2. A klasszikus sajtó kora és a modern tömegsajtó kialakulása (18. – 20. század)

A klasszikus sajtó kialakulása a modern nyilvánosság megszületése, a polgári társadalom és a technikai forradalom egyik legfontosabb történeti folyamata volt. A sajtó ebben az időszakban vált a hatalom egyik tényezőjévé, és fokozatosan átalakult politikai közvéleményt formáló, majd tömegkommunikációs intézménnyé, megteremtve ezzel a széleskörű demokratikus részvétel lehetőségét. Ebben az időszakban született meg az, amit Habermas később „polgári nyilvánosságnak” nevezett.

Társadalmi és technikai változások

A 18. század folyamán – részben az állami iskolarendszerek kialakulásának is köszönhetően – gyorsan terjedt az írás- és olvasástudás, egyre gyarapodott az értelmiségi polgárság, miközben a vállalkozói polgárság is egyre aktívabban vett részt a közéletben, illetve a közéleti diskurzusban. Az újság a politikai véleményformálás fő fóruma lett, az újságolvasás polgári szokássá vált, majd tömegigénnyé nőtt.

A társadalmi folyamatok mögött természetesen technikai újítások és gazdasági változások is álltak. 

Technikai forradalmak, gazdasági változások

  • Papírgyártás iparosodása: olcsóbb papír, gyorsabb előállítás.
  • Rotációs nyomdagép (1846, Hoe & Co., USA) megjelenése: több tízezer példány óránként.
  • Távíró (Samuel Morse, 1844) elterjedése: a hírek percek alatt eljutottak egyik városból a másikba.
  • Vasútfejlesztés és modern postaszolgálat kiépülése: terjesztés forradalma, az újság országos terjesztése lehetővé vált.
  • Hirdetései ipar megjelenése: sajtó gazdasági alapja az előfizetés és tömeges árusi példányszám mellett a hirdetés lesz. 

Új műfajok és formák

A sajtótechnikai változások és az újságok tömegesedése a lapok belső szerkezetét is átalakította. Előtérbe került a vizualitás. Előbb rézkarcok, rajzok, később fényképek, a huszadik század második felére színes fotók illusztrálták a lapokat. Megjelentek a képeslapok, magazinok, illetve a napilapok mellett a tematikus mellékletek.

Tartalmi változások:

  • napilap-formátum, nagy terjedelem,
  • rovatok (belföld, külpolitika, gazdaság, kultúra, sport),
  • képes illusztrációk, karikatúrák, reklámok,
  • női, ifjúsági és más tematikus mellékletek.

A tömegsajtó hatásai

A 19. század második felében a sajtó piaci vállalkozássá vált. Megjelentek az olcsó, rövid, izgalmas híreket, bűnügyeket, szenzációkat közlő, a hétköznapi ember számára is elérhető néplapok, az úgynevezett „penny press”. Az olvasó immár nem a polgár, hanem a „fogyasztó”. 

Az első „penny lapok”.

  • New York Sun (1833, Benjamin Day) 
  • New York Herald (James Gordon Bennett) 

A tömegsajtó megszületése új nagyvállalkozói réteget is létrehozott, megjelentek a média-mágnások, a hírügynökségek (pl. Reuters, 1851; Havas, 1835), létrejött a sajtómonopólium, amely immár nemcsak közölte a híreket, de egyúttal irányítani is lépes volt a közvélemény figyelmét, formálni tudta a közvélekedést. 

A sajtó pártpolitikai megosztottsága fokozódott, kialakultak a pártlapok, jellemzővé vált az ideológiákat tükröző sajtó. A vélemény, az elemzés és a vita központi szerepet kapott; a „vezércikk” mint műfaj megszületett. Fokozatosan kialakult a sajtó mint negyedik hatalmi ág. 

Ugyanakkor megjelentek a sajtótörvények, a sajtószabadság egyre több országban alkotmányosan védett jog lett.

Érdekesség: Európában a francia forradalom (1789) hozta el a „szólásszabadság” elvi alapját, de hamarosan visszatért a cenzúra és különféle formákban napjainkig is fennmaradt.

A 20. századi tömegsajtó

A 20. század folyamán ezek a hatások egyre erősebbé váltak, az újság már nemcsak a politikai vita terepe, hanem a mindennapi információ és szórakoztatás médiuma lett. A lapok, illetve az azonos tulajdonosi körhöz tartozó lapcsaládok immár nemcsak tájékoztatni akartak, de arra is törekedtek, hogy az olvasók minél szélesebb igényeit elégítsék ki. A lapcsaládok egyszerre kínáltak politikai és szórakoztató tartalmakat, női és ifjúsági témákat, magazinokat, heti és napilapokat stb. A laptulajdonosok újszerű üzletpolitikája nemcsak az egységes politikai, ideológiai közösségnek kínált tartalmakat, de a hirdetőknek is jól tudta értékesíteni a többé kevésbé egységes olvasóközönségét. 

Ebből a sajtófelfogából nőtt ki később a rádió, a televízió, majd az internet.