A külpolitikai újságírásról szóló folyóiratcikkünkben már írtunk arról, hogy ebben a műfajban komoly múltja van az előrejelzésnek. Egyszerre szórakoztató játék és komoly szakmai próbatétel, hogy a hozzáértők meg próbálják jósolni a legfontosabb folyamatok vagy a legégetőbb krízishelyzetek kimenetelét. Ennek speciális változata, hogy az év elején vagy az előző év végén, a szilveszteri/újévi számvetés hangulatában a legbátrabb szakírók megjövendölik az új év politikai kulcseseményeinek kulminálását. Elemzésünkben áttekintjük, mit prognosztizálnak a 2024-es évre a világsajtó erre vállalkozó prominensei.
Az ilyen típusú jóslásoknak a szépsége, hogy miközben egy intellektuális játék élvezetét nyújtják, egyszersmind alkalmat adnak arra is, hogy a politikai újságírás legelismertebb figurái kamatoztassák mindazon tudásukat és tapasztalatukat, amelyeket a politikai boszorkánykonyhák kulisszatitkairól és politikai folyamatok törvényszerűségeiről szereztek.
Nem puszta tippelgetésről van szó, hanem olyan szakmai magasiskoláról, ahol a hozzáértés és az intuíció mellett kellő önbizalom is szükséges. A prognózis elkészítése egyszersmind számbavétele a legfontosabb ügyeknek és a világpolitikát meghatározó trendeknek, pillanatfelvétel a történelem aktuális állásáról, legalábbis az arról alkotott elképzelésekről.
Most különösen nehéz mindez, a világ példátlan sebességgel változik: a fegyveres konfliktusok szaporodnak, a geopolitikai helyzet hétről hétre fokozódik, miközben az emberiség az energiatérkép újrarajzolására kényszerül, a mesterséges intelligencia szintet lépett, mindez a digitalizáció és a kommunikációs hálózatok berobbanásával a felismerhetetlenségig megváltoztatta a világot az elmúlt néhány évben. Megérteni a pillanatnyi helyzetet is kihívás, így még nehezebb jósolni, persze sokkal izgalmasabb is.
A feladat nehézségét jelzi, hogy a nagy múltú sajtótermékek sem tolongtak, hogy az olvasók kedvéért belenézzenek a kristálygömbjükbe. A legtöbb fontos aktuális kérdést érintő általános jövendölést csak néhány médium vállalt be.
Az Economist hagyományosan szentel egy különszámot a következő évnek, ennek kapcsán elkerülhetetlen, hogy egyes események kapcsán konkrét jóslatokba bocsátkozzanak. Rajtuk kívül a Times, a Financial Times vállalt enciklopédikus jellegű jóslást, a Guardian is nekifutott, bár egyes elvileg megkerülhetetlennek tűnő témákat hanyagoltak, Kína kapcsán egy kifejezetten merész és egyedi jóslatot kockáztatott meg.
Ahogy már írtuk, következő év eseményeinek megjövendölése egyben felrajzolja a problématérképét is, meghatározva azokat az eseményeket, amelyek kimenetelét a legnagyobb jelentőségűnek tartják a szerzők.
2024 kapcsán az uralkodó témák, a választások (ebből kirívóan sok lesz ebben az évben), az ijesztően terjedő háborús konfliktusok, a növekvő bizonytalanság, a gazdasági és geopolitikai egyensúly átalakulása, Európa szerepkeresése, a globális felmelegedés, ennek kapcsán az energiapolitikai alternatívák számbavétele, a digitalizáció, azon belül is elsősorban a mesterséges intelligencia rövid- és hosszútávú fejlődési potenciáljának felmérése.
A 2024-ben esedékes temérdek voksolás közül néhány van, ami képes globális szinten is befolyásolni a fejleményeket. Ezen kulcsválasztások közé sorolják a brit választásokat, noha az sem biztos, hogy idén sor kerül rá. Legkésőbb 2025. január végéig kell kiírni, a nagy brit lapok azonban arra számítanak, hogy még idén, várhatóan ősszel sor kerül a lebonyolításra.
A Financial Times szerint a Munkáspártnak, és annak vezetőjének Keith Starmernek jó esélye van arra, hogy legyőzze a konzervatívokat. Erre tippel a Guardian is, a Times úgy vélekedik, hogy bár Rishi Shunak vezetésével a konzervatívok zárkózhatnak, ő ugyanis alkalmas arra, hogy elhitesse: gazdaságilag biztos kézbe került az ország a Liz Truss féle, a saláta szavatossági idejével fémjelzett rövid korszak gazdasági káosza után, szintén nem számít arra, hogy az elhasználódott és belső megosztottságtól gyötört konzervatívok meg tudnák őrizni a hatalmukat.
Már a briteknél felmerül, hogy két széles körben elutasított jelölt versenyében a kicsit kevésbé ellenszenves lesz a győztes, hatványozottan igaz mindez az Egyesült Államokra. Az év legjobban várt, és kétségkívül a legnagyobb téttel bíró választása novemberben minden jel szerint a 2020-as megmérettetés visszavágóját hozza, Joe Biden és Donald Trump mérkőzik meg egymással. Nem túlzás azt állítani, hogy néhány tízezer, a “csatatérállamokban” élő amerikai szavazó határozhatja meg az egész világ jövőjét, vagy ahogy az Economist fogalmaz: Vlagyimir Putyin számára sokkal nagyobb a tét az amerikai elnökválasztáson, mint a márciusban esedékes oroszon, ahol úgy mérettetik meg, hogy nem kell többféle forgatókönyvvel számolnia. (Nem meglepő módon egyik médium sem érezte úgy, hogy lenne hozzáadott értéke annak, ha megtippeli az orosz elnökválasztás kimenetelét.)
A legnagyobb jelentőségű és legizgalmasabb eseménnyel kapcsolatban a Financial Times úgy vélekedik, hogy ha szorosan is, de Biden behúzza azt. Azt is fontosnak tartották megjegyezni, hogy mindez inkább szól majd Trump ellen, mint Biden mellett.
A Times mindeközben a demokratikus bizalom erodálódásától tart, elsősorban a kontraszelektált jelöltek és a várhatóan minden korábbit felülmúló intenzitású beavatkozási kísérletek miatt.
A Guardian szerint is népszerűtlenségi verseny lesz, hiszen mindkét jelölt tetszési indexe -15 pont körül áll. Jóslatuk szerint Biden hoz el több szavazatot, de az elektori kollégiumot és így a választást Trump nyeri majd.
A Guardian úgy általában a populista, a centrumtól jobbra álló erők előretörését várja az évben, így az európai parlamenti választásokon is.
A Financial Times vélekedése szerint Ursula von der Leyen, némi nehézségek árán, de meg tudja őrizni bizottsági elnöki pozícióját. Ők is úgy látják, hogy az euroszkeptikus jobboldal pozíciókat szerez a jelenleg domináló pártok terhére, de az Európai Néppárt vezető szerepét ez nem fogja érinteni. A bizottsági elnöki poszt megőrzéséhez kompromisszumokra és az euroszkeptikus erőkkel való nagyobb együttműködésre lesz szükség. A Times kisebb mértékű jobboldali áttörésre számít, szerintük a Néppárt és a tőle jobbra álló pártcsaládok alkothatnak koalíciót.
Ami a háborús konfliktusgócokat illeti, széleskörű a konszenzus, hogy a legnagyobb veszélyt továbbra is az orosz-ukrán és a palesztin-izraeli jelenti, de a harmadik világháború egyik miatt sem fog kitörni. Mindkettőnél megmarad az eszkalációs fenyegetés, és mindkettő nagy mértékben fogja meghatározni a politikai eseményeket az idei évben.
Ukrajnában kulcskérdés a finanszírozás, ha pénzt és hadianyagot nem áldoznak legalább az eddigi mértékben, Ukrajna sorsa megpecsételődik.
A Financial Times szerint az EU és az Egyesült Államok hozzáteszi a szükséges a finanszírozást. Az EU kiiktatja Orbán Viktor vétóját, Biden pedig annyira elkötelezett az ügy mellett, hogy meg fog egyezni a Kongresszussal, akár az USA-mexikói határ ellenőrzésének szigorítása érdekében tett engedmények árán is. Trump hatalomra kerülése viszont minden bizonnyal bonyolítaná a képletet.
Az Economist szerint is a finanszírozás a háború kimenetelének kulcsa, hozzátéve, hogy a hadviselés legfontosabb valutája most a tüzérségi löveg, amelynek gyártását Putyin már 2022 végén felpörgette, az európai országok pedig csak a közelmúltban szánták el magukat erre a lépésre, ami a pénzeszközök biztosítása mellett is okozhat fennakadásokat.
Abban gyakorlatilag teljes az egyetértés, hogy nem várható 2024-ben politikai szándék egyik hadviselő fél részéről sem a béke megkötésére.
A másik gócpont a Közel-Kelet: a két nagy kérdés itt az, hogy miként rendezhető hosszú távon az izraeli-palesztin konfliktus, illetve berobban-e ez teljes intenzitású regionális konfliktussá?
A Financial Times az utóbbi kapcsán kifejti, hogy az eszkalációt az Irán által támogatott erők jelenthetik, így nagyrészt a perzsa államon múlik a dolog kimenetele. Irán azonban óvatos lesz, a legfőbb vezető a 84 éves Khamenei ajatollah dinasztiaalapítási terveket szövöget (fiát szeretné utódjául), amit az elitből sokan nem néznek jó szemmel. Az ország hatalmas befolyása a térségre pedig vissza is üthet. Irán, amint eddig is láthattuk, szívesen kelt zavart, de egy olyan általános háború kirobbanása, ami a végletekig próbára tenné erőforrásait, nem áll érdekében. A zavarkeltés jelenlegi szintjét az Economist szerint sem kívánják meghaladni, utóbbi lap még azzal is számol, hogy a belső feszültségek enyhítése miatt az iszlamista rezsim egyfajta szimbólumává vált – elsősorban a nőkre nézve – szigorú “dress code” enyhítésére is sor kerülhet.
Ami a palesztin-izraeli viszonyrendszert illeti, az Economist fejtegetése szerint itt teljes tabula rasa várható: az izrael katonai és titkosszolgálati vezetői távozni fognak a háború végén, valószínűleg Netanjahu miniszterelnök is erre kényszerül, a Hamász jelenlegi vezetőit vagy megölik vagy menekülni kényszerülnek, ráadásul a Ciszjordániát vezető Palesztin Hatóság is bukhat. Teljesen új szereplők érkeznek, így bármilyen, akár a béke irányába történő elmozdulás is lehetséges. Bár a fentiekben jelzett személyzeti változásokkal, de megmarad a Hamász ereje, akiket a konfliktus nem gyengít, inkább mítikus státuszát erősíti meg.
Évek óta foglalkoztatja az elemzőket, hogy Kína rászánja-e magát az általa el nem ismert Tajvan inváziójára, így lesz ez 2024-ben is.
A Financial Times szerint Kína nem fog támadni, és bár az év elején megválasztott tajvani elnök retorikailag határozottabb lesz, ő is óvakodni fog attól hogy erre okot adjon. Kína amúgy is a tárgyalásos egyesülést preferálná, inkább ezen cél érdekében fejtene ki nyomást, fokozva a katonai fenyegetést, élve a tajvani belpolitika befolyásolásával, gazdasági mézesmadzaggal és a diplomáciai elszigeteléssel.
A Guardian is így vélekedik az invázióról, arra számítva, hogy Kínát ebben az évben inkább a geopolitikai zavarosban halászás és a belpolitikai, gazdasági problémák kezelése köti majd le. Utóbbi kapcsán, egyedi módon, arra is számítanak, hogy Hszi Csin-Ping elnököt egy pártbeli lázadás nyomán megfosztják – az utóbbi években szépen gyarapodott – hatáskörei egy részétől.
Voltak olyan fontos témák is, amelyet elkerülhetetlen egyértelműségük miatt csak felszínesen érintettek a vizsgált médiumok: Vlagyimir Putyin megválasztása mellett ilyennek látták a globális felmelegedés és a mesterséges intelligencia problémakörét, ezeknél a tendencia megkérdőjelezhetetlen, a konkrétumok viszont egyelőre beláthatatlanok.
A fajsúlyos témákat oldandó feldobtak néhány következményeiben kevésbé globális léptékű proféciát: a Financial Times szerint idén az X (twitter) csődbe megy, Argentína hivatalos fizetőeszközét megváltoztatva átáll az amerikai dollárra, az Economist pedig arra számít, hogy komor idők eszképista vigaszai elsődlegesen a musicalek lesznek, amik minden korábbit sikerüket felülmúló diadalmenetbe kezdenek.
A jóslások egyik szépsége, hogy sportértékük is van: eredményük mérhető. A tárgyalt médiumok közül a Financial Times reflektált a saját korábbi teljesítményére: alapvetően sikeresnek minősítették a 2023-as jóslataikat, kiemelve, hogy csak a tőzsdeindex mozgását és a potenciális európai áramkorlátozásokat ítélték meg túl pesszimistán (előbbi tévedésüket a tech részvények szárnyalásának, utóbbit az enyhe télnek tudták be). Idén mi magunk fogjuk elvégezni a kiértékelést, az év elmúltával visszatérünk a témára, és megnézzük mennyire láttak a jövőbe az erre vállalkozó újságírók.