Jeszenszky Zsolt portréja

Ön tulajdonképpen mit is csinál?

Jeszenszky Zsolt 1972-ben született, édesapja Jeszenszky Géza az Antall-kormány külügyminisztere, később Magyarország washingtoni, majd norvégiai és izlandi nagykövete. Zsolt a Zsigmond Király Főiskola művelődésszervező szakán végzett. Újságírói munkásságát egyébként saját elmondása szerint elsősorban popzenei magazinokban és eseténként bulvárlapokban való publikálással kezdte a 90-es évek elején. Ezt követően több, mint 25 évet töltött el a médiában és a zeneiparban. Az első, nagyobb nyilvánosság előtti közéleti állásfoglalása egy a migrációs válság kapcsán írt és nagy port kavaró 2016-os Facebook bejegyzés volt. Ezt a bejegyzést később a Mandiner szemlézte, és vélhetően a nagy érdeklődés miatt az ifjabb Jeszenszky folytatta a publikálást. A Mandiner mellett írt azóta többek között a Pesti Srácoknak, a 888.hu-nak, a Lokálnak, a Figyelőnek és a Magyar Időknek. Többször megjelent az EchoTv-ben és állandó meghívott a HírTv Keménymag és Szabadfogás című műsoraiban. Ma a Magyar Nemzet és a Pesti Srácok állandó szerzője valamint saját zenés műsorral jelentkezik hetente a Karc FM-en.

Amikor Jeszenszky Zsoltot a közéleti munkásságáról kérdezik, magát szívesen politikai hobbistaként határozza meg. Arra, hogy ez tulajdonképpen mit jelent, és hogy ezek alapján ő újságíróként definiálja-e önmagát, egy Pesti Srácok Polbeat adásban adott választ. Ebben a videóban arról beszél, hogy bár a politikai publikálás számára mindenkor csupán hobbi marad, de mindig felkészülten, megfelelő szakmai tudással és ráfordított energiával igyekszik alkotni ezen a téren. Ezzel szemben a közéleti szereplők részéről, különös tekintettel a baloldali sajtóorgánumokra és politikusokra, gyakran éri őt a szakmaiatlanság, a trágár stílus és a propaganda jellegű üzenetek terjesztésének vádja. Ezek az írások általában elsősorban Jeszenszky Zsolt komolyanvehetőségét támadják. Jó példa erre, hogy a közéleti témákban való szerepvállalását gyakran ellentétbe helyezik azzal a ténnyel, hogy többek között lemezlovasság terén szerzett szakmai elismerést. A „DJ Jeszy” becenév alapjául annyi biztosan szolgálhat, hogy

Jeszenszky Zsolt a mai napig a Magyar DJ és Producer Egyesület elnöke,

valamint a mai napig végez munkákat a zeneipar számára. Mindezzel kapcsolatban a következőket írta: „Folyton „leDJ-Jesziznek”, ezzel sugallva, hogy én „csak” egy DJ vagyok. (…) Ahányszor leírják ezt a szóösszetételt, fantasztikus szellemi maszturbációs élményük van, és ezt csúnya dolog lenne sajnálni tőlük.”

Az élet más területén való szerepvállalás természetesen önmagában és szükségszerűen nem jelentheti senki hitelességének és jártasságának hiányát az újságírás terén. Ezzel az „állandó jelzővel” együtt járó tényleges kritika is vélhetően többet jelent az ezt megfogalmazók értelmezésében. Jeszenszky Zsolt sok publikációját és TV-s szereplését ugyanis éles kritika éri, jó példa lehet erre a 888.hu-n 2017-ben megjelent „Ánusz-távirányító – avagy: balfasz top 13+1” című írása. A cikk tulajdonképpen arról szól, hogy egyes közéleti szereplők akkora „hülyeségeket” mondanak, amekkorát a szerző megítélése szerint csak külsőleg irányított „robotként” lehet. Ez az írás a legtöbb olyan (akár pozitív akár negatív) jellemzőt magán hordozza, amely bár emlékezetessé teszi az anyagot,

tipikusan kiváltja az újságírói szakmai egy jelentős részének ellenérzését:

trágár, de extrém módon figyelemfelkeltő szóhasználat, címadás; radikális témaválasztás, újságírók és politikusok ún. listázása a cikkben; a mindenkori aktuális közélet legellentmondásosabb és megosztóbb témáinak és személyeinek szerepeltetése; agresszív érvelés és értékítélet; trollkodás és provokáció.

Hasonlóan nagy port kavart például az a 2018-as HírTv-s szereplése is, amelyben az azelőtt zajló diáktüntetések sokak szerint primitív „fideszessel nem szexelek” szlogenjére reagált szintén szokatlan és némiképp érdekes módon. A műsorban egy „Fideszessel szexelek” feliratú pólóban jelent meg, ráadásul ezután a beszélgetés során azt is mondta, hogy

a fideszes lányok jók az orális szexben, míg a jobbikosok nem, ők csak választások napján „szopnak”.

Az ilyen és hasonló radikálisnak mondható szereplései sokszor radikális viszontválaszt váltanak ki. Balogh Gábor például az Alfahíren a következőket írta róla: „A rezsimhű szervilizmust cinikus arcoskodással és középsulis gólyatábori humorral fiataloschá optikai tuningoló fideszes Tesztoszteron Boys fiúcsapatából ezúttal is Jeszenszky Zsolt emelkedett ki egy igazi, harlemi drogelszámolási vita hangulatát megidéző rap betéttel.” Jeszenszky Zsolt az őt ért vádakkal szemben többször hangsúlyozta, hogy a gyűlöletbeszéd határait nem sértő trollkodás és provokáció mögött egyrészt mélyebb tartalom is van, másrészt elmondása szerint

nevetségesnek tartja az ezeken való „álszentkedő és teátrális kiakadást”, saját szóhasználatában: a „morállófasz állandó lóbálását”,

miközben az ezt képviselő újvonalas, de rendkívül tehetséges, fiatal jobboldali generáció csupán a másik oldal eszközeit is átvéve helyet követel magának a közbeszédben ezzel a radikális hangvétellel.

Egy volt külügyminiszter apával a háta mögött…

Jeszenszky Zsoltnak mára közismertté vált a politikai véleménybéli szembenállása édesapjával, Jeszenszky Gézával, aki az MDF külügyminisztereként és a Fidesz nagyköveteként folytatott politikai karriert. A volt miniszter ma már rendszerint élesen bírálja a Kormányt, és érdekes módon elsősorban pont a politikai harc eszközeinek ilyen mértékben szabad megválasztását kritizálja, ami mellett fia sokszor határozottan kiáll. Kettejük vitája véletlenül vagy szándékosan, de a közéleti témák közé sorolódott és valószínűleg a családi ellentétek kuriózuma miatt sok embert érdekel. Párbeszédük természetesen számos esetben igen személyes hangvételt vesz és túldominálnak a pszichológiai tényezők.

Jeszenszky Géza szerint fia elsősorban lelki okokból cselekszik úgy ahogy.

Egy volt külügyminiszter apával a háta mögött azt szeretné, ha saját jogon szerezne ismertséget és népszerűséget. Az apa szerint fia a jogos sértettségen nem tudott felülemelkedni és amit most tesz csupán „megkésett pubertáskori lázadás”. Zsolt szerint ez a címkézés lekezelő és leereszkedő, apja ráadásul sajnos megrekedt a 90-es években, és tiszteletreméltó idealizmusa mára rugalmatlanságba, a valóság elkeseredett tagadásába, a kurrens politikai világ teljes meg nem értésébe csapott át. A két fél egyébként számos elvi kérdésben sem ért egyet, és vitáik pedig sokszor nyilvános felületen zajlanak. Az egyik leghíresebb ezek közül a 2017-ben Heti Válasznak adott páros interjú, de például az EchoTv „Plusz-mínusz” című műsorában is parázs vitát folytattak.

Amint aktuálissá válik, portrénkat frissítjük.

Szerk.: Az Ojim.hu nem hírközlő felület, a bemutatott portré nem tekinthető véglegesnek és befejezettnek, azt folyamatosan frissítjük az új és a már rendelkezésre álló információk alapján.