Amikor a média politizál: Márki-Zay Péter politikai identitása

Márki-Zay Péter lesz az egyesült ellenzék miniszterelnök-jelöltje a 2022-es országgyűlési választásokon. 106 közös jelölttel és közös miniszterelnökkel vágnak neki az ellenzéki pártok a jövő évi megmérettetésnek, sok – az összefogás fontosságát és előnyeit lassan egy évtizede hangsúlyozó – baloldali megmondóembernek és újságírónak teljesülni látszik a vágya. Egy valamire nem számítottak azonban: egy kívülről jött elit-ellenes kampányt folytató, ellenzék-kritikus jelölt győzelmére. Hogyan reagált erre a sokkra a média? – erre kérdésre keresem a választ elemzésemben. 

Kereken fél év múlva itt lesznek az országgyűlési választások. 2010 óta először egyesült az ellenzéki politikai tömb: jobbiktól a Magyar Szocialista Pártig, a Momentum fiataljaitól Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalícióig mindenki csatarendben áll. Csatarendben egy zászló alatt. A zászlót pedig Márki-Zay Péter viszi, a hódmezővásárhelyi polgármester, aki mögött pártszervezet nincs, ugyanakkor az ellenzéki szavazók többségére számíthat. A magyar médiában egyértelmű a törésvonal Márki-Zay Péterrel kapcsolatban. Míg a kormányközeli sajtó egyértelműen baloldalinak tünteti fel a politikust, addig a kormánykritikus média rendre a jobboldaliságát emeli ki. A polarizáció okainak járok utána ebben az elemzésben, illetve nagyvonalakban annak, hogy hogyan jutott el a baloldali politikai közösség 2022-re Márki-Zay Péterig. Olyan szempontokat próbálok behozni a Márki-Zay Péterrel kapcsolatos diskurzusba, amelyeket eddig nem hallottam, miközben arra a kérdésre keresem a választ, hogy miért érdeke az egyes szekértáboroknak Márki-Zay Péter baloldali- vagy jobboldali jelzővel való bemutatása. 

2014-től az egyesült ellenzék megalakulásáig

2014-ben, miután kiszivárgott  a Republikon Intézet által a Magyar Szocialista Pártnak készített elemzés, a Magyar Narancsnak adott interjút Horn Gábor, az intézet vezetője. Ebben az interjúban kiderül, hogy milyen együttműködés folyik a kutatóintézet és az MSZP között. Az ehhez hasonló együttműködések az idei előválasztás időszaka alatt sem változtak, láthattuk, hogy a különféle kutatóintézetek által készített közvéleménykutatások egyértelműen egy-egy jelölt kampányát segítették. Ami Horn Gábor 2014-es nyilatkozatából azonban kiemelendő, az a következő állítás:

“Személy szerint a koordinált indulást, a valódi megméretést előremutatóbb megoldásnak tartottam volna, de való igaz, a tavaly október 23-i tüntetésen látszott: ez nem fog működni. A politikusokat már nemcsak a média, az értelmiség, de a saját jelöltjeik is folyton az összefogásról faggatták.”

Habár Horn Gábor akkor a koordinált indulást preferálta, amely megmérettetést generált volna az ellenzéki pártok körében, a média, az értelmiség és a politikum egy részre közös nyomás alá kezdte helyezni a pártok vezérkarait. Lényegében az elmúlt években a fő politikai kérdés az ellenzéki oldalon az volt, hogy lesz-e összefogás és ha lesz, akkor az milyen körben valósulhat meg. A média által generált összefogás körüli diskurzus negatív hatással volt az újonnan induló, feltörekvő ellenzéki alakulatokra is, kevésbé tudták hangsúlyozni saját karakterüket, programjukat, például a 2018-as választási kampányban. A sorozatos eredménytelenség után 2019-re valósult meg a közel teljesnek mondható együttműködés. Budapesten a polgármesterek körében az LMP és a Jobbik kimaradt a pozícióosztogatásról, azonban kerületi szinteken (a legtöbb esetben) ők is csatlakoztak az egyesült ellenzékhez. Habár voltak olyan megyék, ahol külön megyei listát állítottak az egyes pártok, a megyei jogú városokban és vidéki önkormányzatok esetén többnyire megtörtént az összefogás, a közös jelöltek állítása. Van, ahol ezt egy új egyesület létrehozásával oldották meg, van, ahol pedig a pártok maradtak a jelölő szervezetek. Az egyesületi formában való indulás arra mutatott rá, hogy a különféle pártok helyi szereplőinek akkor még nem volt vállalható az, hogy egy másik – számára adott esetben vállalhatatlan – párt logója oda kerüljön mögéjük. Ez ugyanakkor motiválta a civil politikai szereplőket a nagyobb politikai szerepvállalása. 

Elmondható, hogy a média és az értelmiség nyomása, amiről Horn is beszélt, teljesen feloldotta azokat az értékalapú ellentéteket, amelyek az ellenzéki politikai szereplőkben korábban benne voltak. Míg Kunhalmi Ágnes 2018. március 15-i a közös baloldali tüntetésen úgy fogalmazott, hogy “nem lehet együttműködni a Jobbikkal”, addig alig másfél évvel később már közösen állított velük jelölteket az MSZP. A politikus kezdeti vélekedését megerősíthette a baloldali értelmiség Jobbik-ellenessége, erre példa például Tamás Gáspár Miklós, aki 2017 szeptemberében a HVG hasábjain úgy fogalmazott, hogy “a Jobbikkal való együttműködés a balközépen elhomályosítja az óhajtott kormány- vagy rendszerváltás irányát, jelentését, és a lehető legrosszabb hatással van a közéletre”. A kezdeti értékalapú ellentéteket szépen lassan feloldotta tehát “cél szentesíti az eszköz” elve. Ebben pedig a kormánykritikus médiumoknak oroszlán-szerepe volt.  

Az “ördöggel is össze kell fogni Orbán Viktor ellen” elvet Karácsony Gergely képviselte markánsan, akár az előbb említett március 15-i tüntetésen is. A 444.hu tüntetésről szóló összefogalalóját idézném: “Az ellenzéki összefogás volt a fő témája a baloldali pártok március 15-ei tüntetésének: Kunhalmi Ágnes elmondta, hogy nem lehet együttműködni a Jobbikkal, Gyurcsány Ferenc, hogy tárgyalni azért kell velük, Karácsony Gergely szerint pedig az ördöggel is együtt lehet működni, bár nem volt teljesen világos, hogy ez mennyire vonatkozik a Jobbikra.”

A Jobbik az idők folyamán természetesen változott. Vona Gábor kilépése után belső párharcok indultak. Vona lemondása utáni elnökségi tisztújításon Sneider Tamás jött ki győztesül, aki maga mögé szorította Toroczkai Lászlót, akit később Dúró Dórával együtt távozott a pártból. 2020. januárjában tartotta tisztújítását a Jobbik, amelyen győztesen Jakab Péter került ki. Miután a Toroczkai-féle szélső szárny már teljesen kivált a politikai közösségből elindult a balra tolódás, mind a politikai együttműködés terén, mindpedig a témaválasztással kapcsolatban is.  Gyurcsány Ferenc érezte azt, hogy a teljes együttműködés folyamata megállíthatatlan és azt is érzékelte, hogy a Jobbikot egyszerűbb kezelni, hogyha a koalícióban van, mintha az ellenzék ellenzéke szerepet vállalva biztosítja a centrális erőteret a kormánypártnak. Mivel még az önkormányzati választás után is voltak olyan hangok, akik a Jobbikkal nem támogatták az együttműködést, sőt 2020. februárjában maga Jakab Péter is több listás megoldás mellett tette le a voksát, Gyurcsány Ferenc lépett, és 2020. Január 2-án bejelentette a közös lista, közös miniszterelnök-jelölt kampányát. 

Márki-Zay Péter megjelenik

2018. februárjában időközi választást tartottak Hódmezővásárhelyen. Az ellenzéki pártoknak sikerült megállapodni abban, hogy mindannyian a függetlenként induló Márki-Zay Pétert támogatják, aki a fideszből kiábrándult családapa karakterével megmérkőzhet a kormánypárt polgármester-jelöltjével szemben. Volt, aki helyben ennek nem örült és MSZP-s létére elindult harmadikként a választáson, ő Hernádi Gyula, akit emiatt kizártak a szocialista pártból. Márki-Zay Péter ennek ellenére nyerni tudott, ami tovább erősítette azt a vélekedést, hogy igenis teljes összefogással, közös jelöléssel verhető a kormánypárt. Márki-Zay Péter a győzelme után országos politikai reflektorfénybe került, amit ki is használt. 

A 2018-as országgyűlési választások előtt a független polgármester mind a 106 egyéni választókerületben önkényesen megjelölte a legesélyesebb ellenzéki jelölteket és taktikai szavazásra buzdította az ellenzéki szavazókat. Ez a politikai szereplők körében nem aratott kifogástalan sikert, ugyanakkor a választók körében, s ami ennél is fontosabb a médiumoknál annál inkább. Ennek egyik legjobb példája, hogy Márki-Zay Péter által kikiáltott esélyes jelölteket tartalmazó listát lényegében kritika nélkül jelenítette meg az ellenzéki szavazók által követett médiumok nagyrésze. 

Kevesebb, mint egy évvel később, 2019. februárjában pedig hivatalosan is zászlót bontott az általa vezetett Mindenki Magyarországa Mozgalom. Az MMM-nek politikai célja bizonyára az lehetett, hogy a 2019-es önkormányzati választásokon már MMM-es jelölteket is tudjanak állítani, akik az esetleges teljes összefogással mandátumhoz juthatnak. Az MMM vállaltan az összefogás fontosságát és erősítését tűzte ki célul, ugyanakkor árulkodó jel volt a 2019-es választásokon az, hogy például Vas megyében az ellenzéki pártokkal szemben külön listát állított a Mozgalom. Végül 2,68%-os eredményt értek el. Ezekből a politikai mozgásokból egyértelműen látszott már akkor is az, hogy az MMM célja, hogy releváns politikai szereplővé váljon az ellenzéki térfélen. Ennek a pártok nem örültek, egyrészről azért nem mert sokan csatlakoztak az MMM általt létrehozott Kossuth körökhöz különféle pártokból, másrészről pedig azért nem, mert sok politikai szereplő sértettnek érezte magát a taktikai szavazással kapcsolatos 2018-as kampányuk után. Részben joggal, hiszen voltak olyan körzetek, ahol nem jöttek be Márki-Zay esélyekkel kapcsolatos előrejelzései. Nem beszélve arról, hogy a civil köntösben folytatott politizálás egyértelműen a pártoktól való elfordulás veszélyét vetítette elő. A 2018-as kétharmad után politikai tér nyílt a Mindenki Magyarországa Mozgalom számára, hogy az ellenzékből kiábrándult szavazókat integrálni tudja. 

Amit Márki-Zay Péter elkezdett azt úgy hívják: tudatos politikai platform építése. Az érdekessége azonban az, hogy az ellenzéki pártokat nem leváltani kívánja, hanem összeolvasztani. Nem politikailag megsemmisíteni, hanem inkább felhasználni azokat az erőforrásokat, amelyekkel a központi állami költségvetésből is forrást kapó pártok rendelkeznek, illetve azokat a szavazók közötti beágyazottságokat,  amelyek rég bizonyultak elegendőnek, de kétségkívül léteznek. Ezzel a szemléletmóddal vált Márki-Zay Péter polgármesterré Hódmezővásárhelyen, később pedig a teljes ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjévé.

Előválasztás

A folyamatos nyomás és az önkormányzati választásokon elért siker arra ösztönözte a pártvezetéseket, hogy teljes megállapodást kössenek a 2022-es választásra. A DK nyílt közös listát támogató kampánya sikeresen felülkerekedett Jakab Péter két lista, egy jelölt javaslatán. Először csak abban állapodtak meg a pártok, hogy 106 helyen koordinálnak, majd később ezt a megállapodást kibővítették a közös miniszterelnök-jelölt ígéretével. Az ellenzéki közös lista kritikusai a politikai térben besétáltak a DK közös lista kampányának csapdájába. Annak ellenére, hogy koordinált jelöltállításban állapodtak meg a felek a közös lista pártiak közös jelöltekről beszéltek a médiában, ami látszólag ugyanazt jelenti, de valójában nem. Hiszen közös jelölteket csak úgy lehet állítani, ha a lista is közös. Ezt követően pedig jött az újabb cél: legyen közös miniszterelnök-jelölt. Közös miniszterelnök-jelölt pedig csak úgy elképzelhető, hogyha közös a lista is, ami az adott miniszterelnök-jelöltet támogatja. A választási törvény nem ismeri a miniszterelnök-jelölt intézményét, ugyanakkor politikailag ha két lista ugyanazt a miniszterelnök-jelöltet támogatja, akkor kérdés, hogy mi lesz a tartalmi különbség a két lista között. 

Márki-Zay Péter 2020 novemberében a Szeged Televízió adásában úgy fogalmazott a közös lista kérdéséről: 

„Ha az ellenzék nem fogja föl azt, hogy nekik pontosan olyan struktúrában kell indulni, mint ahogyan a Fidesz, ami közös listát jelent: 106 egyéni választókörzetben 106 jelöltet jelent, nem 107, 106. Tehát mindenütt egy jelölt álljon a Fidesszel szemben, egy közös lista legyen. Hogyha ők ezt nem értik meg, akkor soha nem fogják tudni legyőzni a Fideszt.”

A végeredmény tehát a közös lista, közös jelöltek. Habár a miniszterelnök-jelölt személye kardinális kérdés,  a választási rendszerben nem szerepel ilyen fogalom. Hiszen az alaptörvény szerint a miniszterelnököt a parlament választja meg, nem pedig közvetlenül a nép. Ugyanakkor azzal, hogy az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltet állított, dekrarálták, hogy abban az esetben, ha az ellenzéki koalíció többséget szerez, biztosan az előválasztást megnyerő – jelen esetben Márki-Zay Pétert – jelöltet fogják támogatni. 

Látszólag tehát minden a DK terve szerint alakult, mikor színre lépett Márki-Zay Péter, akit se kiköpni, sem pedig lenyelni nem volt képes az ellenzéki kurzus baloldali fele. Egy magát kereszténynek valló, hét gyermekes családapa, aki nyíltan támogatja az Orbán-kormány családpolitikáját, aki kritikus a Gyurcsány-korszak irányába, bár az öszödi beszéd politikai tartalmát szívesen relativizálja.

Nyugodtan elmondhatjuk, eleinte nem nyerte el maradéktalanul a véleményformáló szerkesztőségek tetszését a hódmezővásárhelyi polgármester az előválasztás időszaka alatt: a 444.hu, a HVG, a Telex és a Népszava esetében az a jelölt volt, akiről legkevesebbet írtak. Kevesebbet, mint Fekete-Győr Andrásról. Márki-Zay Péter második fordulóba jutásának egyértelmű előjelei voltak, amiket nem vett tudomásul a média ezen szegmense. Ilyen volt például az ajánlások száma, a hódmezővásárhelyi polgármester Jakab Péternél is több ajánlást gyűjtött.

Tudatos volt-e az a folyamat, amelyen keresztül Márki-Zay Péter médiareprezentációját alacsonyan tartották az előválasztás időszaka alatt? Nem tudhatjuk. Ugyanakkor az egészen egyértelmű, hogy a média politikai befolyása a Horn Gábor említett időszakhoz képest, az ellenzéki pártok gyengülésével, fordítottan arányosan tovább nőtt. 

Jobb vagy bal?

2016-ban indultam egy egyetemi versenyen, témám a Transzatlanti Szabadkereskedelmi Egyezmény (TTIP) volt. Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete Cecilia Malmströmmel, egykori európai uniós biztossal és Mikola Istvánnal, akkori biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkárral szervezett egy beszélgetést az egyezmény lehetséges hatásairól. Lelkes egyetemistaként én is részt vettem ezen és megmaradt egy ott elmondott példa, ami rávilágít az amerikai és az EU-s jogrendszer közötti szemléletmódbeli különbségekre. Az európai osztrigákat nem lehet exportálni amerikába, ami abból adódik, hogy míg Amerikában az osztriga környezetét tesztelik, hogy különféle  veszélyes baktériumokat kiszűrjenek, addig európában magát az osztrigát. Annak ellenére, hogy tudományosan mindkét eljárás megalapozott és teljes a két ország nem tud kereskedni egymással. 

Márki-Zay Péter hasonló helyzetben van, mint az osztrigák. Azzal a különbséggel, hogy Márki-Zay Péter egy politikai termék, így nem az élelmiszerbiztonsági intézmények, hanem a kormánypárti és a kormánykritikus média próbálja bevizsgálni. Míg az egyik oldal, akárcsak az osztrigák esetében is, a környezetén keresztül ítéli meg a terméket, addig a másik oldal magából a termékből próbál mintát venni.

Márki-Zay Péterrel kapcsolatban a legnagyobb kérdés, ami egyértelműen megosztja a médiát, az az, hogy az ellenzék miniszterelnök-jelöltje jobb- vagy baloldali. Habár a Demokratikus Koalíció politikai stratégiájának része lehetett, hogy a Dobrev Klárával és Karácsony Gergellyel szemben induló Márki-Zay Pétert jobboldali stigmával lássák el, ezzel is eltávolítva őt a baloldali szavazóktól, a terv nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és a hódmezővásárhelyi polgármester megnyerte az ellenzéki előválasztást. Sok szavazó szemében a pártonkívüli Márki-Zay Péter a teljes ellenzék megtisztulását hozhatja, amely a teljes baloldali összefogásnak alapvető érdeke, hiszen a miniszterelnök-jelölt személyén keresztül hitelesebbé vállhat az egyesült ellenzék. A sok kormányzattal nem szimpatizáló, adott esetben jobboldali értékeket valló  szavazópolgár szemében az elmúlt évtizedben hitelességét vesztett ellenzéki formációk számára pedig a  2022-es szükséges feltétele is lehet, hogy miniszterelnök-jelöltjüket jobboldali politikusként állítsák be.

A politikai érdek tehát egyértelmű: a baloldal számára az a jó, ha Márki-Zay Péterre, mint jobboldali politikusra tekintenek; a kormányzat számára pedig az a kedvező, ha Márki-Zay Pétert, mint Gyurcsány Ferenccel közösen politizáló baloldali jelöltet ismernek meg a szavazók. Két kérdés merülhet fel: az egyik, hogy Márki-Zay Péter jobb- vagy baloldali politikusnak vallja-e a magát, a másik kérdés pedig, hogy amit képvisel az jobb vagy baloldali-e.

Elsőként megnéztünk, hogy azok a javaslatok, amelyeket Márki-Zay Péter mondott az előválasztási kampányban, vagy azt követően jellemzően baloldalinak vagy jobboldalinak tekinthetőek-e. Nem egyszerű kategorizálni ezeket a javaslatokat, voltak olyanok, amelyeket nem is lehetett. Ráadásul attól még lehet valaki jobboldali politikus, hogy politikájának egyes elemei baloldali javaslatokat, megoldásokat tartalmaz. Nem beszélve arról, hogy az a kérdés, hogy mi tekinthető jobb- vagy baloldali javaslatnak sok esetben hosszú filozófiai értekezést kívánna, amitől ebben az elemzésben eltekintünk. A kérdéses esetekben inkább “egyéb” besorolást alkalmazunk.

A határkerítés megtartása egyértelműen jobboldali javaslat. A miniszterelnök-jelölt úgy fogalmazott, hogy “Megtartjuk a határkerítést, mert legitim eszköz a migrációs hullám megállítására”. A letelepedési kötvény megszüntetése bár első hallásra baloldali javaslatnak tűnhet, mégis egyéb kategóriába soroltuk, hiszen narratívája élesen elüt attól, amit a baloldali pártok esetében megszokhattunk. Habár Márki-Zay Péter szerint “fontos, hogy egy befogadó, szeretetteljes társadalom legyünk, ahol ezek az emberek (a menekültek – szerk.) magyarrá válnak legkésőbb egy-két generáció múlva”, mégis a letelepedési kötvényprogram keretein belül érkező külföldi állampolgárokat egyszerűen “Fidesz által betelepített bűnöző migránsok”-nak nevezte. Habár feltételezhetjük, hogy elsősorban a politikai szempontból kétes megítélésű Nikolas Gruevszki egykori macedón elnökre gondolt, azáltal, hogy a bűnözést és a migrációt együtt említi, ráadásul a letelepedési kötvény programmal összemossa, negatív érzést kelt az olvasóban a menekültekkel kapcsolatban.

Az azonos neműek házasságát is egyéb kategóriába soroljuk, hiszen ez nem egyértelműen jobb- vagy baloldali kérdéskör. A kisebbségek ügye – legyen az szexuális kisebbség – az elmúlt évtizedekben jellemzően tipikus baloldali téma, a konkrét javaslat inkább tekinthető liberálisnak, mint baloldalinak. 

A nyugdíjminimum, a béremeléssel való kampányolás, a családi pótlék emelése egyértelműen baloldali kampányelemek, míg a Fidesz által létrehozott családtámogatási rendszer megtartása tekinthető jobboldalinak. Ugyanakkor fontos azt is megjegyezni, hogy ezt a rendszert a baloldali pártok nem tartják társadalmilag igazságosnak, így kérdéses, hogy esetleges győzelem esetén mennyire tudja megvédeni álláspontját Márki-Zay. A bérlakásprogram, a fiataloknak szóló fecskelakás program, valamint a panelprogram is kimondottan baloldali programelemeknek tekinthetőek. A szabad tankönyvválasztás, az oktatás decentralizálása és az euró bevezetése liberális elem, ezért ezeket egyéb kategiórába soroltuk, míg az Európai Ügyészséghez való csatlakozás baloldalra soroltuk, hiszen jellemzően a baloldali pártok tűzték zászlajukra ezt a kérdést.

Lukácsi Katalin a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnökségi tagja, egykori KDNP-s politikus jelezte, hogy a határontúli magyarok szavazati jogával kapcsolatos álláspontját Márki-Zay Péternek nem jelenítettem meg. Jogos kritika. Márki-Zay Péter megtartaná a határontúli magyarok szavazati jogát, amely egy jobboldali álláspontnak tekinthető. 

Láthatjuk, hogy az egyes kérdéseket, ígéreteket megvizsgálva Márki-Zay Péter politikája közelebb áll egy szociáldemokrata szemléletmódhoz, mintegy jobboldali, konzervatív megközelítéshez. De természetesen ez a kérdés sokkal árnyaltabb. Mindenesetre fontos mérföldkő lesz a hat- vagy hétpárti koalíció esetében, amikor nyilvánossá válik a 2022-es választási programjuk, hiszen ez lesz az a program, amit Márki-Zay Péternek képviselnie kell majd miniszterelnökként. 

Márki-Zay Péter nem csak miniszterelnök-jelöltnek indult, hanem Csongrád-Csanád megye 4-es számú választókerületében egyéni képviselőjelöltnek is. Mint minden jelöltnek, neki is meg kellett jelölnie azt a frakciót, amelybe bekerülése esetén beülne. Márki-Zay az Új Világ néppárt és a Párbeszéd frakcióját jelölte meg. Karácsony Gergely úgy fogalmazott erről, hogy:

„örülök és büszke vagyok rá, hogy Márki-Zay Péter, a Csongrád-Csanád megyei 4-es választókerület legesélyesebb jelöltje úgy döntött, hogy amennyiben az Új Világ Néppárt nem tud frakciót alakítani 2022-ben, a Párbeszéd Magyarországért frakciójában fog dolgozni hazánkért.”

Az, hogy Márki-Zay Péter valójában jobb- vagy baloldali-e egyfajta hitvita, amelyről hosszú órákat lehetne beszélgetni. Mivel a konkrét kérdés megkerülhetetlen, a célom az volt ebben az elemzésben, hogy egy-két olyan szempontot hozzak be a diskurzusba, amit eddig nem láttam megjelenni egyik oldalon sem. Az elemzés szempontjából a másik kérdés a fontosabb, mégpedig az, hogy a média maga hogyan viszonyul ehhez a diskurzushoz, illetve milyen szerepet játszik ebben. 

Ahogy Horn Gábor is megfogalmazta: a médiának van hatása a politikumra. A média politizál, és ez 2021-ben is megtapasztalható, akár ebben a konkrét kérdésben is. A jobboldali és kormánypárti médiumok Márki-Zay Pétert egyértelműen baloldali jelöltnek állítják be. Ennek oka pedig pontosan levezethető azokból az állításokból, amelyeket ebben a cikkben is megtettem. Veszélyt jelenthet a kormánypártnak, ha a baloldali pártok egy tiszta, a korábbi baloldali kormányzás hibáiban és bűneiben nem érintett, magát jobboldalinak valló jelölttel vág neki a következő országgyűlési választásnak. A kormánypárt kommunikációja gyakorlatilag minden, az elmúlt tíz évben meghatározó, baloldali politikai szereplőt célkeresztbe vett már. Karácsony Gergelytől Gyurcsány Ferencen át, Jakab Péterig minden szereplővel kapcsolatban vannak olyan kommunikációs muníciói, amelyek nehezen védhetőek. Nem beszélve arról, hogy azok a politikai szereplők, akik már háromszor is vereséget szenvedtek a Fidesztől, kevésbé tűnnek a választók szemében hiteles kormányváltó alternatívának. Márki-Zay Péter ezzel szemben új karakter, akit nem ismernek annyira az emberek, nem csalódtak még benne, és keltheti azt a benyomást, hogy vele nem fognak megismétlődni a 2002 és 2010 közötti időszak hiányosságai. A jobboldalon sokan úgy látják, hogy fennáll a veszélye annak, hogy Márki-Zay Péter rehabilitálja az elmúlt évtizedek baloldali politikai elitjét azzal, hogy miközben velük szövetkezik, magát jobboldalinak és tisztának állítja be. 

Ebből adódik az, hogy a jobboldali médiumok Márki-Zay Pétert egyértelműen baloldali politikai szereplőnek titulálják, aki azáltal, hogy elfogadta a DK által vezetett ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltségét, semmiképpen sem tündökölt a jobboldali kihívó szerepében. Az Origo rendszeresen említi Márki-Zay Pétert és Gyurcsány Ferencet közösen a címadásban, illetve szívesen jelenít meg olyan Márki-Zay Péter idézeteket, amelyekben a migráció kapcsán a politikus az integráció fontosságára hívja fel a figyelmet, összhangban a baloldali ellenzék álláspontjával. 

A közmédia Márky-Zay rezsicsökkentést kritizáló állításait emeli ki. Ugyanakkor a rezsicsökkentés gazdaságpolitikai szempontból kimondottan baloldali eszköznek tekinthető, viszont az ellenzéki pártok részéről ezt az intézkedést ritkán érte támadás. Most, hogy a földgáz világpiaci ára radikálisan megnőtt, a rezsicsökkentés mögött húzódó gazdaságpolitikai akciót nem igazán érte támadás.

Ezzel szemben a kormánykritikus médiumok Márki-Zay Pétert jobboldaliként tüntetik fel, azt a narratívát erősítve, ami az ellenzéki összefogás érdekeit szolgálja a potenciális ellenzéki szavazótábor kiszélesítése miatt. A Mérce az előválasztási kampányban több, Márki-Zay Pétert baloldali szemszögből kritizáló publicisztikát is megjelentetett, miközben nem adott teret olyan publicisztikának, amely támogató hangnemben íródtak a miniszterelnök-jelöltről. Az index.hu-n azzal a címmel jelent meg egy cikk, hogy Hogyan kerül egy baloldali párt a jobboldali jelölt mögé? – utalva arra, hogy az utolsó pillanatban, mikor már lehetett számítani a hódmezővásárhelyi jelölt győzelmére, a Magyar Szocialista Párt is beállt mögé. A Telex is cikkeiben rendszeresen alkalmazza a jobboldali jelzőt. Előlépett Orbán kihívója: Márki-Zay Péter öt súlyos kérdéssel néz szembe című cikkükben is úgy fogalmaztak, hogy az Óriási meglepetéssel végződött az ellenzéki előválasztás: a bevallottan jobboldali, párton kívüli hódmezővásárhelyi polgármester, Márki-Zay Péter fölényesen nyert. Megjelenítve Márki-Zay Péter jobboldaliságát és pártoktól való függetlenségét. Ugyancsak Telex címadás: Márki-Zay Péter: Hétgyerekes vendégmunkásból Orbán Viktor kihívója. 

A HVG-n megjelent publicisztika, amely kimondottan a Dobrev Klára DK-s jelölt Márki-Zay Pétert támadó vádjaira reagált. Ha Márki-Zay Péter populista, akkor valamit nagyon rosszul csinál címmel jelentetett meg elemzést a HVG360 a HVG fizetős platformja. 

Összegzés

A politikának egyértelmű érdeke van azzal kapcsolatban, hogy Márki-Zay Péter jobb- vagy baloldali megítélésű jelöltté váljon az országgyűlési választáson. Míg az ellenzék jobboldali politikus képét szeretné láttatni, addig a kormánypárt azért dolgozik, hogy bebizonyosodjon ennek az ellenkezője. Akkor járunk el médiatudatos állampolgárként, ha megértjük mindkét oldal politikai stratégiáját és ezt összevetjük azzal a képpel, amelyet az adott médiumok felénk prezentálnak. 

Ha ezt végig gondoljuk, akkor láthatjuk azt, hogy a médián keresztül egyértelműen kimutatható a különböző oldalak politikai érdekei. A média tehát politikai érdekek mentén polarizálódott ebben a kérdésben. Mindkét oldalon vannak érvek és ellenérvek, meggyőzőek és kevésbé relevánsak is. Az mindenkinek a saját döntése, hogy melyik oldal érveit érzi erősebbnek és ezek alapján, hogy ítéli meg a helyzetet. Véleményem szerint azonban nem az a fontos, hogy Márki-Zay Péter jobb vagy baloldali-e, hanem az, hogy az ellenzék kommunikációja (amely megjelenik a kormánykritikus sajtóban) sikeres lesz-e vagy a kormányoldal kommunikációja ki tudja-e védeni ezeket a manővereket. Az a fontos, hogy megértsük mindkét oldal érvelésének logikai rendszerét és médiatudatos állampolgárként mérlegeljünk.