Szentkirályi Balázs, a G7 nevű gazdasági portál társalapítója és vezérigazgatója mindig is misszióként tekintett az újságírásra. Tavaly december 18-án érkezett a sokkoló hír, hogy a hosszan tartó súlyos betegséggel való hősies küzdelme után elhunyt. A tragikusan fiatalon távozott, 41 éves újságíró halála nemcsak szerettei és közvetlen kollégái, de az egész szakma körében is mély gyászt és tátongó űrt hagyott hátra. Az egyúttal nekrológnak is szánt portrénkkal a magyar gazdasági újságírás kiemelkedő képviselői közé tartozó Szentkirályi Balázs munkássága előtt tisztelgünk, s bemutatjuk a pályafutása főbb állomásait, illetve az újságírói hitvallását is.
A kezdetek
Szentkirályi Balázs 2002-ben kezdte felsőfokú tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen, ahol nemzetközi kommunikáció és irodalom szakos diplomát szerzett, de már ekkor is komoly érdeklődést mutatott az újságírás és a média világa iránt. 2004 januárjában már a Magyar Televíziónak dolgozott, ahol 2005 augusztusáig Friderikusz Sándor A szólás szabadsága című műsorának társszerkesztője volt. Ezt követően szeptembertől decemberig négy hónapot New Yorkban töltött, ahol kommunikációs szakmai gyakorlatot folytatott a WABC kereskedelmi rádiónál. Szentkirályi Balázs később a Klubrádiónál helyezkedett el, majd 2008-ban debütált gazdasági újságíróként a 2005 és 2012 között működő Hírszerző.hu nevű politikai hír- és véleményportál Profit rovatánál. Az akkoriban főszerkesztő-helyettesként ott dolgozó Neizer Anita, a G7 jelenlegi vezérigazgatója úgy emlékezett vissza a közös munka kezdetére, hogy „kaptunk egy jelentkezést egy magyar szakos bölcsésztől. Levelében azt írta, semmi köze sincs a gazdasághoz, de nagyon érdekli. Nyomatékosításként még egy smile-t is odatett. Annyira elképedtünk, hogy behívtuk, varázslatos személyiségének engedve pedig felvettük. Így kezdődött minden.” Szentkirályi Balázs 2010 augusztusáig erősítette a Hírszerző.hu csapatát, aztán ősztől már az Indexnél folytatta pályafutását.
Az Indexnél töltött évek
2013 márciusáig gazdasági újságíróként dolgozott a hírportálnak, majd áprilistól rovatvezetővé lépett elő. A legnagyobb sikereit az Indexnél aratta, hiszen ezekben az években két jelentős szakmai elismerésben is részesült. 2010-ben Szentkirályi Balázsnak ítélték a Junior Prima Díjat, majd 2013-ban átvehette az év gazdasági újságírójának járó Tarnói Gizella-díjat, amelyet még 2009-ben alapítottak az Élet és Irodalom munkatársai a lap egykori főszerkesztő-helyettesének emlékére. Ezzel ismerték el az Indexen írt színvonalas gazdasági témájú cikkeit és munkásságát. A kuratórium tagjai, Bokros Lajos korábbi pénzügyminiszter, Losoncz Miklós és Várhegyi Éva egyhangú döntéssel ítélték neki a díjat, amelynek részeként Szentkirályi Balázs megkapta Vojnich Erzsébet festőművész egyik képzőművészeti alkotását is.
A G7 gazdasági portál megalapítása és menedzselése
2017-ben került sor a 24.hu internetes hírportál mellékleteként indult G7 megalapítására, amely október 10-én kezdte meg működését. Kezdetben még Neizer Anita sem látott sok fantáziát az ötletben, azonban az idő és az eredmények egyértelműen Szentkirályi Balázst igazolták: „Meghallgattam, vitáztam, sok sikert kívántam, de őszintén szólva, nem hittem benne. Pedig igaza lett. A G7 itt van, a G7 az lett, amit akart. (…) A G7 hatással lett a médiára, az életünkre.” Wiedemann Tamás gazdasági újságíró is arról számolt be, hogy egy budai kávézóban hallott először a projektről, amit személyesen Szentkirályi vázolt fel neki, ráadásul éppen egy olyan időszakban akarta útnak indítani a G7 portált, amikor „folyamatosan szűntek meg a lapok, zártak be a szerkesztőségek”, de a lelkesedése gyorsan magával ragadta őt is. Így lett Wiedemann is „a G7 család tagja”.
Neizer Anita elmondása alapján Szentkirályi Balázs azzal a határozott szándékkal fogott hozzá a régóta dédelgetett tervének megvalósításához, hogy olyan online gazdasági lapot hozzon létre, amiben nem szerepelnek hírek és bárki megértheti általa az összefüggéseket, ezért is választották a „gazdasági sztorik érthetően” mottót. Az induláskor ezt azzal indokolták, hogy „a világ sokkal érdekesebb annál, hogy csak a szakértők érthessék meg annak különböző apró szeleteit”. A gazdaság világát illetően pedig úgy fogalmaztak, hogy azt „különösen mélyen fertőzi a zsargon”, s gyakran még a szakemberek sem igazodnak el egykönnyen a szakmának szánt szövegek értelmezésében. Szerintük ennek hátterében az állhat, hogy azért sem tesznek nagy erőfeszítéseket a gazdasági témák közérthető interpretálására, mert abból indulnak ki, hogy azok úgysem tartanak számot a nagyközönség érdeklődésére. Ennek jegyében a G7 stábja úgy foglalta össze a célkitűzését, hogy azért vannak itt, hogy nyomon kövessék, „mi történik a gazdaságban és határterületein”, s mindezt olyan cikkekben kívánják bemutatni, amelyeket bárki el tud olvasni. Azt is leszögezték, hogy az egymással teljesen ellentétes nézőpontoknak is teret adnak a cikkeikben, amelyek többek között a vállalatokról, a makrogazdaságról, a gazdaságpolitikáról és a pénzpiacokról szólnak. A portál bemutatkozó anyagában hangsúlyozták, hogy a G7 nonprofit cégformában indult, ami azzal az előnnyel jár, hogy „nagyobb szabadságot ad a szerkesztőségnek”.
A G7 elindulását beharangozó cikkben arra is kitértek, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük Magyarországon az újságírói hivatás képviselőinek. Kiemelték azt a globális tendenciát is, miszerint kihúzták a hirdetési bevételeket az egyes orgánumok alól, a pénzt pedig „a figyelemmel kereskedő közösségi médiacégekhez” csatornázták be, ami a minőséggel kapcsolatos kompromisszumokra és a dömpingszerű hírgyártásra kényszeríti az egyes orgánumokat. Ezen kívül azt is megállapították, hogy „Magyarországon ráadásul az utóbbi években páros lábbal ugrott rá a politikai hatalom az újságokra, így egyre kisebb tér jut a média őszinte és független részének.” A G7 akkori stábja azt is fontosnak tartotta, hogy ezzel együtt az értelmes vita is megszűnt, pedig „kevés információból nem születnek jó döntések”, ezért racionális érvekből felépülő gondolatmenetre van szükség. Ehhez kapcsolódóan azt is kijelentették, hogy „függetlenek vagyunk, de nem értéksemlegesek. Az egyik leginkább meghatározó értéknek az átlátható vitát tartjuk”. Végül a cikkben azt is előrebocsátották, hogy talán nem mindig a G7 fogja leghamarabb tálalni a legújabb híreket, de nem is ez a céljuk.
2019 áprilisában, a Central Médiacsoport konferenciáján Szentkirályi Balázs elmondta, hogy részben a „véleményes” tartalmakból való túlkínálat miatt kanyarodtak el a kifejezetten tényalapú cikkek felé, mert azt a célkitűzést fogalmazták meg, hogy konkrét adatok és információk alapján, tehát objektíven tolmácsolják a híreket, ezért az oxfordi vitaformátummal kezdtek el kísérletezni.
Ebből kifolyólag a rövidebb cikkek és közlemények közlése helyett a részletesebb elemzésekre és a következetes témakövetésre helyezik a hangsúlyt. Arra törekednek, hogy magas hozzáadott értékkel bíró anyagokat produkáljanak, amelyekben kevés az önismétlés és az önidézés, nincsenek gyors átvételek és lapszemlék, miközben konzekvensen kerülik a kattintásvadász címeket és a politikai bulvárt tálaló témákat. 2022 októberében, amikor a G7 ötödik születésnapját ünnepelték, a jeles alkalom apropóján egy külön cikkben foglalták össze az alapítás óta eltelt évek során leszűrt tanulságokat. Egy kísérletnek nevezték a G7-et, ami arról szólt, hogy kiderüljön, életben maradhat-e egy lap, ha kiadóként szembemegy a globális trendekkel, és más orgánumok másolása helyett tartalmi és formai újításokkal próbálkozik, mint például az írott interjúkat felváltó podcastok készítése. Az ötödik születésnap idején már havi 600 ezer olvasójuk volt, akik rendszeresen látogatták a G7 portált.
Szentkirályi Balázs emberfeletti erővel dolgozott a G7-ért, többek közötti üzleti értelemben is, hogy a portál a saját lábán is megálljon és életképes maradjon. Rengeteg tárgyalás, telefonos egyeztetés és személyes találkozó révén menedzselte a lapot, sőt a szerződéseket is ő maga készítette elő. Szükség esetén még Google-tanfolyamokon is részt vett, hogy megteremtse a portál számára leginkább kedvező működési feltételeket. Ezen kívül a G7 több tízezres hallgatottságú saját podcastjét is Szentkirályi Balázs vezette egy ideig, ezzel pedig Magyarországon ő lett a műfaj egyik első képviselője. 2019 februárjában részt vett a Független Médiaközpont rendezvényén is, amely a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) Sajtóházában került megrendezésre. A nyilvános kerekasztal-beszélgetés témája az volt, hogy hol tartott akkoriban a podcast Magyarországon. Többek között arra a kérdésre keresték a választ, hogy az újságírók kényszerből vagy üzleti megfontolásból keresik-e általa a továbblépés lehetőségét. Szentkirályi Balázs a G7 podcastja kapcsán osztotta meg a tapasztalatait a jelenlévőkkel arról, hogy miként illeszkedik a műfaj a sajtó működésének logikájába, hogy milyen párhuzamokat mutat a blogokkal, mire használható a formátum és hogyan lehet pénzt keresni vele. Mindezek tükrében nem véletlen, hogy 2018 szeptemberére azt is sikerült elérnie, hogy a G7 leválhatott a 24.hu-ról, hogy aztán önálló brandként léphessen a médiaszektor színpadára és a hirdetői piacra. Wiedemann Tamás is kiemelte, hogy milyen keményen dolgozott a szívügyét jelentő portál érdekében, a problémák tekintetében pedig mindig a megoldás megtalálására fókuszált. Külön erénye volt, hogy „nem csak sikeres lapot csinált, de értékes közösséget is teremtett”.
Szentkirályi Balázs kiváló menedzser és remek főnök volt, különleges érzékkel választotta ki a munkatársait is, akik bár nagyon különböző karakterek voltak, Szentkirályi vezetése alatt mégis igazi csapattá kovácsolódtak. Cégvezetőként is mindenkivel egyenlően bánt, tiszteletben tartotta a beosztottait, odafigyelt rájuk és mindig reagált a gondolataikra, érveikre, tehát végig partnerként kezelte a kollégáit, akiket az első perctől fogva feltétlen bizalommal ajándékozott meg. Torontáli Zoltán, a G7 egyik újságírója úgy jellemezte Szentkirályit, hogy „makacsul nagyvonalú és önzetlen embernek” ismerte meg, aki ritkaságnak számított „egy egyre kicsinyesebb és önzőbb világban”.
A G7 elindításával Szentkirályi Balázs beírta a nevét azon kevesek közé, akiknek sikerült megvalósítaniuk az álmaikat. Bucsky Péter szerint Szentkirályi hosszú évekig érlelte a saját gazdasági portálja tervét, amit egy olyan szellemi műhelyként képzelt el, „ami a napi szekértábor-politika felett átívelve értelmesen, tény alapon tud elemzéseket készíteni, ami segítheti Magyarország fejlődését”. Ennek jegyében azt is fontosnak tartotta, hogy fennmaradjanak az egyre inkább kiveszőben lévő közéleti viták. Amint arra a G7 külsős újságírója is rámutatott, a gazdasági portál megfelelő működtetéséhez elengedhetetlennek bizonyult az is, hogy Szentkirályi Balázs emberi és baráti szempontból egyaránt képes volt a szerkesztőség életének megszervezésére, ráadásul a jókedve, a barátsága és a közvetlensége igazán jó emberré is tették.
Váczi István, a G7 jelenlegi főszerkesztője hangot adott annak a meggyőződésének, hogy talán éppen abba betegedett bele, hogy úgymond „ő volt a tűzoltó”. Ezzel valószínűleg maga Szentkirályi Balázs is tisztában lehetett. Miután szembesült a betegségével kapcsolatos kegyetlen diagnózissal, rövid időre visszavonult a gyógyulás érdekében, és azt tervezte, hogy a továbbiakban az operatív feladatok helyett csakis az újságírói tevékenységre koncentrál majd. Egészségügyi állapota miatt kétszer is arra kényszerült, hogy átadja a stafétabotot a vezetői feladatok tekintetében, de az első alkalom után még vissza tudott térni a G7 élére. Amikor 2023 márciusában a betegsége miatt másodjára is hosszabb szabadságra ment, továbbra is társtulajdonos maradt és a szerkesztőség tevékenységét is nyomon követte, azonban ekkor Neizer Anita került a vezérigazgatói székbe, aki izgatottan csatlakozott a G7 csapatához, mert úgy vélte, hogy az egyik legjobb gazdasági fókuszú laphoz igazolt, amely „higgadt és tényalapú”.
Szentkirályi Balázs legutolsó cikke 2023. február 17-én jelent meg a G7-en, amelyben arról írt, hogy drónnal követték végig az ukrán kukorica Záhonynál történő átrakodását, ami egyik korábbi írásához kapcsolódott, ahol arról számolt be, hogy az ottani határátkelőnél betiltott vegyszerekkel kezelt kukorica ömlik Magyarországra a szomszédos Ukrajnából. Utoljára született írásai között találunk egy 2023 januárjában publikált cikket is, ahol Szentkirályi Balázs azt fejtegette, hogy miért téves az a narratíva, miszerint 2010-ben, a második Orbán-kormány hatalomra kerülésével valódi rendszerváltás történt Magyarországon. Ebben az írásában azt hangoztatta, hogy „Gyurcsány és Orbán egymást követő, egymásba fonódó kormányzása között több a párhuzamosság, mint azt a legtöbben gondolják”. Mint a cikkben rámutatott, szerinte a gyenge magyar elitek nem képesek meghatározni az olyan közös értékeket, mint az egységes országvízió, társadalom- és jövőkép, ezeknek a hiánya pedig folyamatosan újratermeli „a kormányon oroszbarát, ellenzékben nyugatbarát, egyébként meg EU-pénz függő, egymással acsarkodó ütött-kopott magyar politikai valóságot”. Szentkirályi Balázs arra is felhívta a figyelmet, hogy a 2022-es polikrízis csak még inkább rávilágított arra, hogy Magyarországnak egyre reménytelenebb helyzetekből kell megküzdenie a válságokkal, mert „a politikai elitünk 25 éve ugyanolyan mihaszna, ugyanolyan tehetetlen és ugyanolyan fantáziátlan, függetlenül attól, hogy ki van kormányon éppen”.
Búcsú Szentkirályi Balázstól
A betegségével folytatott hosszú, kitartó küzdelem után 2023. december 18-án távozott az élők sorából. Haláláról és a szakmát ért nagy veszteségről másnap gyakorlatilag valamennyi hírportál beszámolt. Korábbi munkahelye, az Index és a szívügyének tekintett G7 mellett a Telex, a HVG, a 24.hu, a 444.hu, az Origo, a Media1, a Forbes és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) is külön cikkel adózott Szentkirályi Balázs emlékének. Ezek az írások nemcsak a pályafutását és az újságírói krédóját, de magát az embert is kézzelfoghatóbb közelségbe hozzák.
A G7 stábja a következő gondolatokkal kezdte az alapítójuktól vett búcsút: „Próbáltunk felkészülni rá. Azaz mégsem. Bár tudtuk, hogy a betegség elveszi őt tőlünk, de sosem gondoltuk, hogy tényleg elveszi őt tőlünk. Hogy nincs itt. Hogy nem vitázik velünk, hogy nem mondja el vehemensen azt, mi szerinte a G7 és az újságírás. Hogy nem nevet velünk. Hogy nem nevet a halálon. Nehéz most mit írnunk. De megpróbáljuk felidézni, milyen is volt Balázs, aki nélkül egyikünk sem dolgozhatott volna a G7-nél.”
Jandó Zoltán, a portál újságírója például kijelentette, hogy „Balázs volt Mr. G7”, ugyanis misszióként tekintett az orgánumra, s emlékei szerint a név is tőle származott. A lap munkatársa azt is felidézte, hogy Szentkirályi Balázs „egyszer kiszállt a médiából, de visszajött, hogy csináljon valami jobbat, és tényleg hatalmas szenvedéllyel vágott bele”. Visszaemlékezéséből kirajzolódik, hogy elvesztett kollégája vehemensen küzdött mindenért, amit csak fontosnak tartott, mert „jobb hellyé akarta tenni az országot, meg kicsit a világot is, és a G7-tel is ez volt a célja”. Óriási mennyiségű energiát invesztált a portálba, s közben hihetetlen lelkesedéssel tervezgetett és gyártotta az újabb ötleteket.
Váczi István Junior Prima díjas újságíró, a G7 mostani főszerkesztője leszögezte, hogy Szentkirályi Balázs számára „a G7 nem munkahely volt, hanem a harmadik gyermeke, aminek a nevelésébe mindent beleadott”. Ez a felfogás jól tükröződött abban is, hogy amikor a néhai alapítónak az a benyomása támadt, hogy lényegében már csak ültek a gépek előtt, de fogytán volt a valódi lelkesedésük, akkor gyorsan haza is ment, mivel nem akarta úgy érezni, hogy egy klasszikus értelemben vett munkahelyen dolgozik. Váci István külön kihangsúlyozta, hogy nélküle nem is létezne a G7, amelyet Kasnyik Mártonnal, a gazdasági portál újságírójával és korábbi főszerkesztőjével együtt alapítottak.
Maga Kasnyik Márton, aki a G7 előtt a Napi Gazdaság szerkesztőjeként, valamint az Index és a 444.hu újságírójaként is tevékenykedett, majd az indulástól kezdve egészen 2020-ig a portál főszerkesztője is volt, visszaemlékezésében rendkívül emberi képet festett Szentkirályi Balázsról. Kasnyik egyébként családi okok miatt távozott a főszerkesztői székből, s azt követően zsurnalisztaként folytatta. A váltást akkor azzal indokolta, hogy a korábbi pozíciója „normális esetben egy 0-24-es, 365 napos munka, és ez éppen annyi idő, amennyit a kisfiammal szeretnék tölteni”. Szentkirályi Balázs kapcsán azt emelte ki, hogy senkit sem ismert, aki hozzá hasonló gyorsasággal fel tudta volna dühíteni, ezért képesek voltak akár órákon át vitatkozni egymással. Egyszer annyira belelendültek az eszmecserébe, hogy másnapra mindketten úgy berekedtek, hogy még beszélni sem tudtak rendesen. Kasnyik Márton eleinte ezt a fegyelmezettség hiányának és egy olyan késztetésnek vélte, ami arra sarkallta kollégáját, hogy „mindig valami új dologgal kell előjönnie”. Idővel azonban felismerte, hogy „ez a folyamatos mozgás nála nem hiba, hanem egy szuperképesség, amivel változást tud elérni”. Fontosnak tartotta külön kihangsúlyozni, hogy még egy olyan, rendszerint cinizmussal vádolt közegben is, mint amilyen az újságírás és a média, Szentkirályi egyáltalán nem vált cinikussá, sőt „elég bátor volt ahhoz, hogy őszintén lelkesedni tudjon bármiért, amiben fantáziát látott, és tenni tudott érte”. Végül azzal a gondolattal zárta a megemlékezését, hogy mindenkinek azt kívánja, hogy olyan emberek vegyék körül, mint amilyen Szentkirályi Balázs volt.
Neizer Anita jelenlegi vezérigazgató olyan személyiségként írta le kollégáját, aki „mindig mindenkire hatással van”. Ezt már azt megelőzően leszűrte vele kapcsolatban, mielőtt személyes ismeretség szövődött kettejük között. A G7 vezetője úgy fogalmazott, hogy „mindig velünk maradnak a cikkhosszúságú leadjei, a kétbekezdéses interjúkérdései”, és személy szerint kiemelte még azt a bizonyos mosolygós hangulatjelet is, amit Szentkirályi Balázs annak idején a Hírszerző.hu gazdasági újságírói pályázatához mellékelt.
Szira Krisztina, a G7 értékesítési vezetője ugyan már nem ismerhette meg személyesen Szentkirályi Balázst, azonban ennek ellenére is úgy véli, hogy néhai kollégájuk „elkötelezettsége, kreativitása és a hiteles újságírás iránti szenvedélye a mai napig érezhető” a gazdasági portálon.
A G7 csapatának egy másik újságírója, Fabók Bálint úgy emlékezett Szentkirályi Balázsra, mint aki „érezhetően kilógott a médiás közegből”, ami szerinte elsősorban abban mutatkozott meg, hogy „nem volt cinikus és perspektivikusan gondolkozott”. Elmondása szerint a G7 néhai alapítója egy építő volt, aki sikeresen „felülemelkedett a mindennapok sárdagasztásán”, miközben rendületlenül hitt egy szeretetteljesebb és empatikusabb társadalom létezésében. Fabók Bálint úgy látta, hogy kifejezetten ebből a meggyőződésből fakadt a portál megalapítása is. Végül sajnálatát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a sors több szempontból is Szentkirályi Balázs ellen dolgozott, aki emiatt „nem tölthette be azt a szerepet, amelyre alkalmas lett volna”.
Stubnya Bence, a G7 stábjának zsurnalisztája már az Index gazdasági rovatánál is együtt dolgozott Szentkirályi Balázzsal, aki ott is a felettese volt. Mint elmondta, rengeteget tanult tőle, ugyanis a gyakornoki időszakában személyesen szerkesztette az első cikkeit, amit úgy kell elképzelni, hogy jobb esetben csak egész bekezdéseket írt és helyezett át a javított verzióban, amit gyakran még egy fél cikknek megfelelő terjedelmű szöveggel is kiegészített. A rosszabb forgatókönyv pedig úgy festett, hogy leült Stubnya Bence mellé néhány kinyomtatott A4-es papírral, a szeme láttára áthúzogatott egész bekezdéseket, majd telejegyzetelte a cikkeket az arra vonatkozó megjegyzéseivel, hogy mi mindent kellene átírnia. A G7 újságírója Szentkirályi érdemének tudta be azt is, hogy mára olyan sokat fejlődött a hivatása terén, hogy legfeljebb csak elütéseket kell javítani a cikkeiben. Ezen kívül Stubnya Bence is felidézte a Szentkirályi Balázs és Kasnyik Márton közötti, egymást őrületbe kergető kiabálós vitákat, amelyekről a G7 előző főszerkesztője is beszámolt. Stubnya Bence szerint a cél az volt, hogy a lehető legjobbat hozza ki Kasnyik cikkeiből, amit rendre sikerült is teljesíteniük. Pontosan ezért azt is hozzátette, hogy ezek a disputák vagy szóváltások egyúttal a későbbi G7 szellemiségét is megalapozták.
László Pál arra helyezte a hangsúlyt, hogy a 2002-es megismerkedésük óta rögtön érezte, hogy Szentkirályi Balázs már akkor is idegesítette, amiből azonnal tudta, hogy jóban lesznek egymással. Elmondása alapján a gazdasági portál társalapítója imádta „világmegváltó baromságokkal” traktálni a környezetében lévő embereket, s végül mégis mindig neki lett igaza, ráadásul sikerült megvalósítania a legképtelenebbnek tűnő terveit és ötleteit is, amiket aztán szívesen a szkeptikusok orra alá dörgölt. László Pál szerint ugyanez volt a helyzet a G7-tel is, aminek a létrehozását eleinte erős kétkedéssel fogadta, majd mégis a portálhoz igazolt. A legutolsó beszélgetéseikben Szentkirályi Balázs az élet végtelenségéről beszélt László Pálnak, aki akkoriban még egy Star Wars-ra jellemző „baromságnak” bélyegezte a szavait. Utólag úgy nyilatkozott, hogy kollégája halálának fényében mégis abban bízik, hogy Szentkirályinak igaza volt és itt nincs vége az életnek.
Pálos Máté, a G7 újságírója egy 2021-es városmajori sétán folytatott beszélgetés felidézésével emlékezett meg Szentkirályi Balázsról, akivel az újságírásról, a G7-ről, valamint „a leszedált, megsorozott, sarokba szorított és kiütött magyar nyilvánosságról” cseréltek eszmét, de szó esett még a nehéz helyzetekben rejlő lehetőségekről, a felelősség kérdéséről és a kényszerpályák elkerüléséről is. Pálos Máté elbeszéléséből egy rendkívül karizmatikus ember képe tárult fel, aki „a gondolatmeneteivel, intonációjával, élénk gesztikulációjával” borzasztóan nagy hatást tudott gyakorolni a beszélgetőtársaira. Emellett jellemző volt rá a merész asszociációk és a nagy ívű magyarázatok iránti rajongás is, nem beszélve az igazság szinte vallásos tiszteletéről. Szentkirályi Balázs nem törődött a skatulyákkal, a tényeket és a sztorikat pedig a lehető legtágabb perspektívában, egy nagy történetben akarta elhelyezni. Mindezen okok miatt Pálos Máté élménynek nevezte a vele folytatott közös munkát.
Kolozsi Ádám, aki a G7 előtt a Telex munkatársa is volt, arról mesélt, hogy Szentkirályi Balázsnak végtelenül erős hite volt, hiszen egyformán hitt a kezelésekben, a gyógyulásban és a csodákban. Betegen is arra törekedett, hogy egyre teljesebb, tudatosabb és jobb emberré váljon mind a magánéletében, mind pedig a közügyek tekintetében. Kolozsi megfogalmazásával élve „Balázs élete legvégéig társadalmi víziókról és víziókban gondolkodott”. Páratlanul szuggesztív személyiségként jellemezte Szentkirályit, aki a szubjektív igazáról is könnyen meg tudott győzni másokat. Ezen felül fanatikus igazság- és szintéziskeresőként ábrázolta, aki rendszeresen rengeteget tépelődött. Kasnyik Mártonhoz és Fabók Bálinthoz hasonlóan Kolozsi Ádám is kihangsúlyozta, hogy a médiától cseppet sem távoli „cinizmus és leegyszerűsítő skatulyázásra való hajlam zsigerileg idegen volt tőle”. Szentkirályi Balázs ugyanis olyan újságíró volt, aki sem ideológiai téren, sem a nyilvánosság megszólítása vagy a sajtóban végzett munka kapcsán nem érte be az egyszerű igazságokkal, a készen kapott receptekkel vagy az unalmas törésvonalakkal. Végül azt is elmesélte, hogy „szenvedélyesen szeretett vitatkozni. Magával is, és mindenkivel, aki kicsit is nyitottnak mutatkozott rá”.
Wiedemann Tamás, a G7 gazdasági újságírója egy olyan történettel idézte meg elhunyt kollégája emlékét, amivel a Szentkirályi Balázsban rejlő mélységet próbálta illusztrálni. A lakása felújításakor a gyermekei boldogan ugráltak az egyik helyiség beépített szekrényeiben és az ott lévő dobogókon, amiket ő feltétlenül le akart bontatni, végül meggondolta magát és meghagyta azokat.
Debreczeni Anna, a G7 mostani tartalommenedzsere hálásan gondolt vissza az egykori alapítóra, aki esélyt adott és bizalmat szavazott neki egy olyan időszakban, amikor nagy szüksége volt rá. Mint kifejtette, Szentkirályi számára az újságírás egy életforma volt, s ezen kívül egy olyan módszer, amelynek segítségével rendszerezhette és másoknak is tolmácsolhatta az őt feszítő és foglalkoztató gondolatokat. Inspiráló közeget teremtett maga körül, ugyanis olyan lelkesedéssel érvelt, figyelt és magyarázott, amivel a környezetét is hamar megfertőzte.
Nagy Zsolt, a G7 szerkesztője és újságírója már akkor ismerte meg Szentkirályi Balázst, amikor éppen az első kezeléssorozat után lábadozott. Úgy fogalmazott, hogy „igazi küzdő volt, küzdött magáért, a szerkesztőségért”, s bár „a betegség legyőzhette a testét, de a szellemisége, amit az újságírásról gondolt, és amiben hitt, nem múlik el, bárhová is sodorjon bennünket az élet”.
Torontáli Zoltán úgy emlékezett vissza a közös munka időszakára, hogy az lenyűgöző és felszabadító érzés volt, mert Szentkirályi Balázs olyan vezető volt, aki az első perctől fogva feltétlen bizalmat előlegezett meg a munkatársainak. Felettébb önzetlen és emberi jelenség volt, aki még egy tárgyalásra igyekezve is higgadtan viselte a dugóban töltött másfél órányi araszolást, amit zenehallgatással ütöttek el.
Hajdu Miklós pedig egy állásinterjú keretében találkozott először Szentkirályi Balázzsal, aki a hagyományos kereteken túllépve nem a korábbi munkásságáról kérdezte, hanem rögtön bevonta a konkrét ötletek megvitatásába. Akkoriban körülbelül fél éve működött a G7, Hajdu érdemi újságírói tapasztalattal sem rendelkezett, de az alig egy órás megbeszélés után olyan érzése volt, mintha már régóta együtt dolgoznának. Szentkirályi Balázst óriási tettvágy hajtotta, nagy elánnal vágott bele az elképzelései megvalósításába, s ehhez mindig kereste mások támogatását is.
Szentkirályi Balázs egykori munkatársainak és barátainak elbeszéléséből tehát egyértelműen egy végtelenül humánus, karizmatikus, nagy meggyőző erővel bíró, közvetlen ember portréja rajzolódik ki, aki hatalmas lelkesedéssel fogott hozzá a „harmadik gyermekének” tekintett G7 megalapításába. Emberfeletti erővel dolgozott azért, hogy az általa megálmodott és életre hívott gazdasági portál önálló működési feltételeit megteremtse és tartósan biztosítsa, a nemes cél érdekében pedig az egészségét sem kímélte. A végletekig is képes volt elmenni azért, hogy a lehető legjobbat hozza ki a saját és mások cikkeiből, vagyis a szakmai téren tanúsított maximalizmus sem állt távol a személyiségétől. A hazai gazdasági újságírás egyik kiemelkedő alakja volt, aki a hivatását sohasem munkaként, hanem egyfajta misszióként élte meg. A G7 tulajdonképpen a munkásságának és az újságírói hitvallásának az emlékműve, amely a cikkei révén a továbbiakban is sokak számára teszi majd érthetővé a gazdasággal kapcsolatos híreket, eseményeket és tendenciákat.
