Folytatva az egyes országok médiakörképeiről szóló sorozatunkat, a közeljövőben a franciaországi helyzettel fogunk foglalkozni. Az anyag összeállítása során megkerestük Claude Chollet francia politológust, az Observatoire du journalisme vezetőjét – ő volt a magyar választások alatt hazánkba érkező nemzetközi médiafigyelő delegáció vezetője – aki szívesen fejtette ki véleményét francia sajtó helyzetéről.
Válaszainak legérdekesebb pontjait közöljük most, mintegy beharangozójaként a hamarosan megjelenő franciaországi médiakörképnek.
Chollet szerint két fontos különbség figyelhető meg a magyar és a francia médiatér között. Ezek közül a fontosabb, hogy Magyarországon sokkal kiegyensúlyozottabb a liberális, illetve konzervatív orgánumok aránya a médiában, mint Franciaországban. Míg megítélése szerint Magyarországon 50/50 vagy esetleg 40/60 a helyzet (egyik vagy a másik tábor javára), Franciaországban 90/10 arányú liberális túlsúlyróllehet beszélni. A másik nagy különbséget a médiumok hangneme jelenti, amely Magyarországon jóval keményebb.
„Az az érzésem, hogy Magyarországon van egy világos vágás. Vagy Orbán-ellenes vagy, és akkor 200%-ban Orbán-ellenes, vagy Orbán-párti vagy, és akkor 200%-ban Orbán-párti. Franciaországban kevésbé durva a hangnem” – fogalmazott Claude Chollet.
A politológus kiemelte, hogy a két médiatérnek a különbségek ellenére van közös problémája, ez pedig a digitalizáció térhódítása. Ez szerinte nem azt jelenti, hogy a minőségi nyomtatott lapok, a televíziós vagy a rádiós csatornák teljesen megszűnnek, de mindenkinek így vagy úgy digitális formában is jelen kell lennie.
A problémákról beszélve Chollet kifejtette, hogy Franciaországban szinte teljesen hiányzik a pluralizmus: egy konzervatív irányultságú újságíró nehezen talál munkát, aki pedig mégis el tud helyezkedni, annak szinte kizárólag liberális ideológiát valló kollégákkal kell együtt dolgoznia, ami öncenzúrához vezethet.
A francia állami médiával szemben is kritikusan fogalmazott a politológus. Szerinte a rendszer teljes megváltoztatására van szükség hazájában.
„Az állami médiát Franciaországban egy olyan adóból finanszírozták, amelyet a franciák többsége fizet. 2021-ig ez az adó évi 138 euróra emelkedett. Ezt az adót 2022-ben eltörölték, de az állami médiaszektor költségvetését az ÁFA egy részéből finanszírozzák majd” – magyarázta.
Szerinte, ha már úgyis az adófizetők tartják fent az állami médiumokat, akkor lehetőséget kellene adni arra, hogy az adófizető eldönthesse, hogy az adóügyi egysége, amelyet erre szán az állam, kihez kerüljön, legyen az állami vagy magán médium. Ha pedig nincs preferencia megjelölve, akkor a közmédia egésze kapná a pénzt.
„Ez politikailag kiegyensúlyozottabb képet eredményezne, és nagyobb felelősséget adna a különböző médiumoknak: elég vonzóak kellene lenniük ahhoz, hogy nekik adják az emberek az adóeuróikat. Ezenkívül ez több millió eurós megtakarítást jelentene az állami költségvetés számára, mivel nem kellene több támogatást adnia a magánszektornak” – vázolta fel.
Chollet a növekvő piaci koncentrációval, illetve a nagy médiamogulok és vállalatok hatásával sincs kibékülve.
„A jelenlegi rendszerben a pénz a minden. Bernard Arnault, az LVMH (Louis Vuitton, Hennessy pezsgő, Dior stb.) vezetője több mint 230 millió eurót fektetett be egy népszerű nyomtatott napilapba, hogy életben tartsa azt. Patrick Drahi francia izraeli mogul, az SFR telefontársaság tulajdonosa több mint 50 millió eurót fektetett be a szélsőbaloldali Liberation című napilapba, hogy a korábbi szocialista kormánynak kedveskedjen. Xavier Niel, egy másik telefontársaság, a Freen tulajdonosa több mint 80 millió eurót fektetett a Le Monde és a tartományi napilapokba, egyébként Macron elnök lelkes támogatója. Bolloré konzervatív mogul több tucat millió eurót fektet be a televízióba és a rádiókba. Ekkora összegeket csak a gazdaság legfontosabb szereplői képesek invesztálni, ami könnyen odavezethet, hogy a média elszakad a fogyasztóktól, és az elit játékszerévé válik.
