Mi a különbség az emberi becsület és a jóhírnév között? Hogyan tudja a jog megkülönböztetni a tényállításokat a véleménynyilvánításoktól? Ezek a fogalmak hogyan kapcsolódnak egymáshoz és miért fontosak a személyiségi jogaink megsértése miatt indított eljárások során?
A tények és vélemények jogi szempontból történő elhatárolásának alapjait cikksorozatunk előző részében tárgyaltuk.
Miért fontos a két fogalom közti különbségtétel a jogaink szempontjából?
A büntetőjogban a rágalmazás bűncselekményét akkor követhetjük el, ha valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állítunk, híresztelünk, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használunk. (Btk. 226. § (1)) Fontos következmény tehát, hogy véleménynyilvánítással nem tudjuk elkövetni a rágalmazás bűncselekményét, ebben az esetben csak a becsületsértés bűncselekménye jöhet szóba, de annak a megvalósulásához szigorúbb feltételeknek kell teljesülnie (pl. nagy nyilvánosság előtt kell történnie az esetnek). A két bűncselekmény közti fő különbség tehát a tényállítások és egyéb kifejezések (tipikusan véleménynyilvánítások) elhatárolásán alapul. Ezek részletes bemutatását a cikksorozat későbbi részeire hagyjuk.
A személyiségi jogok megsértése miatt indított polgári jogi eljárás kapcsán már összetettebb azoknak az okoknak a rendszere, amelyek fontossá tehetik ezen eljárások során a vélemények és a tények elhatárolásának kérdését. A legalapvetőbb ilyen szempont az, hogy felperesként ki indíthat ilyen eljárást. Ezzel kapcsolatban a BDT2008. 1860. kimondja, hogy a polgári jogi értelemben vett rágalmazást, azaz a jó hírnév – valótlan tény állításával vagy híresztelésével, vagy valós tényt hamis színben való feltüntetéssel – mind természetes személy mind jogi személy sérelmére el lehet követni, mert a polgári jogi értelemben vett jóhírneve tehát a jogi személyeknek is lehet. A becsület és a jóhírnév, mint nevesített személyiségi jogok védelméről az új, 2013-as Polgári törvénykönyv is rendelkezik:
„2:45. § (1) A becsület megsértését jelenti különösen a más személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás.
(2) A jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel.”
Ezzel szemben a becsület polgári jogi értelemben vett – véleménynyilvánítással történő – megsértését csak a természetes személyek sérelmére lehet megvalósítani, azaz a polgári jogi gyakorlat a becsület jogát kizárólag az emberi személyiség sajátosságaként azonosítja. Ennek a különbségtételnek az alapja egyébként a Ptk. 3:1. § (3) bekezdésében foglalt szabály, mely szerint „a jogi személy személyhez fűződő jogaira a személyiségi jogokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, kivéve, ha a védelem jellegénél fogva csupán az embert illetheti meg.” Az a fentiekből világosan látszik, hogy a polgári jogi gyakorlat csak arra a feltételezésre épít, hogy a becsület védelme a jellegénél fogva csupán az embert illeti meg, hiszen a Ptk. szövegéből ez az értelmezés nem következik minden kétséget kizáróan. Ebben kérdésben általános érvényű konkrét állásfoglalást a törvénykommentárok és felsőbírósági döntések között sem találni. Amennyiben tehát valaki egy jogi személlyel kapcsolatban sértő és nehezen bizonyítható valóságtartalmú nyilatkozatot tesz, kulcsfontosságú lehet ennek a nyilatkozatnak a véleménynyilvánítássá minősítése.
A személyiségi jogok megsértése miatt indított polgári jogi eljárás kapcsán azért is nagy jelentőséggel bír egy kifogásolt közlés tényállítássá vagy véleménynyilvánítássá minősítése, mert a bizonyítási eljárásban és így a per kimenetelében nagy különbséget jelenthet. Feltételezve azt, hogy az eljárás alapját képező közléssel kapcsolatban bizonyításra kerül, hogy ki (alperes) és kivel kapcsolatban (felperes) tette, becsületsértés akkor következik be, ha kifogásolt nyilatkozattal kapcsolatban bizonyításra kerül, hogy az az érintett személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás. A Ptk. kommentára szerint „a becsület megsértése akkor következik be, ha a kifejezésre juttatott értékítélet nem felel meg az ítéletalkotás közmegegyezés által elfogadott törvényeinek, logikai szabályainak.” Az tehát önmagában nem számít becsületsértésnek, ha a kifogásolt állítás az érintettel kapcsolatban sérelmes. Ezzel szemben, ha az alperesnek tulajdonított közlést a bíróság tényállításként értékeli és a fentiekhez hasonlóan az is megállapításra került, hogy ez a közlés a közmegítélés szerint alkalmas arra, hogy a sértett társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolja (tehát az érintettre való tekintettel sérelmes), az alperes a becsület megsértéséhez képest a legtöbb esetben sokkal kedvezőtlenebb helyzetbe kerül. Ebben az utóbbi esetben ugyanis a bizonyítási teher átszáll a tényállítást tevő alperesre, aki csak akkor „mentesül”, azaz akkor nem sértette meg a felperes jó hírnevét, ha bebizonyítja az állítása igazságtartalmát. A bizonyítási teher tehát a hírnévsértési perekben általában a közlőn nyugszik, akinek hírnévsértés miatt indult eljárásban bizonyítania kell állítása igazát. Másképpen kihangsúlyozva a bizonyítottan negatív értékítélet, a bírálat önmagában nem jogsértő, még akkor sem, ha a vélemény az érintettre sérelmes. A másról tett sérelmes tényállítás viszont csak akkor nem jogellenes, ha igaznak bizonyul.
A sajtó-helyreigazítási eljárások esetében egyszerűbb bemutatni a tényállítás és véleménynyilvánítás elhatárolásának fontosságát, hiszen a 2010. évi CIV. törvény 12. § (1) bekezdése szerint az követelheti helyreigazító közlemény közzétételét, akiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel. Ehhez kapcsolódik a PK 12. számú kollégiumi állásfoglalás III. pontja is, mely megerősíti, hogy véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat (valamint a társadalmi, politikai, tudományos és művészeti vita) önmagában nem lehet sajtó-helyreigazítás alapja: „Nem adhat alapot helyreigazításra a személyiségi érdekek esetleges sérelme, ha nem tényállítás útján valósul meg.”
Koltay András a „Sajtó-helyreigazítás és válaszjog: A sajtószabadság korlátja vagy kiteljesítése?” című publikációjában azt írja, hogy „a sajtó-helyreigazítás a jóhírnév sajtó általi megsértésének egy speciális polgári jogi szankciója.” Ha a sajtó-helyreigazításnak ezt a definícióját vesszük alapul, logikusan következik, hogy egy ilyen eljárásnak csak tényállítás lehet az alapja. A szerző által itt megadott meghatározás természetesen csak a szűk magját emeli ki a sajtó-helyreigazítás tényleges mivoltának, de a tényállítás és véleménynyilvánítás elhatárolásának e tekintetben vett jelentőségét jól példázza. (Lényeges különbség például a jóhírnév megsértése miatt indított és a sajtó-helyreigazítási eljárás között, hogy az utóbbi során nem szükséges a hamis közlés sérelmes volta, a hamis tény közlése önmagában elégséges a felelősség megállapításához. A sajtó-helyreigazítási eljárások során így az alperes sajtótermékek által leggyakrabban alkalmazott érvelés – nem meglepő módon – a védelem tekintetében a kifogásolt közlés véleménynyilvánításának történő minősítésére vonatkozik.
A fentiekben bemutattuk a személyiségi jogok védelmének szempontjából fontos tényállítások és véleménynyilvánítások fogalmait. A bemutatott fogalmak és eljárások természetesen a cikkben kifejtetteken túl számos érdekes és fontos jellemzővel bírnak. A sorozatunk következő része szólás- és sajtószabadság alapelveinek pontosabb megismerésével és az ezekhez a fogalmakhoz szorosan kapcsolód alapfogalmak részletes ismertetésével fog foglalkozni.
