Cancel culture, vagy jogos elbocsátás? – Csörte a Washington Post szerkesztőségében

Egy nem eléggé átgondolt viccnek indult, beleremegett a világ egyik legpatinásabb újságja.

„Minden lány bi. Csak azt kell kitalálnod, hogy -szexuális, vagy -poláris” ezt a viccet osztotta meg Twitter-oldalára David Weigel, a Washington Post politikai újságírója.

Weigel munkatársa, Felicia Sonmez saját Twitter-oldalán felháborodva osztott meg képernyőképet kollégája sértő poénkodásáról:

„Fantasztikus egy olyan hírszolgáltatónál dolgozni dolgozni, ahol az ilyen retweetek megengedettek” – kommentálta a viccet.

David Weigel nem sokkal később törölte a megosztást és elnézést kért: „Eltávolítottam a bántó vicc megosztását. Elnézést kérek, nem akartam ártani senkinek.”

Ettől függetlenül a Washington Post Weigelt egy hónapra felfüggesztette, a belföldi rovat vezetője, Matea Gold pedig még aznap egy belső levélben arról biztosított mindenkit, hogy a Post elkötelezett aziránt, hogy tiszteletteljes munkahely legyenek mindenki számára, és nem tűrik a lealacsonyító beszédet.

A felfüggesztés azonban arra késztette az újság egy riporterét, Jose Del Realt, hogy kritizálja Sonmezt az interneten, vélelmezve, hogy Sonmez felháborodott nyilvános reakciója szerepet játszott a felfüggesztésben. Del Real azt mondta, hogy bár Weigel valóban tévedett, de szerinte ilyenkor több empátiára lenne szükség, az nem old meg semmit, hogy az interneten hergeljük az embereket Weigel ellen. Intelmei Sonmeznél olajnak bizonyultak a tűzre, megkezdődött az oda-vissza üzengetés, amelyben Sonmez azzal vádolta Del Realt, hogy személyeskedve támadja őt. A kiélesedő online vita már a szélesebb közvélemény érdeklődését kezdte felkelteni, így a Post vezető szerkesztője, Sally Buzbee belső levélben szólította fel a portál munkatársait, hogy mutassanak több tiszteletet egymás iránt. A levél hatástalannak bizonyult, ezért másodszorra Buzbee már szigorúbb hangvételben üzent.

„Nem tűrjük, hogy a nálunk dolgozók akár szemtől szemben, akár online támadják a kollégákat” – fogalmazott.

Mivel a médiában egyre nagyobb visszhangja lett a szerkesztőségen belüli vitának, egy csapatnyi újságíró „nyilatkozatot adott ki” a twitteren arról, hogy a Washington Post egy jó és kollegiális munkahely.

Sonmez (bár több kollégája is kérte erre) ekkor már nem tudott leállni: megjegyezte, az újság mellett kiállók a legjobban fizetett alkalmazottak közé tartoznak, és az újságnál régóta kettős mérce van a közösségi médiával kapcsolatos elvárások betartatásában. Azt is szóvá tette, hogy Del Real blokkolta őt a Twitteren. „Pedig úgy hallottam, a Washington Post egy kollegiális munkahely” – kommentálta epésen a letiltást.

A Washington Post végül nem látott más lehetőséget az ügy lezárására, mint elbocsátani Felicia Sonmezt. A felmondólevélben – amelyet Wayne Connell humánerőforrás-felelős írt alá – az olvasható, hogy a kollégák indítékainak megkérdőjelezésével Sonmez aláássa a Washington Post újságíróinak hírnevét.

„Ugyanez igaz az Ön alaptalan gúnyolódására is, amely a politikánkra és gyakorlatunkra, valamint a biztonságos és támogató munkakörnyezet iránti elkötelezettségünkre irányul” – folytatódik a felmondólevél.

Sonmez egyébként régóta problémás munkavállaló volt: 2010-es évek elején már dolgozott a Washington Postnál, majd távozott és újra visszatért, pályafutása ezek után sem volt mentes a botrényoktól: 2020 elején Kobee Bryant tragikus halála után néhány órával a Daily Beast korábbi, a Bryant ellen felhozott nemi erőszak vádakkal foglalkozó cikkét posztolta ki, majd tavaly diszkrimináció miatt beperelte az újságot és annak vezető szerkesztőit, amiért eltiltották őt a szexuális erőszakkal kapcsolatos történetekről való tudósítástól, miután korábban maga is bántalmazás áldozataként lépett a nyilvánosság elé. A keresetet idén tavasszal a bíróság elutasította.