Az újmédia korában már bárki tehet közzé olyan tartalmakat, amelyek emberek százaihoz, vagy akár millióihoz is eljuthat, pedig korábban ez az újságírók – és más kiválasztott szakmák – priviléguma volt. Ennek következtében felmerül a kérdés, hogy vajon kit tekinthetünk ma újságírónak? Annak számít például az a fiatal, aki TikTokon reagál a Kormányinfón elhangzottakra vagy aki Facebook-oldalán fejti ki magvas gondolatait a közélet eseményeiről? Ebben a cikkünkben ennek jártunk utána. 

Az újságírók személye és feladata

Az újságíró olyan személy, aki híreket gyűjt, elemzi, és széles körben terjeszti azokat. Feladatuk az információk beszerzése, riportok készítése, cikkek írása, szerkesztése és publikálása. Az újságíróknak fontos szerepük van az információ széles körű terjesztésében és a közvélemény formálásában. A jogi definíciók azonban országtól és a jogrendszertől függően változhat, így az újságíró jogi státusza eltérő lehet különböző országokban.

Általában azonban az újságíró jogi státusza az adott ország médiatörvényében vagy újságírói etikai kódexében van meghatározva. Gyakran az újságírói jogok és kötelességek, valamint az újságírói munka végzéséhez szükséges engedélyek és akkreditációk meghatározása is szerepel ezekben a dokumentumokban.

Általában az újságíró jogi státuszához kapcsolódó követelmények közé tartozik a szakmai képzettség vagy a munkához szükséges tapasztalat, valamint a médiaintézményekkel való szerződéses kapcsolat megléte. Az újságíróknak általában szabadon kell végezniük a munkájukat, és a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartására is ügyelniük kell. Az újságírók emellett gyakran védelmet élveznek a források védelme érdekében, és az újságírói munkájukat végzők jogi védelmet élvezhetnek a zsarolással, a zaklatással, az üldöztetéssel és más hasonló cselekedetekkel szemben.

Az újságírók általában sajtótermékek, mint például újságok, magazinok, online hírportálok, TV és rádió állomások, vagy akár blogok alkalmazásában állnak , de gyakran újságíróként tekint a közvélemény azokra is, akik a különböző közösségi média felületeken fejtik ki a véleményüket a világ dolgairól. 

Újságírók a történelemben

A legkorábbi ismert újságírói termék az ókori Rómában terjesztett hírlap volt: az Acta Diurna, amely állítólag i. e. 59 előttről származik. Az Acta Diurna a fontos napi eseményeket, például a nyilvános beszédeket rögzítette. Naponta adták ki, és prominens helyeken függesztették ki. A velencei kormány 1556-ban adta ki először a havonta megjelenő Notizie scritte („Írásos értesítések”) című „lapot”, amely egy gazzetta, azaz egy korabeli velencei pénzérme árába került. Érdekesség, hogy a „gazzetta” olasz szó napjainkban „újságot” jelent, köszönhetően a Notizie scritte-nek. Ezek azonban kézzel írott hírlevelek voltak, és a kora újkorban (1500-1800) politikai, katonai és gazdasági hírek gyors és hatékony közvetítésére szolgáltak Európa-szerte, pontosabban Itáliában. Ugyan hordozták magukon az újságok bizonyos jellemzőit, általában mégsem tekintették őket valódi újságoknak.

Kínában a Tang-dinasztia idején egy bao, azaz „jelentés” nevű udvari körlevelet adtak ki a kormánytisztviselőknek. Ez a közlöny különböző formákban és különböző neveken többé-kevésbé folyamatosan jelent meg a Csing-dinasztia 1911-es végéig.

Az első rendszeresen megjelenő újságok német városokban és Antwerpenben 1609 körül jelentek meg. Az első angol újság, a Weekly Newes 1622-ben jelent meg. Az egyik első napilap, a The Daily Courant 1702-ben jelent meg. Ezek a lapok már hűen tükrözték a ma ismert napilapokat, mind megjelenésükben, mind tartalmukban, azonban az újságírást, mint szakmát csak jóval később ismerték el.

Korábban a lapokat olyanok írták, akik adott szakterületek képviselői voltak és nem létezett külön az újságírói szakma, azonban 1935-ben Franciaországban elfogattak egy törvényt, mely felismerte az „új” mesterséget és táptalajt biztosított arra, hogy létrejöjjenek újságírói érdekcsoportok, akik később meghatározták az újságírás alapvető szakmai és etikai szabályait.

Az újmédia kora

„Az újmédia fogalma nem csupán egy korszak (modern, poszt- és késő modern) kronologikusan fejlődő médiakörnyezet (offline, online eszközöket és hálózati alkalmazások) változatait jelenti, hanem az adatbázis logikán alapuló felhasználói (civil) tartalomszervezés/előállítás egyéni és közösségi lehetőségét is, melyben a narratíva-alkotás sajátos, egyedi változatai jelennek meg.”

Így értelmezi az újmédiát Forgó Sándor tanulmányában és kifejti, hogy az újmédia fogalomköre a tartalomszervezés új formáit szem előtt tartó a lokális/hordozható eszközökön megjeleníthető, a világháló web 2.0-s alkalmazásait magába foglaló, egyéni és közösségi cselekvési formákon alapul.

A kifejezést számos szakterületen használják, például a nyelvészetben, kommunikációban és médiatudományban, a modern képzőművészetben.

Az újságírás világában az újmédia a digitális hálózati kommunikáció révén létrejövő médiatípus átfogó neve. Ez Szakadát István szerint „magába foglalja a multimédia és interaktív média jellegű tartalmakat, az újszerű egyéni és közösségi cselekvési formákat egyaránt”. Ezért fontos, hogy az újvilág újságíróit már ne csak a nyomtatott sajtótermékek hasábjain keressük.

Ki számít újságírónak Magyarországon?

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Választmánya 2011-ben javasolta az újságíró fogalmának alapszabályban rögzítendő definícióját, mely szerint a MÚOSZ újságírónak tekinti azt, aki „tájékoztatási vagy véleményformálási céllal létrehozott szellemi termékét a média eszközeivel teszi közzé a nyilvánosság számára”. Ez azonban komoly vitát generált a MÚOSZ tagságán belül is.

A MÚOSZ 2021-ben megválasztott elnöke, Kocsi Ilona úgy gondolja, hogy a korábban elfogadott normák, melyek meghatározzák az újságírókat, azok elavultak, ugyanis megváltozott maga a szakma is. Példaként említi, hogy egy folyamatosan nagy nyilvánosságnak író bloggert korábban nem ismert el a szakma újságírónak, de ezt a hozzáállást érdemes átgondolni. Így a 2021-ben elfogadott alapszabályukban már azt találjuk, hogy „nem csak azt a személyt tekinthetjük véleményformálónak/újságírónak, aki e hivatást a klasszikus módon végzi, hanem az online médiában újságírói tartalmat, médiaműfajokban előállítókat is”. Ez alapján pedig az új alapszabály így vélekedik arról, hogy ki az újságíró:

„A MÚOSZ újságírónak tekinti azt a személyt, aki tájékoztatási vagy véleményformálási céllal létrehozott szellemi termékét a média – ideértve a közösségi médiát is – valamely műfajában és csatornáján keresztül rendszeresen közzéteszi, vagy a közzétételben foglalkozásából eredően közreműködik. Újságírói tevékenységnek minősíthető a nyilvánosság tájékoztatásának alkotói folyamatában való rendszeres közreműködés is.”

Koltay András a Magyar és európai médiajog című könyvében is kiemeli, hogy az „újságíró” kategóriája a modern médiakörnyezetben némiképp bizonytalanná vált, de „az ideál a polgárok tájékoztatása” maradt.

Ki az újságíró?

A MÚOSZ megfogalmazása alapján tehát ma már újságírói tevékenységet folytat mindenki, aki rendszeresen tájékoztatja követőtáborát bármely felületen az aktuális hírekről, vagy kifejti véleményét egy-egy témában. Tehát újságírónak mondhatja magát a print lapok hasábjaiba interjút készítő személy, de egy TikTokon véleményt formáló fiatal is. Ráadásul MÚOSZ megfogalmazása nem köti követő- vagy olvasószámhoz az újságírói szakmát, ami a szakma további hígulását eredményezi. Bár a szakszervezet elvár bizonyos minőségi kritériumokat, azonban ezeket nem köti az „újságíró” fogalmához, így nem szűkíti le az újságírók körét csupán azokra, akik professzionális módon végzik ezt a tevékenységet.