Exkluzív interjút készített Válasz Online Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel. Az érdekesnek ígérkező beszélgetésből azonban megdöbbentő módon hiányzik néhány kérdés. Természetesen nem tudhatjuk, milyen előzetes megállapodást kellett megkötnie a Válasz Online szerkesztőségének, ahhoz, hogy az ukrán elnök leüljön interjút adni, de az biztos, hogy Vörös Szabolcs nem törekedett arra, hogy feltegye azokat a kérdéseket, amelyek a magyar olvasók számára igazán fontosak lennének, és valamelyest túlmutatnak az ukrán propaganda fókuszpontjain.
A Válasz Online riporterének nem jutott eszébe megkérdezni, miért döntött úgy Ukrajna, hogy jelentősen megkurtítja az országban élő orosz lakosság nyelvhasználatának jogait, miért döntött úgy, hogy az állampolgárai jelentős része számára vonatkoztatási kereteket jelentő orosz ortodox egyház működését erősen korlátozza. Az oroszellenes intézkedésekre vonatkozó kérdés nemcsak azért lett volna indokolt, mert Moszkva álláspontja szerint az ukrán nacionalizmus ilyetén megnyilvánulásai a háború kirobbanásának okai között szerepeltek, hanem azért is, mert magyar szempontból is hasznos lenne szélesebb kontextusban látni a problémát. A napokban az angol nyelvű Russia Todaynek adott nagyinterjút Vlagyimir Megyinszkij orosz elnöki tanácsadó, aki elmondta, hogy a 2022. februárjában folytatott tárgyalásoknak egyik központi témája volt az, hogy kapja vissza jogait az orosz nyelv és az orosz pravoszláv egyház, hiszen mégiscsak elképzelhetetlen, hogy „Izraelben szabad az arab, Palesztinában szabad az újhéber, de Ukrajnában tilos az orosz nyelv, amelyet a lakosság háromnegyede beszél” – fogalmazott a nyilatkozattevő.
Az orosz kisebbséget érő repressziókban a magyar is osztozik, 2015 óta minden magyar-ukrán tárgyalásnak is központi témája a magyar kisebbség helyzetének folyamatos romlása. Az Ukrajnában hatalomra jutott politikai közösség 2014-es győzelme után hatályon kívül helyezte az állami nyelvpolitikáról szóló törvényt, amely lehetővé tette, hogy azokon a településeken és régiókban, ahol egy adott nyelvi közösség aránya eléri a 10 százalékot, úgy annak a közösségnek a nyelve hivatalossá válik. A viszony azonban a 2017-ben Ukrajnában elfogadott oktatási törvény miatt hidegült el végleg, amely erőteljesen beszűkítette a magyar kisebbség lehetőségeit. A törvény ugyanis kimondja, hogy az 5. osztálytól kezdve a tantárgyak egy részét (évről évre növekvő arányban) államnyelven (tehát ukránul) kell oktatni. Ezzel Ukrajna gyakorlatilag felmondta a jószomszédsági egyezményt, amelynek 15. cikke kimondja: „a felek mindegyike biztosítja állampolgárai számára a másik fél kultúrájához, művészeti és irodalmi alkotásaihoz és tömegtájékoztatási eszközeihez való széles körű hozzáférést, és támogatják az erre irányuló állami, társadalmi és egyéni kezdeményezéseket.”
Magyarország a viszony rendezése érdekében 11 pontból álló javaslatot fogalmazott meg, amelynek végrehajtását Ukrajna vállalta. Ám a Kijev által igért cselekvési terv egyelőre nem körvonalazódik.
Rákérdezhetett volna a Válasz Online újságírója arra is, vajon milyen megfontolás késztette arra Ukrajnát, hogy katonai eszközökkel lépjen föl az autonómiára vágyó ukrán állampolgárok ellen, s az autonómia-törekvések kategorikus elutasításával végül vállalja azt a kockázatot is, hogy orosz-ukrán konfliktussá szélesedik a Donbaszban zajló polgárháború. Az említett Megyinszkij-interjúban az elnöki tanácsadó emlékeztetett arra, hogy a két donbaszi szakadár „népköztársaság” a minszki tárgyalások révén visszatérhetett volna Ukrajnába, amennyiben megkapják azt a lehetőséget, hogy elnöki kinevezett helyett maguk válasszanak kormányzót. Hasonlóan kérdéses, hogy a krími népszavazás eredményének el nem ismerése mögött milyen megfontolások állnak, vajon miért erősebb szempont az államterülettel kapcsolatban egy nemzetközi szerződés, mint a helyi lakosok akarata.
De ne menjünk ennyire messzire! Valószínű, hogy az állampolitikai elvek mögött álló jogfilozófiai kérdésekre nem tud válaszolni Zelenszkij elnök. Ám az autonómiák lehetőségével mégsem ártott volna szembesíteni a kijevi vezetőt, hiszen magyar szempontból fontos tény, hogy az 1991. december 1-én tartott ukrán függetlenségi népszavazás Kárpátalján két helyi kérdéssel is kiegészült. Kárpátalja teljes lakosságának 78 százaléka voksolt a megye különleges önkormányzati státusza, azaz autonómiája mellett, az Ukrajna egyetlen magyar túlsúlyú kerületének számító, 50 ezer lakosú Beregszászi járásban pedig a lakosságnak 81,4 százaléka támogatta a Beregszász központú Magyar Autonóm Körzet létrehozását, miközben a járásnak csak kb. 76 százalék volt magyar. Az ukrán állam azonban a megtartott népszavazásokat elutasította mivel a hivatalos érvelés szerint a helyi népszavazásról szóló akkor hatályos törvény nem tette lehetővé, hogy helyi népszavazásra tegyenek fel autonómiával kapcsolatos kérdést.
Most azonban fel lehetett volna tenni az ukrán elnöknek azt a kérdést, vajon nem járt volna jobban Ukrajna, ha a háborús, polgárháborús, vagy csak egyszerűen elviselhetetlenül konfliktusterhelt irány helyett megmarad az 1990-ben elfogadott nemzetiségi nyelvi-kulturális alapjogok deklarációja mellett, és továbbra is garantálja, hogy „a kisebbségek az általuk hagyományosan lakott területeket megőrizhetik, és ezeken a területeken a nemzetiségi közigazgatási egységeket hozhatnak létre”.
És, ha már idáig eljutottunk, éppenséggel azt is megkérdezhette volna a Válasz Online riportere, hogy vajon az ukrán-magyar viszony megromlásában, a magyar külügy tárgyalási készsége, újabb és újabb tárgyalási kezdeményezése ellenére zátonyra futott viszonyban milyen felelősség terheli az ukrán felet. Vagy valóban azt akarja elhitetni a magyar olvasókkal Zelenszkij elnök úr, hogy kizárólag a magyar kormány felelős a kapcsolatok fokozatos romlásáért? Ha így is van, ezen törekvése kapcsán az interjút készítő magyar újságíró árnyaltabb irányba terelhette volna.
Végezetül azt sem ártott volna megkérdezni, milyen terve van Kijevnek a nemzeti, etnikai, vallási kisebbségekkel, tudja-e, hogy az Európai Unióba nem szoktak beengedni soviniszta rezsimeket, olyan országokat meg kivált nem, amelyeknek rendezetlen vitája van szomszédjaival? Van-e Kijevnek terve a magyar-ukrán viszony javítására? Hogyan akarja rendezni a lengyel-ukrán vitát? Milyen sorsot szán az Ukrajnában élő oroszoknak, ha végre befejeződik a háború? És a magyaroknak?
De legalább azt megtehette volna a Válasz Online, hogy leközli kérdéseinek listáját, s megmutatja, melyeket tiltotta le ezek közül az ukrán elnöki hivatal. Az is többet árult volna el Kijev szándékairól, mint a megjelent semmitmondó szöveg.