A Gattyán-kampány sajtóvisszhangjának elemzése

A megszokottakhoz hasonlóan most egy újabb olyan elemzéssel jelentkezünk, amely valamilyen nagy jelentőségű közéleti ügy, esemény vagy történés sajtóvisszhangját, azaz a közéleti médiában történő adaptációját mutatja be. Ezúttal azt vizsgáltuk meg, hogyan terjedt el a hazai portálokon Gattyán György, milliárdos vállalkozó kampányának híre: melyik médium miként mutatta be olvasóinak a legújabb próbálkozást arra, hogy megakadályozzák, hogy a jelenlegi kormánnyal szembenálló politikai erők egységesen lépjenek fel a 2022-es választáson.  

Online csatornákon az elmúlt hetekben, a kereskedelmi tévékben, főműsoridőben pedig már lassan egy hete fut Gattyán György kampányhirdetése. A hír viszonylag nagy port kavart a hazai közéletben, a kampányvideó ráadásul a bejelentés számos fontos részletkérdésére nem tért ki, így gyorsan megindultak a találgatások és magyarázatkeresések a milliárdos vállalkozó politikai arénába történő belépésével kapcsolatban. Az első nagyobb terjedelmű interjút a mozgalom indításáról Gattyán Friderikusz Sándor podcastjában adta november 23-án. A Docler-csoport alapítójának mozgalma elsőre egy ún. „anti-establishment”, azaz magyarul „berendezkedésellenes” jellegű, tipikusnak mondható kampánystratégiát követ. Ennek lényege, hogy a mozgalom elsősorban az uralkodó politikai és gazdasági elit, vagy adott esetben egymással versenyző meghatározó elitek konvencióival szemben határozza meg önmagát. Ennek a tipikus megjelenési formája egy mozgalom esetében a klasszikus politikai pályán kívülről érkező, általában sikeres vállalkozói múltú vezető, az egymással szemben álló narratívák, politikai diskurzusok alapjainak elutasítása, és a „rendszer üzemeltetőivel” szembeni látványos küzdelem képe. (Gattyán például a Friderikusznak adott interjúban azt is elmondta, hogy nagyon elszánt, és tudja, hogy komoly érdekeket sérthet, de az ő pozíciójában úgy ítélte meg, valamit lépnie kell.)

Mindez azért fontos, mert a berendezkedésellenesség szigorú értelemben véve nem köthető sem a jobboldalhoz, sem a baloldalhoz, így egy ilyen mozgalom értelmezési keretének megteremtésekor az egyes médiumoknak a megszokottnál sokkal nagyobb tér áll rendelkezésre. (A fenti alaptézissel nem mindenki ért egyet mondván, hogy az anti-establishment jellegű mozgalmak az elmúlt évtizedekben egyre gyakrabban a jobboldali politikai erőkkel járnak karöltve. Talán Trump 2016-os elitellenes, sokszor populizmusként értelmezett kampánya erre a legjobb példa, de hasonlóan berendezkedésellenességnek tekinthető a Nagy Britanniában a Brexithez is elvezető, egyre szélesebb körben teret nyerő euroszkepticizmus is.) A Gattyán-féle mozgalmak fő stratégia lehetősége tehát abban rejlik, hogy gyakran mindkét (vagy az összes) politikai oldalhoz való tartozást elutasítják, hogy ezzel is hangsúlyozzák saját újdonságukat és másságukat. Ezzel azonban legtöbbször gyakorlatilag szabad kezet adnak a közéleti médiumoknak ahhoz, hogy a számukra világnézeti okokból megfelelő vagy más érdekből kedvező narratívát, keretezést teremtsék meg az új jelenség köré.

Ez történt természetesen az elemzésünk konkrét témáját adó esemény kapcsán is, a magyar közéleti médiumok mind gyorsan megalkották a saját értelmezési keretüket Gattyán mozgalma kapcsán. Elemzésünkben arra a kérdésre kerestük a választ, hogy ebben a narratívateremtési folyamatban melyek a leginkább felismerhető trendek és ezek hogyan állnak összefüggésben az adott szerkesztőség politikai irányultságával. 

A legegyszerűbb elemzési eszköz, az említések számának szimpla összehasonlítása jól rámutat arra, hogy egy a megszokottaknál nehezebben kategorizálható politikai jelenségről van szó. Kicsit pontosabban fogalmazva, nincsen olyan egyértelműen kirajzolódó trend, mely szerint a valamelyik politikai táborhoz tartozó médiumok többet, míg a többiek ehhez képest szignifikánsan kevesebbet írnának a témáról. Ezzel szemben a mozgalom indulásának bejelentését követő három napban a kormánypártinak és a nem kormánypártinak tartott médiumok is egymáshoz képest igen eltérő számban írtak Gattyánról. Ha azonban ennél egy fokkal mélyebbre ásunk, felfedezhetünk tendenciákat.

Az ún. anti-establishment kampányok egyik fő „ellenszere” éppen az a feltételezés, hogy aki a rendszeren kívülről érkezik, az nem ismerheti olyan jól a rendszert, mint aki azon belül működik hosszú idő óta, így az ilyen mozgalmakkal, pártokkal vagy jelöltekkel nem szimpatizáló politikai szereplők és – a mi szempontunkból fontosabb – médiumok sokszor hitelt érdemlően feltételezhetik, hogy az adott személy nem megfelelően kompetens, nem alkalmas az általa elérni kívánt szerep betöltésére. Több nem kormánypártinak tartott médium (így a fenti képen látható Telex és HVG) is olyan értelmezéssel osztotta meg Gattyán Friderikusz-interjúját, amelyben azt hangsúlyozzák ki, hogy az üzletember csak vizionálja az általa elérni kívánt változás lehetőségét, konkrét tervvel nem készült.

Ugyanehhez hasonlóan a nem szokványos kampánytechnikák, eljárásmódok, valamint radikálisan újnak és idegennek tűnő megoldások ki- és sokszor túlhangsúlyozása is ellenérzést, bizalmatlanságot kelthet a berendezkedésellenes politikai szereplőkkel szemben. Gattyán esetében például a mozgalom megalakulásáról beszámoló 444.hu és HVG is igen hangsúlyosan rámutatott arra a szokatlannak tűnő ötletre, hogy a milliárdos álláshirdetésben keresi az országgyűlési választáson induló egyéni választókerületi jelöltjeit.

A narratívateremtés egyik leginkább kifinomult hírszerkesztői eszköze a vélemények szemléje, ezzel ugyanis az adott médium nem a maga nevében fogalmaz meg állításokat, hanem különböző politikailag releváns szereplők már megfogalmazott véleményét teszi közzé az oldalán. A látszattal ellentétben azonban ez a gyakorlat nem csupán egy platformszerep jellegű objektív közlés, itt is szerephez jut az adott szerkesztőség szubjektív meggyőződése. Ezt a legjobban az ún. szelekciós részrehajlás viszonylag közismert jelensége példázza, ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy az adott szerkesztői gárda a világnézetéből, értékrendjéből fakadóan tudat alatt kevésbé vesz észre vagy tudatosan ignorál olyan véleményeket, amelyek terjesztése számukra nem kívánt vagy éppen kifizetődő. A politikusok nyilatkozatainak átvétele tehát amellett, hogy kifinomult és objektívnek tűnő eszköz azért is hasznos, mert ezen keresztül a véleményvezérek által megfogalmazott kemény üzeneteket tudják közzétenni a médiumok a saját függetlenségük és elfogulatlanságuk látszatának kevés kockáztatásával. Sőt, az is tény, hogy a valóban releváns politikai állásfoglalások átvétele (a szerkesztőségi szabadság tiszteletben tartása mellett) bizonyos mértékben szakmai kötelessége is lehet a kiegyensúlyozott és hiteles tájékoztatásra törekvő sajtóorgánumoknak. Jelen esetben például jól látszik, hogy a Telex, HVG, 444.hu hármas szinte pontosan ugyanazt a fő üzenetet kiemelve osztották meg oldalaikon az ellenzék közös miniszterelnökjelöltjének, Márki-Zay Péternek a véleményét a kérdésben: Gattyán indulása a választáson a Fidesz érdeke, mert megosztja az ellenzéki szavazókat. Jól példázza a politikusi nyilatkozatok átvételének korábbi bemutatását, hogy a nem kormánypártinak tartott fenti hármason kívül a Mandiner is a tájékoztatási kötelességének részeként értelmezte a Orbán Viktor vélhetően legesélyesebb kihívójának nyilatkozatát.

Ami ezeken kívül érdekes jelenség, hogy több nagy közéleti portál (a szerkesztőség világnézetétől és értékrendjétől függetlenül, hiszen például a Magyar Nemzetről vagy a Népszaváról van szó) arányaiban elég kevésszer foglalkozott a Gattyán mozgalmának elindulásáról szóló hírrel és akkor is csupán a belpolitikai szempontból leginkább alapértelmezettnek tartott pártalapítás kérdésére fókuszáltak.

Úgy tűnik tehát, hogy a megszokottnak számító politikai logika érvényesülése mellett ezúttal más szempontok is érvényre jutottak Gattyán György kampányának média-adaptációja során: elsősorban az, hogy kezdetben a pártpolitikai törésvonalakon átívelően kezdetben nehezebben sikerült a hír többé-kevésbé széles körű értelmezési keretbe illeszteni. Azonban az is világosan látszik, hogy ezt a kezdeti állapotot követően lassan körvonalazódni kezdett a közéleti médiumok mindkét táborában az értelmezési stratégia. A kormánypártinak tartott médiumok egy része továbbra is nem nagyon foglalkozik a milliárdos pártalapításával, míg a nem kormánypártinak tartott médiumok nagy része nagyjából hasonló üzeneteket kezdett átvenni: ezek lényege nagyjából Gattyán György politikai akciójának diszkreditálása és negatív színben történő feltüntetése.