Így stigmatizálja a média Márki-Zay Pétert

Márki-Zay Péter lesz az egyesült ellenzék miniszterelnök-jelöltje a 2022-es országgyűlési választáson. Az előválasztási kampányban, felvéve az ellenzék ellenzéke szerepet, előbb Karácsony Gergelyt sikerült visszalépésre sarkallnia, majd Dobrev Klárát, a DK miniszterelnök-jelöltjét győzte le. Habár a kormánypárthoz nem köthető médiumok a kampány egyes időszakaiban lényegében megfeledkeztek az általuk esélytelennek vélt  hódmezővásárhelyi polgármesterről, elitellenes attitűdjével, Gyurcsányt és a baloldalt kritizáló retorikájával sikerült az ellenzéki szavazók többségét maga mögé állítania. 

A média különböző szegmensei erre az fordulatra különféleképpen reagáltak. Ebben a szemlében annak járok utána, hogy az egyes médiumok hogyan foglaltak állást abban a nagy fontosságúnak, a szavazókat komoly  mértékben befolyásolni képesnek tartott kérdésben, miszerint Márki-Zay Péter jobb- vagy baloldali politikus-e. 

Miért mondják Márki-Zayra, hogy ő a magyar Trump? – olvasható a Telex hasábjain az az elemzés, amelyben Tóth Gergely újságíró pro- és kontra érveket sorakoztat fel azzal kapcsolatban, hogy vajon Márki-Zay hasonlít-e Trumpra vagy sem. Márki-Zay Donald Trumphoz hasonlítása a Demokratikus Koalíció kampánystratégiájának része lehetett, hiszen személyesen Dobrev Klára fogalmazott úgy, hogy „Márki-Zay Péter alig pár nap alatt Trump típusú élet-halál harccá változtatta a második fordulót”. Ezzel is próbálva összemosni elitellenes húrokat pergető, időnként színes karakánsággal fogalmazó ellenfelét az egykori amerikai elnökkel.

Trump az elmúlt évtizedben a nemzetközi jobboldal egyik legmeghatározóbb politikai aktorává vált. A republikánus elnök mind a bevándorláspolitika, mind pedig a nemzetközi diplomácia terén szakított az addig uralkodó paradigmákkal és szokásrendekkel. Ez a fordulat a nemzetközi politikai közösségben komoly megütközést okozott, Trump megítélése az egész világot megosztotta, az amerikai társadalmát lényegében polarizálta: Trumpisták és Trump-ellenesek. Az elmúlt években a kormánykritikus médiumok (és az ellenzéki pártok egyes képviselői) szívesen vontak párhuzamot az akkori amerikai elnök és Orbán Viktor között, valamint előszeretettel hívták fel a figyelmet a két politikus programja közötti esetleges hasonlóságokra. Lendvai Ildikó a Népszavába írt publicisztikájában úgy fogalmazott, hogy “hosszan lehetne taglalni, mi a különbség és mi a hasonlóság Orbán és Trump között, mindenesetre ugyanazon politikai iskolához tartoznak. Kis országnak kis Trump jutott, kicsit kevésbé szórakoztató”. A Népszabadság még 2016-ban készített egy interjút Ethan Epsteinnel, akinek írásai rendszerint megjelennek többek között a The Wall Street Journal, a Slate, a Politico, a National Journal és a The Atlantic hasábjain is. Az interjút az alábbi címmel közölte a lap:

“Trump és Orbán hívei hasonlítanak”. 

Márki-Zay Trumphoz való hasonlítgatása tehát könnyen elidegeníthette volna őt az ellenzéki közegtől. Az előválasztáson azonban a terv visszájára fordult, és az ellenzéki közösség hagyományos baloldali pártokkal nem szimpatizáló része megkapta a hódmezővásárhelyi polgármester személyében azt a jelöltet, akivel könnyebben tudott azonosulni.  

A kampány időszaka alatt Márki-Zay Péter jobboldaliságát kétféleképpen mutatta be a média. Az egyik esetben egy az egyben tolmácsolták Márki-Zay önbevallásán alapuló jobboldaliságát, kiemelve karakterének jobboldali elemeit. Ennek egyik, de nem az egyetlen eleme a Trumppal való összehasonlítás is. Ezzel ellentétes megközelítést alkalmaz a Mérce szerkesztősége, akik a második forduló időszaka alatt teret engedtek a Márki-Zay Péter politikai karakterét megkérdőjelező publicisztikáknak, és nem jelentetettek meg olyan írást, amely pozitívan tüntette fel a politikust. Említhetnénk Kiss Soma Ábrahám “Lehet-e Márki-Zay Péterrel igazságosabb az ország?” című publicisztikája, melyben a szerző egyértelműen fogalmaz  a polgármesterrel kapcsolatban: 

“Olyan jelölttel viszont, akiben fel sem merül, hogy a társadalom számos bajának okozója maga a szabad piac és a kapitalista berendezkedés, aligha várhatunk lényeges elmozdulást a társadalmi igazságosság irányába.” 

Hasonló Juhász Vanessza “Elvesztette civil jellegét – Márki-Zay Péter, a politikai különc” című írását is, melyben a szerző kiemeli, hogy “ha közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt akar lenni, akkor pontosan azt a kívülállóságát veszti el, melyre egész politikai karakterét felállította”. Fontos példa a Mérce részéről az is, hogy a portál hogyan tudósított arról a hírről, hogy a Magyar Szocialista Párt végül a hódmezővásárhelyi polgármestert támogatja. A Mérce nem titkolván saját elfogultságát és véleményét, miután releváns kérdésekkel keresték meg a pártot, a válaszaik értelmezését nem bízták az olvasóra: “Ettől függetlenül felvet kérdéseket, hogy Karácsony Gergellyel egyetemben miért támogatnak baloldali politikusok olyan jelöltet, aki támogatja a Fidesz által bevezetett egykulcsos adórendszert és kritikátlan az egyéb olyan fideszes intézkedésekkel szemben, ami a szegényektől vesz el a gazdagok javára.”

Bede Ábel publicista például megpróbált megjelentetni egy írást a Mércén, amely arról szól, hogy a progresszív gondolkodású szavazóknak miért jelenthet alternatívát Márki-Zay Péter. A szerkesztőség azonban úgy döntött, nem publikálja ezt az írást, így végül Bede írása az Azonnali felületén jelent meg. 

A médiumok egy része nem explicit módon kategorizálta Márki-Zay Pétert jobboldali politikusként, hanem teret engedtek és bemutatták a politikus jobboldaliságra építő politikai kampányát. Kiemelték azokat a konfliktus helyzeteket, amelyekben összetűzés alakult ki Gyurcsány Ferenc és Márki-Zay Péter között, hangsúlyosan kiemelve a miniszterelnök-jelölt olyan kijelentéseit, mint például “a Fidesznek az az érdeke, hogy Dobrev nyerjen”. Ezzel is azt sugalták, hogy Márki-Zay Péter független a DK-t vezető volt miniszterelnöktől, és adott esetben konfliktusokat is vállal vele. 

A jobboldal szerint azonban Márki-Zay Péter politikai karakterét nem lehet önmagában vizsgálni, hiszen Márki-Zay Péter hiába indul mint miniszterelnök-jelölt a 2022-es választáson, az egyesült ellenzék közös listájára lehet majd szavazni, amelyet adott esetben vezethet a hódmezővásárhelyi polgármester, de esetleges miniszterelnöksége az őt követő 50-60 jelölttől függ. Ezeknek a jelölteknek többsége azonban a DK-MSZP-Jobbik soraiból kerül ki. Maga Gyurcsány Ferenc is rá erősített erre, amikor a második forduló után úgy értékelte az eredményeket, hogy Márki-Zay Péter nevét meg sem említette a videójában. Ellenben üzent neki:

„Ezért kell küzdeni: ha a parlamentben van többség, akkor majd a parlamentnek felelős kormány teheti a dolgát. Ezért fogunk megküzdeni. Valójában parlamenti helyekért küzdünk, és ha többségünk van a parlamentben, akkor majd mi választhatunk kormányfőt. Először parlament, először többség, aztán kormányfő. Ez a sorrend.”

A Mandiner például azzal a címmel hozta le az egykori miniszterelnök előválasztást értékelő videóját, hogy “Gyurcsány leosztotta a lapokat: Előbb a parlamenti többség, aztán a kormányfő”. A jobboldal kommunikációját tehát maga Gyurcsány Ferenc erősítette meg azzal, hogy leszögezte, majd a parlamenti képviselők fognak dönteni Márki-Zay Péter esetleges miniszterelnökségéről. Az elnök arra is utalást tett, hogy valószínűleg ebben a parlamentben az ellenzéki pártok közül a DK-nak lesz a legtöbb képviselője, legnagyobb frakciója. 

Összegzés

Elmondható tehát, hogy Márki-Zay Péter stigmatizációja politikai érdek. Az ellenzéki oldal abban érdekelt, hogy jobboldaliként tekintsenek a miniszterelnök-jelöltre, hiszen csak így lehet esélye elbizonytalanodott jobboldali szavazókat is megszólítani. A kormánypárt egyértelműen abban érdekelt, hogy Márki-Zay Péterre baloldali politikusként tekintsenek, és személye összemosódjon Gyurcsány Ferenc személyével.

A médiában ez a polarizáció kimutatható; míg a médiumok egyik részét olvasva Márki-Zay Péter mint jobboldali politikus jelenik meg előttünk, addig a kormányhoz köthető média egyértelműen Márki-Zay Péterre baloldali politikusként tekint.