre az újságírók. A válasz talán a szimbolikus voltában rejlik. Hozzá kell tenni, hogy az egekbe szökő lángosárak nem biztos, hogy bírnak akkora visszatartó erővel, hogy eltántorítsák a nyaralni vágyókat attól, hogy a Balatonra menjenek nyáron.
Statisztikai adatok
Az újságírók a szubjektív beszámolók mellett igyekeztek konkrét statisztikai adatokkal is beszámolni a balatoni turizmusról. Az Index például szemlézte a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) közleményét, amiből kiderült, hogy „Sokkal több külföldi turista választotta idén a Balatont, német ajkú és V4-országok kedvence a magyar tenger”. A közlemény konkrét statisztikai adatokat is tartalmaz (amik korántsem állítják be a Balatont negatív színben): „A vendégéjszakák valamivel több mint negyedét töltik külföldi vendégek a térségben, ők adják a tóparti szálláshelyek bevételeinek közel egyharmadát. Nyár eleje és július közepe között közel 180 ezer külföldi vendég majdnem 650 ezer éjszakát töltött a Balaton partján. A külföldi forgalom így 14 százalékkal múlta felül a tavalyi év azonos időszakának eredményeit”. Szintén az Indexnek nyilatkozta Flesch Tamás, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnöke, hogy „Akinek nincs pénze, az egyáltalán nem nyaral a Balatonnál, akinek meg van, az külföld felé veszi az irányt. Jelentősen megnőtt a magyarok külföldre utazásának a hajlandósága, ez a további előfoglalási adatokon is látszik”. Később az Indexen a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének számait cáfolta a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) elnöke, rámutatva, hogy ilyen mértékű visszaesésről nincs szó. Az MTÜ elnöke, Guller Zoltán az Indexnek adott interjújában is a média felelősségét firtatta: „Záporoznak a pletykák és az álhírek a balatoni turizmusról, amit a média egy része megragad, és tovább is fújja, kárt okozva minden negatív cikkel a Balatonnál működő vállalkozásoknak, és nekünk magyaroknak.” A cikkben egyébként Guller részletesen beszámolt számadatokon alapuló tényekről. A HVG egy elég nagy anyagot szentelt a turizmus témájának, többek közt arról, hogy a Balaton nem ment nagyot, de össze sem omlott, bár Sztojcsev Iván kitért arra is, hogy az orosz és az ukrán turisták nagyon hiányoznak.
Alapvetően a statisztikai adatok segítségével való újságírás is érthető: az újságíró legitimálni kíván egy adott álláspontot a tudomány segítségével kinyert statisztikai adattal. Pláne, ha ez az adat párosul egy szakértői pozícióban lévő emberrel. Ebben a kategóriában jól láttuk, hogy két ellenkező álláspont ütközött meg egymással, az egyik szerint a balatoni turizmussal minden rendben, a másik szerint a Balaton forgalma visszaesett
Általános drágulás a Balatonon
Legutolsóként azokat a cikkeket vizsgáltuk, amik a Balatont érintő áremelkedésekkel nem célzottan, hanem általánosságban foglalkoztak. Az RTL erre is nagy hangsúlyt fektetett, a szezonkezdet előtt pedig a Balatoni Szövetség elnöke, Lombár Gábor az RTL Híradójának arról beszélt, hogy lényegesen többe kerül a szállás, az étkezés és a strandolás is, mint egy évvel korábban. Később egy híradós riportban– az idő rövidsége ellenére – alaposan körüljárták a témát, megszólaltattak vendéglátósokat és vendégeket is. A teljes riport konklúziója az volt, hogy akár 52 ezer forintba is kerülhet az egynapos balatoni strandolás, ami az „akár” szó miatt eléggé félrevezető lehet. A Portfólión megjelent egy cikk Nagy Károly (nem összekeverendő a Transzparens Újságírásért Alapítvány menedzserével) tollából, aki szerint eltűntek az emberek a Balatonról, brutális visszaesést hozott a nyári szezonkezdet. Az írás arra világít rá, hogy ez az infláció miatt lehet, amely idén júniusban 20,1 százalék volt, az árak gyors emelkedése pedig nemcsak a turistákat, de a vendéglátósokat is nehéz helyzetbe hozza. Az RTL Híradóban a szálláshelyek drágulásával is külön foglalkoztak, amelyből kiderült, hogy a Balatonnál egy hétre akár egymillió hétszázezer forintért is találhatunk magunknak szállást, ám ez még nem tartalmazza a strandbelépőt és a benzint sem. A 444. hu külön videós anyagot szentelt a drágulás kérdésének („Nem számolom, mert depressziós leszek” – egy nap költsége Siófokon címen), amiben utánajártak, mennyi igaz a cikkekből, melyek szerint nagyon drága lett a Balaton. Megkérdezték a nyaralókat, mennyi pénzt költenek egy nap Siófokon, a vendéglátósokat pedig arról, hogy milyennek látják az idei szezont. De természetesen a lángos-motívum is feltűnik az alkotásban. A Reggeli című műsorukba meghívták Flesch Tamást, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnökét, aki arról beszélt, hogy a tavalyihoz képest Drágább lesz idén a Balaton, de Horvátország sem olcsóbb. A Portfólió azt állítja, hogy a drágulás a forint árfolyamemelkedésének tudható be, emiatt már Görögországban, Máltán és Spanyolországban is olcsóbb lett idén nyaralni. A Portfólió cikke egyébként változatos grafikonokkal, ábrákkal kívánja alátámasztani az állításait. A 24.hu Filéző című podcastjében Dobai András, a Brains egykori tagjából lett balatoni vendéglátós, a balatonfüredi Kredenc Borbisztró tulajdonosa beszélt arról, hogy szerinte minek köszönhető az ekkora mértékű áramelkedés a Balatonon: „A fenntartható turizmusban hiszek, hogy ízlésesen csináljuk mindezt. Azt gondolom, hogy a Balaton-parton ezek a befektetések az ízlésesség határát már túllépték. (…) A túlfejlesztés hozta el a drágulást. Megjelentek a budapesti, a nagyvárosi kozmopolita igényeknek megfelelő lakóparkok és társaik. Ezzel a fellendüléssel együtt jöttek meg a szép, új gondolkozású éttermek, amik ugyan sokat használtak, az ingatlanpiac elszaladása viszont szerintem többet ártott, mint használt.”
Azt látjuk, hogy ezek az anyagok már alkalmasak lehetnek arra, hogy a nyaralni vágyókat elrettentsék attól, hogy a Balatonra menjenek, hiszen ahogy Flesch Tamás is fogalmazott az RTL Reggeli című műsorában: „A Balaton hátránya, hogy nem garantált a jó idő, cserébe nem annyival olcsóbb, mint külföld. Ha pedig bejön a rossz idő, akkor elég drága ahhoz, hogy a szobában társasjátékozzunk a gyerekkel”, tehát még akár arra is motiválhatja az embereket, hogy inkább a külföldi nyaralás mellett döntsenek.
Az általunk bemutatott témákban született anyagokat nem lehet összehangolt lejárató kampánynak nevezni, hanem pusztán az újságírói működésből fakad, ugyanis mindig arra kíváncsiak, hogy mi az, ami nem működik jól (tehát mi drágul, miért drágul – erre potenciálisan jobban fognak kattintani az emberek, meg minimálisan, de veszélyeztetve érzik a jól bevált nyaralási terveiket. Ahogy mondani szokás: nem az a hír, ha a kutya megharapja a postást, hanem ha a postás harapja meg a kutyát.