Manipulatív kérdésekkel, közpénzen folytat propagandát a kormány – így jellemezte gyakran a kormánykritikus sajtó a Nemzeti Konzultációt. Május elején ugyanakkor a főváros ellenzéki vezetése is elindította saját konzultációját, a Budapesti Lakógyűlést, amely külcsínyben és belbecsben is erősen hajaz az Orbán-kormány „csodafegyverére”, a kormánykritikus sajtó mégis egészen eltérő módon számolt be erről a politikai akcióról.
Pedig a Karácsony Gergely kezdeményezésére indult Budapesti Lakógyűlés kérdezési technikában nem igazán tér el a kormányzat által intézményesített konzultációkétól. Bár a főváros által hangoztatott cél, hogy ezen keresztül a budapesti polgárok dönthetnek Budapest és a Lánchíd jövőjéről, a Budapesti Lakógyűlésben megfogalmazott kérdések éppen annyira igyekeznek a „helyes irányba” terelni a kitöltőket, mint ahogy azt a Nemzeti Konzultációk esetében is teszik.
Az általunk felsorolt példák azonban jól mutatják, a kormánnyal szemben gyakran kritikus sajtó a Budapesti Lakógyűlést nem álkonzultációnak, hanem a részvételi demokrácia fontos eszközének tartja. Ez jól látszik abból is, hogy bár a főváros évek azt kommunikálja, hogy komoly pénzügyi gondokkal küzd, az újságírókat mégsem foglalkoztatja különösebben, mennyibe is fáj az „online népszavazás” a budapestieknek.
A 444.hu összesen két cikket szentelt a Budapesti Lakógyűlésnek, kritikát azonban egyikben sem fogalmaznak meg a portál újságírói. Az egyikben a Főpolgármesteri Hivatal közleményét vették át teljes egészében, egy másik cikkben pedig a főpolgármester egy Facebook-bejegyzését idézik, amelyben a Budapesti Lakógyűlést népszerűsíti Karácsony Gergely.
Ezzel szemben a Nemzeti Konzultációt pimasz propagandának nevezik, amely már „a kérdéseivel is hazudik”, valamint „eleve manipulálja a válaszokat”.
De nem csupán módszertani kritikákat fogalmaznak meg a 444 újságírói a kormányzat által indított kezdeményezéssel szemben, hanem azok magas költségére is több alkalommal felhívják az olvasók figyelmét: a legutóbbi konzultáció kapcsán például azt hangsúlyozták ki, hogy annak csak a technikai költség 2,7 milliárd forintra rúgott.
A Mérce.hu érdekesen értelmezte a Lakógyűlés dilemmáját, szerintük a budapestiek arról szavazhatnak, hogy „a kormányt fizessük vagy a villamost?” Természetesen a Budapesti Lakógyűléssel kapcsolatban nem vetettek fel módszertani hibákat, a Nemzeti Kontultációval kapcsolatban viszont igen:
„A kipostázott dokumentumokat szakmai szempontból képtelenség közvélemény-kutatási kérdőívekként megnevezni többek között az irányított és sugalmazó kérdések alkalmazása; a válaszlehetőségek nem, vagy ritkán kiegyensúlyozott volta; a szakszerű mintavétel és a társadalmi-demográfiai felmérés hiánya miatt.”
De felhívták a figyelmet a kérdéssor manipulatív voltára és költségeire is:
„Maguk a nemzeti konzultációk eddig is a potenciális kitöltők – az állampolgárok, az emberek, a nép – hülyének nézéséről szóltak, aminek egészen nagy irodalma van már. Mindehhez persze azt is hozzá kell tenni, hogy a kormánypropaganda által súlyos közpénz-milliárdokból legyártott, irányított, manipulált kérdések problémája mellett akkor sem szabad egy vállrándítással elmenni, ha kétszázhuszadszorra ismétlődik meg.”
Egy 2017-es cikk címében pedig a nemzeti manipuláció szót használták a konzultáció keretezésére.
A Népszava a Lakógyűlést bemutató cikkének azt a címet adta, hogy „Karácsony Gergely mindenkit megkérdez, hogy Budapest az Orbán-kormánynak fizessen vagy inkább a tömegközlekedést tartsa fent a pénzből”.
Ezzel szemben a Nemzeti Konzultációra már „Átverésként” hivatkozott a lap egyik főmunkatársa, aki véleménycikkében az országos lakógyűlést egy „össznépi tragikomédia legújabb epizódjaként” jellemezte, amely a „valóságot ezúttal is elferdítő, torz és ostoba” kérdéseket tesz fel az embereknek.
A Budapesti Lakógyűlés esetében ilyen vélemény nem fogalmazódott meg.