Portrék

Nagy József portréja

Pongrácz Bálint

március 30, 2023

Újságírói munkásságának gerincét elsősorban a hazai közélet számos híres személyiségével készített interjúi adják, a 24.hu munkatársára mégis sokan elsősorban a különböző tévés vitaműsorokból emlékeznek. Bár Nagy József számos tekintetben különbözik a fősodratú, nem kormánypártinak tartott média munkatársaitól, ahhoz ragaszkodik, hogy független-objektív újságírás márpedig létezik.

Nagy József 1968 augusztusában született, saját elmondása szerint lakótelepi gyerekként nőtt fel, gyakran megemlíti, hogy fiatalon egyáltalán nem tűnt úgy, hogy értelmiségi pálya állt előtte. Az Alexander Brodyval készített 2019-es interjúkötetében Nagy – az interjúalany kifejezett kérésére – a saját életéről is elárult részleteket, a könyvben leírja például, hogy kiskorában először Budafokon, majd egy pestszentlőrinci KISZ-lakótelepen élt a családjával: „Állandóan lent voltunk a téren, s ha épp nem fociztunk vagy bicikliztünk vagy üveggolyóztunk (…), szóval, ha nem intenzív mozgásban voltunk, akkor a Szabó Ervin Könyvtárban ültem már alsósként. Óriási kalandnak éltem meg az olvasást, teljesen elvarázsoltak a könyvek, a történetek.”

Az elérhetetlennek tűnő újságírás világa

A sorkatonaság alatt felvételizett a budai tanítóképzőre, majd miután nappali szakra felvették, le is szerelt. A tanítóképzőt követően rajzszakos tanárképzőt is végzett, ezután pedig bölcsészkaron kommunikációt is hallgatott. Főállású tanárként hét évet dolgozott, ezt megtoldotta néhány évre mellékállásban, hatévesektől a főiskolásokig több korosztállyal is foglalkozott. A Brody-féle interjúkötetben azt mondja, sose akart újságíró lenni, sőt a tanári szakra is véletlenül sodródott. Az újságírói szakmát a 168 óránál kezdte el, ahol tíz évet riporterkedett, majd rovatvezető lett. Saját elmondása szerint ennél a lapnál tanulta ki a szakmát és erre büszke is. 2008-tól, vagyis a Zoom.hu indulásától az internetes portál főszerkesztője volt egészen 2009 áprilisáig, az oldal eladásáig, azaz ezzel együtt a megszűnéséig. (Azóta a Zoom.hu egyébként még egyszer elindult, de 2018. december 21-e óta ismét nem frissült az oldal.)

Stumpf András (Mandiner) és Nagy József (Hír 24) a 2015-ös szárszói találkozón

Nagy József rövid ideig, 2010 júniusáig a Népszabadságnak írt. Ezt követően csatlakozott a Sanoma Budapest Rt. lapkiadó tulajdonában lévő FigyelőNet (FN.hu) nevű híroldalhoz, amelynek belpolitikai rovatvezetője lett. 2010-ben a kiadó vezetősége egy politikai-közéleti hírportál elindítása mellett döntött, mely a Hír24.hu nevet kapta. 2011 októberében végül az FN.hu-t beleolvasztották a Hír24-be, azon belül rovatként futott tovább. 2014-ben Varga Zoltán vállalkozó megvásárolta az oldal addigi kiadóját, ami ezután Central Médiacsoport néven folytatta tevékenységét. 2015. szeptember 4-én az addigi Hir24 felvette a 24.hu nevet, Nagy József 2010. júniusától folyamatosan a 24.hu munkatársa és a lap egyik legismertebb arca. Jelentek meg ezen kívül írásai a Mozgó Világ oldalán is.

Ragaszkodik a függetlenség és az objektivitás mítoszához

Munkássága jelentős részét főleg interjúk és riportok teszik ki. Több híres alannyal készített nagyinterjúkat, többek közt Bayer Zsolttal, Balogh Józseffel, Simicska Lajossal. A 2010 és 2015 között elkészült interjúit egy kötetben össze is foglalta, ez lett a 2015-ben megjelent „A vak komondor országa – Terikétől Lajosig 2010-2015 interjúk”, a könyvet a Central Könyvek adta ki. Leginkább ennek kapcsán készített vele interjút a HírTv-n működő Veiszer Alinda is, szintén 2015-ben. A műsorban betekintés nyerhető az újságíró felfogásába a nagyinterjúkkal kapcsolatban. Nagy József véleménye szerint a nagyinterjú drámai műként értelmezhető, és akár színpadon is eljátszható műfaj. Az interjú sajátossága, hogy a különböző újságírói műfajok közt ez az egyik, amely leginkább megengedi az újságíró személyének és világnézetének háttérbe szorítását. Ez a jellemző minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy az interjúkészítés vált Nagy József egyik kedvenc területévé, hiszen a 24.hu munkatársa több alkalommal is nagy hangsúlyt helyezett arra a szakmai alapvetésre, mely szerint az újságírónak objektívnek kell lennie, azaz egy interjúba például nem szabad belevinni az újságíró személyes véleményüket az alannyal kapcsolatban. Nagy József egyik legemlékezetesebb szubjektív megnyilvánulása talán az volt, amikor megengedte magának, hogy az élettársával szemben súlyos testi sértés elkövetését beismerő országgyűlési képviselőt, Balogh Józsefet egy „fasznak” hívja nem sokkal az ügy kirobbanását követően készített interjú bevezetésében. Később ezt úgy értékelte, hogy – az egész életművet tekintve – ez egyszer belefér.

Hasonló módon foglalta össze a szakmai credoját a 2021-es gombaszögi fesztivál egyik kerekasztal-beszélgetésén, ahol többek közt újra megerő: „Az újságírónak az a dolga, hogy mindenféle pártoktól függetlenül, föltegye a kérdéseket és indokoltassa azokat, akiket mi azért választottunk politikusoknak a fejünk fölé, hogy azt a pénzt, amit mi beadunk a közösbe (…), hogyan költik el. Ez nekünk a dolgunk. Aztán, hogy ki hogyan szavaz négyévente, ötévente, az már az ő magánügye. Nyilvánvalóan mindenkinek a saját értékein keresztül működik a személyisége, de az újságírói tisztesség kérdése, hogy mindenkivel szemben – a nekem kevésbé és a nekem jobban ellenszenvessel szemben is – feltegyem azokat a kérdéseket, amivel őt indokoltatom.”

Nagy József átveszi a Magyar Sajtódíjat Hargitai Miklóstól, a MÚOSZ elnökétől (2019)

Sokan a műfaj hazai “királyának” tartják, közéleti szereplők tucatjait “kapta mikrofonvégre” a politikusok mellett neves tudósokkal, írókkal és nem utolsósorban újságíró kollégákkal készített terjedelmes mélyinterjúkat. Két ízben kapott minőségi újságírás díjat, 2000 októberében és 2011 áprilisában, valamint van egy Bossányi Katalin Emlékdíj is, 2011 márciusából. Ezen felül elsők között kapott Magyar Sajtódíjat 2019 márciusában. A sajtódíj ajánlójában a következő laudációt írták Nagy Józsefről: „Egyedi kérdezői stílusa azonnal felismerhetővé teszi az általa írt interjúkat a szerző megjelölése nélkül is. Rendkívüli érzékenységgel képes megmutatni az embert híres és látszólag átlagos beszélgetőpartnereiben egyaránt, úgy tud valóságot rajzolni, hogy a legmélyebb nyomorban, a legszomorúbb történetben is mindig látszik egy kis remény, és ott bujkál némi líra is.”

Televíziós szereplései

Az interjú mint olyan, tekinthető egy szerző véleményét nélkülöző vagy háttérbe szorító műfajnak. Emellett azonban Nagy József jó ideje vállal szerepléseket televíziós vitaműsorokban, sokak számára innen a leginkább ismert. Korábban részt vett a Nap-kelte című közmédiás műsorban, illetve a Kereszttűzben. Számos alkalommal szerepelt olyan HírTV-s műsorokban, mint a Szabadfogásban, a Plusz-mínuszban, a Lapzártában és a Csörtében is, de fogadott már el meghívást a 2020. szeptember 14-én induló Pesti TV egyik műsorába, a Polbeat-be is.

Nagy Józsefet gyakran elkapja a hév a HírTv stúdiójában

Ezekről a tévés szereplésekről elmondható, hogy az esetek többségében az ilyen vitaműsorok konfrontatív alaphangulatához képest igyekszik hangsúlyt helyezni bizonyos mértékű kiegyensúlyozottságra, noha nem ritka az sem, amikor hevesen reagál egy-egy megmondásra. (Miközben az interjúiban inkább a finom irónia eszközével konfrontálódik.) A nem kormánypártinak tartott fősodratú média más szereplőihez képest gyakran előfordul vele, hogy az ellenzékkel kapcsolatban is kritikát fogalmaz meg. Viszonylag nagy port vert fel például az, amikor a HírTv Angard című műsorának egyik 2018-as adásában azt mondta: „Az MSZP-ben bizony nincsenek szerethető arcok. Örültek, hogy bevehetnek valakit és így a párt lehet, hogy plusz 5-10%-ot szerez ahhoz képest, amit egyébként szerezne.”

A Transzparens Újságírásért Alapítvány szervezésében a közelmúltban Szilvay Gergellyel vitázott, itt fogalmazta meg, hogy bár vitapartnere munkásságáról tud pozitív dolgokat is említeni, általánosságban elvesztette hitét a közéleti viták kapcsán, és bár továbbra is fontosnak tartja az ilyen jellegű diskurzusokat a magyar valóságban nem látja ennek értelmét.

“Fontosnak tartottam, hogy időnként demonstráljuk, nem gyűlöljük egymást, kíváncsiak vagyunk egymás véleményére (…) aztán szép lassan lohadt bennem ez a kedv, a magyar politika (vagy én szűrőmön keresztül: a Fidesz-világ) szektásodása miatt. Mostanra nagyjából azt gondolom, hogy a vitában az égvilágon semmit nem lehet elérni, csak elcseszem az estémet, utána nem tudok aludni, és addig sem azokkal vagyok, akiket szeretek. Én most ott tartok, hogy havi egyet engedélyezek magamnak az ilyenekből, mert megeszi az ember idejét, és baromira nincs semmi értelme.”

Optimistább az írott sajtó komolyabb és terjedelmesebb válfajának jövőjével kapcsolatban:

“Az elmúlt években megint lettek szép hosszú interjúk, noha a net kezdetén a net úttörői ezeket kiröhögték, “milyen avítt, bolsi dolog interjút készíteni”, és most azt látjuk, legalábbis az én lapomnál, hogy bármilyen hosszú interjú, azt olvassák, a megjelenés napján is, meg olvassák nagyon hétvégén, az olyan kaliberű interjúk, mint a Vekerdy Tamás- és a Csányi Vili időnként egyszer csak újra beindulnak, és hoznak napi ötezer kattintást a semmiből. Ezek állandó, örök érvényű szövegek.”

Fradista-identitás, kisebb ellentmondásokkal

Nagy József a Groupama Aréna lelátóján, a Ferencváros színeiben

Gyakran említi, hogy kiskora óta jár Fradi-meccsre, az 1980-81-es szetonban már bérletesként nézhette meg a Ferencváros bajnokavatóját, a Brody-féle interjúkötetben szó szerint így fogalmaz: „A Fradi szerelem az identitásom része.” Ugyanakkor hozzáteszi, hogy a Ferencváros ideológiájával, vagy legalábbis a klub szurkolói táborának hangulatával már viszonylag fiatalon is ellentmondásba került: „Az Ajax elleni BL-meccsen felháborodva üvöltöztem az ellenfél fekete játékosaira huhogó rasszista szurkolótársaimmal, cserébe kis híján megagyaltak, én pedig úgy megsértődtem a világra, hogy (…) aztán évekig nem mutatkoztam a lelátón.” Nagy végül ismét elkezdett kijárni a meccsekre, és büszkén hivatkozik arra, hogy bérletes szurkoló.

A hazai közéletben folyamatosan kiélezett vita zajlik a 2010 óta regnáló fideszes politikai vezetés által véghezvitt sportfejlesztési beruházások és úgy általában véve a hazai sportélet kapcsán is. A nem kormánypártinak tartott sajtó sokszor a sportra szánt kormányzati kiadások fölöslegességét, ezzel párhuzamosan pedig a támogatások esetleges megtérülését sejtető magyar sportsikerek általuk vélt jelentéktelenségét hangsúlyozza. Kifejezetten sok kritika éri a Ferencvárosi Torna Clubot, amelynek elnöke Kubatov Gábor, a Fidesz országos pártigazgatója és alelnöke, országgyűlési képviselője és amelynek szurkolótábora híresen jobboldalinak, sokak szerint akár radikálisan jobboldalinak is számít.

Mindezek mellett tehát mindenesetre kivételes jelenségnek számít az, hogy Nagy József nemcsak a klub hűséges drukkere, de az FTC-vel és a hazai labdarúgással kapcsolatban általánosságban megfogalmazott véleménye is jóval árnyaltabb a kormánykritikus médiában megszokottnál. Szerinte ugyanis például „korlátolt álértelmiségi alapállás, hogy minden focidrukker bunkó és minden fradista nyilas”, de Kubatov Gábor klubvezetéséről sincs feltétlenül rossz véleménnyel: „A Fradi azóta sajátos sziget a NER-ben, annyiban biztosan, hogy itt nem az a szabály, hogy a befolyó közpénz harmadát, felét el kell lopni, hanem az van, hogy az utolsó fillérig a labdarúgásra fordítandó a forrás. És jé, eredmény is van!”