Miért tájékozódnak másképpen a nők a közéletről, mint a férfiak? Milyen hatása van a nemek eltérő fogyasztási szokásainak a média termékkínálatára? Milyen összefüggésben áll mindez a közéleti újságírásban dolgozó nők számával? Ha egy újságíró objektív, akkor a munkája, a stílusa és a szakmai elvei is függetlenek attól, hogy ő férfi vagy nő? Ha igen, akkor mégis miért számít a nők reprezentációja a közéleti újságírásban?
Ahogy modern társadalom számos aspektusa kapcsán, úgy a közéleti újságírásban is fontos téma a nők helyzete. Számos elemzés született arról, hogy a nők milyen arányban vesznek részt különböző munkakörökben, hivatásokban és hogy itt milyen eredményesek tudnak lenni. A közéleti újságírásban ez a kérdéskör más szempontból is fontossá válik: A közéleti újságírás ugyanis a közügyek szabad megvitatásában és ennek a közéleti párbeszédnek az alakulásában meghatározó szerepet játszik. Így tehát minden társadalmi csoport esetében felmerülhet, hogy amennyiben nem megfelelően reprezentáltak az újságíró társadalomban, az befolyásolhatja a közbeszéd alakulását. Hogyan befolyásolja például a cigányságról szóló hírek arányát, a cigánysággal kapcsolatos szerepek és esetleges sztereotípiák megjelenítését az a tény, hogy nagyon kevés magát cigánynak valló közéleti újságíró van Magyarországon?
Egyes – például a vallási – kisebbségek esetében jól megfigyelhető, hogy lehetőségeikhez mérten törekszenek a saját reprezentációjuk megteremtésére és létre hoznak olyan közéleti újságírással foglalkozó médiumokat, ahol leginkább az adott társadalmi csoporthoz tartozó munkatársak dolgoznak és ahol ennek a csoportnak a szemléletmódja, ideológiája tükröződik a szerkesztőségi felfogásban. Más társadalmi csoportok – például az alacsonyabb iskolai végzettségűek – nehezen tudják megszervezni a saját képviseletüket a közéleti újságírásban, hiszen az jellegénél fogva egy általában magas végzettséget, olvasottságot, értelmiségi szemléletmódot elváró magas szintű szellemi munkáról van szó. A nők helye az újságírás és a média világában azonban olyan téma, amely elemzése előtt nem állnak hasonló elméleti akadályok.
A témában készült kutatások az egész kérdéskört általában három fő szempont szerint közelítik meg: 1. Hogyan fogyasztanak közéleti újságírói tartalmakat a nők? 2. Hogyan kerülnek bemutatásra a közéleti újságírói tartalmakban a nők? 3. Hogyan képviseltetik magukat a közéleti újságírásban a nők? Az első kérdéssel kapcsolatban készített egy 2016-os kutatást az NMHH, amelyben a magyarországi médiafogyasztáson belül többek között a tájékozódás forrásait és gyakoriságát vizsgálta a nemek tekintetében.
A tájékozódási forrásai és gyakorisága a nemek tekintetében (2016) Majdnem mindennapHetente többszörHeti egyszer vagy ritkábbanSoha Forrás: NMHH 2016-os „A nők megjelenése a médiában” című kutatása A magyarországi lakóhellyel rendelkező 14 év felettiek körében készített 2000 fős országos felmérés alapján elmondhatjuk, hogy a médiatípusonként vizsgált fogyasztási szokásai a nemeknek nem tér el jelentősen egymástól. Sokkal jobban meghatározza a tájékozódás forrása a nemek fogyasztási szokásait, általánosságban elmondható, hogy hazánkban még mindig a televízióból történő információszerzés számít elsődlegesnek. Egyébként pont ez a kategória az egyetlen, ahol a nemek közti különbség egyértelmű eltérést mutat a hölgyek javára. A legnagyobb eltérés a férfiak javára a rádióhallgatásban figyelhető meg, a nők részéről ez egyértelműen a legelutasítottabb kategória, az NMHH kutatása szerint a nők közel 40%-a egyáltalán nem tájékozódik rádióból. Szinte semekkora eltérés nem mutatkozik a nyomtatott napi és hetilapok fogyasztási szokásait tekintve a nemek között, fontos azonban megjegyezni, hogy ez a médiatípus egyébként szignifikánsan a legkevésbé népszerű Magyarországon. Mérsékelt, de nem nagy eltérés mutatkozik a férfiak javára az internethasználat tekintetében, amely a tévénézést követően a legnépszerűbb tájékozódási forma és az elmúlt évek trendjei alapján egyértelműen a jövő meghatározó médium lesz.
Csak megjegyzésként tartozik ide, de tovább árnyalja a képet, hogy a tévénézésen belül hogyan képviseltetik magukat a nők az egyes tematikus csatornák szerint. Az NMHH vonatkozó kutatásából jól látszik, hogy a kereskedelmi csatornákhoz képest a tévénézésből történő tájékozódásban a hírcsatornák, mint forrás már jóval kiegyenlített a nemek tekintetében. Mindezek alapján összességében elmondhatjuk, hogy a közéleti újságírás termékei és általában véve a hírfogyasztás, mint termék szignifikánsan – ha nem is radikálisan – népszerűbb a férfiak körében.
Az a kérdés nem fókusza ennek az elemzésnek, hogy hogyan kerülnek a nők bemutatásra a közéleti újságírói tartalmakban, hiszen ez egy jóval bonyolultabb és összetettebb kutatási módszertant igénylő téma. Annyi elmondható, hogy Magyarországon és világviszonylatban is jelentősen elmarad a női híralanyok aránya a népességen belüli arányhoz képest. Az ezzel kapcsolatos trendek Magyarországon javuló képet mutatnak, világviszonylatban azonban vegyes a kép. Abban a témában, hogy ezt a reprezentációk miként lehet javítani, nagyrészt inkonkluzív kutatások születtek. Ez nyilván összefüggésben áll olyan általános társadalmi jelenségekkel, mint a nők alacsony aránya egyes szakmákban (például a politikában), valamint olyan társadalomelméleti és filozófiai kérdésekkel, hogy ez miért van így, miként megváltoztatható és egyáltalán kívánatos-e ennek megváltoztatása.
Sokkal érdekesebb és könnyebben bemutatható téma az, hogy hogyan képviseltetik magukat a nők közéleti újságírásban ma Magyarországon. Ezzel kapcsolatban készítettünk egy saját kutatást, melyben egyes közéleti portálok a szerkesztőségeinek impresszumai alapján összeszámoltuk, hogy hány férfi és hány nő dolgozik az adott médiumnál. A 2021.12.01-én elvégzett adatgyűjtés során csak a szerkesztőség azon tagjait számoltuk össze, akik konkrétan az újságírói (pl. szerkesztő, riporter, tudósító) és egyéb tartalomgyártási (videós, fotós) folyamatokban vesznek részt, a médium mögött álló cég (kiadó) egyéb alkalmazottjait (pl. HR, könyvelés) nem számítottuk az adatokba. (Ezt követően pedig megkerestük az egyes portálokat, az adatok ellenőrzése céljából.)
A kutatás eredményeiből az a következtetés vonható le, hogy a vizsgált közéleti portáloknál dolgozó nők arányai közt nem figyelhető meg szignifikáns különbség a legtöbb esetben. Ez szinte minden esetben nagyjából 20-30% között váltakozik, ami jelentősen elmarad a nők népességen belüli aránytól (52%) Az egyetlen negatív kiugró értéket a Mandiner esetében figyelhettük meg, ahol az impresszum alapján a munkatársak mindössze 10%-a nő. (Ennek az oka talán az is lehet, hogy ennek a portálnak a szerkesztősége a legkisebb a vizsgáltak közül.) A kormánypártinak és nem kormánypártinak tartott portálok átlagának összehasonlítását megnehezíti, hogy a Magyar Nemzet online impresszumában nem találtunk a kutatás tárgyára vonatkozó adatot. Annyi látszik, hogy a legnagyobb kormánypártinak tartott online portál, az Origo esetében a nők aránya a szerkesztőségen belül a harmadik legmagasabb a vizsgált médiumok körében, ezzel pedig a nem kormánypártinak tartott portálokkal egy kategóriába sorolható.
A fenti adatgyűjtésen kívül a következő kérdésekkel is megkerestük a fenti médiumokat:
– Fontosnak tartják, hogy a közéleti újságírásban a nők kiegyensúlyozott arányban vegyenek részt? Miért?
– Az új munkatársak felvételénél figyelembe veszik bármilyen módon ezt a szempontot?
– A magyar közéleti újságírásban a nők megfelelő arányban képviseltetik magukat? Mi lehet ennek az oka?
– Az Önök szerkesztőségében a nők megfelelő arányban képviseltetik magukat? Mi lehet ennek az oka?
– Létezhet összefüggés egy szerkesztőség világnézete és aközött, hogy mennyire szívesen dolgozik ott egy női újságíró?
Az elemzés publikálásáig a következő válaszok érkeztek vissza:
Pető Péter (24.hu – főszerkesztő): „Ahogyan a társadalmi élet minden területén, úgy a közéleti újságírásban is fontosnak tartjuk a nők közéleti részvételét. Éppen ezért örülünk annak, hogy most induló gyakornoki programunk öt nyertese közül hárman is nők, reméljük, mind többen találják meg helyüket a szakmában. A megfelelőségről szóló kérdésekre nem tudok válaszolni, minthogy nincs szerkesztőségi álláspontunk ilyen mutatókról: arra törekszünk, hogy minden a szerkesztőségben dolgozó kolléga a legmagasabb szinten végezze munkáját, hogy az újság továbbra is őrizze helyét a magyar nyilvánosság meghatározói médiumai, legolvasottabb lapjai közt, s reméljük, a minden szerkesztőségen kívüli akarattól mentes működés, azaz a szabadság mindenki számára vonzó marad, legyen akár nő, akár férfi.”