Az amerikai sztárriporter február elején érkezett az orosz fővárosba, hogy interjút készítsen Vlagyimir Putyinnal. Korábban olyan politikusokkal beszélgetett már, mint Donald Trump, Orbán Viktor, Javier Milei argentin elnök és Nayib Bukele salvadori államfő. Azonban úgy tűnik, hogy a mostani Putyin-interjú végleg kiverte a biztosítékot az Európai Uniónál. Bár még azt sem lehetett tudni, mi hangzott el benne, jelenlegi és korábbi európai parlamenti képviselők máris azt követelték, hogy szankciókkal büntessék, amiért az újságírói kíváncsisága egészen Moszkváig hajtotta.
Az újságírás nevében és az amerikai közvélemény tájékoztatása érdekében készítette a Putyin-interjút
Tucker Carlson lett az első nyugati újságíró, aki interjúlehetőséget kapott az orosz elnöktől, amióta 2022 februárjában Oroszország megindította az Ukrajna elleni inváziót. Az amerikai riporter fontosnak tartotta kiemelni, hogy bár Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel már számos interjú készült a konfliktus kirobbanása óta, eddig még senkinek nem jutott eszébe megkérdezni a háborúban érintett másik ország vezetőjét, az orosz elnököt. Az Euronews cikke ugyanakkor arra emlékeztetett, hogy azért nem került sor erre, mert egyetlen nyugati sajtóorgánum sem kapott engedélyt, pedig a CNN és a BBC is többször kérelmezte.
Tucker Carlson szerint az amerikai híroldalak csak az ukrán fél álláspontját tolmácsolják, míg a Zelenszkij elnökkel készített interjúk valójában arra irányulnak, hogy elfogadtassák azt a követelését, hogy az Egyesült Államok még inkább bevonódjon a konfliktusba és anyagilag is finanszírozza azt. Mint rámutatott, „ez nem újságírás. Ez kormánypropaganda, a legcsúnyább propaganda, az a fajta, amely embereket öl”.
Vlagyimir Putyin tömény orosz történelemórával indította az interjút
Az orosz elnökkel folytatott közel kétórás beszélgetésre február 6-án este került sor a Kremlben. A három nappal később közzétett interjú alig egy hét leforgása alatt a kétszázmilliót is meghaladó nézettséget produkált az X-en. Amint az várható volt, a fókuszban az orosz-ukrán háború állt. Vlagyimir Putyin hosszas történelmi fejtegetéssel kezdett, amelynek célja az Ukrajna ellen indított invázió történeti megalapozása és igazolása volt. Tucker Carlson eleinte értetlenül, sőt kissé idegesen fogadta a váratlan történelemleckét, amit időhúzási technikának sejtett, végül rájött, hogy egy ilyen időkorlát nélküli interjú esetében ennek semmi értelme nem lett volna. Utólag úgy látta, hogy Putyin őszintén beszélt arról, hogy Oroszországnak történelmi igénye van Kelet-Ukrajna egyes részeire.
Az orosz elnök történelmi expozéjából az is kiderült, hogy azt ígérték az oroszoknak, hogy a NATO nem fog Kelet felé terjeszkedni, de ezt ötször is megszegték, sőt 2008-ban a bővítési szándék elért egészen Ukrajnáig és Grúziáig. Ezt követte a 2014-es ukrajnai puccs és a donbaszi háború, majd a jelenlegi ukrán vezetés kijelentette, hogy nem fogják végrehajtani a minszki megállapodásokat. Az oroszok ezért, illetve az ország „nácítlanítása”, vagyis a neonáci mozgalmak betiltása céljával indítottak háborút Ukrajna ellen.
Érdekes módon arról többnyire mélyen hallgattak a Tucker Carlsont bíráló cikkekben, hogy a tavaly tavasz óta kémkedés vádjával orosz börtönben raboskodó amerikai újságíró, Evan Gershkovich ügyére is rákérdezett. Sőt azt is felvetette, hogy Vlagyimir Putyin „a tisztesség jeleként” hajlandó lenne-e szabadon engedni, hogy hazavihessék magukkal az Egyesült Államokba. Tucker Carlson azt hangsúlyozta, hogy a Wall Street Journal moszkvai tudósítója nem egy szuperkém vagy hírszerző, egy esetleges fogolycsere reményében mégis túszként tartják fogva, ami „talán lealacsonyítja Oroszországot”. Bár nemleges választ kapott, mégis kiállt a zsurnaliszta ártatlansága és szabadon engedése mellett, ami Putyinnal szemtől szemben ülve a Kremlben, valójában óriási bátorságra vall.
Az Európai Unió részéről szankciókkal fenyegették Tucker Carlsont, Amerikában árulónak bélyegezték, az ukránok pedig felvették a „halállistára”
Bár az esetleges kockázatokkal Tucker Carlson is végig tisztában volt, azzal nyilván még ő maga sem számolt, hogy akár az Európai Unió célkeresztjébe is kerülhet. A Newsweeknek nyilatkozó jelenlegi és korábbi európai parlamenti képviselők azonban uniós szankciók bevezetését kezdték követelni a konzervatív véleményvezér ellen. Guy Verhofstadt belga politikus Donald Trump és Vlagyimir Putyin szócsöveként jellemezte Tucker Carlsont, ezért arra szólította fel az EU-t, hogy vessen ki beutazási tilalmat ellene. Azzal indokolta a példátlanul súlyos szankció szükségességét, hogy „Putyin háborús bűnös, az EU pedig mindenkit szankcionál, aki csak támogatja őt az ezzel kapcsolatos törekvéseiben, ezért logikus lépésnek tűnik, hogy az Európai Külügyi Szolgálat az ő ügyét is megvizsgálja”. Hasonló véleménynek adott hangot Luis Garicano korábbi spanyol EP-képviselő is, aki azt nyilatkozta Tucker Carlsonról, hogy „többé már nem újságíró, hanem az európai földön lévő legszörnyűbb rezsim propagandistája, mely a legnagyobb veszélyt jelenti a békénkre és a biztonságunkra”.
Tucker Carlsonnak a lehetséges EU-szankciók meglebegtetésén kívül további következményekkel is szembe kellett néznie. Bill Kristol, a néhai Reagan-kormány alelnöki kabinetfőnöke még azt is felvetette, hogy ideiglenesen meg kellene tiltani Carlson hazatérését az Egyesült Államokba, míg nem tisztázódik minden a moszkvai tartózkodásával kapcsolatban. Saját hazájában a politika és a média berkeiben többen is „árulónak”, illetve „Putyin bábjának” bélyegezték, míg Hillary Clinton korábbi külügyminiszter azzal szúrt oda az újságírónak, hogy „Tucker Carlson egy hasznos idióta Putyin számára”. Boris Johnson brit politikus pedig „a zsarnok bérencének, a diktátor diktafonjának és az újságírás elárulójának” minősítette a riportert. A hír hallatán még az ukrán nacionalisták „halállistájaként” emlegetett Mirotvorec nevű weboldalra is felkerült a neve azzal az indoklással, hogy részt vesz az Ukrajna elleni humanitárius agresszióban és társadalmilag fontos információkat manipulál.
Tucker Carlsont azért büntetik, mert az újságírói munkáját végezte
Az amerikai riportert elsősorban az motiválta a Vlagyimir Putyinnal való interjú elkészítésére, hogy úgy vélte, zsurnalisztaként kötelessége tájékoztatni az embereket, különösen az amerikai adófizetőket arról, hogy hová kerül a pénzük, illetve mi történik valójában Oroszországban és Ukrajnában. Ahogyan ő fogalmazott, „az amerikaiak többségének fogalma sincs arról, hogy Putyin miért támadta meg Ukrajnát és milyen céljai vannak jelenleg”. Azt is hozzátette, hogy „nem azért vagyunk itt, mert szeretjük Vlagyimir Putyint. Azért vagyunk itt, mert szeretjük az Egyesült Államokat. S azt akarjuk, hogy prosperáló és szabad legyen”.
Tucker Carlsont gyakorlatilag azért fenyegették meg uniós szankciókkal, mert a munkáját végezte, illetve magára vállalta a mainstream nyugati média és politika által kikristályosított narratívák jégtörőjének hálátlan szerepét. A Newsweek is a védelmébe vette és azzal érvelt, hogy az amerikai közvélemény számára mindig is azt hangoztatták, hogy a sajtó munkatársainak kötelességük mindenkit megszólaltatni, függetlenül attól, hogy egy megosztó, sőt kifejezetten autokrata politikusról, egy terroristáról vagy egy bűnözőről van szó. A Tucker Carlson elleni felháborodás töredéke sem jutott például Peter Arnettnek az 1997-es Oszama bin Laden-interjú miatt, ahogyan Sean Penn amerikai színész sem volt kitéve hasonlóan kemény megítélésnek, miután a Rolling Stone magazin riportereként 2015-ben meginterjúvolta a rejtőzködő mexikói drogbárót, Joaquín „El Chapo” Guzmánt. Interjút készíteni Vlagyimir Putyinnal önmagában nem bűn és nem jelenti azt, hogy az adott újságíró egyetért vele, a döntéseivel vagy a politikájával. Ez is ugyanúgy része a sajtó és a média tevékenységének, mint például az ukrajnai fronton történtekről tudósítást írni.
Azt is fontos megjegyezni, hogy az orosz-ukrán háború kirobbanása előtt más amerikai újságírók is leültek beszélgetni Vlagyimir Putyinnal, ennek ellenére egyikükkel szemben sem került napirendre, hogy az Európai Unió szankciókkal fenyegesse őket. Az pedig még inkább megkérdőjelezhető, hogy az esetleges büntető intézkedések lehetőségét már azt megelőzően beharangozták, hogy egyáltalán sor került volna az interjú közzétételére, tehát annak tartalmáról fogalmuk sem lehetett.
Azt is érdemes kiemelni, hogy az amerikai és az európai médiumok közül többen is próbáltak már interjút kérni az orosz elnöktől, azonban eddig egyikük sem kapott engedélyt. A CNN részéről Christiane Amanpour az X-en meg is erősítette, hogy továbbra is folytatják a kilincselést Vlagyimir Putyinnál, ennek ellenére az uniós politikusok ebben nem találtak kivetnivalót. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője azzal indokolta, hogy Tucker Carlsonnal kivételt tettek, hogy bár a szemlélete „semmi esetre sem orosz- vagy ukránpárti, hanem egyértelműen Amerika-barát, de legalább különbözik a hagyományos angolszász média álláspontjától”. Ahogyan a Newsweek említett cikke is rámutatott, a média képviselői valójában szakmai féltékenységből bírálják ennyire hevesen Tucker Carlsont. Ukrajna megtámadása óta ugyanis a nyugati zsurnaliszták közül neki sikerült elsőként és mindezidáig egyetlenként megszólaltatni az orosz elnököt, míg az olyan neves médiavállalatok, mint a CNN vagy a BBC hoppon maradtak, ezért most kissé savanyúnak érezhetik a szőlőt.