Július 6-án avatta fel az Amnesty International Magyarország és Ferencváros Önkormányzata Budapest első szivárványos köztéri padját. A padavatás nagy port kavart, és szivárványszínes pompájában két napig bírta, szombat reggelre új színeket kapott, a Fradi zöld-fehér színeiben tündökölt a Fradi drukker Aryan Greens nevű csoport társadalmi munkájának köszönhetően. A padot visszafestették ismételten szivárványszínűre, majd újból zöld-fehér színeket kapott, később átfestették barnára, egyszer pedig a Mi Hazánk aktivistáinak köszönhetően piros-fehér-zöld színű lett. A nagy ferencvárosi padháború végül azzal zárult, hogy az önkormányzat elszállíttatta az ülőalkalmatosságot. A folyamattal több hírportál is érdemben foglalkozott. Médiakörkép: a Kőmives Kelemen és társai szerepében Ferencváros Önkormányzata, Magos Déva várának szerepében a ferencvárosi pad.
„Magos Déva várhoz hozzá is kezdettek.
Amit raktak délig, leomlott estére,
Amit estig raktak, leomlott reggelre.”
A 444.hu először nem tulajdoníthatott nagy jelentőséget az ügynek, hiszen az alaphírről (az Amnesty International és Baranyi Krisztina padavatásáról) nem számolt be. Miután a padot lefestették, Ács Dániel a Festők és mázolók harca bontakozott ki a Ferencvárosban című írásában foglalta össze a történéseket A cikket egy francia karikatúrával illusztrálták, amin Adolf Hitler barnára festi a Deutsches Reich által bekebelezett államokat. A végül július 12-én barnára festett padról is hírt adtak a 444.hu-n. A padot Ferencváros történetének leghíresebb padjának nevezték. A 444.hu-n Diószegi-Horváth Nóra írt egy véleménycikket Egy ferencvárosi pad nehéz napjai: kinek lesz jobb attól, hogy néha szivárványosra, néha zöld-fehérre festik? címmel. A cikkben például azt állítja, hogy a pad felületet ad „az állítólagos többség össznépi boldogsága helyett a kirekesztő, homofób megnyilvánulásoknak”. A publicisztika fő állítása az, hogy semmi értelme se szivárványszínűre festeni a padot, se visszafesteni zöld-fehérre: „Valójában ugyanis ez a fajta látvány- és gesztuspolitizálás semmit sem ér, senkinek sem lesz tőle jobb, legfeljebb annak, aki a gesztust teszi: örülhet a Ferencvárosi Önkormányzat az Amnestyvel karöltve, hogy az ő nyitott, szabad és színes gondolkodásuk kap egy jó adag figyelmet (és pár száz lájkot a Facebookon). És örülhetnek maguknak a Fradi-ultrák is, hogy jól lenyomták a buzikat. Aztán visszanyomják őket is, és ez így megy, amíg el nem kopik az a rommá festegetett szerencsétlen pad. Elsöprő erejű győzelem mindkét oldalon.” Később pedig hozzátette, hogy „Attól, hogy van egy szivárványosra festett pad egy fővárosi kerületben, nem lesz jobb 2023-ban melegnek lenni Magyarországon.” A további fejleményeket a 444.hu rendre megénekelte, de érdemi véleményt nem fogalmaztak meg az ügyben.
A Telex elsőként a pad legelső átfestéséről cikkezett, majd a szivárványszínre való visszafestésből lett ismét hír, végül az újbóli átfestést is megénekelték. Mindhárom egy tárgyilagos beszámoló a történtekről. A Telex külön megkérdezte a történtekről Ferencváros polgármesterét, Baranyi Krisztinát is. A cikkből például kiderül, hogy Baranyi szerint jobb lett volna, ha a Fradi-ultrák engedélyezett körülmények között fejezik ki az ellenvéleményüket, és nem a padfestés eszközét választják. A Fradi-ultrák és az Amnesty festését is a véleménynyilvánítás részének tartja. Ráadásul ha az ultrák megkeresnék az önkormányzatot azzal, hogy a Ferencvárosi Torna Club színeit szeretnék egy padra ráfesteni, akkor az önkormányzat nemcsak támogatná és engedélyezné ezt, hanem még segítenének is abban, hogy egy kicsit igényesebben sikerüljön megvalósítani a tervet.
A történetet lezáró cikkben a végül barnára visszafestett padról írtak. Cikkükben így fogalmaztak: „szerda reggelre ugyanis a pad újra az lett, ami a csütörtöki avatás előtt volt: egy barna, snassz pad.” Az egész folyamat könnyebb megértése érdekében Bakró-Nagy Ferenc készített egy illusztrációt, mely az interneten mémmé vált, és később ki is egészítették a folyamatnak megfelelően. A Telex még készített egy utca embere interjút, amiben Simor Dániel valószínűleg megdöntötte a 7 perc 20 másodperc alatt kimondott ’náci’ szó rekordját, ilyen jelzővel illette ugyanis azt a fradista szurkolói csoportot, amely a pad átfestése mögött áll.
Az Index a négy alaphíren (amiket tárgyilagosan, semleges nézőpontból vizsgált) kívül nem foglalkozott a témával. Érdekes továbbá az is, hogy az Origo egyáltalán nem számolt be a padfestés ügyéről.
A Magyar Nemzet viszont meglehetősen szubjektíven számolt be az alaphírről is. Címükben érzékenyítésnek nevezik a pad szivárványszínűre való festését, amit a Soros-szervezetnek titulált Amnesty International hozott tető alá. A Magyar Nemzet a kormányzati álláspontot is rögtön közölte: „A kormányzati álláspont azonban közismert: Magyarországon bárki megszégyenülés nélkül vállalhatja nemi orientációját, egy feltétel van csupán: a gyermekeket hagyják békén.” De felidézték azt is, hogy Ferencváros egyik alpolgármestere, a kutyapártos Döme Zsuzsanna a marihuána legalizásáért küzd. A Magyar Nemzet hírportálon Pilhál György írt egy véleménycikket az ügyben. A publicisztika lényege, hogy állítson valami olyat, ami újszerű, vagy újszerű nézőpontból vizsgáljon meg egy ügyet. Sajnos ebben az írásban nem lelhető fel ilyesmi. Mindössze a téma rövid ismertetése után felidézte, hogy Döme Zsuzsanna szívügye a drogliberalizáció: „Alpolgármester asszonynak a drogliberalizáció is szívügye. Még a kutyapárt sem létezett, mesélte, ő már ott kavart Juhász Péter kendermagos brigádja körül. Később pedig a kétfarkúakat is meggyőzte, álljanak a kirekesztett marihuánafogyasztók élére. Azóta kétfarkúék leghőbb vágya (a fű legalizálásán túl), hogy okos drogpolitika legyen érvényben idehaza. Úgy tartják, beszélni kellene erről, mert a témát sokan démonizálják, a politika és a média jelentős része pedig torz képet fest róla. Döme Zsuzsannáék a szabadság lábbal tiprását látják az Orbán-kormány mostani drogpolitikájában. Liberális embernek ma fű sem nő… Szegény ferencvárosi fogyasztók is többet érdemelnének.” Legutolsó, paddal foglalkozó cikk a Magyar Nemzeten az a Fradi-ultrák utolsó padfestése volt. Rendkívüli hozzáadott vélemény nem lelhető fel, annyi hozzáadott értéke mindenesetre van, hogy saját fotóval illusztrálták a padot.
A Mandiner az alaphírben kiemelte, hogy szivárványszínűre festettek át egy ferencvárosi padot. A Mandiner kiemelte, hogy a pad átfestése 10 óra munkaidőbe telt, és idézték Döme Zsuzsannát, aki elárulta, hogy „komoly hivatali akadályokat kellett leküzdeni”. A téma kapcsán a Mandiner statisztikákat is keresett, és azt a megállapítást tették a Nemzetközi Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű és Interszexuális Szövetség (ILGA) legutóbbi jelentésére hivatkozva, hogy „minél több az LMBTIQ-pad, annál gyakoribb az erőszak – méghozzá Európa-szerte!” Érdekesség, hogy az ILGA hivatkozási alap a Mandiner számára. A Mandiner egyébként számos véleményt szemlézett a témában, például Döme Zsuzsanna egyedi meglátásának is teret adtak (szerinte két náci karlendítés között nem ártana, ha néha elővennének az padfestők egy könyvet), és Gajdics Ottó aggodalmait is befogadták (az otthoni padfestésről is elmélkedő publicista megállapította, hogy az LMBTQ és genderpropaganda egyre agresszívabban hatja át életünket), és a már említett Diószegi-Horváth Nóra véleményét is szemlézték.
A szivárványos padot végül elszállíttatták ismeretlen helyre.