Szabó Krisztián portréja

Eredetileg filmesnek készült, az ELTE Média Tanszékén aztán beszippantotta a tényközpontú újságírás világa. Amellett, hogy az egyetemen is részt vesz ilyen jellegű programokban, az Átlátszó adatújságírással kapcsolatos projektjének, az atlo.hu-nak is egyik kulcsfigurája lett. Munkásságáért 2021 őszén Junior Prima díjat kapott, ugyanekkor jelent meg az EU módszertani szempontból többek által kritizált Magyarországot elmarasztaló Média Pluralizmus Monitor jelentése, amelynek összeállításában mentorával, Bátorfy Attilával együtt főszerepet játszott.

Az 1998-ban született Szabó Krisztián tanulmányait az ELTE kommunikációs szakán végezte. Eredetileg nem az újságírás, hanem a filmezés érdekelte.   

“Amikor idejöttem az ELTE-re kommunikációt tanulni, nem azért jöttem mert újságot akartam írni. A gimis éveim végén pont egy nagyon éles váltás következett be az érdeklődési körömben. Mindig is szerettem a filmeket, és tudtam, hogy itt lehet a filmekkel is foglalkozni. Így esett a választásom a BA során a film minorra. Engem sokáig főleg a film érdekelt. Az alapképzésem végén még segédoperatőri képzésen is részt vettem, ami nagyon érdekes volt, mert így megfordulhattam forgatásokon is, akár 5-6 napot is dolgozhattam segédoperatőrként, vagy akár asszisztensként. Amikor viszont Andy Vajna meghalt, sokakban felmerült a kérdés, hogy akkor mi is lesz a magyar filmmel. Ekkor hagytam én is ott a filmezést, közben persze beütött a koronavírus is. A mesterre sem úgy jöttem, hogy én valaha újságot akarok írni, hanem azért jelentkeztem, mert úgy éreztem, hogy ha az alapszak egy belépő volt, akkor a mesterszakon ott lesz az az extra, ami lehetőséget nyújt nekem arra, hogy valami jót kihozzak a dologból”

A második félévben részt vesz Bátorfy Attila  – nem kötelező – adatvizualizációs óráján, itt végzett munkája alapján Bátorfy felajánlotta, hogy más projektjeiben is csatlakozzon hozzá. Szabó ekkor köteleződött el az adatközpontú újságírás (data journalism) mellett, ami nemcsak vizuális típusú emberként vonzotta, de csábító volt az is, hogy reményei szerint számíthatott az általa preferált nagyobb kreatív önállóságra és kötetlenebb munkaidőre.

Miután Bátorfy az Átlátszó tényfeltáró portálnál is dolgozik, itt is munkalehetőséget szerzett Szabónak. Itt lehetőség nyílt arra is, hogy az akadémiai világ “elefántcsonttornyán” kívül, a szerkesztőségi gyakorlatban is teszteljék az adatújságírásban rejlő potenciált. Morbid módon szerencsésnek bizonyult az időzítés is: a 2020 elején világjárvánnyá terebélyesedő COVID-19 kiváló terepet nyújtott a magasszintű adatfeldolgozás (és megjelenítés) számára az újságírásban. Ezek után nem csoda, hogy Szabó Krisztián az Átlátszón, illetve annak speciális adatújságírási felületén, az atlo.hu-n többségében a koronavírussal kapcsolatos írásokkal jelentkezett. 

Többször foglalkozott emellett a 2021. őszén zajló ellenzéki előválasztással, ahol az adatok térképen történő interaktív jellegű megjelenítésével is próbálkozott. (Az adatújságírás ezen perspektivikus alfajáról még lesz szó a későbbiekben.) 

Az atlo.hu-t nyugodtan tekinthetünk a magyar adatújságírás legfontosabb reprezentánsának (és egyben próbalaboratóriumának). Az ELTE Média Tanszék honlapjának adott interjújában Szabó is úgy értékelte a helyzetet, hogy bár a Telex és a 444 is belekóstolt a műfajba, de egyelőre ezt nem követte folytatás.

 “ Az adatújságírás egy Anglia és Amerika által orientált műfajként van jelen, de szép példákat találunk Kínában, vagy Európán belül Spanyolországban is. Ezzel szemben sajnos Magyarországon nem látsz olyat, mint például a New York Times-nál. Ott tényleg van harminc ember, akik azzal foglalkoznak egész nap, hogy adatot tisztítanak, vagy gyönyörű grafikonokat csinálnak. ”

Az angolszász online újságírásban valóban csodálatos grafikonok készülnek, az ágazat jelentőségéről vagy a benne lévő potenciálról azonban megoszlanak a vélemények.

Simon Rogers, a brit Guardian adatszerkesztője egy 2012-es TedX Talks-ban úgy vélekedett, hogy az adatújságírók az új punk rockerek. Úgy értve, hogy valami, ami olyan egyszerű, hogy bárki, akár otthon is megcsinálhatja, alapjaiban forgathatja fel a berögződött elképzeléseinket a világról.

A Boston Globe  oknyomozó rovatának, Spotlight-nak a csapata is kiemelte, milyen nagy hasznát vették az adatalapú újságírásnak az egyház szexuális visszaéléseit felgöngyölítő legendás (díjnyertes hollywoodi filmben is feldolgozott) anyaguk készítése során.

Arról persze, hogy mennyire egyszerű ez a “garázs”-műfaj, lehet vitatkozni (Szabó Krisztián az interjúiban nagyon komoly IT-skillsetet szokott emlegetni az adatújságírás kapcsán), ahogy arról is, hogy önmagában az adattömegek bemutatása okoz-e olyan földrengésszerű változást a fogyasztók gondolkodásában, ahogy azt a punk rock tette annak idején. 

Később David Leonhartd, a New York Times Illetékes szerkesztője (hangsúlyozva, hogy imádja a munkáját) már filozófikusabb hangokat pengetett: “az adat is lehet megtévesztő, ahogy az információ összes forrása, az idézet, az anekdota, a sztori, a példabeszéd, a fotó vagy a videó. A kommunikáció egyik formája sem minősíthető eredendően igaznak.” 

 Az tehát még a jövő zenéje, hogy ez az ígéretesnek tűnő trend mennyiben változtatja meg majd az újságírást a világban, illetve Magyarországon, a két honi szállásmester mindenesetre nagyon szívén viseli az ügy sorsát.

“Mi szeretnénk, ha ez változna, ezért Attila is nyitott szemmel jár az egyetemen, figyeli, hogy ki az a tehetség, akiben van spiritusz, hogy aztán bevonja egy-egy nagyszerű projektbe.”

 És hogy ők mivel szeretnének foglalkozni a jövőben? 

“A témák között mindenképp ott lesz az előválasztás, a fővárossal is fut pár projektünk, a jövő évi választások is tervben vannak és persze a koronavírust sem engedem el. Ebből is látszik, hogy egyszerűen összegyűlnek olyan fontos ügyek, amelyek miatt a saját témáimra sajnos már nem jut idő, de ez egyáltalán nem baj. Más projektek is be vannak ám tárazva a jövőre, ilyen például a nagyobb városok lakott területeinek méretarányos összehasonlítása, de arra is készítettünk demót, hogy bemutassuk Magyarország történelmi határainak változását az elmúlt ezer évben. Mindezt egy görgetős módszerrel szeretnénk megoldani, hasonlóan a koronavírus egy évét ábrázoló projekthez. A határváltozások vizualizációjával nyáron már el is kezdtünk foglalkozni, csak azóta annyi minden felgyűlt, hogy nem tudtuk folytatni, de minden bizonnyal elő fogjuk még venni az ötletet.”

A térképes feldolgozás egyébként sokat segíthet az adatok élvezhető és befogadható tálalásában, hiszen nemcsak a vizualizációt erősíti, de segít a tendenciákat földrajzilag elhelyezni, illetve a közösségi vagy kulturális mozzanatokat plasztikusabban megjeleníteni. Szabó munkásságában is megjelent már korábban is jelen volt ez az irány: a nagy politikai/közegészségügyi témák mellett a legnagyobb projektek az atlo.hu egésze alatt  a Határon túli nevek Budapesten és az Alternatív szórakozóhelyek hálózata Budapesten című interaktív térképek elkészítése voltak.

Azt hogy milyen mértékben nyer teret Magyarországon az adatújságírás, mennyire módosítja majd az újságírásról alkotott fogalmainkat, ma még nehéz megítélni, Szabó Krisztián ténykedése mindenesetre nem maradt észrevétlen: 2021. őszén elnyerte a Junior Prima díjat magyar sajtó kategóriában.

Holló Márta, ATV-s műsorvezető, a zsűri tagja mondta a díjátadón “az adatokkal való foglalkozás azért nagyon fontos, mert rengeteg álhír jön velünk szembe nap mint nap. Ha valaminek hihetünk a mai világban, az az adat.”

Az adatfétisizmus persze vonzó lehet, és kétségkívül egy lehetséges módozata annak, hogy tisztán lássunk, az viszont továbbra is nagy kihívás marad, hogy miként lehet az adatsort úgy összeállítani, hogy valóban hozzátegyen valamit egy probléma megítéléséhez, illetve hogyan kell mindezt tálalni ahhoz, hogy az újdonságot jelentő felfedezések valóban befolyásolják a közvélekedést.

Nagyléptékű, széles merítésű adatgyűjtés is juthat ellentmondás eredményre, a közelmúltban egy másik project kapcsán került előtérbe az ELTE Média Tanszék:

2019-ben vették át a CEU-tól az Európai Unió Média Pluralizmus Monitor (MPM) felmérésének magyarországi elkészítését, Szabó Krisztián és Bátorfy Attila lettek a fő letéteményesei a Magyarországról szóló riport összeállításának.

A 2021. őszén közzétett MRM-anyag módszertani problémáival korábbi elemzésünkben már részletesen foglalkoztunk. Itt olyan kérdések merültek fel, hogy ha minden részt vevő országra ugyanaz a kérdéssor vonatkozik, vagy hogy milyen mértékben rontja a végkövetkezés objektivitását, ha a minősítést meghatározó képlet nem publikus.

Ha úgy tetszik, ez a polémia éppen az adatalapú újságírás megbízhatóságának törékeny voltára mutat rá: legyen az adatsor bármilyen impozáns, ha nem a megfelelően kidolgozott kérdések és kutatási elvek mentén állítjuk össze, sérül a konklúzió minősége.


Ő MONDTA

“Ne féljenek belefektetni az energiát egy adott dologba. Úgy veszem észre, hogy a legnagyobb probléma az, hogy az egyetemen a hallgatókat addig érdekli valami, ameddig jegyet kapnak érte. Emiatt sokszor elsiklanak afelett, hogy miről is van szó valójában. Ha engem nem érdekelt volna az adatújságírás vagy az adatvizualizáció, akkor valószínűleg én is elsiklottam volna felette, és lehet, hogy Attilával sem beszéltem volna soha. Nagy motivációt ad, ha a tanár a kurzus elején megmondja, hogy ha jó az, amit csinálsz, akkor akár publikálhatják is. Az ilyen lehetőségekből sosem sül ki valami rossz. Érdemes hallgatni a tanárokra, és nem csak addig, amíg jegyet kapsz. Jó dolog, ha kapsz jegyet, de még jobb, ha olyan lehetőséghez jutsz, ami megváltoztathatja az életed. Apám is mindig azt mondta, hogy azt a plusz 10 százalékot rakd hozzá, mert ha hozzárakod, akkor annyival előrébb leszel, mint a többiek.”

– Arra kérdésre, hogy mit tanácsol azoknak a hallgatóknak, akik hasonló sikereket szeretnének elérni az újságírásban?


Készítette: Molnár Csaba

cimkék

Megosztás itt: email
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin