Elemzésünkben megvizsgáltuk a nemrég közzétett média-jelentést és a mögötte álló intézetet. A kutatás készítői és finanszírozó egy jól meghatározható politikai érdekcsoporthoz tartoznak, míg a jelentés maga – bár számos érdekes és értékes elemet tartalmaz – módszertani hiányosságai miatt részrehajló eredményeknek adhat teret.
Június 15-én került publikálásra az Oxfordi Egyetemen működő Reuters Intézet összeállított Digital News Report című évenkénti jelentés 2022-es verziója. A 164 oldalas anyag idén is számos fontos témában hozott érdekes kutatási anyagokat, amelyek bizonyos tekintetben jó kiindulási alapot szolgáltatnak az újságírás és a média jövőjéről való gondolkodásnak. Ahogy azonban minden ilyen jelentés kapcsán, úgy itt is jogosan merül fel a kérdés, hogy mégis mennyire megbízhatóak a prezentált kutatási eredmények, ki áll a jelentést elkészítő alapítvány mögött és hogyan kell helyén kezelni a Digital News Report egészét? Elemzésünkben ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása céljából teszünk kísérletet a Reuters Institute bemutatására és a DNR2022 jelentés elemzésére.
Megszokott arcok is feltűnnek a finanszírozók közt
Elsőként a jelentést elkészítő Reuters Intézet működését, szervezeti felépítését, céljait és finanszírozói hátterét vesszük sorra, hiszen ez jó kiindulási alapot jelent a későbbiekben a jelentés tényleges tartalmának értelmezéséhez. A Reuters Institute for the Study of Journalism (RISJ) egy Egyesült Királyságban található kutatóközpont és think tank, amit 2006-ban alapítottak az Oxfordi Egyetem Politika és Nemzetközi Kapcsolatok karjáról kiindulva. Az intézet célja az, hogy hidat képezzen a tényleges munkát végző újságíró közeg és az újságírást kutató akadémiai réteg közt. Ennek kapcsán ösztöndíjakat finanszíroznak, előadásokat szerveznek és kutatási anyagokat publikálnak.
A Reuters Intézet legnagyobb finanszírozói közt találjuk a két nagy tech-óriások médiakezdeményezéseit, Google News Initiative-ot és a Facebook Journalism Projectet, valamint a kiemelt támogatóként számontartott Thomson Reuters Foundation-t. Az utóbbi vezetője az olasz Antonio Zappulla, aki korábban a Bloomberg Television munkatársa volt és aki egyébként melegjogi aktivistaként is ismert. (Zappulla alapított az Openly nevű első „LMBT” globális hírplatformot, amelyet egyébként a Reuters is terjeszt.) De nagyobb donorok közt találhatjuk a BBC World Service-t és a Soros Györgyhöz köthető Open Society Foundations-t is. Nemcsak a támogatók személye sejtet valamit az intézet politikai irányultságáról, hanem a „szakmai” vezetés is: Az alapítvány irányítóbizottságának elnöke Alan Rusbridger, aki a leginkább baloldalinak tartott nagy brit újság, a The Guardian korábbi főszerkesztője volt, de a tanácsadó testület tagjai közt találjuk például Marty Baront, aki pedig a szintén baloldalinak tartott, a demokratákat rendszerint ámogató The Washington Post ügyvezető szerkesztője. A fentiek ismeretében tehát nagyobb kockázat nélkül kijelenthetjük, hogy a Reuters Institute és a Digital News Report kapcsán felmerülhet a gyanúja a politikai elfogultságnak.
Értékes és érdekes kérdésekkel is foglalkozik a jelentés
Azt mindenképpen el kell ismerni, hogy a Digital News Report összeállításához minden bizonnyal sok munkára és még több forrásra volt szükség, a Reuters Intézet éves jelentése az egyik legátfogóbb és legszélesebb körű jelentés a média iránti bizalomról és a médiafogyasztási szokásokról világszerte. A jelentés első felében olyan rendkívül fontos témákat találunk, mint az ukrajnai háborúról szóló médiaközvetítések megítélése, a hírolvasó közönség egyre növekvő polarizációja és a hírfogyasztási szokások megváltozása a fiatalok körében. De olvashatunk olyan érdekességekről is, mint az email felület régi-új szerepe a hírközlésben vagy a klímaváltozással kapcsolatos hírek jellegzetességei.
Forrás: 444.hu és Telex
Módszertani hiányosságok adnak teret a szubjektív konklúzióknak
A nyilvánvaló hozzáadott érték mellett azonban arra is fel kell hívni a figyelmet a tanulmány kapcsán, hogy egyes kutatási eredmények igencsak torz képet mutatnak a valósághoz képest. Ezek az eredmények aztán megfelelő kontextualizálás nélkül, – sőt bizonyos esetben egyes megalapozatlan állítások tudatos felerősítésével – vélhetően politikai célt szolgálva kerülnek átvételre a mainstream sajtóban. Az ilyen szubjektivizáló folyamatoknak a Digital News Report módszertani hiányosságai adnak teret. Megkérdezéseken alapuló kutatás lévén a központi kérdés természetesen a Reuters Institute által felvett lakossági minta reprezentativitása.
Elsőként fontos megemlíteni, hogy a legtöbb ország esetében egy nagyjából 2000 fős mintával dolgoztak, ami Magyarország esetében sem számít túl nagynak, egy nagyobb lakosságú ország esetében pedig kifejezetten kicsi mintának számít. A metodológia második ilyen kérdéses pontja az, hogy a minta kialakításakor csupán az országok egy részénél ügyeltek a lakosság politikai hovatartozás szerinti megoszlásának megfelelő leképezésére. Magyarország nincs ezek között az országok között, így tehát könnyen elképzelhető a mi esetünkben az, hogy a RI olyan személyektől vette fel a kutatáshoz szükséges adatokat, akik politikai hovatartozása szélsőségesen torz a teljes társadalomban megfigyeltekhez képest.
A másik mintát torzító aspektus az, hogy az adatok nagy részét online vették fel. Az online mintákkal kapcsolatban általánosságban elmondható, hogy rendszerint alulreprezentálják az idősebb és kevésbé tehetős embereket. Az a jelentés maga is leírja, hogy emiatt a hírfogyasztási szokások kapcsán általában véve az online használat jellemzően felülreprezentált, a hagyományos offline használat pedig alulreprezentált a kutatásokban. A jelentés írói ezzel a kérdéssel kapcsolatban azzal védekeznek, hogy egyszerűen tekintsük az eredményeket a teljes népesség helyett az online népességre nézve reprezentatívnak. Csakhogy mindennek az online-offline vonatkozáson túl más, a fenti ismérvvel korreláló jellemzők mérésére is torzító hatása lehet. Magyarországon például az idősebb és kevésbé tehetős társadalmi rétegek politikai beállítottsága a legtöbb közvélemény-kutatás konszenzusa mellett inkább jobboldali.
Feltételezhetjük tehát, hogy a magyar mintában a baloldali hírfogyasztók vannak felülreprezentálva, aminek így a politikai vonatkozású kérdések, mint például a médiumok megbízhatósága erős torzító hatása lehet.
Nyilván a fenti torzító hatás annál nagyobb minél nagyobb a különbség a teljes és az online társadalom között. Az észak- és nyugat-európai piacokon, ahol az internet elterjedtsége jellemzően 95% feletti, ez a hatás valamennyivel csekélyebb, a kevésbé fejlett országokban ennél jóval nagyobb lehet. Magyarországon az internet elterjedtsége a jelentés szerint 89%, ami tehát statisztikai értelemben igen nagy jelentőséggel bírhat. Az már csak lábjegyzetes megjegyzés, hogy a jelentés módszertanában néhány esetben ún. „más iparági forrásokból származó adatokra” támaszkodnak. Azt, hogy ez pontosan mit jelent és mit befolyásol, nem tudjuk pontosan.
Vélhetően ennek a nem reprezentatív mintavételnek a torzító hatását látjuk a jelentés Magyarországgal kapcsolatos eredményeinek egy jelentős részénél, például a televíziók hírfogyasztásban betöltött súlya kapcsán. A DNR megkérdezte ugyanis a válaszadókat arról, hogy milyen televíziókból tájékozódtak a hírekről az elmúlt hét napban. A válaszok alapján azt láthatjuk, hogy az RTL Klub (48%) a TV2-t messze lehagyva vezet ebben a tekintetben, sőt a TV2 (29%) gyakorlatilag az ATV-vel (25%) egy szinten található.
**Nielsen Közönségmérés, Televíziós nézettség 2022.08. hét, Total individuals AMR (fő)
Csakhogy az online felmérésen alapuló eredmények láthatóan nem felelnek meg az iparági adatoknak, amelyek eltérő, megbízhatóbb és pontosabb módszertanokon (legtöbbször például valamilyen nyomon követésen) alapulnak. Összehasonlításképpen megnéztük, hogy a három csatorna legnézettebb politikai/hírműsorait (RTL Klub – Híradó, TV2 – Tények, ATV – Egyenes beszéd) hányan nézték meg a Nielsen Közönségmérés 2022.08. heti adatai alapján. (Az összehasonlítás céljából megfeleltettük az RTL Klub Híradójának nézettségét a DNR szerint mért 48%-kos adattal.) Mindebből az látszik, hogy míg a Reuters által mért adatokkal szemben a TV2 a hírfogyasztás tekintetében historikusan is szinte fej-fej mellett haladva versenyez az RTL Klubbal (sokszor egyébként meg is előzve azt). Mindkét csatorna messze megelőzi viszont az ATV-t, amely a RI által felvett mintában bőven felül van reprezentálva.
A jelentés Magyarországról szóló legizgalmasabb pontja kétségkívül a legmegbízhatóbb hazai médiamárkák rangsorolása, amelyből az derült ki, hogy a Reuters felmérése szerint a legmegbízhatóbb öt magyar hírforrás a HVG (52%), az RTL Klub (51%), a Telex (44%), az ATV (43%) és a 24.hu (43%). Látható, hogy ezek között csak nem kormánypártinak tartott médiumokat találunk, míg az olyan kormánypártinak tartott médiumok, mint a HírTv (34%), az Origo (34%) és a Magyar Nemzet (32%) jóval alacsonyabb bizalmi index-szel csak a mezőny második felében kapnak helyet. A „megbízhatóság” fogalmának szubjektív volta miatt ezeket az adatokat valós adatokkal összevetni természetszerűen nem tudjuk, de Reuters Intézet fent bemutatott személyi hátterének részrehajlása és a DNR jelentés módszertani hiányosságainak tükrében kérdések merülhetnek fel ennek a listának az elfogulatlansága kapcsán is.
A nagyobb perspektíva érdekében összehasonlítottuk ugyanezen bizalmi index listákat az Egyesült Államokból és az Egyesült Királyságból. Mindkét országban Magyarországhoz hasonlóan azt látjuk, hogy a baloldalinak tartott médiumok kimutathatóan nagyobb pontszámot kapnak, mint a jobboldalinak tartottak. Érdekes, hogy Magyarországon a médiumok két csoportja közt kimutatott különbség valamennyivel nagyobb, mint az Egyesült Államokban, viszont jóval kisebb, mint az Egyesült Királyságban.
Újra felmerülhet azonban a kérdés, hogy mennyire bízhatunk meg ennek a jelentésnek az elfogulatlanságában és tényszerűségre törekvésében, miközben a (vélhetően torz mintán alapuló) kutatási eredmények tendenciózusan az egyik jól meghatározható politikai tábornak kedveznek, ráadásul a kutatás készítői is ezzel a közeggel állnak szoros kapcsolatban. Meglepő-e az, hogy a BBC World Service által támogatott intézet kutatása szerint a BBC az egyik legmegbízhatóbb hírforrás az Egyesült Királyságban? Váratlan-e a Guardian jó eredménye, miközben a Reuters irányító testületi elnöke a lap korábbi főszerkesztője? De a Reuters mögött álló alapítvány tanácsadó testületében helyet foglaló Washington Post ügyvezető-szerkesztő sem kampányolt vélhetően a Fox News pontszámának felhúzása mellett. Magyarország kapcsán pedig már csak mellékesen tesszük fel a kérdést, hogy vajon mennyire objektív egy olyan jelentés, amelynek az egyik fő finanszírozója az Open Society Foundations és amelynek a Magyarországról szóló részét az a Bognár Éva írta, aki a CEU Demokrácia Intézet Médiakutató Központjának programmenedzsere, kutatója és aki a közelmúltban az RTL Klub megkeresésére olyan kijelentést tett, miszerint „nehéz szétválasztani az orosz propagandát és a magyar kormány propagandáját”.
Megkerestük Bognár Évát az esetleges módszertani problémákkal kapcsolatban, kérdéseinkre elmondta „hogy a kerdőives vizsgálatnak megvannak az előnyei és a hátrányai: bevalláson és visszaemlékezésen alapulnak (szemben az adatforgalmon alapuló elemzésekkel), ami kissé torzíthat, ugyanakkor lehetőség nyílik attitűdök, vélemenyek feltárására. A DNR módszertani csapata sokat kísérletezett a módszer tökéletesítésén.” Az online panellel kapcsolatban elismerte, hogy kissé torzíthat az online populació irányában (lehetséges például, hogy az idősebbek alulreprezentáltak). A magyar minta nagyságát (2032 fő) kérdőíves kutatások tekintetében kifejezetten jónak nevezte.
Azzal kapcsolatban, hogy az online felmérésen alapuló eredmények nem felelnek meg az iparági adatoknak kifejtette, hogy (az általuk alkalmazott) önbevalléson alapuló kutatásokban valóban van hibalehetőseg (jól emlékeznek-e a saját szokásaikra az emberek, illetve valami miatt mást mondanak-e, mint az igazság), elméletileg pedig azt is lehetségesnek tartja, hogy az RTL Klub híradójat minden este mások nézték az adott héten, míg a TV2 híradóját ugyanazok. (Ebben az esetben – azonos nézettség mellett – egész hétre vetítve sokkal több nezője lenne az RTL Klub hírműsorának).
A Magyarországról szóló fejezet szerzője azt is elmondta, hogy az egyes országos összefoglalók egységes mintáknak megfelelően készülnek, és a DNR központi team adja meg az egységes, részletes, transzparens leírását a módszertannak, ami nyilvánosan elérhető mindenki számára.
Források
https://reutersinstitute.politics.ox.ac.uk/sites/default/files/2022-06/Digital_News-Report_2022.pdf
https://reutersinstitute.politics.ox.ac.uk/our-funders
https://en.wikipedia.org/wiki/Reuters_Institute_for_the_Study_of_Journalism