Gyilkos terrorista és hazaszerető önkéntes egy személyben – Kyle Rittenhouse

A magyar média elemzése a téma megjelenítése kapcsán

Nem csak az amerikai, de a nemzetközi médiában is nagy port kavart Kyle Rittenhouse esete. Az ügy kapcsán erősen megoszlottak a vélemények, mindez a magyar sajtóban is tetten érhető. Vajon mennyire számít az ideológiai hovatartozás, ha egy egyesült államokbeli fiatal által elkövetett halálos kimenetelű lövöldözést kell megítélni? Úgy tűnik, hogy nagyon is. Az ügyről készült cikkek tökéletes alátámasztásai annak a kijelentésnek, hogy objektív újságírás nem létezik. Elemzésünkön keresztül bemutatjuk, hogy mennyire más képet fest ugyanaz a történet más-más újságíróktól és különböző híroldalakon bemutatva. 

2020 nyarán forrongott egész Amerika, miután rendőri túlkapás miatt meghalt egy fekete férfi, George Floyd. Az utána elinduló Black Lives Matter (BLM) mozgalom keretei között több városban is rendeztek tüntetéseket. Így történt ez a Wisconsin állambeli Kenosha-ban is, mikor lelőttek egy szintén afroamerikai férfit, Jacob Blake-t. Bár nem halt meg, lebénult, és a hírre gyorsan aktivizálták magukat a BLM támogatói. A lázongások több napon keresztül tartottak. Miután az első nap hatalmas károk keletkeztek, önkéntes csoportok szerveződtek az interneten, hogy segítsenek megvédeni a város épületeit, autóit és egyéb értékeit a lázongók elől. Így érkezett Kenoshába Kyle Rittenhouse is. A 17 éves fiatal miután konfrontációba került egy tüntető férfival, és az üldözőbe vette őt, halálosan megsebezte fegyverével, majd elszaladt. Futás közben elesett, és többen le akarták fegyverezni. A próbálkozók közül két embert is meglőtt, egyikük életét vesztette. Rittenhouse miután a rendőrök nem foglalkoztak vele, hazament, csak másnap adta fel magát, mikor elfogatóparancsot adtak ki ellene.

Az ügyben több részlet kapcsán nézőpont kérdése, hogy hogyan ítéljük meg. Például Rittenhouse első áldozatánál nem volt fegyver, egy szatyorral támadt rá, aznap jött ki a kórházból egy öngyilkossági kísérlet után, viszont az előélete nem volt éppen makulátlan: korábban elítélték egy kiskorú megerőszakolásáért. Vagy bár Rittenhouse-nál elsősegélydoboz is volt, emellett mégis ott lógott a nyakában egy félautomata fegyver, amiről habár a bíróság megállapította, hogy legálisan birtokolta, ő úgy tudta, illegálisan van nála. 

Míg a jobboldalinak tartott médiumok előszeretettel hangsúlyozzák azokat a tényeket, amelyek Rittenhouse-t jobb színben tüntetik fel, a BLM aktivisták kapcsán pedig negatívabbakra koncentrálnak, a baloldal éppen ezzel ellentétes módon teszi ki a hangsúlyokat. Természetesen akadnak kivételek, amelyek igyekeznek nem elfogultan körbejárni a témát,  ám ilyenkor is előfordul, hogy kiemelésekkel, hívószavakkal vagy éppen a fotóillusztrációkkal elmozdul az elemzés valamelyik irányba. 

Elemzésünkben négy kormánykritikusnak (Mérce, Telex, 444, Népszava), és négy jobboldalinak tartott (Mandiner, Origo, Magyar Nemzet, Pesti Srácok) médiumnál vizsgáltunk meg, hogyan dolgozták fel az esetet. 

Terrorista vagy jószándékú fiú

Először nézzük meg a Mérce.hu-t, és a Magyar Nemzetet, mivel ezen oldalak publikációi között voltak a legszembetűnőbb különbségek. A Magyar Nemzetnél és a Mércénél is két-két cikk jelent meg, a Magyar Nemzetnél mindkettő az ítélethirdetés után, az egyik az ítélet által kiváltott tüntetésekről szólt. A Mércénél az első még 2020 augusztus 29-én, közvetlenül a végzetes zavargások után készült. A cikk írója, Kovács Blanka mindenkinél előbb ismerte fel a témában rejlő potenciált, és a zavargásokat kirobbantó baloldali aktivisták narratíváját teszi magáévá. A cikk egyértelműen a tüntetők mellett foglal állást, Jacob Blake iránt pedig szimpátiát akar kelteni (nem említve az ezt esetlegesen megnehezítő tényeket), miközben Kyle Rittenhouse-t többször is terroristának nevezi. 

„…két rendőr hétszer hátba lőtte a 29 éves afroamerikai Jacob Blake-t, ahogy letartóztatása közben behajolt az autójába – eközben Blake három fia a hátsó ülésen ült. Az áldozat túlélte a lövéseket, de lebénult, és kérdés, tud-e valaha újra járni. Miután kórházba szállították, még napokig oda volt bilincselve az ágyhoz.”

„… egy 17 éves terrorista az utcán két tüntetőt lőtt meg halálosan, egyet pedig súlyosan megsebesített. Az egyik áldozat a 36 éves Joseph D. Rosenbaum, a másikuk pedig a 26 éves Anthony Huber, aki Rosenbaum lelövését követően a terrorista után szaladt, leterítette a földre és megpróbálta elvenni a fegyverét.”

Ezzel szemben Bódi Ábel a Magyar Nemzet honlapján megjelent “Győzött a valóság – a Kyle Rittenhouse-ügy margójára” című írásában Jacob Blake sokkal negatívabban tűnik fel: „…a Wisconsin állambeli Kenoshában meglőttek egy fekete bűnözőt, aki épp fegyvert akart rántani a helyi rendőrökre. Ezt ők törvény adta jogukkal megakadályozták, és ártalmatlanították”

A Mérce később sem változtatott véleményén, már a címadásukból is jól látszik, kinek az oldalán állnak: “Nyert az önbíráskodáshoz való jog: felmentették Kyle Rittenhouse-t, aki két emberrel végzett egy Black Lives Matter tüntetésen”. A cikkben hangsúlyozzák, hogy a fegyveres civilek rendőrségi felhatalmazás nélkül járták a várost, ráadásul Ők tartották egyedül fontosnak leírni azt az információt, hogy a Facebookon közzétett felhívást a város védelmezésére “még a szélsőjobboldali nézeteiről és összeesküvés-elméletek terjesztéséről ismert médiaszemélyiség, Alex Jones is megosztotta az InfoWars nevű weboldalán.” Ezzel szemben Bódi Ábel soraiban hősként jelennek meg az felfegyverzett civilek, akik a csőcseléktől akarják megvédeni az otthonaikat, munkahelyeiket, és az életüket. 

Mindkét helyen említik azt is, hogy a fiúnál volt egy elsősegély doboz és beszélt arról, hogy a sérültek ellátása miatt jött, a fegyver pedig önvédelemre kell. A sztori következő eleme, az első áldozat, Joseph Rosenbaum bemutatása. A Mérce írásában egy kórházból aznap távozó, öngyilkos hajlammal küzdő férfi képét kaphatjuk, komolytalan támadási szándékkal, aki egy teljesen ártalmatlan, könnyű dolgokkal teli szatyrot hajított a menekülő Rittenhause-ra, aki cserébe négyszer rálőtt, majd felhívta barátját, hogy éppen megölt valakit. Ahhoz, hogy láthassuk, mennyire tekinthetjük objektívnek ezt a leírás, nézzük meg a másik oldalt. Bódi Ábel a következőképpen festi le nekünk a szóbanforgó személyt: 

„Egyikük üldözni kezdte a fiút. Ő volt Joseph Rosenbaum, akit egyes prominens demokraták csak „JoJo”-nak becéznek. Nos, ez a Rosenbaum épp a tüntetések előtt szabadult, pedofíliáért ült, mivel megerőszakolt egy 11 éves kislányt és egy másikat is megpróbált. Ismert elmebetege volt a környéknek!”

A szerző szerint Rosenbaum éppen utolérte, és nekiesett volna Rittenhause-nak, de a fiú lelőtte. Utána rögtön segíteni próbált a sérültnek, „de a feldühödött tömeg már a vérét akarta, ezért újra futnia kellett”.

Az ezt követő események is szerepelnek mindkét írásban, ám mintha teljesen más történetet írnának le. 

Természetesen a felelősség megállapításánál nem mindegy, hogy “vállon verték”, vagy “szét akarták verni a fejét”, vagy hogy Grosskreutz tartott Rittenhouse-tól, ezért fogta rá a fegyverét, vagy, hogy ki akarta végezni őt. Hiába a sok dokumentáció, az, hogy a valóságban kinek mi volt éppen akkor az indíttatása, valószínűleg már a történet szereplői sem tudják pontosan, hiszen mindannyian sokkoló helyzetben voltak, ösztönösen cselekedtek a villámgyorsan pergő események sodrásában. Mindenesetre a tökéletes példáját adták egy olyan történetnek, amit mindenki a saját elképzelése és prekoncepciója szerint forgathat ki.  

Az értelmezésbeli nagy különbségek a Mérce újságírójának a figyelmét sem kerülték el, bírálta azokat, akik egyetértenek a fiú ártatlanságával. “Azok számára, akik a Black Lives Matter tüntetéshullám eldurvulása mögött meghúzódó okokat gyakran figyelmen kívül hagyják, Kyle Rittenhouse (…) nem más, mint egy tisztes fiatal, aki élve a fegyverviselést biztosító alkotmányos jogával csupán meg akarta védeni a közösségét az „agresszív, anarchista csőcselék rendbontásától”. 

Majdnem sikerült

Az elemzett portálok közül a legrészletesebb, az objektivitásra talán leginkább törekvő  cikke (véleményem szerint) a Telexnek volt, viszont azt hozzá kell tenni, hogy ez kifejezetten arról szólt, hogyan osztotta meg az ügy a jobb- és baloldalt. Hogy megtudjam, mennyire sikerült elérni az objektivitást, megpróbáltam megszámolni a cikk hány mozzanata szól Rittenhouse ellen és hány mellette. Az eredmény természetesen szintén szubjektív, hiszen a kategorizálás az én megítélésemtől függ, mindenesetre 18 olyan mondatot/bekezdést találtam, amiben Rittenhouse inkább tűnik fel negatív fényben, és 15-öt, ami az ártatlanságát támasztja alá. Tekintettel arra, hogy ez majdnem fele-fele arány, úgy gondolom, Dömötör Bálint jó munkát végzett az események pártatlan bemutatása terén. A képek között is megjelenik a Rittenhouse-t pozitívabb színben mutató (elegánsan felöltözve decens külsővel), és negatívabb, ahogy éppen rálő Anthony Hubert-re. Az objektivitás a kiemelésekben sérül leginkább, az alcímek közül ugyanis három így szól: 

„Újabb rendőri túlkapás után gyújtogatások, gyújtogatások után önjelölt védelmi erő”

„Szatyorral, gördeszkával próbálták lefegyverezni”

„Mégis kitől fél az, akinek gépkarabély van a kezében?”

Védelmi erő előtt az önjelölt jelző, a lefegyverzők szegényes eszköztárának kiemelése, és Rittenhouse védekezésének a vélt abszurditása. Lehetséges, hogy ezek a címek csupán csak a hatáskeltés, illetve az érdeklődés fenntartása miatt lettek így megfogalmazva, de ezek alapján elmondható, hogy a vádlott inkább tűnik bűnösnek, mint ártatlannak. 

A többi portált (444, Népszava, Mandiner, Origo, Pesti Srácok) közül első helyen a Mandinert venném górcső alá. Sokat foglalkoztak az üggyel, összesen hat cikket készítettek róla. Az első írásuk még bemutatja mindkét oldalt, a Telexes cikknél is használt módszerrel 8-8 állítást találtam mellette és ellene. Az érdekesség a többi cikk esetében van. Átvették a 888-ról Pozsonyi Ádám “Gyilkos libsik és a felmentett Rittenhouse” című írását, amiben ezeket a sorokat olvashatjuk: 

„lehet, az antifánál meg a BLM-ben felvételi követelmény a büntetett előélet, a súlyos testi sértés, és a terhes nők hasának szorított kés”

„Ha egy puskás embert meg mersz támadni, az azt jelenti, hogy te azt hiszed, neked mindent szabad. Neked mindent lehet. Az a három BLM-es azt hitte. Mert a politika és a média elhitette vele. A halottak gyilkosai a libsik.”

Majd született egy cikk az ítélet utáni tüntetésekről is, amik itt sokkal komolyabbnak vannak feltüntetve, mint a többi hírportálon, például a Telexen. 

Mandiner: „Lázongások törtek ki Amerikában Rittenhouse felmentése miatt”

Telex: „Végül az előzetesen vártakkal ellentétben péntek este sehol sem volt nagyszabású tüntetés. Kenoshában, New Yorkban és Chicagóban is demonstrált több száz békés tüntető. Összecsapások egyedül a Kenoshától 2800 kilométerre nyugatra fekvő Portlandben voltak, ott nagyjából 200 tüntető dobálta meg a rendőröket, de este 11-re ők is hazamentek.”

Ezen kívül még két cikket olvashatunk, ami az ítélet visszhangjából szemezget: egyet arról, hogy dühösek a budapesti Antifák, egyet pedig arról, hogy úgy kiakadtak az amerikai  Woke egyetemisták, hogy fájdalmukban rögtön be is vezették az apartheidet. Végül pedig a Vasárnap.hu-n megjelenő szösszenetet vették át Trombitás Kristóf tollából. Az újságíró szerint „A lényegi kérdés 2021 Amerikájában az volt bírósági tárgyalásán, hogy létezik-e még jogos védelemhez való jog?” Ő egyértelműen a fiú pártját fogja, és biztatónak veszi a bíróság döntését. 

A Mandinert a Pesti Srácok követi. Az Ő véleményük fokozatosan alakult ki, első cikkük még 2020-ban készült, alapvetően párttalan, sőt, inkább a tizenévest ítéli el. Következő cikkük már kicsit megenyhült az irányába, ám leginkább az Index véleményét vették át. A harmadik cikkben már egyértelműen támogatják, a korábbi “fegyveres férfi” megnevezést mostanra felváltja a “18 éves fiatalember”. Bár megjelenítenek idézeteket olyan személyektől, akik nem értenek egyet a döntéssel, az eset leírásánál a következő mondatokat használják: 

„A bíróság felmentette Kyle Rittenhouse-t, aki önvédelemből lelőtt két erőszakos BLM-tüntetőt. Rittenhouse, aki önkéntesként védelmezett egy épületet egy tüntetés során, az amerikai baloldal állandó támadásainak volt kitéve, több fenyegetést is kapott az esetet követően.”

Utolsó cikkük szintén ír a kialakult zavargásokról, amik azután kezdődtek, hogy Rittenhouse-t felmentették. Biden amerikai elnöktől kiemelik, hogy “Az esküdtszéki rendszer működik, és ezt fent is kell tartanunk” – viszont azt nem említik, hogy az elnök is aggodalmát fejezte ki az ítélettel kapcsolatban. Ez a félinformáció egészen más képet fest így, pedig a címben ki is emelték, hogy “Háborog az amerikai baloldal Joe Bidennel az élen”

A 444 részletes és alapos elemzése sajnos csak az előfizetőik számára elérhető, de az “Egy vádpontot ejtettek a két tüntetőt agyonlövő tinédzser ügyében” című cikkükben is megjelennek fontos részletek, bár nem olyan mélységben, mint a Mérce, Magyar Nemzet, vagy a Telex esetében. Csurgó Dénes állásfoglalása tisztán látszik. Kiemeli, hogy Rittenhouse még csak nem is az államban élt (arra nem térve ki, hogy a tüntetők sem csak a helyi közösségből kerültek ki), hanem jobboldali Facebook csoportokban és hasonló oldalakon összeverbuvált önjelölt rendészekkel érkezett. Jacob Blake esetében nem említi, hogy a férfi bűnöző volt, vagy, hogy kés volt az autójában, azt viszont igen, hogy egy életre lebénult. Rosenbaum esetében is azon van a hangsúly, hogy egy nejlonzacskót vágott a kamaszfiúhoz, aki viszont egy Ar-15-ös félautomata gépkarabéllyal lőtt rá. A fegyveres Grosskreutz is segítőként van feltüntetve, aki önvédelemből elővett fegyverrel lépett a fiú felé. 

A tárgyalás kapcsán a vád – természetéből adódóan egyoldalú – érvelését mutatja be részletesen: Rittenhouse maga okozta a bajt, mivel bármiféle felhatalmazás nélkül fegyverrel járőrözött, és hogy valószínűleg nem segíteni érkezett a városba, mivel mindenkinek azt hazudta, önkéntes mentős. (Ennek a cikknek az írásakor még nem született meg az ítélet.) 

Gazda Albert cikke, ami már a döntés után készült, kevésbé egyoldalú, tényszerűségre törekszik. Árnyaltabban jelenik meg Jacob Blake jelleme is: megtudhatjuk, hogy nemi erőszak gyanúja miatt akarták letartóztatni. Az írás nem foglal kifejezetten állást, bár lezárásként a bíróról fogalmaz meg – a New York Times cikke nyomán – komoly bírálatot. Az egyetlen kép pedig a halott (vagy haldokló) Anthony Huber-t ábrázolja Ritterhouse-zal, aki éppen elsétál a helyszínről. (A videók alapján kijelenthető, hogy ez a kép nem alkalmas arra, hogy a történteket szimbolizálja.)

Hasonló az illusztráció annál a szintén Csurgó Dénes által jegyzett cikknél is, ami az elnök, és alelnök nyilatkozatát tartalmazza. Mindketten elítélik az ítéletet, de nyugalomra szólítanak fel. Az ellensúly kedvéért be lehetett volna emelni fontos jobboldali politikusok véleményét, akár Donald Trump volt elnökét, aki nem rejtette véka alá, hogy örül a végeredménynek. A cikkíró valószínűleg nem akart teljes politikusi véleményspektrumot bemutatni, csak az ország első emberének (és a vele nem meglepő módon egyetértő helyettesének) államfői állásfoglalásáról kívánt tudósítani.

 A másik oldal megjelenik Kiss Imola írásában, ahol Wendy Rittenhouse, Kyle Rittenhouse anyja szavait olvashatjuk arról, hogy fia megbánta amit tett, és ezek után már csak egy normális kölyök szeretne lenni. Erre a mozzanatra a magyar sajtóban egyedül ők tértek ki. 

A hátramaradó két híroldal nem igazán foglalkozott érdemben a témával. Az Origo-n három cikk jelent meg az esettel kapcsolatban, mindhárom a bírósági döntés előtt. Az elsőben két bekezdést kaptak a történtek, ezekben Rittenhouse városvédőnek volt beállítva, aki a fosztogatóktól védte a várost. A tüntetők a lehető legrosszabb fényben vannak feltűntetve. A második cikkben is hasonló a helyzet: 

„menekülő fegyveres fiatal férfi az, aki korábban lelőtte a fosztogatót. A BLM-es tüntetők hátulról rátámadtak, földre került, de sikerült magánál tartani a fegyverét, egy támadóját agyonlőtte, egy másikat pedig súlyosan megsebesített, végül az érkező rendőröknél talált menedéket.”

Végezetül pedig a “Fel akarták gyújtani a portlandi polgármester házát, ő mégis a támadókat védi” című írásban is egy bekezdés erejéig említik a Rittenhouse-esetet, nagyjából ugyan úgy, mint az első kettő esetében. 

Utolsó elemzett portálunk, a Népszava szintén nem szentelt kiemelt figyelmet az ügynek. A „Trump: Biden – Biden: Tényleg?” című írásukban két mondatban olvashatjuk, hogy Trump szerint a fiatal önvédelemből cselekedett, ezen kívül pedig a „Halálos parádé Wisconsinban” című cikk végén kapott egy keretest, amiben a sok rendelkezésre álló információ közül azok vannak kiemelve, hogy egy fehér rendőr hátbalőtt és megnyomorított egy fekete férfit, Rittenhouse és áldozatai is fehérek, továbbá, hogy a szélsőjobboldal diadalként éli meg a fiú felmentését, és úgy értelmezi, mint általános felhatalmazást a demonstrálók elleni fegyveres fellépésre. Azt sem hagyták ki, hogy egy trumpista képviselő gyakornoki helyet kínált Rittenhouse-nak. 

Összegzés

A cikkek végigolvasása után elmondható, hogy bár akadtak, akik objektivitásra próbáltak törekedni, ez kevés esetben sikerült. A magyar média szinte minden alkalommal állást foglal valamelyik oldal mellett, sok esetben áttételesen, nem is feltétlenül szándékosan. Ennél a témánál kifejezetten nehéz objektíven bemutatni a tényeket, hiszen már egy-egy részlet kiemelése vagy kihagyása is döntően befolyásolhatja az olvasó megítélést. Ráadásul hosszú és alapos elemzésre kevesen vállalkoztak, a többség egy-két mozzanatról számolt csak be, ilyenkor pedig még nagyobb a veszélye, hogy a szerzői prekoncepciók rányomják a bélyegüket az írásra. Ezért  fontos, hogy ne egy helyről tájékozódjunk, mert önmagában sehol, még a Telex vagy a 444 alaposabban kidolgozott cikkeiben sem kaphattuk meg a teljes, átfogó és pártatlan képet az ügyről, ami alapján megalapozott véleményt tudunk alkotni.