Magyarország szeptember 23-án csatlakozott ahhoz a közös ENSZ-nyilatkozathoz, amely szerint „Ukrajna békét akar. Mi is békét akarunk”, Oroszországnak pedig fel kell hagynia az agresszióval, el kell fogadnia a teljes, azonnali és feltétel nélküli tűzszünetet, majd érdemi tárgyalásokat kell kezdenie egy igazságos és tartós békéről.
A dokumentumot az Európai Unió és további ötven ország támogatta, köztük Magyarország. A nyilatkozat az ukrán civilek elleni orosz támadásokat, a Fekete-tenger helyzetét, a deportált gyermekeket és hadifoglyokat is külön említi.
A Világgazdaság például kifejezetten arra építette a címét, hogy „erről elfelejtett szólni Orbán Anita”, és hogy miközben a Kárpáti Nyolcak körüli diplomáciai vita uralta a híreket, Magyarország „szép csendben” csatlakozott egy Ukrajna melletti nemzetközi nyilatkozathoz.
A cikk maga részletesen idézi a dokumentumot, és külön kiemeli, hogy Magyarország nem egyszerűen a béke általános szükségességéről beszélt, hanem olyan szöveget vállalt, amely szerint Oroszországnak fel kell hagynia az agresszióval és el kell fogadnia a tűzszünetet. A VG nem magát a nyilatkozatot tekinti igazán meglepőnek, hanem azt, hogy erről a magyar külpolitikai kommunikáció nem különösebben beszél.
Az Origo szeptember 24-i nagy anyagának központi témája nem az volt, hogy Magyarország csatlakozott az Oroszországot keményen bíráló közös nyilatkozathoz, hanem hogy a külügyminiszter „diplomáciai tűzoltásba kezdett” Magyar Péter után, és rendezte az Ukrajnával kialakult vitát a Kárpáti Nyolcak ügyében. A cikkben szerepel az orosz diplomaták kiutasítása, az ukrán olajtároló ügye és a kárpátaljai magyarok helyzete is, de az ENSZ-nyilatkozat nincs a fő történetben.
Az Index más hangsúlyt választott. Az Orbán Anitával készült New York-i interjújuk címe: „Sikerült rendezni a félreértéseket Ukrajnával.” A cikk részletesen foglalkozik a Kárpáti Nyolcakkal, a Mol–Naftogaz tárolóüggyel, az orosz diplomaták kiutasítása utáni helyzettel, az amerikai tárgyalásokkal és a kárpátaljai magyarok ügyével. A közös, 51 ország által támogatott ENSZ-nyilatkozat itt sem önálló főhír.
Ez azért érdekes, mert ugyanabban a New York-i diplomáciai hétben két nagyon különböző Orbán Anita-kép születik. Az egyikben a külügyminiszter egyensúlyoz, tárgyal, konfliktust rendez és magyar érdekeket próbál érvényesíteni. A másikban Magyarország egyértelműen csatlakozik ahhoz a nyugati állásponthoz, amely szerint a háború agresszora Oroszország, és Moszkvának kell megtennie az első lépést a teljes tűzszünet felé.
Az ukrán sajtóban maga a nyilatkozat lett a fő történet. Az Ukrainska Pravda és az European Pravda úgy fogalmazott: ötven ország és az EU felszólította Oroszországot a tűzszünet elfogadására, miközben külön kiemelték, hogy az Egyesült Államok nem csatlakozott. A Kyiv Independent még erősebben az Ukrajna melletti nemzetközi koalícióként mutatta be a dokumentumot. Ott tehát Magyarország neve nem egy külön magyar külpolitikai fordulatként jelenik meg, hanem egy hosszú országlistán belül. Budapest is ugyanahhoz a blokkhoz csatlakozott, amely Ukrajna mellett és Oroszország ellen fogalmaz meg konkrét követeléseket.
A magyar külpolitikai nyelv az elmúlt években a „béke” szót egészen másképp használta. Az Orbán-kormány kommunikációjában a békepártiság sokszor együtt járt azzal, hogy a nyugati fegyverszállításokat és szankciókat a háború meghosszabbításának eszközeként mutatta be. A 2022-es kormányzati kommunikációban például visszatérő elem volt, hogy Magyarország „ki akar maradni” a háborúból, nem küld fegyvert és nem akarja, hogy az ország hadviselő féllé váljon.
A mostani nyilatkozat ezzel szemben máshonnan indul. Nem két nagyhatalom közötti konfliktusként vagy általános „háborúként” beszél az eseményekről, hanem „Oroszország agressziós háborújaként”. Nem általában „mindkét felet” szólítja fel békére, hanem konkrétan azt mondja, hogy Ukrajna már elfogadta a teljes tűzszünetet, Oroszországnak pedig ugyanezt kell tennie.
És innen nézve különösen érdekes a Világgazdaság címének „szép csendben” része. Mert a magyar kormány valóban nem épített külön kommunikációs kampányt erre a dokumentumra. Orbán Anita más ügyekről adott interjút, a külügyi kommunikációban a magyar–ukrán viták rendezése, az olajtároló, a Kárpáti Nyolcak és az amerikai kapcsolatok kaptak nagyobb figyelmet. A nyilatkozat közben ott volt az ENSZ hivatalos dokumentumai között, Magyarország nevével együtt.
A külügyi hét alatt több tucat találkozó, nyilatkozat és közös dokumentum születik. Nem mindegyikből lesz külön magyar sajtótájékoztató. De politikai kommunikáció szempontjából az azért figyelemre méltó, hogy egy olyan mondat, amely néhány hónappal korábban önmagában külpolitikai fordulatként hatott volna – Magyarország felszólítja Oroszországot az agresszió befejezésére –, most szinte mellékesen került be a magyar nyilvánosságba.
Májusban Orbán Anita már bekérette az orosz nagykövetet egy nagy ukrajnai támadás után, és tűzszünetre szólította fel Moszkvát. Szeptember elején tíz orosz diplomatát utasított ki Magyarországról. A német külügyminiszterrel közös nyilatkozatban Magyarország az EU és a NATO keretében való együttműködést hangsúlyozta. Az ENSZ-nyilatkozat tehát nem egyedi esemény, hanem egy hónapok óta látható külpolitikai irány újabb eleme.
A Reuters a diplomaták kiutasításakor ezt már nyíltan úgy írta le, mint a korábbi, Moszkvához jóval barátságosabb magyar külpolitikai korszak végét.