A becsülethez és jóhírnévhez való jog védelmének alapjai

Milyen személyiségi jogokat sérthetnek meg a sajtótermékek működéseik során? Mi a különbség a becsület és a jóhírnév fogalma közt? Milyen módon véd minket a jog a fenti sérelmek kapcsán és milyen eljárásokban védhetjük meg az emberi méltóságból fakadó személyiségi jogainkat?

Újonnan induló rovatunkban az újságírás világát egy új és különleges szempontból, a jog szemüvegén át vizsgáljuk meg. A szólás és sajtószabadság alapjogi, jogfilozófiai szempontjaitól kezdve a hatályos médiaszabályozás és a hazai médiaviszonyok kapcsolatán át a sajtóhelyreigazítási eljárások eredményeinek értelmezéséig bezárólag számos olyan területet találhatunk a sajtó és médiajog világában, amely izgalmas lehet a közéleti újságírás iránt érdeklődők számára. Cikksorozatunkban a jogszakmai, tudományos alapokra építve, de közérthetően és politikai logika szerinti gyakorlatias szempontok alapján mutatjuk be a fenti kérdéseket, amelyek jelentősen befolyásolják azt, hogy miként néz ki ma Magyarországon az újságírás világa.

A cikksorozat első részében az újságírás világához kapcsolódó egyik legfontosabb témakört, az emberi méltóság és a becsület védelmének kérdését mutatjuk be. A becsülethez és a jóhírnévhez való jog az emberi méltóságból fakadó személyiségi jognak számítanak. Az emberi méltóság védelméről az Alaptörvény II. cikke rendelkezik: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz.” Az emberi méltóságból fakadó becsület és jóhírnév védelméről a büntetőjog és a polgári jog is rendelkezik. A polgári jogi eljárásokon belül továbbá megkülönböztethetünk egymástól a személyiségi jogok polgári jogi védelme, valamint a sajtó-helyreigazítás iránt indított pereket.

A személyiségi jogok büntetőjogi védelme

A büntetőjogban – a rágalmazás és a becsületsértés bűncselekmények védik a becsülethez
való jogot:

  1. § (1) Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy
    ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétség miatt egy évig terjedő
    szabadságvesztéssel büntetendő.
  2. § (1) Aki a 226. §-ban meghatározottakon kívül mással szemben    
    a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű
    tevékenységével összefüggésben vagy
    b) nagy nyilvánosság előtt
    a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el,
    vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A rágalmazás és a becsületsértés büntetésével tehát a jogalkotó a becsületet védi, amely alatt a társadalmi megbecsülés, a társadalomban kialakult kedvező értékítélet és az emberi méltóság értendő. A két bűncselekmény közti fő különbség az, hogy míg a rágalmazást a becsület csorbítására alkalmas tény állításával (ilyen tény híresztelésével, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használatával) lehet elkövetni, addig a becsületsértést a fentieken
kívüli minden olyan kifejezéssel és cselekménnyel, amely a becsület csorbítására alkalmas és amely vagy a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben áll vagy nagy nyilvánosság előtt történik. A két bűncselekmény közti fő különbség tehát a tényállítások és egyéb kifejezések (tipikusan véleménynyilvánítások) elhatárolásán alapul. Ezek részletes bemutatását a cikksorozat későbbi részeire hagyjuk.

A személyiségi jogok megsértése miatt indított polgári jogi eljárás Az emberi méltóságból fakadó személyiségi jogok védelméről az új, 2013-as Polgári törvénykönyv is rendelkezik:

2:42. § (2) Az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles
tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak.

A kódex ugyanezen részében találjuk a becsület és a jóhírnév, mint nevesített személyiségi
jogok védelméről szóló külön rendelkezéseket is:

„2:45. § (1) A becsület megsértését jelenti különösen a más személy társadalmi megítélésének
hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó
véleménynyilvánítás.
(2) A jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt
sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel.”

A fenti paragrafus szövegéből többek között az olvasható ki, hogy míg a becsületsértést véleményközléssel lehet megvalósítani, addig a jóhírnevet csak tényállításokkal, pontosabban valótlan vagy hamis színben feltüntetett valós tény állításával, híresztelésével, illetve valós tény hamis színben való feltüntetésével lehet megsérteni. A törvény szövegéből közvetlenül nem olvasható ki, de ide kell érteni a valótlan tényállításra alapozott véleménynyilvánításokat
is.

Fontos kiemelni a fentieken kívül azt is, hogy a jóhírnév és a becsület megsértésével kapcsolatban kulcsfogalomként tekinthetünk a nyilvánosságra, a médiára pedig kulcsszereplőként. A fent bemutatott Ptk.-beli szabályozáson – valamint a megemlített Btk.-beli tényállásokon – kívül a jog a médiával összefüggésben, külön is rendelkezik a becsület és a jóhírnév védelmével. Ennek a gyakorlati oka az, hogy a jellegénél fogva leggyakrabban a média szerepel ezen eljárásokban az alperesi oldalon. Elméleti oka pedig az, hogy a becsület és a jóhírnév médiában történő megsértése néhány szempont alapján egy jól körülhatárolható ezen a témán belül. Az egyik ilyen szempont, hogy a személyiségi jogok sajtótermékekben történő megsértése nagy nyilvánosság előtti jogsérelmet – sőt a nagy nyilvánosság előtt történő elkövetési módnak legtipikusabb fajtáját – jelenti. A másik szempont az, hogy a közügyek szabad vitatását biztosító alapjoggal leggyakrabban (de nem kizárólag) a médiában ütközik a becsülethez és a jóhírnévhez való jog. Indokolt tehát a becsület és a jóhírnév védelmének külön szabályozása, amelyre a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvényben került sor.

A sajtó-helyreigazítás intézménye

Koltay András a „Sajtó-helyreigazítás és válaszjog: A sajtószabadság korlátja vagy kiteljesítése?” című publikációjában azt írja, hogy „a sajtó-helyreigazítás a jóhírnév sajtó általi megsértésének egy speciális polgári jogi szankciója.”* A jó hírnévhez való jogot védi

tehát a médiával összefüggésben, a sajtó-helyreigazítás intézménye, amely bár közvetlenül polgári jogból (az 1959-es Ptk.-ból) került át a médiaszabályozás körébe, eredetileg (az 1914-es sajtótörvénytől kezdve) – lényegét tekintve pedig mindig is – médiajogi jellegű jogintézmény volt.

A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény szabályozza a sajtó-helyreigazítási jog intézményét is:

  1. § (1) Ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy
    vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító
    közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve
    megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények.

A sajtó-helyreigazítás tulajdonképpen egy olyan gyorsított és csak korlátozott bizonyítást engedő per, amelyben a kifogásolt cikk által érintett személy egyetlen követelést érvényesíthet a sajtószervvel szemben: a vele kapcsolatban megjelent, megalapozatlannak állított közlések helyreigazítását. A sajtópereket lényege tehát eredendően szintén a
személyiség hatékonyabb védelmének szükségességében keresendő. Az adott médium által megtámadott fél úgy védheti meg leghatékonyabban q becsületét, jóhírnevét, ha bizonyos értelemben alkalmat kap a válaszadásra, mégpedig lehetőleg ugyanazon közönség előtt, amely előtt az eredeti, sértő vagy hamis kijelentés is elhangzott.

A fentiekben bemutattuk a személyiségi jogok védelmének alapvető polgári és büntetőjogi eljárásait. Ezen jogintézmények természetesen a cikkben kifejtetteken túl számos érdekes és fontos jellemzővel bírnak, ezek részletes bemutatása a rovat későbbi írásaira marad. A sorozatunk következő része a becsület és a jóhírnév fogalmának pontosabb megismerésével és az ezekhez a fogalmakhoz szorosan kapcsolód tényállítás és véleménynyilvánítás fogalmak részletes elhatárolásával fog foglalkozni.

*Koltay (2008): Sajtó-helyreigazítás és válaszjog: A sajtószabadság korlátja vagy kiteljesítése? (151.o.)

Megosztás itt: email
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin