Az egyik legolvasottabb mértékadó lengyel napilap, a Rzeczpospolita augusztus 11-én megjelent cikkében azt állítja, hogy a 2022 februárja óta zajló háború eseményeit az ukrán fél javára történő torzításokkal tolmácsolják a lengyel újságírók, akiknek a körében a tényszerűségre való törekvést mindinkább felülírják a személyes vélemények és az érzelmek.
Mariusz Cieślik írása arra figyelmeztet, hogy a lengyel médiumok képviselői akkora elánnal vágyják és várják Ukrajna győzelmét, hogy a tényeket mellőzve saját optimizmusuk lencséjén keresztül mutatják be az orosz-ukrán konfliktus fejleményeit. Cikkeiket olvasva az lehet az ember benyomása, mintha az ukránokat már csak egy hajszál választaná el Moszkva bevételétől. A Rzeczpospolita munkatársa korábban maga is az ukrán katonai siker bűvkörében élt, s csak akkor szembesült a gyökeresen ellentétes valósággal, amikor a kezébe kerültek az ellentámadás eredményességét cáfoló nyugati elemzések, valamint a New York Times cikke, amelyből kiderült, hogy az ukrán fegyveres erők offenzívája valójában elakadt az orosz aknamezőkön. Cieślik élesen bírálta a lengyel média szemellenzős hozzáállását, amely éppen a legfontosabb feladatának, vagyis az informálásnak nem tesz eleget, mert a tényeket félresöpörve inkább a meggyőzésre helyezi a hangsúlyt. A lengyel újságírók többsége a saját személyes véleményét tálalja a tényleges információk helyett, az oroszok vereségében reménykedve pedig úgy szűrik meg a híreket, hogy azok a vágyaikat megtestesítő alternatív valóságot tükrözzék.
A Rzeczpospolita cikkének szerzője úgy látja, hogy a lengyel újságírás hitelességét veszélyeztető attitűd és narratíva gyökerei egyértelműen a rendszerváltás idejében keresendőek, amikor az újságírók egyöntetűen az ellenzéket képviselő Szolidaritás Független Szakszervezet mellett foglaltak állást, amelyet még 1980-ban alapítottak a gdański Lenin Hajógyárban a munkások jogainak védelmére. A korabeli zsurnaliszták állásfoglalása azért sem meglepő, mert a Szolidaritás vezetőinek egy jelentős része maga is a sajtó területén tevékenykedett, mint például Tadeusz Mazowiecki író és újságíró, a szakszervezet ellenzéki értelmiségiekből álló hivatalos tanácsadó testületének vezetője, illetve hetilapjának főszerkesztője, aki 1989-től két éven át Lengyelország miniszterelnöke volt. Mariusz Cieślik úgy véli, hogy a pályakezdő újságírók a Mazowieckihez hasonló példaképekhez akartak idomulni, ehhez pedig elengedhetetlen feltételnek tartották, hogy az erkölcsi értelemben vett „jó oldalon” álljanak. A Szolidaritás jelentőségét jól szemlélteti az a tény, hogy a jelenlegi lengyel politikai élet meghatározó pártjai, mint a Kaczyński testvérek által alapított Jog és Igazságosság (PiS), valamint a Donald Tusk vezette Polgári Platform (PO) egyaránt ebből a szervezetből nőtt ki. Cieślik ezekből a történelmi előzményekből vezeti le a lengyel médiában elterjedt moralizáló tendenciát, amely a mostani belpolitika megítélését sem kíméli. Bár a lengyel lakosság nagy része a Jog és Igazságosság szavazótáborához tartozik, az újságírók mégsem tartják tiszteletben a PiS támogatottságát, amelyet a lengyelek szabad akaratukból ruháztak fel hatalommal, s nem a Szovjetunió kényszerítette rájuk.
Úgy tűnik, hogy a lengyel közvélemény időközben megelégelte az orosz-ukrán háború eseményeit érintő egyoldalú és félrevezető interpretációkat, sőt általánosságban véve a lelkileg megterhelő témájú híreket is. Az újságírás trendjeit nemzetközi szinten vizsgáló Reuters Intézet júniusi cikke szerint ugyanis az utóbbi néhány év eseményei jelentős változásokat hoztak a lengyel médiafogyasztási szokásokban. Az egyik leginkább szembeötlő ezek közül a hírek iránti egyre csökkenő érdeklődés, amely a pandémia után már megfigyelhető volt, majd az orosz-ukrán háború kitörését követően még szembeötlőbbé vált. Kutatásaik alapján a trendváltás hátterében a koronavírus-járvány utóhatásai, a háborúval kapcsolatos ijesztő szalagcímek, a romló gazdasági mutatók, a hirdetők költségtakarékossági megfontolásai és a papírárak robbanásszerű emelkedése áll, amely rendkívül nehéz helyzetbe hozta az egyébként is nagy térvesztést szenvedett nyomtatott sajtót. Számos lapkiadó, köztük a Ringier Axel Springer, az Agora, a Burda Media és a Bauer lengyelországi leányvállalata is drasztikus lépésekre kényszerült. Több száz alkalmazottat kellett elbocsátaniuk és felemelték a sajtótermékek árait is, de még így is sokan kerültek a csőd szélére. Egyesek végleg lehúzták a rolót, míg mások kénytelenek voltak csökkenteni a megjelenésük gyakoriságát, azonban nem csak a sajtóorgánumokat sújtja a válság, mert a lengyel tévécsatornák is erős versenytársat kaptak a streaming szolgáltatók képében. A Reuters Intézet arra a következtetésre jutott, hogy a hírek helyett a lengyelek mindinkább a szórakoztató tartalmak felé fordulnak, s azon belül is a streaming platformok produkcióit részesítik előnyben a televíziós műsorokkal szemben.
Felhasznált források, internetes hivatkozások
https://www.rp.pl/opinie-polityczno-spoleczne/art38937151-mariusz-cieslik-ukraina-poboznych-zyczen
https://reutersinstitute.politics.ox.ac.uk/digital-news-report/2023/poland