Orbán Viktor vasárnap este a Hír TV Bayer Show című műsorában arról beszélt, hogy a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal, vagyis az NVVH szerinte az önkény egyik új intézménye. Következetesen „ÁVH-nak” nevezte, majd ennél is tovább ment. Azt mondta, aki ott munkát vállal, annak számolnia kell a későbbi pénzügyi és jogi felelősséggel, ha a Fidesz visszatér a hatalomba. Azt is hozzátette, hogy nyomon fogják követni az ott dolgozókat, nevüket pedig nyilvánosságra hozzák. Innen már csak az volt a kérdés, hogy ez pontosan mi. Politikai figyelmeztetés? Elszámoltatási ígéret? Vagy nyílt fenyegetés?
A választ nagyjából attól függően kapta meg az olvasó, melyik médiumot nyitotta meg. A HVG már a címben eldöntötte a kérdést: „Orbán Viktor a HírTV-n fenyegeti azokat, akik a vagyonvisszaszerzési hivatalban vállalnának munkát.” A cikk nem egyszerűen idézte a volt miniszterelnök mondatait, hanem értelmezte is őket. Külön kiemelte azt a részt, hogy Orbán „nyomon fogjuk őket követni” és „nyilvánosságra hozzuk” megfogalmazásokat használt.
A 24.hu hasonlóan kezelte az ügyet, bár valamivel elemzőbb irányból. A lap politikai elemzőket kérdezett arról, hogy komolyan vehető-e Orbán NVVH-dolgozóknak szánt fenyegetése. Már maga a kérdésfeltevés is fontos. Nem azt vizsgálták, hogy fenyegetés történt-e, hanem azt, hogy mennyire kell komolyan venni. A cikk így Orbán kijelentéseit a Fidesz új, támadóbb ellenzéki stratégiájának részeként mutatta be. A kötcsei „visszatérés”, a Bayer Show és az NVVH együtt egy olyan történetté állt össze, amelyben Orbán nem egyszerűen bírálja az új kormányt, hanem személyesen is nyomást helyez azokra, akik annak egyik legfontosabb elszámoltatási intézményében dolgoznak.
Az Index már óvatosabb volt. Magyar Péter reakcióját így tette címbe: „Üzenem a maffiának: Nem hátrálunk” – Magyar Péter reagált Orbán Viktor szerinte nyílt fenyegetésére. A kulcsszó itt a „szerinte”. Az Index nem saját állításként mondta ki, hogy Orbán fenyegetett, hanem Magyar Péter értelmezéseként. Ez apró szerkesztési különbségnek tűnik, valójában fontos. Ugyanazt az erős állítást közli, de felelősségét egyértelműen ahhoz rendeli, aki kimondta. A cikk közben pontosan idézi Orbán szavait is az „ÁVH-ról”, az önkényről és a későbbi felelősségre vonásról.
A Telex első beszámolója még inkább Orbán teljes interjújának részeként kezelte a történetet. A cím nem az NVVH-ra vagy a fenyegetésre épült, hanem arra, hogy Orbán szerint jelenleg nincs hitele a választók előtt, de majd vissza fogják hívni. A hivatalról szóló mondatok viszont részletesen bekerültek a cikkbe. Ott van a nyomon követés, a névnyilvánosság és a későbbi felelősségre vonás is. Egy nappal később, amikor Unger Anna, az NVVH elnöke reagált, már egyértelműen a fenyegetés lett a téma: „Senkinek nincs joga fenyegetni az NVVH dolgozóit.”
A Hír TV-nél egészen más maradt a keret. Saját cikkének címe nem az lett, hogy Orbán fenyegeti a hivatal dolgozóit, hanem: „Orbán Viktor: A valóságtól és a népharagtól rettegnek.” A cikk Orbán önkényről, „agresszív újkommunista kormányzásról” és ellenzéki ellenállásról szóló gondolatmenetét tette előre. Az NVVH itt nem elsősorban megtámadott intézményként jelenik meg, hanem az Orbán által bírált rendszer egyik bizonyítékaként.
És itt válik igazán fontossá maga az „ÁVH” szó. Orbán nem most találta ki. A Fidesz és a hozzá közel álló média már a hivatal létrehozása óta rendszeresen használja ezt a rövidítést az NVVH-ra. A Magyar Nemzet júliusban már olyan címet adott, hogy „elkezdheti a munkát a tiszás ÁVH”, szeptember elején pedig „Magyar Péter öklének” és „új ÁVH-nak” nevezte a hivatalt. Más cikkekben azt írták, hogy a szervezet jogkörei a kommunista politikai rendőrséget idézik, és a Fidesz az Alkotmánybírósághoz is fordult miatta.
A Magyar Nemzet korábbi anyagai következetesen azt építették, hogy az NVVH túl széles jogkörökkel rendelkezik, politikailag motivált elszámoltatási szerv lehet, és jogállami aggályokat vet fel. Ebben nem csak fideszes politikusokra hivatkoztak. A Magyar Helsinki Bizottság is fogalmazott meg jogállami kritikákat a törvénytervezettel kapcsolatban, például a bírói kontroll és a hivatal széles jogosítványai miatt.
A kérdés ezért nem az, hogy Orbánnak joga van-e kritizálni az NVVH-t. Természetesen van. Ahogy az is legitim politikai vita, hogy a hivatal jogkörei túl szélesek-e, megfelelő-e a vezető kiválasztásának módja, vagy elég erős-e a jogorvoslati rendszer. A határ ott válik érdekessé, ahol az intézmény kritikája átmegy az ott munkát vállaló konkrét emberek név szerinti nyomon követésének és későbbi felelősségre vonásának ígéretébe.
Itt a szerkesztőségek nem ugyanazt a kérdést teszik fel. A HVG azt: hogyan fenyegeti Orbán az NVVH dolgozóit? A 24.hu azt: komolyan vehető-e ez a fenyegetés? Az Index azt: Magyar Péter miért nevezi ezt nyílt fenyegetésnek? A Telex először azt: mit mondott Orbán a hosszú interjúban, majd később azt: hogyan reagál erre maga a hivatal? A Hír TV pedig azt: mit mond Orbán az új kormány önkényéről és a „népharag” erejéről?
Orbán azt mondta, hogy nyomon fogják követni az NVVH dolgozóit, nyilvánosságra hozzák a nevüket, és egy esetleges Fidesz-visszatérés után nem kerülhetik el a felelősségre vonást.
A vita arról szól, mi ez.
Ha valaki a Fidesz értelmezési keretéből indul, akkor egy szerinte önkényuralmi intézmény működtetőinek előre jelzett jogi felelősségéről van szó. Ha valaki a másik oldaléról, akkor egy politikus név szerinti megfigyeléssel és későbbi megtorlással fenyeget állami alkalmazottakat.
A különbség az, hogy melyik szót emeljük ki: „felelősség” vagy „nyomon követés”.
Talán ezért is lett ennyire gyorsan nagy ügy belőle. A „jogi felelősségre vonás” a politikában teljesen hétköznapi kifejezés. A „minden egyes embert nyomon fogunk követni és nyilvánosságra hozzuk a nevét” már jóval kevésbé az. Utóbbi mondat az, ami miatt az ügy kilépett a szokásos pártpolitikai szócsatából, és eljutott oda, hogy az NVVH elnöke már dolgozói megfélemlítéséről és esetleges büntetőjogi lépésekről beszél.
Egy politikai mondatot nem kell meghamisítani ahhoz, hogy egészen más jelentése legyen két különböző médiumnál. Elég eldönteni, mi kerül a címbe.
„Orbán fenyegeti az NVVH dolgozóit.” Vagy „A valóságtól és a népharagtól rettegnek.”