Kőszeg Ferenc, az SZDSZ és a Helsinki Bizottság alapítója a Partizánnak adott interjújában kifejtette azt, hogy nem kell feltétlenül a büntetőjog szigorát elővenni olyan eseteknél, amikor felnőtt és gyermek szexuális kapcsolatáról van szó. A Magyar Helsinki Bizottság elfogadhatatlannak nevezte ezeket a kijelentéseket, ám az interjúval kapcsolatban véleményt formálók egy része inkább Gulyás Mártonnal szemben rótt fel éles kritikákat. Ezeket gyűjtöttük egy csokorba.
Mi történt?
A Partizán Kőszeg Ferenccel készített életútinterjút, ám az interjú közel fele az újprüdériáról és a pedofíliáról szólt. Gulyás Márton Kőszeget egy 2009-ben megjelent írásáról kérdezte, amiben azt írta: „Az Amerikából világszerte szétterjedt újprüdéria, miután a homoszexualitást már nem illik üldöznie, pedofíliát hörögve vesz üldözőbe minden erotikával átszőtt érzelmi kapcsolatot felnőtt és gyerek között”. A műsorvezető feltette a kérdést: „van-e olyan erotikával átszőtt érzelmi kapcsolat felnőtt és gyerek között, ami helyeselhető, vagy nincs?” Mire Kőszeg Ferenc azt mondta, hogy ezt „nem lehet ilyen merev kategóriában leírni”. Az SZDSZ egykori alapítója később kifejtette, hogy a hatóságok nem tudják úgy kezelni az ilyen ügyeket, hogy ne okoznának nagyobb kárt vele a gyereknek, mint önmagában az a szexuális kapcsolat, amit egy felnőttel létesített, és nem kell feltétlenül a büntetőjog szigorát elővenni olyan eseteknél, amikor felnőtt és gyermek szexuális kapcsolatáról van szó.
Az egyik legátfogóbb kritikát Szily László írta a 444.hu-n Gulyás Márton felé. Szily az egész botrányt „nyomasztó értelmiségi-politikai botránynak” nevezi, és hozzáteszi, hogy a témához hozzászólóknak csak egy része nézte és hallgatta meg az interjút, ám ő gyorsan megtette, és rettentően kellemetlenül érzi magát, és szomorú lett. Az írás lényege a végén érhető tetten, Szily így fogalmaz: „sima szemétség, amit Gulyás csinál”.
Az egyik gyakorlati kritikája Szilynek Gulyással szemben az, hogy „egy olyan, 14 évvel ezelőtt egy Magyar Narancs-os Egotripjében leírt mondatával (szerk.: miszerint az új prüdéria üldözőbe vesz minden olyan erotikával átszőtt emberi kapcsolatot, ami gyerek és felnőtt közt jön létre) szembesíti az interjúalanyt, amit a fideszes kormányzati propaganda pár hónapja rántott elő, azt illusztrálandó, hogy az ellenzék pedofiltámogató” ám az írás két következő, szorosan oda tartozó mondatát már nem idézte, amiben Kőszeg azt fejti ki, hogy a szexuális erőszak legaljasabb formája a gyerekekkel szembeni erőszak, és minden erőszaknak minősül, ha visszaélnek a gyerek kiszolgáltatottságával, védekezésre képtelen helyzetével. Szily pedig rávilágít arra is, hogy Kőszeg Gulyás által idézett írása valójában nem egy elvi alapvetéseket soroló írás része, hanem egy szubjektív gyerekkori emlékezés felvezetése amiben Kőszeg visszaemlékszik kisfiúként jóval idősebb nőkkel átélt erotikus élményeire. A másik gyakorlati kritikája az, hogy az interjúban túl nagy arányban kapott helyet a pedofília témája: „Ez a totális aránytévesztés abban is tetten érhető, hogy Kőszeg hosszú és eseménydús életét a születésétől 56-on és a demokratikus ellenzéken át a legutóbbi időkig végigvevő életinterjú 107 perces összadásidejének több mint negyede megy el erre az egy témakörre.”
Ezen kívül Szilynek főként morális kritikái vannak Gulyás Mártonnal szemben. Egyik ilyen, hogy Gulyás túl erélyesen, lendületesen kérdezgeti Kőszeget, aki Szily szerint elég részletes választ adott (Gulyás Márton az interjú során többször kifejti, hogy nem érti Kőszeg álláspontját, ezért kérdez vissza többször: „olyan robespierre-i lendülettel szegezi neki Kőszegnek újra meg újra a kérdést, hogy akkor most létezik-e olyan erotikus kapcsolat felnőtt és gyerek között, amit Kőszeg helyeselhetőnek tart, mintha az interjúalany nem lett volna hajlandó részletes választ adni, illetve mintha a kamerán kívül két gyereket tartana láncon.” Hozzáteszi Szily, hogy ez a rész Gulyás Márton miatt rosszízű, nem pedig a kétes válaszokat adó Kőszeg Ferenc miatt. Hasonló kritikát fogalmaz meg később Szily, amikor túl agresszívnak tartja Gulyás stílusát, és felrója neki, hogy Gulyás kategóriái túl merevek, amik sokak számára vitathatóak: „ez az agresszív, élő műsorban belekérdezős, rámenős BBC-újságírót imitáló szívózás viszont akkor sem érthető, ha Gulyás aktivistaként, de akkor sem, ha újságíróként gondolt közben saját magára. Előbbi esetben nem érteni, hogy mi oka van megismételni egy ismert fideszes kormánypropaganda-szemétkedést, és úgy rontania liberális Kőszegre, mintha őt tartaná a magyar közéletre leselkedő legnagyobb veszélynek. Utóbbi esetben elvontabban merül fel a kérdés, hogy mi a közérdek egy ma már semennyire sem befolyásos, korábbi liberális véleményformáló tényleg marginális és megosztó véleményének ennyire agresszív felkérdezésében. A dolog annál furcsább hangulatú, hogy ebben a részben Kőszeg még képes értelmezhető válaszokat adni, amikkel a kérdezőnek persze egyáltalán nem kell egyetértenie. De Gulyás végig úgy tesz, mintha Kőszeg kifejezetten elkerülte volna a választ. Pedig egyszerűen csak olyat mondott, ami kilóg Gulyás érezhetően merev kategóriáiból. És ami persze nyilván sokaknak igencsak vitatható.”
Visszatérő motívum Szily írásában az is, hogy Kőszeg túl idős: „A fizikailag és emiatt fejben is jól láthatóan rohamosan fáradó Kőszeg itt már egyre nehezebben védhető dolgokat kezd mondani.” De egy későbbi bekezdésben is fellelhető ez az álláspont: „Csakhogy nehéz és nem is szabad eltekinteni attól, hogy egy 84 éves ember az interúalany, aki ennek a blokknak már az elejére annyira kifulladt, hogy szó szerint alig tudott beszélni. Interjúkészítőtől sportszerűtlen és szakmaiatlan, ráadásul az alapvető emberi humánummal ütközik, amit a megállás nélkül az empátiáját hangsúlyozó Gulyás ekkor művel. Olyan embert ostoroz hard talk szintű kőkemény- és az alany hátralévő életét, megbecsültségét potenciálisan befolyásoló! – kérdésekkel, aki azokban a pillanatokban jól láthatóan nincs a meglévő képességei birtokában. Nem azért, mert ne lennének képességei, egyszerűen látványosan kimerült, és érezhetően nem tud már összeszedetten érvelni.”
Egy másik eleme a kritikának az, hogy Kőszeg Ferenc valójában már nem is releváns véleményformáló: „De Gulyás olyan elánnal, olyan keménységgel és kíméletlenséggel kérdezgeti Kőszeget, mintha interjúalanya fontos közhatalmat gyakorló, sokak életét érdemben befolyásolni képes figura lenne, nem a politikai ellenfelei által is tisztelt, a légynek sem ártó kedves különc, aki ráadásul mindig is szándékosan provokatív véleményeiről volt híres.”
Összefoglalva tehát Szily fő kritikáit:
1. Sajtóetikai kritikák (nem idézi megfelelően Kőszeget, és túl nagy arányban szerepel témaként a pedofília)
2. Gulyás túl agresszív
3. Kőszeg túl idős, ezért felmentendő
4. Kőszeg valójában nem is releváns véleményformáló
Későbbiekben ezekbe a kategóriákba igyekezzük besorolni a Gulyás Mártont ért kritikákat.
A Diétás Magyar Múzsa nevű Facebook oldal is arra az álláspontra helyezkedett, hogy Kőszeg már nem releváns véleményformáló, nem politikus, ezért nem is tisztességes őt tőrbe csalni: „Ha Gulyás Márton egy politikust belegyalul a parkettába, az tehát nem Gulyás Márton hibája, hanem a politikusé. Kőszeg Ferenc azonban nem politikus. Valaha aktívan politizált, de ezt nagyjából akkor abbahagyta, amikortájt Gulyás Márton megszületett.”
Bálint Botond, a Pesti Srácok újságírója – bár nem felmentési kísérlettel – de ő is megjegyezte, hogy Kőszeg Ferenc idős, amit részben egy Gulyás felé intézett kritikaként keretezett: „a belpesti önreferáló kör jeles alakja, akit illik azokban a körökben isteníteni. És öreg. Iszonyúan öreg. Az elemi logika és az alapvető udvariasság azt kívánná, hogy évente kétszer-háromszor hájjal kenegessék egy bensőséges ünnepség keretében, udvariasan meghallgassák a véleményét mindenről, majd ügyeljenek rá, hogy abból semmi ne kerüljön nyilvánosságra. Ez az összes többi nagy öregjüknek is jót tett volna, Heller Ágnesig bezárólag. Ehhez képest valahogy az lett, hogy elment egy életút interjúra Gulyás Mártonhoz. Ahhoz a Gulyáshoz, aki kinyírta a Fegyőrt és nyilvánvalóvá tette, hogy MZP-nek elemi fogalmai sincsenek például a NATO működéséről. Gulyás Márton egyszerűen alkatilag alkalmatlan arra, hogy gazsuláló beszélgetést produkáljon belpest számára egy nála bő két generációval öregebb szadeszessel, aki már finoman szólva sincs a formája csúcsán.”
Vásárhelyi Mária is arra hívja fel a figyelmet, hogy figyelemmel kell lenni Kőszeg Ferenc hajlott korára, és egy sajtóetikai hibára is felhívja a figyelmet, mert szerinte senkivel nem szabad 6 órás interjút készíteni: „Nem értek egyet azzal, hogy bárkivel hat órás interjút készítsenek és utána abból vágjanak össze 2 órát. Mert nemcsak egy 84 éves ember számára túlságosan megterhelő hat órán keresztül vallani az életéről kamerák előtt, hanem bárkinek.” Majd Szilyhez hasonlóan ő is megemlíti, hogy aránytalanul nagy részt kapott ez a téma az interjúban: „Nem értek egyet azzal sem, hogy ha már életút interjú, akkor egy ennyire gazdag életútból egyetlen – egyébként számomra is vitatható írás – ekkora hangsúlyt kapjon. Ez számomra nyilvánvaló szenzációhajhászás és kíméletlen dolognak tartom, hogy egy láthatóan nagyon fáradt embert így belezavarjanak egy zsákutcába.”
Havas Henrik is megszólalt, miután kihúzták a Havasné fogát. Gulyás Márton szerkesztői tehetségtelenségét taglalja: Gulyás Márton körülbelül olyan szinten van, mint annak idején a társam, Forró Tamás vagy ami a legrosszabb, Hajdú Péter, akik képesek voltak az összes, felírt kérdést feltenni, és gondosan ügyeltek arra, hogy egyetlen, kollégák által kiválasztott bejátszás se maradjon ki. Havas reflektál arra is, hogy többen felmentik Kőszeget azért, mert idős: „Na, azt azért nem állom meg, hogy ne írjam le, még Ágnes is egyetért velem abban, hogy Kőszeg Ferenc nem egy vén, demens, hülye.”
Szilvay Gergely reflektál azokra a kritikák egy elemére, arra hogy Kőszeg túl idős: „Ha Kőszeget nem szabad faggatni a kiskorúakkal kapcsolatos nézeteiről, sőt, kímélni kell, mert úgymond nagyon idős, akkor ez vajon vonatkozik idős, egykor molesztáló papokra is? Egykori náci kápókra? Hát a nyolcvan éves kora felett meghurcolt Pinochetre?”
Balogh Gábor azonban szinte az összes kritikára reagált egy írásában. Leszögezi, hogy „Kőszeg Ferenc tudta, hogy ez az interjú hosszú lesz.” Majd Gulyás Márton szerkesztői szabadságára is felhívja a figyelmet: ”Kőszeg Ferencnek interjú közben megdöbbentő módon úgynevezett KÉRDÉSEKET tettek fel. Ezek között még minősíthetetlenebb aljasságként olyanok is előfordultak, amelyekben SAJÁT korábbi kijelentéseire kértek tőle reflexiót.” Reflektál arra is, hogy sokak szerint Kőszeg túl idős az interjúhoz: „Kőszeg Ferenc 84 éves. És tökéletesen beszámítható, ma is Magyarország egyik legkiválóbb elméje. Éppen ezért felelős azért, amit nagy nyilvánosság előtt mond. Akik felelősségét egykori érdemeire hivatkozva vitatják el, azok Kőszeg egész életében makacs következetességgel vallott, minden tekintélyelvűséget elutasító elveit veszik semmibe. Akik felelősségét életkorára hivatkozva próbálják elkenni, azok megalázzák, demens vénembernek bélyegzik. És ezzel pontosan azt bizonyítják, hogy valójában nem tisztelik.” És ami a legfontosabb, hogy Balogh Gábor a sajtószabadság elleni véteknek tartja, ha az interjú készítője megkapja azt a kritikát, hogy a kérdése kellemetlen, ugyanis szerinte a kellemetlen kérdéseket is fel kell tenni: „84 éves embereket élve boncolni egy sok órás interjúban nem szép dolog. Az újságírás néha nem szép. Ezek a legnehezebb és legfontosabb pillanatai is egyben ennek a szakmának. Hogy Gulyás Márton mennyire állt helyt e téren, azt döntse el mindenki maga. De ettől még a sajtószabadság aranyszabálya marad: nincs kellemetlen kérdés, csak kellemetlen válasz. Kőszeg ilyeneket adott. A felelősség az övé. Meg fog vele birkózni, ennél keményebb helyzetekkel is szembe kellett már néznie. Amit mondott, védhetetlen. De nem is szorul senki védelmére.”