A The Economist nevű brit hírmagazin egyik decemberi cikkében azt vizsgálta, hogy az amerikai újságírás hangvétele az Egyesült Államok két pártja közül melyiknek a narratíváját tükrözi. A lap már rögtön a címben leleplezte a következtetését, miszerint „sokkal inkább demokrataként, mintsem republikánus pártiként hangzik”.
A The Economist december 14-én publikált cikke azzal a megállapítással indul, hogy „az amerikai médiába vetett bizalom az 1990-es évek óta zuhanórepülésben van”. Ez a hanyatlás elsősorban a konzervatív néző- és olvasóközönség körében tapasztalható, amit csak tovább fokoztak az önmagukat nyíltan pártatlannak valló médiumok liberális elfogultságával kapcsolatos republikánus vádak. A helyzetet bonyolítja, hogy amit az egyik párt tényszerűnek tart, abból a másik ideológiai kérdést gyárt, ráadásul a hírforrások pártosságának vagy részrehajlásának felmérése is pusztán szubjektív becsléseken alapul. Ebből kifolyólag a politológusok objektív megközelítésre törekednek, például a politikusok beszédeinek nyelvezetét használják viszonyítási és kiindulási pontként, majd ezekkel vetik össze a cikkeket és a tudósításokat. A témához kapcsolódó tanulmányok többsége a 2016 előtti időszakot vizsgálta, külön szem előtt tartva azt, hogy ne tegyenek különbséget a politika és más témakörök között. Ezen kívül azt is fontos szempontnak tekintették, hogy az újságírás televíziós és írott változata közül csak egyre fókuszáljanak, tehát sohasem vizsgálták egyszerre mind a kettőt.
Ilyen körülmények között a The Economist kísérletet tett arra, hogy elvégezze az amerikai médiumok pártelfogultságának minden részletre kiterjedő, pártatlan és naprakész felmérésének feladatát. Az Egyesült Államokban elérhető hírforrások széles körét elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy az újságírás oldaláról tényleg tetten érhető egyfajta szimpátia a baloldal iránt, amit abból vezettek le, hogy az eredmények alapján az amerikai sajtó képviselői hajlamosabbnak bizonyultak a demokrata törvényhozók által alkalmazott kifejezések, nyelvezet és retorika preferálására. Ráadásul az egyenlőtlenség szakadéka Donald Trump elnökségének kezdete óta csak tovább nőtt. Mindez odáig vezetett, hogy Amerikában a politikai kérdésekről kiegyensúlyozottan tájékoztató médiumok száma jelentősen lecsökkent.
A brit hírmagazin elemzésének egyik első lépése az volt, hogy összeállították a pártosság „szótárát”, ami konkrétan azt jelenti, hogy a 2009 és 2022 között elhangzott kongresszusi beszédeket kétszavas mondatokká rövidítették, majd ezek közül kiszűrték azokat a kifejezéseket, amiket az egyik párt politikusai a legnagyobb gyakorisággal, míg a másik tagjai csak ritkán használtak a szókészletükben. Végül 428 olyan szófordulatot gyűjtöttek össze, melyek nyilvánvaló különbséget rajzoltak ki a demokraták és a republikánusok beszédei között. Ezek közé sorolható például egyik oldalon a „meg nem született gyermek”, míg a másikon a „reprodukcióval kapcsolatos ellátás” kifejezésének használata. A migráció retorikájában pedig hasonló fogalmi ellentétpárt alkot „a törvénytelen idegen” és „a nem dokumentált bevándorló” interpretációja.
A The Economist elemzésének következő lépése az volt, hogy összeszedtek 242 ezer cikket az amerikai híroldalakról a 2016 és 2022 közötti időszakból, valamint 397 ezer, főműsoridőben sugárzott televíziós anyag másolatát a 2009-től 2022-ig terjedő kronológiai intervallumból. Ezután ideológiai kritériumok mentén azt pontozták, hogy az általuk összegyűjtött alapfogalmak listáján szereplő kifejezések melyiknél milyen gyakorisággal fordultak elő. Arra is figyelniük kellett, hogy kiszűrjék az azonosított kulcsszavak nem politikai témájú médiatartalmakban való véletlenszerű megjelenéseit. Végül kiszámították minden egyes hírforrás cikkeinek és tudósításainak pártszimpátia-átlagát, vagyis a politikai elfogultságuk mutatóját, aminek a tekintetében a belpolitikai tartalmakra koncentráltak. Módszerük tesztelése érdekében a brit lap munkatársai összehasonlították az eredményeiket olyan cégek értékeléseivel, amelyek kifejezetten az egyes médiumok által közölt tartalmak pártosságát monitorozzák, mint például az amerikai AllSides Technologies vagy a Media Bias/Fact Check nevű, 2015-ben alapított weboldal. Ebből összességében véve az derült ki, hogy a The Economist vizsgálatai közel azonos mutatókat produkáltak. Példának okáért a szélsőjobboldali hírportálként címkézett Breitbart és a Fox News konzervatív hírcsatorna is aránytalanul gyakran használta a republikánus retorika szókészletét, míg a baloldal felé hajló médiumok közé sorolt Vox és a Buzzfeed nevű híroldal pedig főleg a demokraták kulcsszavaihoz folyamodott.
(Forrás: The Economist)
Az eredményeket illetően elmondható, hogy a 20 legnagyobb olvasottságú amerikai híroldal közül 17 inkább a demokratákhoz köthető kifejezéseket használt a cikkeiben. Ugyanez körvonalazódott az Egyesült Államok 6 vezető hírcsatornájának kategóriájában is. Az egyetlen kivételt a Fox News jelentette, ahol a többi médiummal ellentétben viszont egyértelműen a konzervatív nyelvezet dominál. Az elemzésből kirajzolódott demokrata elhajlás vagy irányultság az idő múlásával csak tovább nőtt. 2017-ben a CNN esetében még a republikánusokhoz köthető kifejezések voltak túlsúlyban, míg az MSNBC, valamint az ABC, a CBS és az NBC esti hírműsoraiban csak minimális mértékben volt érzékelhető a baloldal iránti elfogultság, azonban 2022-re ezek az arányok emelkedtek, sőt gyakorlatilag megduplázódtak.
Az írott sajtó tekintetében a változás ugyan csekélyebb méreteket öltött, azonban ugyanabba az irányba hatott. 2017-ben a New York Times, a Washington Post és a CNN internetes híroldala még csak egy enyhe demokrata irányultságot mutatott, ami inkább a konzervatív hírforrásokhoz közelítette őket, mint amilyen a Fox News. 2022-re, vagyis 5 év alatt a helyzet megváltozott, ugyanis ezeknek az orgánumoknak a hangvétele közelebb került a baloldali tendenciák képviseletéhez. Az adatok alapján a változások nem is annyira a témák terén történtek, hanem sokkal inkább az interpretáció módjában, tehát a szóhasználatban jelentkeztek. A három „mainstream” híroldal, azaz a New York Times, a Washington Post és a CNN cikkeinek hangvétele 2017-től 2022-ig bezárólag 29-ből 25 belpolitikai téma tekintetében baloldali irányt vett. Ez a fordulat elsősorban a faji kérdések, az iskolai lövöldözések, Donald Trump megítélése, valamint a szexuális és egyéb bűncselekmények esetében érzékelhető, ugyanakkor a bevándorlás, az egészségügy és az abortusz témakörében viszont lassú jobboldali elmozdulás tapasztalható náluk.
(Forrás: The Economist)
Végül a The Economist cikkének záróakkordjaként összefoglalták elemzésük leginkább lényeges módszertani korlátait is. Ezek közé sorolták, hogy az általuk használt adatokat akadémiai forrásokból merítették, ami ebből kifolyólag csak a teljes médiakörkép termésének töredékét tartalmazza. A nívós sajtótermékek közül például a Wall Street Journal esetében is viszonylag kevés anyagot tudtak megvizsgálni, miközben a rádiók és a közösségi média felületek teljes mértékben kimaradtak az elemzésből. Másrészt a pontozási módszerük nem volt alkalmas arra, hogy különbséget tegyen a média elfogultsága és az aszimmetrikus polarizáció között. A brit lap azzal a kérdéssel zárta a cikkét, hogy „vajon az újságírás számít inkább baloldali beállítottságúnak, vagy csupán arról van szó, hogy a republikánusok jobban elrugaszkodtak a valóságtól, mint a demokraták?”. A The Economist konklúziója szerint igazából bármelyik válasz helytálló lehet, és egyformán hozzájárulhatott a demokrata nyelvezet térhódításához az amerikai média berkeiben, amit minden kétséget kizáróan elősegítettek Donald Trump republikánus exelnök választási csalást kiáltó vádjai is. Az újságíróknak pedig még most is jogukban áll kimondani, ha megítélésük szerint az egyik párt nézőpontja jobban közelít az igazsághoz, mint a másiké, ami önmagában még korántsem jelent pártoskodást és politikai elfogultságot.